Tag Archive | "skandináv"

Tags: ,

Ragnarök

Posted on 17 November 2011 by Judit

Megérkezett. Mint minden évben. A mitológiai idő. Az éjszakák lényegesen hosszabbak, mint a nappalok, és a napos órák száma – különösen a ködös nyugaton – a nullával egyenlő. Ahogy errefelé mondják: felfalta a napot a farkas. Hideg nincs. Néhány fagyközeli éjszakát leszámítva, nulla és hat fok között tartja magát a hőmérséklet. Szélcsend. A sűrűsödő ködmassza mindent hideg nyálkával von be, az égboltot pedig szokatlanul lassan vonuló felhőréteg borítja. De nincs hideg. A fű még zöld, de már nem nő. Ragnarök, szoktam mondani, az istenek alkonya.

Nincs hideg, se hó, se jegesmedvék. Csak sötétség, még napközben is. Egész északon már egyáltalán nem jön fel a nap. De legalább ott már van hó, amin meg-megcsillan a kékes-zöldesen imbolygó északi fény. Fény. Relatív. Nálunk, a nyugati parton félhomály, vagy már egészen az.

Mostantól fogva a közvilágítás szinte állandóan be van kapcsolva. A fényérzékelő szenzorok nem érzékelnek semmit. Lassan minden érzéketlenné válik. Ami, aki teheti, hibernálódik. De az emberek persze nem. Az élet megy tovább Skandináviában is.

A svédek híresek rendkívüli mértékű kávéfogyasztásukról. Bögrékkel isszák, vödrökkel, nem kis csészékből, mint az eszpresszót. De nem mondanám, hogy gyenge volna. Sokkal erősebb, mint az amerikai vagy a norvég. A legtöbben feketén, cukor nélkül fogyasztják, cukros-fahéjas péksüteménnyel. Naponta többször rátöltenek.  Egyébként nem lehetne elviselni a fényhiány okozta melankóliát.

Meg a lámpák. A soha ki nem kapcsolódó utcai lámpák mellett kislámpákat állítanak az ablakokba, azt az illúziót keltve, hogy a fény forrása az ablakon túl van. És már csak pár hét adventig, amikor aztán minden fát, bokrot, hidat, erkélyt, zászlórudat színes adventi lámpácskákkal borítanak, hogy már-már látni is lehet, hova lép az ember. Kivilágítás. A karácsony és a vízkereszt csak amolyan fordulópontok. A valódi ünnep a november végétől februárig tartó kivilágítás. Az ember a napot akarja.

***

Egész nap esett. Úgy tűnt, mintha mindig is esett volna, és örökké esni is fog. Egyenletes mennyiségben hullt az eső.

– Valami volt a telefonommal, de hívtam szerelőt – szabadkoztam az ismerősömnek. A telefonommal persze semmi baj nem volt. Csak vannak napok, amikor semmi nem jön össze. A távolból úgy hangzott, mintha egy üvegfal mögött ülnék, és nem hallanám, hogy mit mond.

– Én is itthon vagyok. Átmehetek hozzád? Nem zavarok?

A vonal másik végéről sokáig nem lehetett semmit hallani, még a lélegzést sem. Ez elbizonytalanított.

Szeretnék veled találkozni – mondta, közben én az ablakon megcsorgó esőcseppet néztem. – Régen láttuk egymást, nem?

– Igen – mondtam a készülékbe

– Meglátogatnálak egy délután…

Az esőcsepp leért a párkányra, és eltűnt a párkány repedéseiben.

Ha nem zavarok…Mit szoktál délután csinálni?

Kis recsegés.

–  Hallod? Délután…Neked jó?

– Nem hiszem – válaszoltam.

– Elfoglalt vagy? Mit szoktál csinálni?

– Mit szoktam csinálni? Nem tudom.

– Hogyhogy nem tudod?

– Úgy értem, mikor mit, nem tudom.

Egy másik esőcseppet akartam találni, de elfogytak. Letettem a telefont. Aztán az megint elkezdett csörögni.

– Halló? – kérdeztem.

És megint letettem. Végleg letettem, kikapcsoltam, és kimentem a konyhába. Megérkezett. Mint minden évben. A mitológiai idő. Ragnarök, szoktam mondani, az istenek alkonya.

 

 

 

 

 

 

 

Share

Comments (0)

Tags: , , ,

Rántott hal másképp

Posted on 15 April 2011 by Judit

(updated)

Itt, Skandináviában nem szűkölködünk a (tengeri) halban. Főleg mi nem, a nyugati partvidéken.

Hagyományos halászvárosba költöztem, de még mindig úgy vagyok a halakkal, mint arab a hóviharral. A tengeri herkentyűk megejtő gazdagsága, a halak változatai egyszerűen zavarba ejtenek. Eltelt egy kis idő, míg rájöttem, hogy lehet a lazacot vagy a tőkehalat elkészíteni. De egy lepényhallal nem biztos, hogy tudnék mit kezdeni, az ördöghalról ne is beszéljünk!

(Gondolta volna a fene például, hogy a tőkehalikrát egyben megfőzik már a hajón, a kifogás pillanatában, s azt aztán vajon meg lehet pirítani és felszeletelni.)

"halbolt"

Nem szoktam recepteket közölni, de álljon itt most egy halkedvenc. A rántott hal minden formájában csodálatos. Egy kis petrezselymes burgonyával, meg egy pohár fehérborral. Az a változat, ami a sütőben sül, egy kicsit más, és kevesebb zsiradékot tartalmaz, és meg lehet bolondítani pár dologgal.

Ez a változat a tepsiben sült bundás hal dijonmustárral és mandulával. Ugye, már csorog is a nyálunk!

Kb. egy kiló kifilézett tőkehalfélét (fehér húsú hal) veszek, amit egy tűzálló tál aljába teszek. Nem sok só kell rá, mert a mustár elég sós. A halat gazdagon bekenem dijonmustárral. Ez így, ahogy van, nagyon jó, de a bátrabbak további borsot szórhatnak a halra. Két tojásból, kis finomra aprított mandulával és annyi zsemlemorzsával, ami a tojást felissza, keveréket készítek. Pici sóval és őrült szerecsendióval fűszerezem. Ráhalmozom a halra. Néhány diónyi vajdarabot helyezek az egész tetejére, s kb. 40 percig, egy óráig 200 fokon sütöm, de legalább is addig, amíg a zsemlemorzsa szépen megpirul a tetején. Ehhez is a petrezselymes burgonya a legjobb.

 

Share

Comments (4)

Tags: , , , , ,

Tükörben az északi boszorka

Posted on 23 March 2011 by Judit

minforstahatt

 

A északi boszorkány-ördög-pornó-históriák a koraközépkorban terjedtek el, s részei voltak a katolikus egyház agy- és lélekmosó hódításának. Az új hit szószólói – többnyire az ebből gazdasági előnyhöz, politikai  hatalomhoz is jutó férfiak – elszántak  voltak, s tűzzel-vassal, a pokollal fenyegetve terelték a lakosságot a kereszttel jelölt házakba. A természetben harmóniát kereső s onnan mentális erőt merítő ‘vikingek’ kezébe bibliát nyomtak, Freja Holdistennőből boszorkányt, a Föld Szarvas istenéből Sátánt csináltak. A új tanokkal és rítusokkal valósággal megerőszakolták az emberek világszemléletét: újfajta imádat váltotta a természet tiszteletét – melyre életük ciklusait, rendjét, eseményeit is fűzték.
– polar.is

A fenti idézet a Tükör című női blogoldalról származik. A teljes cikk a jóságos északi boszorkáról itt olvasható.

 

Share

Comments (0)

Sofi Oksanen

Tags: , , ,

Sofi Oksanen

Posted on 30 March 2010 by Judit

Skandinávia legjobb írója?Sofi Oksanen

Sofi Oksanen kapta A Nordic Council idei díját.

Sofi Oksanen 1977-ben született Jyväskyläben finn apától és észt anyától. A Finn Színházművészeti Akadémián dramaturgiát tanult. A Stalinin lehmät, Sztálin tehenei című regénnyel debütált 2003-ban. Második regénye, a Baby Jane 2005-ben jelent meg. A Kitisztítás (Puhdistus) című darabját 2007-ben mutatta be a Finn Nemzeti Színház, ebből a darabból született meg Oksanen harmadik regénye azonos címmel (2008).

Forrás: Wikipedia

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Skandinávia legjobb írói

Posted on 30 March 2010 by Judit

Ki kapja idén a Nordic Council-díjat, Skandinávia egyik rangos irodalmi díját ?

Önéletrajz, történelmi regény, szerelmes regény?

Izland jelöltei: Einar Kárason és Steinar Bragi egy-egy regénnyel (Ofsi, Harag; Konur, Nők). Dániából Peter Laugesen Fotorama című verskötete, és Ida Jessen Børnene (Gyerekek) című regénye. Finnország két hölggyel képviselteti magát: Sofi Oksanen, Monika Fagerholm – mindketten regényírók (Puhdidtus, Kitisztítás; Glitterscenen, Glitterszínpad). A Feröer-szigetek jelöltje egy regénnyel (I havsins hjarta, A tenger szívében) Gunnar Høydal. Végül a két-két szerzővel Norvégia és Svédország jelöltjei: Karl Ove Knausgård (Min Kamp 1., Harcom, önéletrajzi regény), Thomas Espedal (Imot kunsten, A művészet felé, jegyzetfüzetek); Steve Sem-Sandberg (De fattiga i Lódz, Nincstelenek Lodzban,regény), Ann Jäderlund a Vad hjälper det en människa om hon häller rent vatten över sig i alla sina dagar (Mit számít, ha valaki tiszta vizet önt minden napjára) című verskötetével.

Tovább a  norvég rádió oldalára.

Tovább a Norden angol nyelvű oldalára.

Műfordítók, ceruzahegyezés!

Share

Comments (1)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................