Tag Archive | "vers"

Tags:

Arkhé

Posted on 01 December 2013 by Judit

a pékek sosem alusznak

sosem hajtják le a fejüket

éjjel sütnek

nappal kinyitnak

nem ismerik az alvást

sose ismerik a párnát

csak a kelt tésztát

csak a tészta kelését

a felkelést ismerik csak

nem alusznak sose

kinyitják reggel az ajtót

megfordítják a táblát: nyitva

a szemük folyton nyitva

 

én is pék vagyok

az arkhét a kenyérsütésben

leltem meg

ahogy az ujjaim ujjpárnáim

belemélyednek a meleg tésztába

és formát adok neki

hogy megkeljen

melegen tartom

megpróbálom a lehetetlent

éjjel-nappal

Share

Comments (0)

Tags:

Ősszel

Posted on 27 November 2013 by Judit

rizikét akartam ma találni

de helyette egy igazán jó

lilatönkű pereszke lelőhelyet

fedeztem fel a vékony

hótakaróval bevont oldalon

zizegő falevelek között

rontottam be

rondítottam bele az erdőbe

üvegszem éggel

tárgyaltak a fakó fák

már majdnem keresztben

feküdt a november

eszembe jutott

hogy megállítsuk a fakulást

nemcsak a földét

 

…..

finom fehérhúsú

pereszkék ereszkedtek

kezembe

Share

Comments (0)

Tags:

Körtecsere

Posted on 26 November 2013 by Judit

már előre félek

a körte kicserélésétől

pedig a lámpák

sem örökéletűek

 

amikor utoljára

láttam az ágyban

nem tudtam

hogy az lesz

a halálos ágya

 

apám felmászott a létrára

és gáláns mozdulattal

kicserélte lámpáját

Share

Comments (0)

Tags:

Szorul az ajtó

Posted on 07 November 2013 by Judit

(Szeles Judit verse)

 

Szorul az ajtó

Remeg a kezem

Mennék én már, látod

Ne rágódj ezen

 

Hanem az étel

Meg az élet

Meg a rongyok

Rám száradtak

Mint a varangyok

 

És a szavak

Meg a képek

Visszaütnek

Mikor lépek

 

De megyek már

Ne félj

Mégha soha-soha

Nem is érek oda

 

Seläter, 2012

Share

Comments (0)

Tags:

A kertész kalendáriuma

Posted on 05 November 2013 by Judit

A kertemet felvetette a gaz,

utána szétrágta a fagy,

betakarta a méteres hó,

felégett a tarló,

sóval vetettem be még egyszer,

de felmarta a vegyszer,

vénáin kelések nőttek,

s a szüretnek idén is lőttek.

 

Seläter, 2012

Share

Comments (0)

Tags:

Miattad

Posted on 05 November 2013 by Judit

Lopom a vécépapírt, hogyha tudom.

Gyűjtöm a visszaválthatót az úton.

A bolondok közt mindig van egy ágyam.

Naponta négyszer megetet az állam.

 

Trollhättan, 2012

Share

Comments (2)

Tags:

Gyászolom

Posted on 05 November 2013 by Judit

Hiába rotyog az ebéd a tűzhelyen.

Ki-bejárkálnak, de senki nem kér belőle.

Úgy lett üres a zsebem, hogy kivettem onnan a kezem.

Hiába rotyog a fazék szemben velem.

 

Gyászolom a rád pazarolt figyelmet,

a rám ragadt emléket, a szétmaszatolt kedvet.

Gyászolom a beléd vetett bizalmat

és a miattad megbomlott rendet.

 

Azt hittem, nem kell már magyaráznom,

mitől keserű vagy édes egy álom,

vagy mitől döglik a légy egy

elviselhetetlenül forró nyáron.

 

De látom, nincs benned értelem vagy vágy,

érzéketlen vagy, mint a fát szorító kő.

vagy mint a satuban felejtett tárgy.

Vagy mint anyád.

 

És most szépen kisúrolom a cipőm,

köpök is rá, hogy legyen fénye.

Nem érdekel, hogy nincs rá időm,

kidőlök egy veszélyes meredélyre.

Share

Comments (0)

Tags:

Aludnék, mint a hal…

Posted on 01 November 2013 by Judit

(Szeles Judit verse, megjelent a Műhelyben 1994-ben)

 

Aludnék,mint a hal a tengerparton.

Sorvadó pikkelyekkel.

Keserűsószagot eregetve az égre.

S ott fuvolázna körülöttem a szél.

Nem lép. Bár fürge, surranó.

A fű fénykép. A kő forró.

A gyík a levegőbe nyalint.

A gyűrűződő napba,

mely fehér fény. S álmodnék álmomban.

Szitáló ködről álmodnék.

A píneák lassú szuszogására

ahogy ráül a hajnali

halvány nedvesség, a pára,

s csurog a gyanta a számba.

Hallgatom a hajókürt énekét.

Share

Comments (0)

Tags:

Honvágy

Posted on 31 October 2013 by Judit

(Szeles Judit verse)

hideg tengervíz csap ki a homlokodra

vékony madár verdes a város főterén

üres üvegeket kerget a vihar

markodban egy összegyűrt szerelmeslevél

 

most a Vörösmarty téren siklott ki a vonat

az alkotó szitkozódva álomra szenderül

mérgében baltát ránt a részeg hentes

és egy félbevágott disznófej a kirakatba kerül

 

halkan, kimérten mondod: bocsánat, hogy éltem

megtörlöd csöndben hullámverte homlokod

ígéred, többet sose jössz a széljárta térre

mire a névtelen huzat beránt egy ablakot

 

 

Share

Comments (2)

Tags:

Szerelmesvers

Posted on 31 October 2013 by Judit

A mosoly hamis, a fogsor hamis, a tekintet

hamis, a vágyak hazugak, a fejed még tiszta,

forogj körbe. Az illat mű, a hang szintetikus,

a kenyér mesterséges, a szeretkezés mesterkélt,

a fájdalom ál, a lélek fantom, az emlékek szín-

leltek, az állítás valótlan, a halottak

hamisítványok, ami veled történik, nem veled

történik, nem történik, magad és másolat vagy,

zökkenj egyet. Irataid apokrifek.

Gyermeked látszat és leány. Csobogó

vízben a kezed. A víz tűz, a tűz

törékeny, s mindezt csak tükörből

látod, hol az ördög meg se jelenik.

Ha félsz, nem igaz, ha hazudsz másnak

és magadnak, azt képzeled,

az akarat delírium, rajta,

keresd az eredetét, amit

találsz, annak gyilkosa leszel.

 

1997. április 16.

Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................