Tag Archive | "sámánizmus"

Tags: , , ,

Maddu

Posted on 13 September 2012 by Judit

ISOGAISA 2012 – Számi fesztivál és sámántalálkozó

Augusztus vége egy hosszan a szárazföldbe benyúló fjord mélyén egy kis faluban az északi sarkkörön túl, ahol már a kurta farkú kismalac sem túr… Norvégia, Lavangen, plusz tíz fok. Egy nyolcszögletű sátor körül számi népviseletbe öltözött fiatalok, öregek, sámándobokat magukkal cipelő érdekes emberek. Isogaisa nemzetközi sámántalálkozó és számi fesztivál.

Előkészületek:

Az időjárásjelentésben a napi átlaghőmérséklet 10-15 fok, éjszaka fagy is lehet, eső, borult idő, ezért a legfontosabb a két váltás meleg, vízálló ruhanemű, a kényelmes és strapabíró bakancs, alpinista hálózsák, extra gyapjútakaró. Ahogy Amundsen  írta a Déli sarkköri naplójában, a legénység ruházatára nagy gondot kell fordítani. Ő nem is engedte meg, hogy az expedíció résztvevői maguk szerezzék be a ruhákat, hanem egy horteni szabóval csináltatta meg azokat.

Fontos még, hogy a hátizsákban legyen tűzgyújtáshoz gyufa/kovakő és tapló, valamint nyírfakéreg, a szúnyogok ellen a Heyerdahlnál már jól bevált dzsungelolaj ajánlott, kés, zseblámpa, rozskenyér, füstölt szalonna, és az autóstoppoláshoz nélkülözhetetlen törülköző.

Az út:

Két úton lehet a legkönnyebben megközelíteni a fesztivál helyszínét: hajóval (Hurtigruten), mint ahogy azt Herman Ottó is tette, vagy vonattal Svédországból. De a leggyorsabb mégis csak a sas – a sámánok is ezt választják, ha valami sürgős dolguk akad. Azért is jó a SAS-sal (vagy a Norwegian Airlines-szal) utazni, mert az ember így megússza a Hurtigruten hagyományos beavatási szertartását, minek során a sarkkört először átlépőket egy vödör jeges vizzel locsolják le. Ahhoz képest, hogy eredetileg a sarkiszűz matrózokat bedobták a jeges vízbe, ez a szertartási már igen jelképes, és jó tudni, hogy a repülőgépeken egyáltalán nem is törődnek vele. Át is lehet szunyókálni a történelmi pillanatot. Ahogy én is majdnem…De szerecsére felébredtem, mégpedig arra,hogy megkezdtük a süllyedést – lassan és méltóságteljesen körözve először Lofoten fölött, majd egyre beljebb és északabbra, s végül egy éles kanyarral berepültünk Norvégia legnagyobb katonai támaszpontjának repterére, Bardufossba.

(A teljes szöveg )

Share

Comments (0)

Tags: ,

Sámánok közt

Posted on 10 March 2012 by Judit

A hét legnépszerűbb cikke a Pannón rövid összefoglalónk a tuvai sámánizmusról – Jacek Hugo-Bader varsói újságíró Sámánok közt Szibériában című könyvének magyarra fordítása kapcsán.

Itt olvasható: Sámánok közt

 

Share

Comments (1)

Tags: , ,

Warren Brodey üzen a jövőből

Posted on 13 July 2011 by Judit

Esténként nézegetnem kell az előjegyzési naptáramat, hogy kialakuljon a fejemben valamiféle időstruktúra, ugyanis a konvencionális időszemlélet számomra inkább nyűg, mint segítség.

Egy sámánkonferencián vettem részt Norvégiában, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy személyesen találkozhattam mesterem mentorával, Warren Brodey-val, a kilencvenes éveiben járó vizionárius pszichiáterrel. A konferenciát tulajdonképpen az ő tiszteletére rendeztük, és az eseménysorozat fénypontja, a legizgalmasabb pillanat az volt, amikor egy kis faházba minél többen igyekeztünk beszuszakolni magunkat, hogy hallhassuk a nagymestert.

Warren Brodey M.D. a pszichiátria doktora, részt vett a NASA mesterséges intelligencia kifejlesztésének programjában, az Amerikai Kibernetikus Szövetség tagja, Kanadából származik és Norvégiában él. Amikor felkértük, hogy tartson előadást a konferencián, nem határoztuk meg a témát, csak arra kértük, hogy ossza meg velünk egy bölcs, öreg lélek tapasztalatait.

Az előadását szabadkozással kezdte, majd elmondta, hogy a benne örökké jelenlévő (másik) hangot fogja kérdezni, és annak az üzenetét fogja megosztani velünk. És nem is tett mást, csak halkan, nyugodtan, de határozottan mondta, mondta, mondta, amit hallott. Időnként meg-megállt, hogy hallgatózzon, rákérdezett a hangra, hogy komolyan gondolja-e, mi pedig vihorásztunk.

A világegyetem részeiről beszélt, arról, hogy minden él, még ha nem is tűnik számunkra élőnek. Mindennek megvan a maga tempója, ideje: az embereknek is, a baktériumoknak is, az állatoknak, a köveknek, az ásványoknak, mindennek. Az emberek ideje is más, a rovarok ideje is más, az ásványok ideje is más. Én még azt is megkockáztatnám, hogy az egyes emberek ideje között is lényeges különbségek lehetnek. Ami például engem már idegesít, másnak nem biztos, hogy a stressz forrása. Ha nem a saját időmben akarok élni, hanem valaki máséban, nem fogom magam jól érezni, különösen, ha az az idő gyorsabb, mint kellene legyen.

Az életstílus, amit a világ diktál, számomra elviselhetetlenül gyors. Azt viszont eldönthetem, hogy rohanok-e vele, vagy kiszállok.

Volt a kilencvenes évek elején (1993-ban) egy magyar származású svéd filozófusművésznek, Ladislaus Horatiusnak (született Horváth László) egy botrányos akciója Teknős Hadművelet címmel: meghúzta a híres svéd szupervonaton, az x2000-en a vészféket. Amikor felelősségre vonták, hogy milyen indokkal húzta azt meg, így felelt: az túlságosan felgyorsult.

Azt hiszem, itt most én is megállok, és szépen kiszállok a szupervonatból. Amúgy is már kezdtem szédülni. Ha innen gyalog megyek tovább, talán még látok is valamit a tájból, talán még szóba is elegyedem valakivel vagy valamivel, emberrel, állattal, kővel. Ahogy Brodey is mondja, ne akarj más lenni, mint ami vagy. Nekem ez a saját időm, én más frekvencián nem működöm. Szerencsére még időben megtaláltam a vészféket.

 

Martin Larsson fényképei a sámánfesztiválról

Share

Comments (4)

Tags: , , ,

Sámánmandala, a négy princípium

Posted on 11 June 2011 by Judit

A középső világ, az emberek világa unalmas, hétköznapi, mindenkinek van tapasztalata, véleménye róla. Nincsen benne semmi misztikum vagy fantasztikum. Minden blog erről szól: a Librarius, a Műút, a Litera, a Tükör, az Urban Legends, a KULTer, a kkóóór, a  Vörös Postakocsi (kiragadott példák) és ez is itt.

Ám ehhez a világhoz is lehet egy más szemszögből közelíteni: a felszíni tapasztalatok alatt áramló törekvések, energiák felől. Éppen ez az a perspektíva, amivel a mandalát festő sámán dolgozik. Előtte négy ív üres papír. Ezekre kerülnek majd a négyféle energia képi vetületei, a pozitív maszkulin, a negatív maszkulin, a negatív feminin és a pozitív feminin. Hogy miért éppen négy? Lehetne nyolc is, három is, száz is, mindegy, mivel végül minden egy. De a négy az anyagi teremtés, a materiális világ, a föld száma a számmisztikában, kétszer kettő. És mi, emberek, anyagi megvalósulásunkban (azaz testi formánkban) két nemre váltunk szét: hímre és nőre, hogy aztán majd megint egyek legyünk az anyagi teremtésben. A teremtésben és a rombolásban is. Kétszer kettő, azaz négy.

***

Képzeljünk magunk elé egy körülbelül egy méter átmérőjű kört, amibe majd dobszóra beleugrunk, és engedélyt adunk arra, hogy a körben az adott energiafajta uralma alá kerüljünk. Aztán a dobolás végén ugyanúgy ki is ugrunk a körből, a rajzasztalhoz rohanunk, és lerajzoljuk, amit átéltünk – mondta a fősámán. A tanítványok bólogattak, hogy értik, hogy mehet, kezdhetik. Az izgatottság szaga elárasztotta a termet.

Először azt éreztem, hogy egy teljesen más dimenzióba kerültem, amikor beleugrottam a körbe. Más volt az atmoszféra, a levegő szaga, töltése, más a táj, a színek. Egy hatalmas erő kerített a hatalmába, egész belsőm forrt, és olyan erős lettem, hogy puszta kézzel kezdtem el fojtogatni az ellent. Minél jobban fortyogott bennem a gyűlölet és agresszió, annál inkább ordítottam, így, magyarul: MEGÖLLEK! És teljes erőből elkezdtem a padlót ütni a két öklömmel, míg azt nem éreztem, a láthatatlan ellenség elpusztul, megszűnik létezni, eltűnik. Akkor – hopp – kiugrottam a körből, mert megszűnt a dobolás, és az asztalhoz szaladtam, hogy belerajzoljam a mandalába a két öklöt.

Másodjára sok pici pálcikaember voltam. Terveztünk, építettünk, teremtettünk mi, az erős, okos, tiszta kék fényben ragyogó logika. Még sose éreztem, hogy ilyen magabiztos és átgondolt lettem volna. Hidat építettünk, úgy emlékszem, látom magam előtt az íveit. Érzem az egészséges, friss szél fuvallatát a híd tetején. Na, gondoltam, ezt rajzold le!

Harmadjára megint elragadott egy romboló erő, és torkom szakadtából sikítani kezdtem, mint valami hisztérika. Gyűlölet és féltékenység öntött el, és legszívesebben mindenkinek kivájtam volna a szemét. De nem csatamezőn voltam, mint legelőször, hanem egy boszorkánytanyán. Fáradt voltam, elegem volt mindenből, szívből utáltam és irigyeltem mindenkit. A képen egymást nyiszáló fűrészfogak között fröccsenő vér szimbolizálja a harmadik kört.

Végül már nem ugrottam, hanem beleléptem a negyedik körbe, de mindjárt le is guggoltam, és átöleltem magamat, mintha én lettem volna az anya is, és a gyermek is. Hasam kidomborodott, melleim megdagadtak, és friss, meleg tej kezdett el csurogni belőlük. Boldog voltam, mint még soha! Ahogy ringattam magam, rózsabimbók fakadtak körülöttem a szőnyegrojtokból. A rózsaszín rózsák és hófehér liliomok boltívbe kanyarodva hajoltak fölénk, és arany fény vett körül bennünket. Én, aki már voltam anya ebben az életben, tudom, ezt az érzést éreztem már abban a pillanatban, amikor megtermékenyültem. A szoptatás eksztázisába majdnem belefeledkeztem, amikor a dob ismét elhallgatott, és kézbe kellett venni a rajzszerszámot.

Azt mondják, mindenkinek van női és férfi oldala (anima, animus), de vagy egyik, vagy másik dominál; és hogy lehet, valaki alapvetően pesszimista, negatívan áll hozzá a dolgokhoz, vagy folyton pozitív, optimista, de én ebben nem hiszek. Bármennyire is nehéz szembenézni vele, én ugyanakkor, hogy odaadó, jó anya vagyok, képes lennék puszta kézzel megölni valakit. Az irigység, az önpusztítás, a gyűlölködés és a tiszta szeretet, az önzetlenség, a rendszeretet éppen úgy része az egésznek. Bármennyire is szeretném jó fényben feltüntetni magam, és elnyomni a negatív tendenciákat, azokat nem lehet kitörölni a személyiségből. Mind a négy energiának megvan a maga kijelölt helye (köre) és szerepe az életben. Engem is úgy neveltek, hogy a rossz tulajdonságaimat vetkezzem le, de az átélésük és megértésük nélkül félember az ember. A cél nem az, hogy kiradírozzuk magunkból, hanem az, hogy beismerjük, igenis, tudunk gonoszak is lenni, de nem leszünk. Mert a mandalán a körök, mint négy kis labda: a negatív maszkulin a jobb felső sarokban, a negatív feminin a bal felsőben, a pozitív maszkulin a bal alsóban, a pozitív feminin a jobb alsó sarokban. Nekünk pedig semmi más dolgunk nincs, csak – mint a zsonglőrnek – folyton egyensúlyban tartani a labdákat a levegőben. A négy energia találkozik egymással, egymásba olvadnak, de erről már a következő történet fog szólni.

 

 

Share

Comments (0)

Tags: ,

Sámánmandala, a szakrális tér 1.

Posted on 26 May 2011 by Judit

Egy sámán hiteles beszámolója

 

„Eredetileg közép, tehát szintáttörés lehetséges helyszíne minden szent tér, vagyis minden olyan tér, ahol hierophaniára kerül sor, s olyan realitások (vagy erők, alakok stb.) jelennek meg, amelyek nem e világból valók…”  Mircea Eliade: Samanizmus és kozmológia IN: A samanizmus

A mandala (szanszkrit: मण्डल, maṇḍala) általánosan a kozmosz illetve különféle istenek ábrázolása. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás. A sámánmandala minden egyes eleme révülés során kerül a tudat felszínére, aztán azok vizuális formában manifesztálódnak. A mandala egy olyan szakrális tér, ahol a tudat mélységeiből előhívott képek segítségével lehetőség nyílik a psziché egyes részeivel és ezáltal a kozmosz különböző részeivel való kapcsolatba kerülésre. A mandala készítője az egyes elemeket egyetlen vizuális felületen realizálja, a részeket egymással összekapcsolja, megteremti azok egységét: a személyes Világegyetemet.

 

Utaztam. Az alsó világ négy égtája közül először délre, ahol egy hatalmas jéghegyen egy jegesmedvét láttam. A jéghegyből csak egy kis rész látszódott a felszínén, a nagyobbik rész a víz alatt volt. Megkérdeztem a medvét, hogy mit hozott nekem.

– Olyan erős vagy! Én vagyok az erőd! – mondta a jegesmedve.

Szó szerint idézem, mert mestereket szó szerint vagy sehogy.

A medve az őserő, a születés, a bennünk szunnyadó ösztön. A medve maga a nagy gyógyító. A tavaszi nap első sugarainál bújik ki a barlangjából. A jegesmedve fehér színével egy tisztább, spirituálisabb formája a medveségnek.

Ugyanakkor zöldes kígyóformák tekeregtek elő és egyenesen az égbe törtek. A smaragdkígyók Vénusz hírnökei, kundalínikígyók, amik feltekerednek a világfára.

Északon egy kis rubinvörös katicabogarat találtam. Milyen szép! Azt mondta:

– Fel, fel! Nyílj fel! Szállj fel! Fel, fel!

Keletre tartottam. A keleti erdős pusztán tizenkét ágú agancsai között gyémánttobozt tartó szarvassal találkoztam. Megismertem egyből: a csodaszarvas volt.

– Én vagyok az otthonod, a szeretet, a tisztaság.

És a gyémánttoboz ragyogni kezdett a szarvai között.

Ezután nyugatnak vettem az irányt, ahol egy fehér madár repült szembe velem. Kis pamacsok voltak a fején, mint a fülesbagolynak, de fehér volt, akár a hóbagoly. Jóváhagyást, beavatást jelez. Azt mondta:

– Egy vagy közülünk.

És ezzel véget ért az alsó világban való utazásom.

Legközelebb a középső világ négy erejéről, a női és férfi princípiumokról, a romboló és építő erőkről fogok mesélni.

És azzal összetekerte a sámánmandalát.

Lejegyezte: Szeles Judit

 

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , , ,

Szajvó

Posted on 06 October 2010 by Judit

A szajvó a lapp holtak vidéke, ahol az elhunytak, az ún. szajvóolmakok, akik boldogan élnek a szajvóvilágban családjukkal  és őseikkel; sátrakat építenek, vadásznak, halásznak, és úgy tesznek, mint ahogy azt  a földön tették. Norvégiában úgy tartják, a szajvóvilág a hegyekben van, míg Finnországban úgy hiszik, különleges dupla fenekű tavak alatt található, és egy kis lyukkal van összekötve. A szajvó helyeket szentnek tartották, és olyan erő forrásának, amit a sámán, a noajdde használhatott. Amikor a noajdde révületbe akart esni, hívta a szajvóból az őrző lelkeit, a szajvó-szarvát, a szajvó-guollét és a szajvó-loddlét, vagyis a szajvórénszarvast, a szajvóhalat és a szajvómadarat. (A szöveg forrása: http://www.lilitu.com.au/Sami.htm A szerző fordítása.)

Mesterem, Ailo Gaup idézi Thomas von Westent, aki  Lappföld norvég oldalán a legismertebb misszionárius  volt (Westen levele 1727-ből): “Minden lappnak megvan a maga szajvója…a szent hegye…ahol hatalmas számban gyűlnek össze a lappok lelkei és szajvóemberek…hozzájuk jártak iskolába, mindegyik a maga tanárához, és noadilelket kaptak tőlük.”

Könnyű is, meg nehéz is meghatározni, hogy mi az a szajvó. Könnyű, mert mások már meghatározták, de nehéz, mert nekem is van egy saját bejáratú szajvóm. Az iskolám, ahol  a  mesterem – aki maga is lapp sámán – vezetésével lehetőségem adódik rákapcsolódni az energiaforrásra, és elő tudom hívni a segítő szellemállatokat, akik végigkalauzolnak egy többrétegű belső világban, amit a lapp mitológiában szajvónak neveznek, a modern pszichológiában pszichének.

A Saivo Sjamanskole-ról többet norvégul (is): http://www.sjaman.com/saivo-sjamanskole-mainmenu-117.html

Share

Comments (0)

Tags: , , , , , , , , , , , ,

Sámánok közt

Posted on 01 April 2010 by Judit

Végül az asszony annyi tejet vett a szájába, amennyit csak tudott. A kezembe tette a tálkát, hogy ne zavarja, jól megrázta a fejét, és egyenesen a pofámba köpte az egészet. Ettől mindjárt jobban éreztem magam. Amikor megtöröltem a szemem, a lehető legszabályosabb áfás számlát pillantottam meg, nyolcszáz rubelre kiállítva. Ennyibe kerül a „megtisztító rítus”.

 

Altáji sámán

Sámánok közt Szibériában

Jacek Hugo-Bader (1958) varsói újságíró. Átkajakozott a Bajkál-tavon, kerékpárral hajtott keresztül a Góbi sivatagon, barangolt Kínában és Tibetben. A legnagyobb feltűnést a Szovjetunió utódállamairól készült riportjai keltették. Most közölt írása Fehér láz (2009) című kötetében jelent meg, mely egy szerény vállalkozás eredménye: helyben vásárolt Nivával elautózott Moszkvából Vlagyivosztokba – télidőben.

Engem ne kérdezzetek a sámánokról. Ugyanazt tudom csak elmondani, mint Ajcsurjek.

(FORRÁS: Nagyítás hetilap)

Putyin Tuvában

További info a Wikipediáról:

Tuva (hivatalosan Tuvai Köztársaság, oroszul Республика Тыва, tuvai nyelven Тыва Республика) autonóm köztársaság Oroszország délkeleti részén. Területe 170 500 km², 2005-ben becsült népessége 305 510 fő volt.

(…)

A régészek számára a nevezetes szkíta és hun ásatások kapcsán ismerős az altáji állam neve. Különösen az Arzsán-1 és Arzsán-2 királysírok gazdagsága fordította a régészet és a történettudomány figyelmét Tuvára.

A Tuvai Köztársaság hivatalos honlapja: http://gov.tuva.ru/

Az ujgur kaganát a térképen (wikipedia)

Share

Comments (3)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................