Tag Archive | "Strömstad"

Tags:

Szenzáció

Posted on 16 December 2015 by Judit

Az Újvidéki Rádió strömstadi tudósítóját hallják. Strömstad Svédország Vajdaságában található, hatezer lakosú kisváros,eredetileg halászfalu, de az évek során kiavanzsálta magának a város címet, és azóta turistaváros lett. Legnagyobb látványossága a tengerpartja és a norvég turisták számára olcsónak számító sör. Persze minden viszonylagos. Egy vajdasági magyarnak bizonyára sok volna egy korsó sörért nyolcvan svéd koronát kiadni. (Egy svéd korona tizenhárom szerb dínár.)

Strömstad Nyugat-Svédország Bohuslän tartományában található, mindjárt a norvég határ mellett a kanyarban. A terület sokáig Dániához, majd Norvégiához tartozott. 1658-ban került svéd fennhatóság alá. A tartomány északi részén a dánhoz és a norvéghoz hasonlító nyelvjárást beszélnek,a nollhöttent.

A kisvárosban tulajdonképpen nem szokott sok minden történni, szenzáció meg végképp nem. A helyiek szeretik a turisták csendes áramlását, az áramlást alapvetően. A város neve is azt jelenti, hogy „áramlás- vagy örvényváros”. Egyszóval ritkán kerül Strömstad az újságok címlapjára.

A héten mégis történt két dolog. Az egyik a Helga-nevű orkán, a másik pedig egy nő nyomtalan eltűnése. Helga érkezésére mindenki számított, mert a meterológusok megjósolták. A hétvégére dagályt is vártunk. A vihar pedig tovább korbácsolta az Északi-tengert. Ennek eredményeként a tenger kilépett a medréből,és elárasztotta a főteret meg  a buszpályaudvart. A vonatok sem jártak, és sok háztartásban az áramellátás is szünetelt. De az  ilyen jellegű orkán nem ismeretlen ezen a vidéken. Az idei szezonban ez volt a nyolcadik. A különlegessége azonban abból állt, hogy egészen hosszú ideig (egy hétig) elhúzódott, és a tenger pedig nem húzódott vissza sokáig.

Susanne (nevezzük így) az egyik viharos napon tűnt el. Utoljára kis szürke Fordjában látták Seläternél. Sokan ismerték személyesen is, nekem pár évig a szomszédom volt. Harminc éves kora körül egy szörnyű autóbalesetben szinte mindene összetört. Úgy rakták össze, hogy évekig járókerettel,majd mankóval járt. De még fiatal volt, és jól regenerálódott a szervezete. Sokat találkoztunk a gyógytornán, ahova én lelki okokból jártam az izmaimat lazítani. Ő pedig lázítani. Lázasan dolgozott a különböző edzőgépeken, hogy visszanyerje teljes mozgásképességét. Sokan azt mondták róla, hogy depresszióba esett. Voltak, akik számítottak Susanne eltűnésére. Mondhatni előrejelezték, mint valami orkánt. Én nem láttam ugyan benne az öngyilkos hajlamot,csendesen iszogattuk a kávét, amikor időnként összejöttünk,mi, a jó szomszédok. Azt mondják, egy örvénybe vetette bele magát.

Stömstad nevezetes még a jachtkikötőjéről, és korábban fürdőváros is volt. A környéken különleges ásványforrás található, amire kutak és fürdő épült. Mára már nem olyan híres az ásványvize, inkább olcsó sört vesznek a bevásárlóturisták, meg egyéb olcsó alkoholt. Norvégiában olyan magasak az árak, hogy inkább átjönnek a határon, és hazacsempészik a finom italokat. A pián kívül népszerű  csempászárú még a friss hús,a cigaretta és az édesség. A legkomikusabb az egészben az, hogy az itteni bevásárlóközpontoknak norvég tulajdonosaik vannak. És Norvégia nem tartozik az Unióba, ezért nem is volna szabad ezeket a dolgokat átvinni a határon, legalább is nem határtalanul sokat. Szóval nagy csempészet folyik Strömstad határában.

Amikor ezt írom, még javában tombol Helga. Vagy lehet, hogy ez már a lánya, Ingrid? Rettenetesen esik és fúj. Hármas fokozatú riasztást adtak ki az egész megyére, különös tekintettel Bohuslänre.

Comments (0)

Tags: ,

Bad Schandaunál

Posted on 26 November 2015 by Judit

víz, vizenyő, sár, szar

Hernádkak, Tiszaújváros

Miskolc, Sárospatak

Bad sandán aú

fürdőzik a termálban

az őszi esőben pancsol

a tócsában nézegeti magát

hogy elhíztam

orrom krumpli

hajam kóc

feLugosi a bohóc

víz, vízelem, vizelnem kell

muszáj, kötelező

közben szomjazik

pálinka, fröccs, borpárlat

borra sör

meggyötör

ilyen sörrendben

sárrendben

tocsogós kacsák

kacskák, szőlőkacsok

vadrécék, kutyák

nem harapok

hanem?

víz, srévíz, visz a víz

vis á vis

nincsenek kincsek

nagy hajók

kikötők

luxushajók, kompok

de Bad, az van

tocsogó, tenger

összekötöz a fürdős

a fürdőskurva

ki Bad sandán aú

megdögönyözi

a vámőrt

a norvég-svéd

határon, határos, hatásos

pacsmagolunk, csomagolunk

irány Horány

vízivárosi anzixot dobunk

a postán, puszit

csókot, bort, vikingvodkát

sár, szar, szarakodunk

már nem kell útlevél

még kell Norvégiába

ne felejtsétek el

ha jöttök!

 

(megjelent: Spanyolnátha)

Comments (0)

Tags: ,

Strömstad

Posted on 16 March 2014 by Judit

egy olyan kisvárosban, mint Strömstad

tudom, hány taxi van, és azt is tudom

hogy hívják a taxisokat: Gösta, Björn, Thomas

Yngve és Carl Gustav. Gösta kopasz. Björn vigyorog.

Thomasnak kiverték a szemfogát.

Yngve tengeri beteg, és Carl Gustav a király.

Comments (0)

Tags: ,

Kapribigyó és a fókák

Posted on 30 November 2012 by Judit

A vadászlest elhagytam. De cudarul kiebrudaltak! Földön nem futok, hanem egy kikötőben húzódtam meg. Nyáron szép. A környék legszebb két strandjától lakom 200-200 méterre. Az egyiket Caprinak hívják. De nem olasz. Csodás homokos part a nyugat-svéd kopár sziklák között. Biztos a sok keserűség miatt lenyelt sós könny hasonlatossága a kapribogyóhoz ihlette meg a tengerészözvegyeket, amikor Caprinak nevezték el a helyet.

A másik strand ennél is közelebb van, nincsenek savanyú-keserű pinák, csak napsütés, déli fekvés, csipkebokorrózsa, borókabokor és fókák. Ma sorra ott heverésztek a sziklákon, és olvasztották a zsírjukat. Seläter a hely neve. Nagyszerű, látványos és hosszú strand, ahol a homokos és a kavicsos part váltakozik egymással. A homokos részeken fehér kagylókat, a kövecses részen tengeri csigákat mos a víz a partra. Tudom, ismerem minden négyzetcentiméterét. amikor magam is ott sütkérezek a fókák között, látom, ahogy a vízből fel-felugrál a nemrég ikráiból kikelt tőkehalfióka. Feldobja magát, s megcsillan egy pillanatra. De az is lehet, hogy egy kismakréla. Ilyen kicsi korukban nem lehet igazán tudni. Főleg nem ilyen messziről. A főkák jókedvűen böfögnek. Ők talán tudják.

Szóval én itt, partavetetten, vagy ahogy itt mondják, strandra vetetten várom a tavaszt. Igencsak messze, még tél sem volt. De legalább van ez a titkos helyem, ahová egy sziklahasadékon keresztül jutottam, apálykor a legalsó sziklafokra le lehet ülni, s hallgatni a fókák böfögésést, figyelni a kishalak halálugrását.

Van Bécsben tíz leány, 
egy váll, és ráborulva sóhajt a halál, 
kitömött gerlékkel telt liget dermedten áll. 
A hajnalból kis törmelék 
a dér múzeumában látható, 
egy termen ezer ablak ég, 
ó, ó, ó, ó! 
E dal csukott ajkadra való! 

Ez a dal, ez a dal, ez a dal, 
a halálra, konyakra és önmagára vall, 
nedves uszályú tengeri hal. 

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, 
pamlagba, holt könyvbe temetlek, 
a zugoly poros bánatába, 
a liliom sötét padlására, 
a holdban lelünk nyoszolyára, 
ez a tánc a teknősbéka álma, 
jaj, jaj, jaj, jaj, 
fogadd e dalt, törött derekú ez a dal. 

Van Bécsben négy tükör, 
hol ajkad s a visszhang egymásra tör, 
hol zongorára írták a halált 
és kékíti a kisfiúk haját, 
a háztetőkön koldushad tolong, 
s könnyeken friss koszorú borong, 
ó, ó , ó, ó! 
Fogadd e dalt, mely a karjaimba haló. 

Mert téged imádlak, álmodlak árván, 
a játszó kisfiúk padlásán, 
Magyarország ódon fényére vágyva, 
meleg délután lágy zsongására, 
hó-bárány lépdel, hó-liliom rezdül 
homlokod sima csöndjén keresztül, 
jaj, jaj, jaj, jaj 
„örökre szeretlek”, enyém ez a dal. 

Majd Bécsben táncolok veled, az lesz a jó, 
szép maskara lesz rajtam, 
álarcom nagy folyó, 
partom jácintot ringató, 
lábad között felejtem ajkam, 
és lelkem fénykép-albumokban s liliomokban. 
Lépteid sötét hullámaival, 
mind hegedű és kripta, szerelmem, ó, szerelmem, 
elhal e sok-szalagu dal.

 (Weöres Sándor fordítása, Frederico Garcia Lorca: Kis bécsi valcer)

Leonard Cohen/Garcia Lorca (a reklámvideó szerkesztője bizonyára nem tudott angolul)

 

Comments (0)

Tags:

Lasse Kongo hazatér

Posted on 15 September 2011 by Judit

(Első rész)

Tróger Rógert holtan találták a traktorfülkében, a traktor belefordulva az árokba. Nem lehetett tudni, árokba hajtott, és azért halt meg, vagy előbb meghalt és úgy csúszott le a jármű a makadámútról. Külső sérülésnek nyoma nem volt. Az ereiben több alkoholt találtak, mint vért. De ez nem lepett meg senkit, a környéken mindenki keményen alkoholizál. A piát lengyel kamionosok hozták, ez se titok. Róger éppen egy nagyobb kóstolóval egybekötött áruátvételről tartott hazafelé. A rendőrség etilalkohollal teli műanyag kannákat foglalt le a járműben. A halotti bizonyítványba közvetlen halálokként mégsem az alkoholmérgezés került, hanem szívelégtelenség. Rógernek szívnagyobbodása volt, és a túl nagy szív nem találtatott elég erősnek. Az se jó, ha valakinek túlontúl nagy a szíve! De az se, ha valaki lelketlen gazember.

A haláleset után Szören belevetette magát az erdőbe. Éppen a nyári rókagomba szezonja volt. Zsákszámra szedte a gombát, mint valami eszelős. Pirkadatkor már nem volt otthon, és estig nem jött haza. Már nem tudtak mit kezdeni a sok gombával, pucolni sem győzték. Kérdezgettek fűt-fát, kell-e a jó rókagomba, kell-e a jó rókagomba. Minek annyit leszedni, ha nem bírják megenni? – kérdeztem. És akkor az egyszer lassabban kezdett el beszélni velem.

– Az erdő nekem terápia. Az erdő megnyugtat, begyógyítja a sebeket. Magam vagyok egész nap kint, a jó levegőn. Csak megyek, megyek, és szedem a gombát. Itthon már rég megbolondultam volna. Csak jár az ember feje. Nem tudja, mit csináljon. Nekem Róger volt a mindenem: a barátom, az apám, a testvérem! Most nem tudom, hogy lesz. Itt belül – mutatott a mellkasára – nagyon szorít! Érted-e?

Bólintottam.

Azt is megértettem, hogy a gazdája halálával a lakhelyét és a munkáját is elveszítette.

Rógert nem sokkal a szerencsétlen baleset előtt elhagyta az élettársa, akivel a tehenészetet csinálta már évtizedek óta. A túl sok ital vagy a kétes hírű haverok? Nem tudni miért ment el egyik napról a másikra, sok személyes holmit hátrahagyva. Gyerekük nem volt, így Szonja örökölte volna a farmot – ha nem költözik el otthonról. De erről úgyszólván senkinek nem volt tudomása. A népek csak találgattak. Szonjára nagy örökség várt… Amíg Róger testvérei színre nem léptek. A kiszolgáltatott helyzetben lévő Szörent autóval, pénzzel kecsegtették, ha Szonja ellen vall. Még azzal is, hogy a cselédházat megtarthatja. És annak ellenére, hogy a házkutatás során leltárba vett személyes tárgyak szinte egyértelműen arról tanúskodtak, hogy az élettársi kapcsolat az elhalálozás idején is fennállt, Szören vallomása többet nyomott a latba, és a bíróság a testvéreket jelölte meg örökösnek. A korábban koszos finnördög hirtelen kulcsfigurává vált, és a farm nem került „idegen” kézre. Lasse Kongo megkapta Róger régi Volvóját, hozzá egy évi bérét, ha lett volna bére, de a házat el kellett hagynia, az egyik testvér komoly igényt tartott rá. De Szörennek nem akaródzott mennie. Amit tudott, elcsaklizott a tehenészetből, és megpróbálta azokat a használtáru-kereskedőnél értékesíteni. A testvéreknek végig kellett járnia az összes ilyen helyet, hogy a kereskedőket figyelmeztessék a lopott áruról, hogy rendőrségi feljelentést is tettek már. De persze csak blöfföltek. Nem kockáztathatták meg, hogy kiboruljon a bili. És Szören nem ment el. Naphosszat az erdőt meg a bolhapiacot járta. A testvérek régen összevesztek az örökség felosztásán – még a cselédházon is. Újabb bírósági perek, és beköszöntött a tél. A cselédház egyetlen kéménye vastagon pöfékelt. Szonja főzte a belsőséget a kutyáknak.

A ház előtt szépen eltolták a havat. A mezei útról egy fekete autó kanyarodott be az udvarra. Egy férfi és egy nő szállt ki. Az egyik testvér és a neje. Letopogták a havat a tornácon és bekopogtak. Szonja nyitott ajtót. Szören ittasan feküdt a heverőn macskákkal vastagon borítva.

– Itthon van Szören? – kérdezték. Szonja nem szólt semmit, csak intett, lépjenek be. Szören mocorogni kezdett a heverőn. A macskák sorra elugráltak.

A férfi határozott léptekkel bement a nappali, s akkor már Szören is kikaparta a csipát a szeme sarkából.

– Vedd a kabátod, Szören, megyünk haza!

Szonja falfehérré vált. Szören nem tudta, mit akarnak tőle. De Róger testvére elmagyarázta neki:

– Kitudtuk, hogy Jokkmokkban van egy bejelentett lakcímed. Így van?

– Igen – biccentett Szören. Egyik szemével Szonját nézte, a másikkal a férfit a bundában, csizmában szinte könyörögve a tekintetével, nehogy többet eláruljanak a jokkmokki dolgokról Szonjának.

– Vedd a kabátod és köszönj el!

Szonja tágra nyílt szemekkel bámulta a párját. Most pakolhat ő is?

– Sajnálom, Szonja – mondta utoljára, felvette a posztókabátját, csizmát húzott, és elhajtottak a Volvóval meg a fekete autóval észak felé.

Egészen Jokkmokkig el kellett kísérjék, mesélte később Lena, Róger sógornője, hogy biztosak legyenek abban, hazament. A városközpontban bérelt egy kétszobást a lányának és a feleségének. A fene se gondolta volna, hogy pont Szören élt kettős életet! Ki nem nézné az ember ebből a finnördögből – mondta Lena. Bólogattam.

– És mi lett Szonjával?

– Szonja? Szonja szőrén-szálán eltűnt. Senki sem látta azóta Strömstadban.

Na ja, gondoltam, Svédország elég nagy ahhoz, hogy egy másik megyében, egy másik járásban új életet kezdjen az ember.

Comments (1)

Tags: , ,

Strömstad

Posted on 16 March 2011 by Judit

En dikt på två språk

Egy vers két nyelven

 

Strömstad

Egy olyan kisvárosban, mint Strömstad,
tudom, hány taxi van, és azt is tudom,
hogy hívják a taxisokat: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve és Carl Gustav. Gösta kopasz. Björn vigyorog.
Thomasnak kiverték a szemfogát.
Yngve tengeribeteg, és Carl Gustav a király.

Strömstad

I en sån småstad som Strömstad
vet jag hur många taxichaffisar det finns
jag vet även vad de heter: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve och Carl Gustav. Gösta är flintis. Björn flinar.
Thomas har en hörntand utslagen.
Yngve är sjösjuk, och Carl Gustav är kungen.

Comments (5)

Tags: , ,

Batavernas trohetsed

Posted on 23 February 2011 by Judit

Spontan berättelse om upplevelsen över en romans författande

Hunden skäller.

Katten jamar.
(…)

Författaren författar.
(Läs:)…allar gör sitt.

När jag förberedde mig inför den här föreläsningen, tänkte jag igenom, vilka kommer att lyssna på det här. Eftersom jag föreställde mig den potentiella publiken som åtminstone tvåspråkig, funderade jag över om jag kunde improvisera på två språk. Svaret är självfallet: nej. Jag bestämde mig för att skriva ner min spontana berättelse om upplevelsen i förväg för att översättaren ska ha tid att tolka det…
Alltså författaren skriver. Just nu en roman. En deckare som utspelar sig i Göteborg. Jag tänkte att på ungerska (alltså främst för ungersktalande) har det inte skrivits många romaner om Göteborg. Staden är ju fantastiskt (APPLÅDER) – den förtjänar därför även en roman på ungerska. Svenskarna blir ändå så nyfikna på vad man har skrivit om dem på ungerska att de översätter det till svenska.
Sjävklart är denna uppläsning utomordentligt riskabel! På grund av den enkla anledningen att även författaren är en människa. Och som sådan blandar hon hejdlöst sina upplevelser, sin kunskap och fantasmagorier. Ja, allt detta vet vi. Fast om jag får uttrycka mig så att hunden är begraven här; ni är allihopa en del av författarens mänskliga dimension.
Jag sitter i Göteborg. Mitt emot mig sitter min inspirationskälla: Göteborg och göteborgarna. Jag tackar för att ni finns. Och jag ber er att vara tålmodiga och kärleksfulla gentemot romanbebisen. Den formar sig efter våra händer.
(…)

Läs mer snart i antologin: Lågor

Facebook

Comments (0)

Tags: , ,

Intro

Posted on 10 February 2011 by Judit

SKEE

small village cca. 600 people in Strömstad commune, Sweden – half way in between Gothenburg and Oslo. Mostly farming and families with small children. School, eldelry home, church, rink, shoefactory, car repairing services.

Further information: Dogville,Twin Peaks.

Ja, vi alla vet var Skee ligger. 🙂 Ändstation för Bohusbanan och X2000 från Stockholm på sommaren. Ska du åka vidare till Strömstad – som ligger precis utanför Skee – ta bussen! Speciell räddningstjänst för ungerska lastbilar och stridsvagnar året runt. 😉 (WIKI)

Comments (0)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

Camilla Läckberg a szomszédom

Posted on 05 January 2011 by Judit

“Erica hazaindult. A hegy védelmében megbújó Fjallbackára gondolt. Nyáron úgy nyüzsgött a környék, mint egy hangyaboly. Most békés csend honolt a kisvárosban, mintha téli álmot aludna. De azt is tudta, hogy ez a béke csak látszólagos. A felszín alatt ugyanannyi gonoszság lakozott, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?”

Camilla Läckberg a szomszédom, vagyis az lenne, ha  továbbra is szülőfalujában, Fjällbackában, és nem a Stockholm melletti Enskedeben lakna. Läckberg közgazdász végzettségű, életének egy válságos időszakában határozza el, hogy elvégez egy regényírói kurzust. Az első regényével, a Jégkirálynővel (2003) olyan sikert arat Svédországban, hogy megírja a folytatását (Predikanten, 2004), s ezzel hivatalosan is elkezdődik krimiírói karrierje. 2010 nyarán összeházasodik Martin Melinnel, az 1997-es év Robinson című reality show  nyertesével. 2007/2008 telén Denise Rudberggel együtt irodalmi műsort vezet a TV4 Plus tévécsatornán.

Szóval Camilla a szomszédom lenne. Fjällbacka a velünk szomszédos járásban, Tanumben van, tőlünk kb. fél óra kocsival. A kis halászvároskán körülbelül három perc alatt át lehet hajtani, így tehát még városkának is túlzás volna nevezni. Körülbelül nyolcszázötvenen lakják hivatalosan. A faluról nem sok mindent lehet elmondani. Ingrid Bergman ide járt nyaralni, az itteni halfeldolgozóból kikerülő szardella egész Svédországban világhíres (sic.!), de amióta Camilla Läckberg befutott, Fjällbackának saját honlapja van.

A Jégkirálynő meghódította egész Svédországot, és a világ több nyelvére lefordították. Most magyarul is olvasható. Ha valaki el akarná olvasni. Ocskai Tímea (is) csak azoknak ajánlja, akik a Miami helyszínelőkben látottakra emlékeztető, kissé kiszínezett epizóddal szeretnék a metrón töltött időt kitölteni, és olyanoknak is, akik az irodalomtól – szórakoztató oldalán túl ­ nem várják el annak igényes megjelenését.

Miért választották 2005-ben Svédországban Az Év Írójává Läckberget? Attól tartok, az eladott példányszámok alapján. De miért lett ilyen sikeres? Két dologra tudok csak gondolni. Az egyik az, hogy az irodalomhoz való hozzáállás Svédiában kissé más, mint a kontinensen. Először is, ebben a hatalmas országban (450,295 négyzetkilométer) mindösszesen 9 és fél millióan laknak, és Moberg, Lindgren, Lagerlöf, Tunström, Strindberg, Lagerkvist, Bellman kivételével elég kevesen jutottak be a világirodalmi tudatba. Valahogy a svédekről nekem nem az irodalom ugrik be. Az irodalomoktatás – legalább is úgy tűnik – arra koncentrál, hogy az ember fia olvasson, nem így Magyarországon, ahol tudni kell a (klasszikus ) szerzőről és a műről értően beszámolni (vagy legalább is még így volt akkor, amikor én legutóbb középiskolában tanítottam), és a gyerek megutál olvasni. Természetesen nagy kérdés, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Színvonalas irodalom kontra egyáltalán legyen valaki, aki olvas ebben a k*a országban.

De mi a másik tényező Läckberg sikerének esetében? A provincialitás. Svédország rettentő provinciális ország, különösen annak a Norra-Bohuslännek nevezett része, ahova Läckberg is való, és ahol én is élek. Már hogyne vette volna meg az egész tartomány, ha már itt játszódnak a regények! Sven  Svensson (a magyar Kovács János svéd megfelelője) bele is halt volna a kíváncsiságba, hogy mi a tomtét (manó svédül) írhatnak a szomszédról. Camillát a környéken személyesen ismerik, a párom együtt járt vele gimnáziumba a mi kis városunkban, ami szintén egy nagy sikerű krimisorozat (szerzője Gösta Unefeldt) és az abból készült tévéfilmsorozat,  A rendőrség Strömstadban (svédül: Polisen i Strömstad) helyszíne. Läckbergnek helyes a feltevése, hogy erre a provincialitásra lehet alapozni. Aztán az is igaz, hogy a felszín alatt itt is ugyanannyi gonoszság lakozik, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?

Mit szólnának az emberek? A pletykára, szenzációra, kuriozitásra, Robinsonra éhes emberek! 🙂

Azt írja Rapai Ágnes a Facebookon, hogy – idézem – “A hülye kultúrsznobok azt hiszik, hogy a Való Világot csak az ostobák nézik.” Akkor én iszonyú hülye kultúrsznob vagyok. vagy legalább is remélem, hogy azt csak az ostobák nézik. A tévét ugyanis ki lehet kapcsolni. Läckberget pedig csak azért nem kezdenem el olvasni, mert a szomszédom!

 

A könyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg magyarul.

Comments (16)

The Mona Lisa

Tags: , , , ,

Buli van!

Posted on 19 December 2010 by Judit

A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!

Most tessék röhögni:

The Mona Lisa

Foto: Martin Larsson

Comments (6)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................