Tag Archive | "Statoil"

Tags: , ,

Csavar, kamion 2.

Posted on 05 May 2011 by Judit

Mondja, Elemér, van magának útlevele? – kérdezte az ablak előtt álló kamionost egy hét reménytelen várakozás és ingerült telefonbeszélgetések sora után. A szállítmányozó sem az öreggel, sem a rakománnyal nem törődött már.

Van. Hozzam fel?

Hozza.

Azt találta ki, hogy felhívja a stockholmi magyar nagykövetséget, előadja Vígh Elemér magyar állampolgár, bábolnai lakos teljes históriáját, és kéri a nagykövetség segítségét. Úgy érezte, patthelyzetbe került. Sem alkatrész nem érkezett, sem másik vontató, sem senki, az öreg már egy hete ette a kenyerét, szívta a napi két doboz cigarettát, és állandóan csak macerálta, hogy kerítsenek egy autószerelőt, akivel le tudja venni a karburátort. Arról hallani sem akart, hogy a rakományt ott hagyja, és hazautazzon. Egyébként sem volt miből. Már nagyon megbánta, hogy magyar szóra áhítozva akkor megszólította.

Mit akar vele? – nyújtotta át az útlevelet.

Felhívom a nagykövetséget.

A nagykövetséget? Minek? Azoknak van autószerelőjük?

Ne csökönyösködjön. Értse meg, a főnöke szarik magára és a rakományra. Miből fizetné ki az autószerelőt?

Nem segít? – kérdezte csalódottan.

De segítek. Méghozzá úgy, hogy most felhívjuk a követséget, és kitudjuk, hogy lehet magát hazajuttatni.

Elemér csak csóválta a fejét. Nem akart hazamenni.

Az attaséasszonnyal beszélt. Az nehezen fogta fel, hogy mit is akar mondani, a történet hihetetlennek hangzott. Igazat adott, hogy a svéd rendőrséget nem vonták be. De folyton arra akart kilyukadni, hogy miért nem lehet elkísérni az állampolgárt a legközelebbi buszpályaudvarra, és feltenni egy Európa irányába induló buszra.

Erre, kérem, nekem nincsenek anyagi lehetőségeim. Kétszáz kilométerre lakunk a legközelebbi várostól, ahol ilyen nemzetközi terminál lenne.

Rakja fel a vonatra, ami Göteborgba megy.

Kicsit halkabban kezdett ekkor beszélni.

Azt hiszem, a bácsi demens. Nem beszél nyelveket. Úgy eltévedne, mint a pinty.

Az attaséasszony elcsendesedett egy rövid időre. Hallani lehetett, hogy elgondolkodott.

Vígh Elemér hazaszállításán kívül abban is segítségüket kérem, mondta, hogy a szállítmányozó megfizesse a költségeimet. A sok telefonálást és az öreg egy heti ellátását.

Megegyeztek, hogy az attaséasszony megbeszéli az ügyet a nagykövettel, és aztán majd visszahívja őket.

Megfogalmazta a hivatalos faxot, amiben a szállítmányozót felszólítja a költségek megtérítésére.

Az öregnek adott vacsorát.

Még két napig ment a telefonálgatás.

Végül amilyen szerencsétlenül indult a történet, olyan furcsán is ért véget. Vígh Elemér diplomáciai ügy lett.

Az oslói magyar nagykövetségből éppen Koppenhágába készült egy munkatárs. A benzinkút annak a nemzetközi útnak a szélén állt, ami Oslót Koppenhágával összekötötte. A terv az volt, hogy a benzinkútnál a diplomata gépjárművel felveszik a kamionost, és elviszik a koppenhágai magyar nagykövetségre. Onnan egy kollega kiviszi a bácsit a repülőtérre, és felrakja a budapesti járatra. Ferihegyen pedig a bábolnai család várja a rég nem látott családtagot.

A szállítmányozó átutalta a követelt összeget. A bácsi épségben hazaért. A felesége telefonált még aznap, és megköszönt mindent. A magyar állam költségeit a családnak kellett kifizetnie.

Kis idővel az eset után kapott egy levelet. Személyesen a stockholmi nagykövettől. A levélben hazafias és önfeláldozó állampolgári cselekedetéért fejezi ki háláját és nagyrabecsülését a Magyar Köztársaság nevében. Az egész Magyar Köztársaság nevében. Amikor ő eredetileg csak egyetlen magyarral akart kicsit magyarul beszélgetni.

Az öregről azóta sem hallott. Nem volt benne száz százalékig biztos, hogy az felfogta, mi is történt valójában, vagy csak nem akarta kimutatni a meghatottságát. Régi kamionos volt, kemény gyerek. Kíváncsi lenne, megismerné-e. Emlékezne vajon az esti tévézésekre, a kandalló melletti beszélgetésekre a távoli fagyos kis skandináv faluban?

Comments (1)

The Mona Lisa

Tags: , , , ,

Buli van!

Posted on 19 December 2010 by Judit

A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!

Most tessék röhögni:

The Mona Lisa

Foto: Martin Larsson

Comments (6)

Tags: , , , , ,

Szombatvombat

Posted on 18 December 2010 by Judit

Foto: Statoil

Gondolta volna a fene, hogy vidéken fogom leélni az életem. Legalább is én nem így terveztem. Az első tizennégy évben szerzett tapasztalataim alapján kozmopolitának és internacionalistának hirdettem magam, és éltem a világomat Debrecen nevű világvárosunkban. Ehhez képest nem nevezhető nagy előrelépésnek, hogy a szombat estémet azzal töltöttem, hogy a  tet(te)stársammal a legközelebbi nyitva lévő benzinkúthoz mentünk, és lenyomtunk egy-egy sült kolbászt némi bébisárgarépával és a julmust (magyarán “karácsonyi lé”)  nevű nagyszerű svéd üdítőitallal egyetemben, miközben a polcon lévő videókínálatot fitymáltunk. Aztán engem jól meg is néztek, mert irtó rövid  a hajam, svéd rendőrcsizmát hordok, reflexmellény is volt rajtam, mert mindjárt a kolbászozás után kutyát sétáltattunk, és mert hangosan röhögök. Vagy mert annyira tutajosak a szemeim. Ezt nem tudom, mert nem kérdeztem meg. De már tervezem, hogy visszatérek és a Szentestét is a benzinkúton fogom ünnepelni!

Comments (0)

Tags: , , , ,

Skee’s role in the Iraqi elections

Posted on 06 March 2010 by Judit

There are elections this weekend in Iraq. But I don’t think the future of the country can very much change this time either. Hopes can be high, and of course we all wish peace for the thousands of innocent sufferers of a never ending war.

Those Iraqis and Kurds living in Sweden could already leave their votes in the ballot boxes yesterday, and the ones who are resident in Norway can vote today. (Göteborgs-Posten)

Out walking the dogs next to the E6 international highway I met a big group of voters who took a break at Skee Statoil on their way to Göteborg. 2 coaches and many cars escorted by tv-reporters “invaded” the small gas station. Many with families. Flags with the image of burning candle, Kurdish flags, cheerful music, properly dresses people in good spirit. First I thought it was a wedding procession.

I admire them, Kurdish people. All the calamities they are bearing with patience and pride, and they are still able to smile and dance as life goes on.

Comments (1)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................