Tag Archive | "Svédország"

Tags: , ,

Mosókonyha, szauna és óvóhely

Posted on 14 April 2011 by Judit

Nézzed már a felhőket! Ezek mindig ilyen gyorsan mennek? – kérdezte anyám, amikor először volt nálunk, Nyugat-Svédországban. Nekem fel se tűnt eddig.

Nekem fel se tűnt eddig, hogy az időjárás mennyire változékony. Reggel még hét ágra süt a nap, igaz, hideg szél fúj az Északi-tenger felől. Szépen kiteregetek, mert az erős napsütésben és szélben szárad a legjobban a ruha. Aztán a széllökések nagymértékben erősödni kezdenek, gyorsan viharossá válnak, és beborul. Arra sincs időm, hogy bekapkodjam a ruhát, és máris esik az apró szemű eső, ami olyanná teszi a levegőt, hogy az ember hirtelen még belül is érzi, hogy milyen hideg és nyirkos mindene.

Emlékszem, anyám egy nap ötször ázott meg kerítésfestés közben, pedig mondtam neki, hogy egyáltalán nem garancia a jó időre, ha reggel nem lát felhőt az égen. És a felhők jöttek is, mentek is, olyan gyorsan, hogy a nézésükbe beleszédült az ember. Ő ahhoz szokott, hogy valahol az ég alján gyülekezni kezdenek, s a vihar csak lassan vonul át, s van még idő beszedni a kint lévő dolgokat: ruhát, széket, napernyőt. Szépen, komótosan.

Az egyik nyáron itt volt az egész rokonság. Gondolták, ha nyáron jönnek, nem kell annyi ruhát csomagolni. Június vége volt. Fújt a szél, az, amelyik olyan, mint a hosszú tű, ami a csontokig beszúr. Könyörtelenül esett, és átnedvesedtek a vékony lenvászon nadrágok, a selyemblúzok és a nejlonharisnyák. Gyorsan kaptak kölcsön dzsekit, anorákot, sapkát, pamutharisnyát és gumicsizmát. Hiába szomorkodtak, hogy nem lehet kirándulni, megnézni a nevezetességeket vagy hajókázni. Vacogtak.

Vannak jó ruhák, mondom, s ha fáznak, be lehet gyújtani a kandallóba. Van is egy olyan svéd közmondás, hogy rossz idő nincs, csak rossz ruházat. De csak néztek.

Anyámmal sokszor veszekedtem, hogy ne álljon kint a szakadó esőben. Meg azon is, hogy a kimosott ruhákat tegyük bele a szárítógépbe. Nem, nem, ő tudja, hogy kell kiteregetni, megszárad az hamar a napon, minek az áramot pocsékolni, minek az urizálás. Hallgathattam. De a ruha nem száradt meg két nap alatt sem. A levegő páratartalma folyamatosan magas a tenger és a gyakori esőzés miatt. A régi, alföldi berögződéseivel anyámnak is szembesülnie kellett. Csak csóválta a fejét. De hát hogy csinálták a régiek, itt Svédországban? Azoknak nem volt szárítógépük!

A régi világban nem volt szárítógép, de volt mosókonyha, ahol a vizet tűzön melegítették, és a melegben megszáradtak a ruhák. Mosókonyha most is van, szinte minden házban. Nálunk az alagsorban, a kazánház mellett. Ott van a mosógép, a szárítógép, a kifeszített ruhaszárító kötél. A bérházak alagsorában is – a központi fűtést elosztó hely, az elektromos főkapcsolók, a főcsap és az óvóhely mellett – ott a mosókonyha, sok esetben egy külön szárítószobával. A helyiséghez a lépcsőházban lakóknak és a karbantartónak van kulcsa. A mosókonyhában legalább két nagy teljesítményű mosógép áll – az egész heti szennyes belefér! A hatalmas centrifugán kívül egy vagy két szárítógép, attól függően, hogy van-e külön helyiség a szárításra. A szárítóhelyiség nem más, mint egy nagy üres szoba, ahol csak szárítókötelek és egy nagy meleg levegőt fújó ventilátor van. Itt szépen ki lehet teregetni.

A mosókonyhát időbeosztás alapján használhatja bárki, aki a lépcsőházban lakik. Mindenki maga után takarít, elpakol, felmos, ha kell. A gépeket a karbantartó javítja, a közös költségből jut rá. A mosókonyha egyfajta közösségi találkozóhely: még ha az ember nem is biztos, hogy összefut a szomszéddal, gyakran láthatja a gatyáit száradni a kötélen.

Anyám ezt soha nem értené meg. Túl indiszkrét számára egy közös mosókonyha.

Vagy teszem azt a szauna, ahol fürdőruha nélkül ül az ember többedmagával. Először én sem hittem a szememnek. A forró kövekről felsistergő gőzben dinnyényi csöcsök lógtak, szeplős seggek vigyorogtak, fazonra borotvált tinikkel és ránckollekciókkal egy sorban. Egyedül csak rajtam volt fürdőruha. Bele is pirultam. Ennyi meztelen nőt még sose láttam egy helyen! Nem ebben nőttem fel. Anyám mindig a diszkréten elfüggönyözött fürdőszobában zuhanyozott. Apám egyszer festett róla egy háttal álló aktot, de anyám rásziszegett: azt azonnal tüntesd el!

Vagy az óvóhely. A svédek komolyan vették a hidegháborút is. Mindenhol jól láthatóan megjelölt óvóhelyeket lehet látni, sokszor a mosókonyha mellett az alagsorban. Az a közös a mosókonyhában, a szaunában és az óvóhelyben, hogy mindhárom helyen jól lehet ismerkedni, teljesen demokratikusan, és mind a három helyen az a figyelmeztetés áll az ajtón: Tessék bezárni!

Nálunk nem illik elégedetlennek lenni az időjárással kapcsolatban. Ez van, ezt kell szeretni. Az óceáni időjárás velejárója az eső meg a szél meg a változékonyság. A környék rákhalászai minden időben kihajóznak. Igaz, kemény legények, komorak, arcuk cserzett és nehéz velük barátkozni. Különösen az idegenekkel és a külföldiekkel távolságtartóak. Meg vannak győződve, hogy lehetetlen egy kívülállónak megérteni a bohusläniek[1] életét.

 

 

 

 

 

 


[1] Bohuslän Nyugat-Svédország Göteborg és a norvég határ között elterülő területe

Comments (0)

Tags: , , , ,

Két vers

Posted on 29 March 2011 by Judit

Markó Béla verse akad a kezembe. Lehetett volna ő is svéd?

Születésnapomra: stockholmi ősz

Lehettem volna svéd, lehettem volna
a svéd utcákon régi ismerős,
hol svéd a szél, és svédül jó az ősz,
s ha lányom lenne, csak svédül dalolna,

s ha fiam lenne, svédül beszélgetnénk,
rakosgatnánk színes svéd könyveket,
megbámulnánk az idegeneket,
s egy svéd asszonnyal nagyot nevetnénk,

itt lennék itthon, ahol nem vagyok,
esténként becsuknám az ablakot,
svéd múltra gondolnék és svéd jövőre,

vagy arra sem, csak hallgatnóm a két
gyermek szöszmötölését, s hogy a svéd
csend egyszer majd magába zár örökre…

 

Válaszom Markó Bélának:

Nemzetközi vers

 

Svédországban mindenki svéd

mindenki Svédországban

mondják a svédek

mondja Svédország

mondja a svéd király

mondja az albán pék

a szerb festő horvát álruhában

mondja a román koldus

a bolgár költő

mindenki svéd

Svédországban

ezt mondják a svédek

mondják a perzsa kupecek

mondja a dél-amerikai kolónia

minden svéd tagja

mondják ezt svédül a svédek

a karcsú thai lány mosolyogva

svédül a svéd svédtanárnak

amikor valahol először olvastam

a svéd miniszterelnök nevét

ahol lehagyták a pöttyöket az o-ról

amikor először olvastam

azt olvastam GORAN

mint Goran Bregovic

mint Goran az első (második) szeretőm

Montenegróban

azt olvastam, a svéd miniszterelnök is

GORAN! – csak svéd

mint a bolíviai svéd pedellus

és nicaraguai spanyoltanár

és belga csokoládé

és svájci óra

és Drakula Svédországban

és Van Gogh Svédországban

hogy lehet, hogy itt mindenki svéd

mindenki svéd itt Svédországban

hogy lehet az, hogy mindenki svéd

csak még ÉN NEM!?

 

Lassan tíz éve lakom Svédországban, állampolgárság meg minden. Először a csend zárt körbe, de még nem haltam meg azóta sem.


Comments (0)

Tags: , , ,

14:28

Posted on 11 March 2011 by Judit

 

Martin Larsson fényképe

Fél három, jól eltelt az idő, nem, ez a benzin ára. Tizennégy korona, huszonnyolc öre. Jó drága. Emlékszik, még éjfél előtt kevesebb, mint tizenkét korona volt, aztán hirtelen tizenkettő hatvan lett, és akkor esett le neki, hogy a digitális kijelző nem a pontos időt mutatja, hanem hogy már lejárt az idő, a benzinautók ideje, vége az utazgatásnak, nincsenek több országos autós bingólottó-találkozó, autósmozi, kilométer-vadászat, egész országra kiterjedő pontgyűjtő akadályverseny, amikor anyussal csak beültek a Volvóba, betankoltak, a kaját meg a gyerekeket berakták a csomagtartóba (kombi volt), és neki egész Svédországnak. Ennek befellegzett. A jó belföldi lakókocsis nyaralásoknak is vége. Anno egy lakókocsiban minden volt: gáztűzhely, szatellit, kanapéból transzformálható franciaágy, folyóvíz, toalett, edények, tányérok, hűtő, ami gázról ment, csinos függöny az ablakon, meg szúnyogháló. Az ember csak bekötötte a motorlovakat a lakókocsi elé, és irány Horány, vagyis dehogy, Skandinávia. Lakókocsis kempingek mindenhol voltak, ahol meg nem, ideiglenesen le lehetett parkolni egy nagyobb betonparkolóban is, csak legyen kilátás a tengerre. Sör behűtve, egyszer használatos grill elő, és még a legbetonabb város legmocskosabb kikötőjében is lehetett egyet piknikezni. Most látja, a benzinkútnál, ahol a kijelzőn ott áll az elrettentő számkombináció (és lesz ez még meredekebb is, azt mondják), ott parkol pár kamion a világ minden tájáról. A sofőrök a legviccesebbek, mert sose olyan nemzetiségűek, mint a vontató vagy a rakomány, ezt már megfigyelte. Vannak törökök, lengyelek, szlovákok, románok, észtek, magyarok, bolgárok, egyszóval mindenféle szedett-vetett népek, akik a kötelező pihenő miatt kénytelenek megállni, és pár órát itt töltenek, mindent összeszemetelve. Rendszerint a raktér hátsó traktusában nyitnak kávézót meg gyorskifőzdét, van turistagáz, termosz, egy-két konzerv. Egyszer még azt is látta, hogy egy alacsonyabb pasas, olyan szerbféle, az árok mellé parkolt, szabályosan tüzet rakott – a benzinkút parkolójában! – hársra húzott egy kisebb malacot, és azt kezdte el ott sütögetni – az embernek összefutott a nyál a szájában, amikor megérezte a malacpecsenye szagát – de senki nem szólt neki, hogy ez itt nem szokás. Meglehet, Svenssonék még életükben nem láttak egész malacot nyárson. Nyársot sem az árokparton. Egyáltalán embert sem láttak még árokparton ülni. Amúgy is, autóból látták a pasast, ahogy elhajtottak a benzinkút mellett, nem egészen voltak biztosak benne, hogy jól látták, hogy azt látták, amit láttak, vagy amit gondoltak, hogy láttak. Azt mondják, a bennszülöttek nem látták Columbus hajóit, még akkor sem, amikor pedig már olyan közel voltak, hogy kikötöttek, és leengedték a csónakokat. És azért nem láthatták őket, mert ugyan vakok nem voltak, de mivel korábban még ilyen hatalmas hajókat nem láttak, a fejükben nem létezett ez a fogalom, és a szemükkel felfogott ingereket az agyuk nem tudta értelmezni. Egész egyszerűen, nem volt mihez kapcsolni a látványt, és ott álltak, mint szamár a hegyen, amíg Columbus katonái el nem lepték a partot. Persze azt is mondják, hogy a varázsló láthatta a hajókat. Méghozzá azért, mert az ő feje nem volt tele koncepciókkal meg mintázatokkal, de hiába magyarázta idegesen a bennszülötteknek, hogy jönnek az idegenek, jönnek az idegenek, senki nem hitt neki. Valahogy ő is így volt az idegenekkel meg a benzinárral. Úgy látta, ahogy volt. Telik az idő, mindjárt három óra. Most már nem kell azon törnie a fejét, milyen fogyókúramódszert kövessen, az élet megadta rá a választ: vagy tankol, vagy eszik. Az ember nincsen hozzászokva, de végül is biciklivel is be lehet menni a városba.

Comments (0)

Tags: , , ,

A nap svéd szava: LAGOM

Posted on 25 February 2011 by Judit

Kerti tanulságok gyűjteménye

Első tanulság:

Ne táplálj hiú reményeket, gránitba nem lehet gyökeret ereszteni.

A megoldáshoz legközelebb a fenyőfélék jutottak. Tanulj tőlük!

Nácizmus vagy nárcizmus, itt egyikről sem tanácsos beszélni. Ha svéd az ember, mindkettő majdnem tabu. Márpedig mindenki, aki Svédországban lakik, svéd – mondják a svédek, akik számára a nácizmus is, meg a nárcizmus is tabu. Az átlagsvédet, az itteni Kovács Jánost, Svenssonnak hívják, közepes méretű lakása, közepesen jó kocsija, közepesen elég fizetése, átlagos nagyságú családja van. Egy évben négy-öt-hat hét szabadsága szokott lenni. Nem tűnik ki semmivel, de nem is maradhat alul. Tudja, hogy a királyné töri a svédet, amikor nyilatkozatot ad a tévében. Egyszer még a királyné szüleinek a múltját is felhánytorgatta a média, de csak egyszer. Azóta Svensson megelégedett a királynéval és a sajtóval. Aztán itt az ember nem tömjénezheti önmagát, mert magamagának is áltagos, közepes, elég kell legyen, lagom – ahogy svédül azt mondják. Panaszkodni nem svéd. Nem is panaszkodhatom. Volt szerencsém Svédországot bennfentesként több szempontból is megfigyelnem. Ennél többet nem is lehet kívánni. Nem mindig jó azonban, ha az ember túlságosan bennfentes, ha túl sokat tud, mert annál többet kell hallgatnia. Hallgatnia a házinéniket, a házibácsikat, házigyerekeket, házisógorokat, háziszomszédokat. Szeretnék svéd lenni. Megelégedni azzal, ami van.

 

LAGOM I. adv (éppen) megfelelően v. eléggé; kellően; mérsékelten, mértékletesen (…) II. adj elegendő, kellő, illő, elég, elegendő, mérsékelt (Lakó György: Svéd-magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 2010)

A szó a legenda szerint úgy keletkezett, hogy a mézsörös kupa, amit a viking körbeadott este a tűz körül, akkora volt, hogy a sörnek elegendőnek kellett lennie az egész tüzet körülülő vikingcsapatnak (csapat svédül lag), akkor a sörös kupa mérete megfelelő, lagom volt.

Comments (0)

Tags: , , , , , , ,

Svennebanan

Posted on 10 February 2011 by Judit

tack som fan kap kun kap
koh pangan koh tao khao lak
fuck it i phuket pingpong show
kalla folket för tjingtjonghoes
trekant i grekland leka stekarn
bakfull redan fredag
mallis kanarieholmarna
mickey dee's ha barn i bollhavet
en riktig stilikon med silikon
bor i samma stad som du vill ifrån
kvinnomisshandel solariebrännna
fixa mat vad fan har vi hemma
soppatorsk och foppatofflor
barnen nersjunkna i tv-soffor
ordning o reda lådvin på fredag
kunskap från wikipedia
tonårsgraviditet
ångesten ingen vet
minnesluckor barn med syrran
vill alltid vara kvar i fyllan

dansa bugg lyssna på carola
manikyr permanenta håret
återträff med högstadieklassen
avundsjuka på överklassen
och gilla kungafamiljen
spyr utav dagen-efter-piller
skvaller o hänt i veckan
grannen hembränt o bläckan
nätpoker karaoke
man kan ju inte bara ha tråkigt
finlandsfärja bon jovi-covers
living on a prayer looptroop rockers
raggarbilar power meet
gällivarehäng fan va fint
fyllebråk på mc donalds
gå hem o bli rånad ungefär en gång månan
lönehelg försök o svälj
stoltheten ur en ölbutelj
en stor stark o hotshot
hur länge har det pågått
skit i det gonatt o sov gott

(Promoe)

Svennebanan is a nickname for a complete smart-ass/showoff.
The nickname “Svennebanan” came from Sweden, and got pretty famous when the Swedish rapper Promoe (from Looptroop Rockers) produced a song called: “Svennebanan” which got very popular in Scandinavia.
Hey guys, look at the Svennebanan over there; Tinted’ windows, chrome-wheels, fat bass.
urbandictionary

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vándorlók

Posted on 28 October 2010 by Judit

Mítosz a jó Svédországról

Nem, nem lehet azt állítani, hogy nemzeti szocialista, még csak nem is nacionalista. Azt szokta mondani, hogy nem is svéd. Hanem vallon. Az anyja meg cigány: tattare. Vándorlók. Lobotomizálták a fél családot a húszas években. A másik felét már nem kellett. Azt állították még a második világháború után is, hogy a fajtiszta cigányok általában véve nem hajlandók dolgozni, és inkább élnek lókupeckedésből és házalásból. És hogy semmi hajlandóságot nem mutatnak a normális munkára. Azt a másik felét fehérekkel keverték azzal a nem titkolt szándékkal, hogy feljavuljanak, és hajlandóak legyenek dolgozni, hogy kezelhető, lelkiismeretes állampolgárok legyenek. Hakon csak lelkiismeretes állampolgár. Adófizető. Törvénytisztelő. De nem nacionalista. Hová gondolsz! A szélsőjobbot kiröhögi, amikor azt látja, hogy az úthengerre meg a kombájnra ki van rakva a nagy svéd zászló. De amikor én augusztus huszadikán ki akarom rakni a magyar zászlót, azt mondja, az törvénybe ütközik. Más nemzet zászlaját csak akkor lehet kitenni Svédországban, ha ott lóg mellette a svéd, egy leheletnyivel magasabban. Így a törvény. A koszovóiakat nem érdekli a törvény, kirakják a halálboltok elé a nagy sast, hadd repüljön szabadon! Csak azért is, és csakis azért, hogy a rituálisan levágott húst megtalálja az, akinek kell. A kurdok itt nálunk szelídebbek. Bent a boltban mutogatják a kurd nemzeti lobogót, ami a magyartól csak annyiban különbözik, hogy a közepén van egy hatalmas napkorong. Szoktam is mondani a boltosnak, hogy a magyarok és a kurdok testvérek. Örül. A kurdoknak nem sok testvére van a nagyvilágban. De visszatérve Hakonra, ő nem idegenkedik. A színérzékenysége – ahogy Szerb Antal mondaná – nem olyan kifinomult. Csak akkor rándul össze a gyomra, ha megcsapja a muzulmánok szaga a békés melegben. Tudom, nehéz ezzel a férfiaknak itt megbarátkozni, riválisok, lecsapják a kezükről a szexuálisan kiéhezett sápadt, fakó Selmákat meg Ebbákat. Ezért a férfiak itt Thaiföldről hoznak be slavinákat, rabszolganőnek. Mert mi másnak, aki csak főzi nekik a tavaszi tekercset meg a wokot, és potyognak ki belőle a gyerekek kicsit barnábban, mint a fehérek, de svéd nevet kapnak, és megöröklik a bankkölcsönt majd apuka után. Én nem. Én önként, dalolva. Hakon nem tud valami jól főzni, én meg nem eszem meg a mirelit haldarabkákat krumplipüréporral és zacskós kaporszósszal. Finnyás vagyok. Te nem? Azt sem tudnám megmondani, hogy mi vagyunk elkapatva a házi koszttal vagy ezek itt a félkész ételekkel. Már ezt sem tudom. Amúgy a szomszéd thai csajt láttam már kék-zöld karikákkal a szeme körül. Hiába a szürkés bevonat a barna bőrön, látom, hogy meg szokták verni. Az látszik már a menéséből. De ebbe én nem szólhatok bele. Csak a magam kára, a privát kis elfojtódásaim izgatnak. Még azt sem tudom meg, hogy megírja-e az újság, mert nem olvasok el semmit. Nem vagyok hajlandó elolvasni semmit. De ezt a makacs szokásomat még ifjú magyar koromban fejlesztettem ki, amikor egy vidéki magyar lapkiadónál dolgoztam, és nap mint nap végignéztem, hogy flangálnak az újságírók, és elhatároztam, sose fogok újságíró lenni, mert az igazságtól ők állnak a legtávolabb. De ez még az átkosban volt. A legpeckesebben persze az az újságíró járt, akiről utána kiderítették, hogy ügynök volt, de szerintem ott mindenki ügynök volt. Nekem is megmondta a főnöknőm, hogy vegyem ki a nyakamból a keresztet, mert az ügyfelek meglátják. de én nem vettem ki, csak eltakartam, s addig-addig, hogy egyszer még pofátlanul befüvezve mentem dolgozni, és behívattak, azonban (ugyanaz) a főnöknő csak azt mondta, látszik rajtam, hogy nemrég jöttem vissza táppénzről, és hogy TÉNYLEG beteg lehettem…De ezek már csak régi szép emlékek. Úgy mondják, a svéd média a libsik, a médiakajmánok kezében van (Bonnier, Peter Hjörne, Helle Klein, Pehr G Gyllenhammar, Marianne Ahrne).  Felőlem még akár lehet is, nekem erre nincs rálátásom, még a tévémet is elajándékoztam évekkel ezelőtt, hogy ne bosszantsam magam tovább. Az azért szent igaz, ha Lenin feltámadna, Svédországban kérne letelepedést. Itt sok mindent megtalálna még a klasszikus kommunizmusból is. Csak ne szónokoljon, maradjon csendben, maradjon lagom: sem túl kiemelkedő, sem túlságosan gyenge. Még az is lehet, a szomszédom lenne. És állampolgár. Persze. Adófizető. Törvénytisztelő. Robot. Biztos szemet szúrna neki szándékos elzárkózásom, kivonulásom a társadalomból. Nem kérek belőle. Túl sok a kategória és kevés az emberség. Én ezt most őszintén így gondolom. Mivel nem tartom normálisnak, hogy egy rendes családban az embernek a masszőrhöz kell mennie, ha érintésre vágyik. Mit masszőr? Tudod mit, a svéd masszőrök már meg sem fogják a bőrödet. A színétől teljesen függetlenül! Semmilyen bőrt nem fognak meg, benne van a munkaköri leírásban: masszőr nem érintheti meg a páciens bőrét. Van helyette lézer meg tű meg minden más, csak meg ne kelljen fogni. Nem csoda, hogy itt annyi mindenkit gyötör a reuma, az érintés hiánya miatt. Hakon sem érint meg. Nem illik, vagy nem szokás. Nem is ver. Néha megverhetne. Így nincs okom a panaszra. Azt mondják, ha egy szóval kellene Svédországot jellemezni, az a szó a konform lenne. Ha felütöm az idegen szavak szótárát, ezt találom benne a konform címszó alatt: megalkuvó, igazodó; konformis: megegyező, azonos, egybevágó; konformista: alkalmazkodó, megalkuvó; konformitás: azonosság, megegyezés; egyformaság;  konformizmus: megalkuvás, a fennálló uralkodó rendszerhez való elvtelen alkalmazkodás. Ő ilyen. Hakon. A vallon-cigány keverék. Különben a svéd történelem azzal kezdődik még a történészek szerint is, hogy itt kezdetben senki nem volt, még azt is megkockáztatnám, hogy itt SEMMI nem volt. Se állatok, se növények, csak a nagy végeláthatatlan jégkorszak, ami eltartott egy jó darabig. Aztán hogy kik voltak itt először, és a lappok hogy kerültek ide, már a fene sem tudja. Vannak teóriák, de lassan kihal az utolsó lapp is, mert vagy lobotomizálták a családját, vagy sterilizálták, vagy egyenesen megölték. A fennmaradás egyetlen útja az asszimiláció : egy kis fehéret kevertek bele. Most már a jóisten sem tudja megmondani, melyik gén honnan jött. De szerintem nem is az a fontos, hogy az ember honnan jött, hanem hogy hová tart! Ott tartottunk, hogyha sokáig kitartóan keresed az identitásod, végül nem találsz semmit, csak elég kitartóan és módszeresen keresd. Ezt nem én találtam ki. A legalaposabban a buddhista filozófia és pszichológia járta körül a kérdést. Márpedig ha Hakon rájön, hogy ő nem Hakon, még nem is svéd, de nem is ember, és nem is létezik – ember legyen a talpán, ha nem roppan bele. Hogyha az elmélyült kutatás eredményét elkezdi hangoztatni, garantáltan bolondnak nyilvánítják, még az is meglehet, hogy lobotomizálják, mit lehessen tudni. Hidd el, nem könnyű elevickélni a hétköznapi és a bolond határán. Ahhoz, hogy valaki mentesülni tudjon a társadalomnak nevezett őrülettől, kisapám, bolondnak kell nyilváníttassa magát. De csak egy lagom bolondnak, hogy elkerülje a drasztikus beavatkozásokat. Egy kvázi csendes őrültnek, aki szellemekkel beszélget; s azt mondja, a szomszédja Lenin és veri a thai feleségét, de a nő szereti, mert mazochista, meg legalább van mit ennie; és időnként egy leheletnyivel feljebb húzza a magyar zászlót, hadd lobogjon a kurva anyja: szabadon! Egy buddhista bölcs azt mondta, ha igazán el akar valaki jutni a megvilágosodáshoz, el kell hagynia a hazáját. Egyszer legalább az életben. Én már megtettem. Utánam csinálod?

Comments (5)

Tags: , , , , , ,

Svéd fapina

Posted on 07 March 2010 by Judit

Maria Sveland Strömstadban (fotó: Martin Larsson)

Egy ronda januári reggelen Sara egy Teneriffa felé tartó repülőgépen ül. Otthon hagyta a férjét és a gyerekét, hogy egy hétig nyugodtan gondolkodhasson. Ugyanis belátta, hogy elkeseredett, annak ellenére, hogy csak 30 éves. Tényleg egy igazi ”keserűpunci”. Ennek igazán nem kellett volna így történnie, hiszen ő csak a szerelemről álmodott, mint oly sokan mások.
De most ott ül a repülögépen bugyuta-Teneriffa felé, és minden igazságtalanság eszébe jut, amit valaha is elkövettek ellene. Arra gondol, mennyire becsapva érzi magát a szerelemmítosz által. Az, amelyik rávesz bennünket, hogy családot akarjunk alapítani. Mindazokra a nőkre gondol, akik úgy éreznek, mint ő, akiknek az energiáját felemészti a családi pokol. Egy egyenesen lefelé ágazó örökség, a nyugtalan anyja mosogató ekcémás kezeitől egészen Sara ideges ügyességkomplexusáig.
A repülőre Erica Jong ”Rettegés a repüléstől” című (Tericum Kiadó 2002) 70-es évekbeli klasszikus regényét viszi magával, és miközben Sara olvassa, azt kívánja, bárcsak 1975 lenne 2005 helyett. Mert úgy tűnik, minden sokkal jobb volt a 70-es években, minden család elleni lázadással, laza kapcsolatokkal és kábítószerezéssel. Most 2005 van és Sara rémülettel fedezi fel, hogy jobban vágyik egy egész éjszakán át tartó alvásra mint egy ”Hirtelen Felindulásból Elkövetett Dugásra”.
Bitterfittan vad felszámolás a szerelem mítoszával, az anyasággal és az egész szarkultúrával, ami affelé tendál, hogy mindent hamis kukirózsaszínre fessen. Egy regény, egy önéletrajz, egy riport identitásról, szexisztikus szocializációról és az egyik legfontosabb női kérdésről: hogyan érhetjük el valaha is az egyenjogú társadalmat, amikor még arra sem vagyunk képesek, hogy egyenjogú kapcsolatban éljünk azokkal, akiket szeretünk?

-írja az Élet És Irodalom – Svédország blogban Melissa

A hétvégén tartották a nyugat-svédországi Strömstadban (t.i. lakhelyem) a második Téli Szófesztivált (Winter Word Festival), amelynek Maria Sveland is vendége volt. Melissa blogjából elég sokat megtudhatunk az ifjú svéd írónőről és első könyvéről, a Bitterfittáról – amit én (mégis csak) fapinának fordítanék. 😉 Én magam még a regény első pár oldalnál tartok, és nem vagyok jogosult még egy pártatlan bakfittyre sem. Maria Sveland mindazonáltal kellemes benyomást keltett bennem, és mivel a Svédország nevű szexista-feminista-demokratikus mintaállamban (sic.!) van szerencsém élni, felkeltette a téma iránti érdeklődésemet.

További képek a fesztiválról: Martins site

Comments (4)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................