Tag Archive | "Strömstad"

Tags:

Lasse Kongo hazatér

Posted on 15 September 2011 by Judit

(Első rész)

Tróger Rógert holtan találták a traktorfülkében, a traktor belefordulva az árokba. Nem lehetett tudni, árokba hajtott, és azért halt meg, vagy előbb meghalt és úgy csúszott le a jármű a makadámútról. Külső sérülésnek nyoma nem volt. Az ereiben több alkoholt találtak, mint vért. De ez nem lepett meg senkit, a környéken mindenki keményen alkoholizál. A piát lengyel kamionosok hozták, ez se titok. Róger éppen egy nagyobb kóstolóval egybekötött áruátvételről tartott hazafelé. A rendőrség etilalkohollal teli műanyag kannákat foglalt le a járműben. A halotti bizonyítványba közvetlen halálokként mégsem az alkoholmérgezés került, hanem szívelégtelenség. Rógernek szívnagyobbodása volt, és a túl nagy szív nem találtatott elég erősnek. Az se jó, ha valakinek túlontúl nagy a szíve! De az se, ha valaki lelketlen gazember.

A haláleset után Szören belevetette magát az erdőbe. Éppen a nyári rókagomba szezonja volt. Zsákszámra szedte a gombát, mint valami eszelős. Pirkadatkor már nem volt otthon, és estig nem jött haza. Már nem tudtak mit kezdeni a sok gombával, pucolni sem győzték. Kérdezgettek fűt-fát, kell-e a jó rókagomba, kell-e a jó rókagomba. Minek annyit leszedni, ha nem bírják megenni? – kérdeztem. És akkor az egyszer lassabban kezdett el beszélni velem.

- Az erdő nekem terápia. Az erdő megnyugtat, begyógyítja a sebeket. Magam vagyok egész nap kint, a jó levegőn. Csak megyek, megyek, és szedem a gombát. Itthon már rég megbolondultam volna. Csak jár az ember feje. Nem tudja, mit csináljon. Nekem Róger volt a mindenem: a barátom, az apám, a testvérem! Most nem tudom, hogy lesz. Itt belül – mutatott a mellkasára – nagyon szorít! Érted-e?

Bólintottam.

Azt is megértettem, hogy a gazdája halálával a lakhelyét és a munkáját is elveszítette.

Rógert nem sokkal a szerencsétlen baleset előtt elhagyta az élettársa, akivel a tehenészetet csinálta már évtizedek óta. A túl sok ital vagy a kétes hírű haverok? Nem tudni miért ment el egyik napról a másikra, sok személyes holmit hátrahagyva. Gyerekük nem volt, így Szonja örökölte volna a farmot – ha nem költözik el otthonról. De erről úgyszólván senkinek nem volt tudomása. A népek csak találgattak. Szonjára nagy örökség várt… Amíg Róger testvérei színre nem léptek. A kiszolgáltatott helyzetben lévő Szörent autóval, pénzzel kecsegtették, ha Szonja ellen vall. Még azzal is, hogy a cselédházat megtarthatja. És annak ellenére, hogy a házkutatás során leltárba vett személyes tárgyak szinte egyértelműen arról tanúskodtak, hogy az élettársi kapcsolat az elhalálozás idején is fennállt, Szören vallomása többet nyomott a latba, és a bíróság a testvéreket jelölte meg örökösnek. A korábban koszos finnördög hirtelen kulcsfigurává vált, és a farm nem került „idegen” kézre. Lasse Kongo megkapta Róger régi Volvóját, hozzá egy évi bérét, ha lett volna bére, de a házat el kellett hagynia, az egyik testvér komoly igényt tartott rá. De Szörennek nem akaródzott mennie. Amit tudott, elcsaklizott a tehenészetből, és megpróbálta azokat a használtáru-kereskedőnél értékesíteni. A testvéreknek végig kellett járnia az összes ilyen helyet, hogy a kereskedőket figyelmeztessék a lopott áruról, hogy rendőrségi feljelentést is tettek már. De persze csak blöfföltek. Nem kockáztathatták meg, hogy kiboruljon a bili. És Szören nem ment el. Naphosszat az erdőt meg a bolhapiacot járta. A testvérek régen összevesztek az örökség felosztásán – még a cselédházon is. Újabb bírósági perek, és beköszöntött a tél. A cselédház egyetlen kéménye vastagon pöfékelt. Szonja főzte a belsőséget a kutyáknak.

A ház előtt szépen eltolták a havat. A mezei útról egy fekete autó kanyarodott be az udvarra. Egy férfi és egy nő szállt ki. Az egyik testvér és a neje. Letopogták a havat a tornácon és bekopogtak. Szonja nyitott ajtót. Szören ittasan feküdt a heverőn macskákkal vastagon borítva.

- Itthon van Szören? – kérdezték. Szonja nem szólt semmit, csak intett, lépjenek be. Szören mocorogni kezdett a heverőn. A macskák sorra elugráltak.

A férfi határozott léptekkel bement a nappali, s akkor már Szören is kikaparta a csipát a szeme sarkából.

- Vedd a kabátod, Szören, megyünk haza!

Szonja falfehérré vált. Szören nem tudta, mit akarnak tőle. De Róger testvére elmagyarázta neki:

- Kitudtuk, hogy Jokkmokkban van egy bejelentett lakcímed. Így van?

- Igen – biccentett Szören. Egyik szemével Szonját nézte, a másikkal a férfit a bundában, csizmában szinte könyörögve a tekintetével, nehogy többet eláruljanak a jokkmokki dolgokról Szonjának.

- Vedd a kabátod és köszönj el!

Szonja tágra nyílt szemekkel bámulta a párját. Most pakolhat ő is?

- Sajnálom, Szonja – mondta utoljára, felvette a posztókabátját, csizmát húzott, és elhajtottak a Volvóval meg a fekete autóval észak felé.

Egészen Jokkmokkig el kellett kísérjék, mesélte később Lena, Róger sógornője, hogy biztosak legyenek abban, hazament. A városközpontban bérelt egy kétszobást a lányának és a feleségének. A fene se gondolta volna, hogy pont Szören élt kettős életet! Ki nem nézné az ember ebből a finnördögből – mondta Lena. Bólogattam.

- És mi lett Szonjával?

- Szonja? Szonja szőrén-szálán eltűnt. Senki sem látta azóta Strömstadban.

Na ja, gondoltam, Svédország elég nagy ahhoz, hogy egy másik megyében, egy másik járásban új életet kezdjen az ember.



Comments (1)

Tags: , ,

Strömstad

Posted on 16 March 2011 by Judit

En dikt på två språk

Egy vers két nyelven

 

Strömstad

Egy olyan kisvárosban, mint Strömstad,
tudom, hány taxi van, és azt is tudom,
hogy hívják a taxisokat: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve és Carl Gustav. Gösta kopasz. Björn vigyorog.
Thomasnak kiverték a szemfogát.
Yngve tengeribeteg, és Carl Gustav a király.

Strömstad

I en sån småstad som Strömstad
vet jag hur många taxichaffisar det finns
jag vet även vad de heter: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve och Carl Gustav. Gösta är flintis. Björn flinar.
Thomas har en hörntand utslagen.
Yngve är sjösjuk, och Carl Gustav är kungen.



Comments (5)

Tags: , ,

Batavernas trohetsed

Posted on 23 February 2011 by Judit

Spontan berättelse om upplevelsen över en romans författande

Hunden skäller.

Katten jamar.
(…)

Författaren författar.
(Läs:)…allar gör sitt.

När jag förberedde mig inför den här föreläsningen, tänkte jag igenom, vilka kommer att lyssna på det här. Eftersom jag föreställde mig den potentiella publiken som åtminstone tvåspråkig, funderade jag över om jag kunde improvisera på två språk. Svaret är självfallet: nej. Jag bestämde mig för att skriva ner min spontana berättelse om upplevelsen i förväg för att översättaren ska ha tid att tolka det…
Alltså författaren skriver. Just nu en roman. En deckare som utspelar sig i Göteborg. Jag tänkte att på ungerska (alltså främst för ungersktalande) har det inte skrivits många romaner om Göteborg. Staden är ju fantastiskt (APPLÅDER) – den förtjänar därför även en roman på ungerska. Svenskarna blir ändå så nyfikna på vad man har skrivit om dem på ungerska att de översätter det till svenska.
Sjävklart är denna uppläsning utomordentligt riskabel! På grund av den enkla anledningen att även författaren är en människa. Och som sådan blandar hon hejdlöst sina upplevelser, sin kunskap och fantasmagorier. Ja, allt detta vet vi. Fast om jag får uttrycka mig så att hunden är begraven här; ni är allihopa en del av författarens mänskliga dimension.
Jag sitter i Göteborg. Mitt emot mig sitter min inspirationskälla: Göteborg och göteborgarna. Jag tackar för att ni finns. Och jag ber er att vara tålmodiga och kärleksfulla gentemot romanbebisen. Den formar sig efter våra händer.
(…)

Läs mer snart i antologin: Lågor

Facebook



Comments (0)

Tags: , ,

Intro

Posted on 10 February 2011 by Judit

SKEE

small village cca. 600 people in Strömstad commune, Sweden – half way in between Gothenburg and Oslo. Mostly farming and families with small children. School, eldelry home, church, rink, shoefactory, car repairing services.

Further information: Dogville,Twin Peaks.

Ja, vi alla vet var Skee ligger. :-) Ändstation för Bohusbanan och X2000 från Stockholm på sommaren. Ska du åka vidare till Strömstad – som ligger precis utanför Skee – ta bussen! Speciell räddningstjänst för ungerska lastbilar och stridsvagnar året runt. ;-) (WIKI)



Comments (0)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

Camilla Läckberg a szomszédom

Posted on 05 January 2011 by Judit

“Erica hazaindult. A hegy védelmében megbújó Fjallbackára gondolt. Nyáron úgy nyüzsgött a környék, mint egy hangyaboly. Most békés csend honolt a kisvárosban, mintha téli álmot aludna. De azt is tudta, hogy ez a béke csak látszólagos. A felszín alatt ugyanannyi gonoszság lakozott, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?”

Camilla Läckberg a szomszédom, vagyis az lenne, ha  továbbra is szülőfalujában, Fjällbackában, és nem a Stockholm melletti Enskedeben lakna. Läckberg közgazdász végzettségű, életének egy válságos időszakában határozza el, hogy elvégez egy regényírói kurzust. Az első regényével, a Jégkirálynővel (2003) olyan sikert arat Svédországban, hogy megírja a folytatását (Predikanten, 2004), s ezzel hivatalosan is elkezdődik krimiírói karrierje. 2010 nyarán összeházasodik Martin Melinnel, az 1997-es év Robinson című reality show  nyertesével. 2007/2008 telén Denise Rudberggel együtt irodalmi műsort vezet a TV4 Plus tévécsatornán.

Szóval Camilla a szomszédom lenne. Fjällbacka a velünk szomszédos járásban, Tanumben van, tőlünk kb. fél óra kocsival. A kis halászvároskán körülbelül három perc alatt át lehet hajtani, így tehát még városkának is túlzás volna nevezni. Körülbelül nyolcszázötvenen lakják hivatalosan. A faluról nem sok mindent lehet elmondani. Ingrid Bergman ide járt nyaralni, az itteni halfeldolgozóból kikerülő szardella egész Svédországban világhíres (sic.!), de amióta Camilla Läckberg befutott, Fjällbackának saját honlapja van.

A Jégkirálynő meghódította egész Svédországot, és a világ több nyelvére lefordították. Most magyarul is olvasható. Ha valaki el akarná olvasni. Ocskai Tímea (is) csak azoknak ajánlja, akik a Miami helyszínelőkben látottakra emlékeztető, kissé kiszínezett epizóddal szeretnék a metrón töltött időt kitölteni, és olyanoknak is, akik az irodalomtól – szórakoztató oldalán túl ­ nem várják el annak igényes megjelenését.

Miért választották 2005-ben Svédországban Az Év Írójává Läckberget? Attól tartok, az eladott példányszámok alapján. De miért lett ilyen sikeres? Két dologra tudok csak gondolni. Az egyik az, hogy az irodalomhoz való hozzáállás Svédiában kissé más, mint a kontinensen. Először is, ebben a hatalmas országban (450,295 négyzetkilométer) mindösszesen 9 és fél millióan laknak, és Moberg, Lindgren, Lagerlöf, Tunström, Strindberg, Lagerkvist, Bellman kivételével elég kevesen jutottak be a világirodalmi tudatba. Valahogy a svédekről nekem nem az irodalom ugrik be. Az irodalomoktatás – legalább is úgy tűnik – arra koncentrál, hogy az ember fia olvasson, nem így Magyarországon, ahol tudni kell a (klasszikus ) szerzőről és a műről értően beszámolni (vagy legalább is még így volt akkor, amikor én legutóbb középiskolában tanítottam), és a gyerek megutál olvasni. Természetesen nagy kérdés, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Színvonalas irodalom kontra egyáltalán legyen valaki, aki olvas ebben a k*a országban.

De mi a másik tényező Läckberg sikerének esetében? A provincialitás. Svédország rettentő provinciális ország, különösen annak a Norra-Bohuslännek nevezett része, ahova Läckberg is való, és ahol én is élek. Már hogyne vette volna meg az egész tartomány, ha már itt játszódnak a regények! Sven  Svensson (a magyar Kovács János svéd megfelelője) bele is halt volna a kíváncsiságba, hogy mi a tomtét (manó svédül) írhatnak a szomszédról. Camillát a környéken személyesen ismerik, a párom együtt járt vele gimnáziumba a mi kis városunkban, ami szintén egy nagy sikerű krimisorozat (szerzője Gösta Unefeldt) és az abból készült tévéfilmsorozat,  A rendőrség Strömstadban (svédül: Polisen i Strömstad) helyszíne. Läckbergnek helyes a feltevése, hogy erre a provincialitásra lehet alapozni. Aztán az is igaz, hogy a felszín alatt itt is ugyanannyi gonoszság lakozik, mint bármely más emberlakta helyen. Gyűlölet, irigység, kapzsiság és bosszúvágy, letakarva olyan mondatokkal, mint mit szólnának az emberek?

Mit szólnának az emberek? A pletykára, szenzációra, kuriozitásra, Robinsonra éhes emberek! :-)

Azt írja Rapai Ágnes a Facebookon, hogy – idézem – “A hülye kultúrsznobok azt hiszik, hogy a Való Világot csak az ostobák nézik.” Akkor én iszonyú hülye kultúrsznob vagyok. vagy legalább is remélem, hogy azt csak az ostobák nézik. A tévét ugyanis ki lehet kapcsolni. Läckberget pedig csak azért nem kezdenem el olvasni, mert a szomszédom!

 

A könyv az Animus Kiadó gondozásában jelent meg magyarul.



Comments (16)

The Mona Lisa

Tags: , , , ,

Buli van!

Posted on 19 December 2010 by Judit

A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!

Most tessék röhögni:

The Mona Lisa

Foto: Martin Larsson



Comments (6)

Tags: , , , , , ,

Svéd fapina

Posted on 07 March 2010 by Judit

Maria Sveland Strömstadban (fotó: Martin Larsson)

Egy ronda januári reggelen Sara egy Teneriffa felé tartó repülőgépen ül. Otthon hagyta a férjét és a gyerekét, hogy egy hétig nyugodtan gondolkodhasson. Ugyanis belátta, hogy elkeseredett, annak ellenére, hogy csak 30 éves. Tényleg egy igazi ”keserűpunci”. Ennek igazán nem kellett volna így történnie, hiszen ő csak a szerelemről álmodott, mint oly sokan mások.
De most ott ül a repülögépen bugyuta-Teneriffa felé, és minden igazságtalanság eszébe jut, amit valaha is elkövettek ellene. Arra gondol, mennyire becsapva érzi magát a szerelemmítosz által. Az, amelyik rávesz bennünket, hogy családot akarjunk alapítani. Mindazokra a nőkre gondol, akik úgy éreznek, mint ő, akiknek az energiáját felemészti a családi pokol. Egy egyenesen lefelé ágazó örökség, a nyugtalan anyja mosogató ekcémás kezeitől egészen Sara ideges ügyességkomplexusáig.
A repülőre Erica Jong ”Rettegés a repüléstől” című (Tericum Kiadó 2002) 70-es évekbeli klasszikus regényét viszi magával, és miközben Sara olvassa, azt kívánja, bárcsak 1975 lenne 2005 helyett. Mert úgy tűnik, minden sokkal jobb volt a 70-es években, minden család elleni lázadással, laza kapcsolatokkal és kábítószerezéssel. Most 2005 van és Sara rémülettel fedezi fel, hogy jobban vágyik egy egész éjszakán át tartó alvásra mint egy ”Hirtelen Felindulásból Elkövetett Dugásra”.
Bitterfittan vad felszámolás a szerelem mítoszával, az anyasággal és az egész szarkultúrával, ami affelé tendál, hogy mindent hamis kukirózsaszínre fessen. Egy regény, egy önéletrajz, egy riport identitásról, szexisztikus szocializációról és az egyik legfontosabb női kérdésről: hogyan érhetjük el valaha is az egyenjogú társadalmat, amikor még arra sem vagyunk képesek, hogy egyenjogú kapcsolatban éljünk azokkal, akiket szeretünk?

-írja az Élet És Irodalom – Svédország blogban Melissa

A hétvégén tartották a nyugat-svédországi Strömstadban (t.i. lakhelyem) a második Téli Szófesztivált (Winter Word Festival), amelynek Maria Sveland is vendége volt. Melissa blogjából elég sokat megtudhatunk az ifjú svéd írónőről és első könyvéről, a Bitterfittáról – amit én (mégis csak) fapinának fordítanék. ;-) Én magam még a regény első pár oldalnál tartok, és nem vagyok jogosult még egy pártatlan bakfittyre sem. Maria Sveland mindazonáltal kellemes benyomást keltett bennem, és mivel a Svédország nevű szexista-feminista-demokratikus mintaállamban (sic.!) van szerencsém élni, felkeltette a téma iránti érdeklődésemet.

További képek a fesztiválról: Martins site



Comments (3)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter