Tag Archive | "svéd irodalom"

Tags: , ,

Linn Hansén: Hó

Posted on 09 March 2014 by Judit

Amikor leesik a hó, a gyerekek puhák és nyugodtak lesznek, és három közülük eltűnik. A hó mindig időt igényel, az ember nem tudja csak órákban mérni a havat. A hó anyaga ismeretlen, de az ember azt gondolja, hogy az elérheti a hetven százalék pamutot. A tavasz érkezéséig nem jönnek vissza a gyerekek. Megtörténhet, hogy az arcukon már egy másfajta mosoly van.

 

Szeles Judit fordítása

Comments (2)

Tags: , , , , ,

Szöllősi Adrienne a skandináv irodalomról

Posted on 23 March 2011 by Judit

Svéd irodalmi nyelvlecke újrakezdőknek
(Gunnar D Hansson, Mats Kolmisoppi, Marcus Birro)

Nem véletlen az utalás Lone Scherfig dán rendező “Olasz nyelvlecke kezdőknek” című filmjére, hiszen a mai svéd irodalomban is jelen van a dán dogma-filmek időnként naturalizmusba hajló, megdöbbentő, olykor humoros, mégis realisztikus hangulata. A svéd irodalom sikertörténete folytatódik. Strindberg nyugtalan, kísérletező szelleme folyamatosan jelen van a svéd irodalomban, amelynek szabad, befogadó légköre könnyen késztet kísérletezésre. Érdemes újrakezdeni a svéd irodalom olvasását, hiszen az olyan emblematikusnak számító alkotók mellett, mint Torgny Lindgren, Lars Gustafsson, Per Olof Enquist vagy az utóbbi néhány évben regényeivel is jelen lévő Ingmar Bergman, felnőtt egy különös és nagyon változatos hangon megszólaló fiatal írónemzedék. Az elmúlt tíz év legtöbb vitát kavaró alkotói között sok a nő. Ábrázolásmódjuk közvetlensége meghökkentő, könyveik nem feltétlenül vidám hangulatúak, központi témájuk gyakran a testiségre, a szexualitásra, az erőszakra épül. Közvetlen, egyéni társadalomkritikát gyakorolnak, jelenüket gyakran problémásnak, kényelmetlennek élik meg, erőteljes prózájuk hiteles kordokumentum.
Az ezredfordulóra mind a prózában, mind pedig a költészetben átértékelődik a nyelv szerepe. A nyelv többé nem médium, célja többé nem a közvetítés, hanem önmaga. A prózaszövegek megtelnek metaforákkal, lassan, lassan elmosódni látszanak a határok vers, próza és dráma között. A költészet hangossá válik, kialakul az úgy nevezett esztrád stílus, a versek egyre gyakrabban a beszélt nyelven szólalnak meg, külvárosi történetek jelennek meg mitikus köntösben.

Esztrádköltészet, tradicionális, női költészet, természetlíra, bevándorló költők…

A teljes cikk a Lettre oldalán, itt olvasható.

Comments (0)

Tags: , , , , , , , , ,

Till Linn // Linn-nek

Posted on 07 March 2011 by Judit

1.
Att överleva en storm på Atlanten.
Blev skrämd av möjligheterna som dök upp.
Historien överstiger fantasierna.
Var lugn och fortsätt som förut!

2.
Det här har jag skapat för dig.
Var glad och nöjd!
Missa inte Väst-Norge under fruktskördtiden–
Man kan föra ett rejält körsbärskärnekrig.

MAGYARUL:

1.
Hogyan éljünk túl egy vihart az Atlanti-óceánon?
Megrettent a hirtelen felmerült lehetőségektől.
A történelem meghaladta a képzeletét.
Maradjon csöndben, és haladjon tovább!

2.

Ezt mind neked találtam ki.

Legyél boldog és elégedett!

Ne hagyd ki Nyugat-Norvégiát gyümölcséréskor –

Jó meggymagcsatákat lehet vívni.

(Szeles Judit verse és fordítása)

Linn Hansén

szül. 1983. december 7-én, költő, a Glänta kulturális folyóirat szerkesztője. 2008-ban debütált Ta i trä (Kopogd le) című versgyűjteményével, amivel elnyerte a Nyugat-svéd Irodalmi Társaság (Västsvenska författarsällskapet) díját. Hansén tagja a Sharks és a G=T=B=R=G irodalmi kollektíváknak, egyike a göteborgi költészeti fesztivál szervezőinek.

 

 

Comments (5)

Tags: , , , , , , , ,

Astrid és a szkinhedek

Posted on 07 January 2011 by Judit

Egy igaz történet Astrid Lindgrenről, a Harisnyás Pippi, Háztetey Károly és Juharfalvi Emil szerzőjéről és a szkinhedről.

A kilencvenes években történt, hogy a képen látható fiatalember így szólt magában, amikor meglátta Astrid Lindgrent: “Köszönnöm kell neki és kezet kell vele fognom.”

– Olvastam minden könyvét és nagyon tetszenek – mondta a szkinhed.

– Te nem egy olyan szkinhed vagy? – kérdezte Astrid.

– De – felelte kicsit zavartan a fiatalember.

– Szerintem abba kéne hagynod ezt a szkinhedszelést – mondta Astrid.

A fiú lesütötte a szemét, és elpirult. Astrid megpaskolta az arcát.

– Tetszel nekem, fiú, de tényleg azt gondolom, hogy abba kell hagynod a szkinhedszelést – mondta Astrid rövid gondolkodás után.

Comments (3)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

Camilla Läckberg a szomszédom

Posted on 05 January 2011 by Judit

“Erica hazaindult. A hegy védelmében megbújó Fjallbackára gondolt. Nyáron úgy nyüzsgött a környék, mint egy hangyaboly. Most békés csend honolt a kisvárosban, mintha téli álmot aludna. De azt is tudta, hogy ez a béke csak látszólagos. A felszín alatt ugyanannyi gonoszság lakozott, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?”

Camilla Läckberg a szomszédom, vagyis az lenne, ha  továbbra is szülőfalujában, Fjällbackában, és nem a Stockholm melletti Enskedeben lakna. Läckberg közgazdász végzettségű, életének egy válságos időszakában határozza el, hogy elvégez egy regényírói kurzust. Az első regényével, a Jégkirálynővel (2003) olyan sikert arat Svédországban, hogy megírja a folytatását (Predikanten, 2004), s ezzel hivatalosan is elkezdődik krimiírói karrierje. 2010 nyarán összeházasodik Martin Melinnel, az 1997-es év Robinson című reality show  nyertesével. 2007/2008 telén Denise Rudberggel együtt irodalmi műsort vezet a TV4 Plus tévécsatornán.

Szóval Camilla a szomszédom lenne. Fjällbacka a velünk szomszédos járásban, Tanumben van, tőlünk kb. fél óra kocsival. A kis halászvároskán körülbelül három perc alatt át lehet hajtani, így tehát még városkának is túlzás volna nevezni. Körülbelül nyolcszázötvenen lakják hivatalosan. A faluról nem sok mindent lehet elmondani. Ingrid Bergman ide járt nyaralni, az itteni halfeldolgozóból kikerülő szardella egész Svédországban világhíres (sic.!), de amióta Camilla Läckberg befutott, Fjällbackának saját honlapja van.

A Jégkirálynő meghódította egész Svédországot, és a világ több nyelvére lefordították. Most magyarul is olvasható. Ha valaki el akarná olvasni. Ocskai Tímea (is) csak azoknak ajánlja, akik a Miami helyszínelőkben látottakra emlékeztető, kissé kiszínezett epizóddal szeretnék a metrón töltött időt kitölteni, és olyanoknak is, akik az irodalomtól – szórakoztató oldalán túl ­ nem várják el annak igényes megjelenését.

Miért választották 2005-ben Svédországban Az Év Írójává Läckberget? Attól tartok, az eladott példányszámok alapján. De miért lett ilyen sikeres? Két dologra tudok csak gondolni. Az egyik az, hogy az irodalomhoz való hozzáállás Svédiában kissé más, mint a kontinensen. Először is, ebben a hatalmas országban (450,295 négyzetkilométer) mindösszesen 9 és fél millióan laknak, és Moberg, Lindgren, Lagerlöf, Tunström, Strindberg, Lagerkvist, Bellman kivételével elég kevesen jutottak be a világirodalmi tudatba. Valahogy a svédekről nekem nem az irodalom ugrik be. Az irodalomoktatás – legalább is úgy tűnik – arra koncentrál, hogy az ember fia olvasson, nem így Magyarországon, ahol tudni kell a (klasszikus ) szerzőről és a műről értően beszámolni (vagy legalább is még így volt akkor, amikor én legutóbb középiskolában tanítottam), és a gyerek megutál olvasni. Természetesen nagy kérdés, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Színvonalas irodalom kontra egyáltalán legyen valaki, aki olvas ebben a k*a országban.

De mi a másik tényező Läckberg sikerének esetében? A provincialitás. Svédország rettentő provinciális ország, különösen annak a Norra-Bohuslännek nevezett része, ahova Läckberg is való, és ahol én is élek. Már hogyne vette volna meg az egész tartomány, ha már itt játszódnak a regények! Sven  Svensson (a magyar Kovács János svéd megfelelője) bele is halt volna a kíváncsiságba, hogy mi a tomtét (manó svédül) írhatnak a szomszédról. Camillát a környéken személyesen ismerik, a párom együtt járt vele gimnáziumba a mi kis városunkban, ami szintén egy nagy sikerű krimisorozat (szerzője Gösta Unefeldt) és az abból készült tévéfilmsorozat,  A rendőrség Strömstadban (svédül: Polisen i Strömstad) helyszíne. Läckbergnek helyes a feltevése, hogy erre a provincialitásra lehet alapozni. Aztán az is igaz, hogy a felszín alatt itt is ugyanannyi gonoszság lakozik, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?

Mit szólnának az emberek? A pletykára, szenzációra, kuriozitásra, Robinsonra éhes emberek! 🙂

Azt írja Rapai Ágnes a Facebookon, hogy – idézem – “A hülye kultúrsznobok azt hiszik, hogy a Való Világot csak az ostobák nézik.” Akkor én iszonyú hülye kultúrsznob vagyok. vagy legalább is remélem, hogy azt csak az ostobák nézik. A tévét ugyanis ki lehet kapcsolni. Läckberget pedig csak azért nem kezdenem el olvasni, mert a szomszédom!

 

A könyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg magyarul.

Comments (16)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................