Tag Archive | "sámán"

Tags: ,

Sámánok közt

Posted on 10 March 2012 by Judit

A hét legnépszerűbb cikke a Pannón rövid összefoglalónk a tuvai sámánizmusról – Jacek Hugo-Bader varsói újságíró Sámánok közt Szibériában című könyvének magyarra fordítása kapcsán.

Itt olvasható: Sámánok közt

 

Share

Comments (1)

Tags: , , ,

Sámánmandala, Amanti termei

Posted on 23 June 2011 by Judit

A templomdombnál női kórus énekét lehetett hallani. Elkéstem, gondolta, és futtában a mellényzsebéből előhúzott órájára pillantott. A mise már elkezdődött. Ahogy felért a dombra, látta, a masszív kapukat bezárták, és az ajtón felirat, amit az arra sétafikáló turisták kiábrándultan olvastak: a székesegyház nem látogatható a mise ideje alatt. Jeges szél söpört végig. Végleg elkésett. Arra gondolt, ha már otthon nem volt egy perce sem, hogy leüljön, és felkészüljön egy meditációra, legalább a mindenszenteki misére jutna el. De – úgy látszik – még az sem. Közelebb lépett a kapuhoz, hogy saját szemével is lássa a feliratot, amikor az ajtó megmozdult, és egyenletes elektromos berregéssel kísérve megnyílt. Két alak kiment. Egy biztonsági őr ott állt fekete öltönyben. „Elkéstem” – mondta neki. „Be lehetne még menni?” – kérdezte félénken. Az őr legalább annyira meg volt lepődve, mint ő, és hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. „Hol tartanak?” – érdeklődött tovább. Az öltönyös a pontosság kedvéért fellapozta a programfüzetet. „A hallelujánál.” Egy percre elgondolkodott, aztán azt mondta, hogy menjen be nyugodtan, csak csendben. Az csak természetes. És örült, mint majom a farkának. Egész idő alatt az az e-mail járt az eszében, amit a minap kapott a csillagkapuról. Ezért akart ma meditálni. A kapu, ami ma megnyílik. Vigyorogva surrant el a baloldali sorok mellett, keresztet vetett, és leült szélre. Biccentett a padszomszédjának. Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Emeljük fel szívünket! Felemeltük az Úrhoz! Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek! Méltó és igazságos! A legjobbkor jöttem, gondolta. Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké! Ááááááámen. Tudta, hogy már a vikingeknek is templomuk volt Uppsalában, éppen pont itt, a székesegyház helyén. Azt is tudta, hogy a legenda szerint állt itt egy hatalmas örökzöld fa, talán maga az Yggdrasil, a világfa. S ha belegondolt, még a vízforrás is stimmelt a templomdomb lábánál, meg a pincesor a domboldalban. Az úrfelmutatáskor hirtelen megvilágosodott számára, hogy nemcsak a legjobbkor érkezett, de jobb helyen nem is lehetett volna ezen a szent napon, amikor az Amanti termeibe vezető csillagkapuk megnyíltak a halandók számára. Diadalmas mosoly ragyogott fel az arcán. Átváltozott. Legyen békesség köztünk mindenkor, nyújtotta mindenki a jobbját. Az áldozást csendes áhítattal nézte végig, és szépen kivárta az utolsó hangokat is az orgonán. Az áldást az elbocsájtás követte, s csillárok ragyogó fényében az egész templom gyülekezetestül, püspökkel és a lánykórussal egyetemben átfordult: a menet megindult feléje. Legelöl a zászlóvivők, majd a szüzek kékbársony ruhában, utánuk az áldozópapok, a ministránsok, az elöljáróság. Minden fény fényesebb lett, minden arc felé fordult, és átszellemülten énekeltek. „Nagyon kedvesen vagytok” – rebegte – „Igazán nem kellett volna.” És valóban meghatódott, hogy ennyire rendesek az emberek, ilyen nagy katedrálist építettek neki, ennyi kristálycsillárral, arannyal, selyemmel, drágakővel, hogy ilyen nagy ünnepi miséket rendeznek a tiszteletére…

A felső világ a sámánmandala legfelső traktusa, ahol az ősök szellemei vezetik a sámánt. Az én mandalámban a felső világ alján egy bölcs öregasszony ül egy kőrakáson, a kezében görbe vikingbot, jobbján és balján egy-egy tulokszarvú zöld sámán alakja. A banyától egy nagy kopár hegyen vezet tovább az út, a hegy lépcsős piramisban, a piramis üvegkristályban végződik. Mint a mesében, túl az üveghegyen egy kehelyformájú trónon ül egy alak, akit angyalokhoz hasonló szárnyas lények vesznek körül, s mind tapsolnak. Az alak mögött egy kék lény áll a bal oldalt, kezét az alak vállán nyugtatja. Az alak a trónon én vagyok.

Ja, és még annyit akarok mondani, hogy a felső világ meg az angyalok nem olyan halál komolyak, mint azt hinnétek! Nem ám! Amikor először találkoztam a felső világból való lényekkel, ugyan nagy pompával lebegtek előttem, mint valami királyi légpárnás hajók, de huncutul vigyorogtak felém. Őszintén szólva, be voltam tojva, hogy most mi lehet, meghaltam vagy elhagytam a testem, hiperventilláltam, hallucinálok vagy mi. De azok barátságosan felém nyújtották a karjukat, és így köszöntek: HELLÓ, KITTY! Aztán hintázni vittek. Nekik vannak a legeslegnagyobb lián hintáik a világon. Egész nap ott hintáznak a végtelenben. Nekem aztán elhihetitek!

 

 

 

Share

Comments (0)

Tags: , , ,

Az ebéd az első

Posted on 28 May 2010 by Judit

Nyomás vissza a szellemszobába! Minek van az embernek szellemszobája, ha nem használja azt? – hallotta Róza a belső hangot, és igazat adott neki.

Azért vannak a dolgok, hogy használjuk azokat. Amit nem használunk, nincs is.

Szél Róza anyja sokat beszélt Bazsiról, anyai nagynénjéről, aki belezúdította a cukrot a hurkába. Vele kapcsolatban mondható el, hogy ha valamelyik izmot nem használjuk, az elsorvad. Egész életét a kilencedik emeleten élte le. Először csak nem akart lejönni. Utána már nem is tudott. A teste akkorára növekedett, hogy már nem tudott lábra állni.

A halogatás nem jó taktika. A hangok úgyis utolérik az embert. Igen, ez sorskérdés. A hang sebességét nehéz átlépni – gondolta Róza.

Szertartásosan megterített a fehér damaszttal. Kirakta a két nagy levesestányért meg a kanalakat. Aztán behozta a hatalmas fehér porcelántálat a főtt hússal és a zöldséggel. Ádámnak megrezgett a tokája, ahogy a nyakához gyűrte a szalvétát.

Aperitíf nincs?

Anyád picsája!gondolta Róza, és az almáriumhoz ment.

­ – Vegyes jó? Nincs más.

Ádám beleegyezett. Róza levette az üveget, és töltött. A poharat sose mosta el, csak rátöltött. Ádám mindjárt felhajtott kettőt is.

– Te nem iszol?

– Absztinens vagyok.

Hazudik.

A belső hang lihegni kezdett kissé, az is lehet, hogy elpirult. Nem ment még Rózának a hazudás olyan jól, pedig gyerekkorában színésznő akart lenni.

A színésznők nem hazudnak, hanem játszanak – javította ki mindjárt a belső hang.

Kirakta az asztal közepére a levest csigatésztával, a tepertőt, a frissen sült kolbászt, a hurkát: vérest is, májast is, az ötliteres uborkát, az újbort, a pogácsát.

Fáj a kezem, a bütykeim, igen. Ezt a disznót pedig meg kell szeretnem, nincs más választásom – és beleszúrta a súlyos ezüstvillát egy nagy petrezselyemgyökérbe.

A vendégek sorra felhörpintették a pálinkát, és hozzáláttak a levesnek. A forró és zsíros levesek a gyomorban összevegyültek a pálinkával, hogy előkészítsék a helyet a következményeknek. Róza nem ivott, de kicsit már megszédült a büfögésektől.

Imádlak, Mrs Dalloway!

Róza,

Szívesebben maradnék a Mr. Dalloway-nél, androgünia, inverzió ide vagy oda, impozáns hímvesszőm van, amit, tudom, hogy gonosz, romlott, passé és üldöznivaló hímsovinizmus, de büszkén viselek:-)

Monsieur Bovary, az álruhás diszkónindzsa

Kedves MR. Dalloway!

Ezen Szél Róza elpirulna. De én nem. Semmi kétségem a hímvesszője impozánsságáról. Sőt! Nem azért üldözném, mert gonosz, romlott etc. 😉 És már irigy sem vagyok rá, mint régen. Ha éppen tudni akarja, a sámánbotomat faragom: impozáns és ellenállhatatlan erővel bír. Ha éppen tudni akarja, a bot tud valamit, ami jobb a legjobb szexnél. De vitathatatlan, hogy a szeretkezés/nemzés annak a hatalmas fúziónak az emberi szintű változata, amit nekem sikerült megtapasztalnom.

Sámánanyja Selma

Valaki a sarokban megszólalt:

– Van még kenyér?

Az asszonyok kezdtek kétségbe esni: nagyon fogy az étel, nagyon fogy. Hogy lehet ennyi éhes embert összeterelni? A temetés nagyon elhúzódott, és a torra majdnem mindenki hivatalos volt. Nem osztottak ugyan meghívókat, de nagyjából mindenkit ismernek majd – gondolták. De nem így volt. Az emberek csak özönlöttek már a temetést megelőző szertartásra.

Le kellett teríteni az udvaron egy nagy sátorlapot, hogy mindenki le tudjon ülni. Szép napsütéses nap volt. Talán ez is csalogathatott ki annyi embert. Aztán a temető is közel, szépen átsétáltak a halottas háztól. Ez volt az utolsó út. Róza nem ment. A konyhában maradt. Gőz futott a kontya alá.

Temetés, lakodalom, keresztelő, disznótor – mindig ugyanazok a vendégek. Ez most egy kicsit különlegesebbre sikerült. Sok az idegenruhás.

– Nem az a baj, hogy nincs elég étel, az a baj, hogy azt fel is kell szolgálni – mondta Rózsika néni.

Jaj, jaj, nyomás vissza a szellemszobába!

Share

Comments (0)

Tags: ,

Ok

Posted on 20 May 2010 by Judit

Szél Róza hallgatásának oka van. Jó oka.

Azóta nem lehetett egy szót sem kihúzni belőle, amióta a sámánnal találkozott Szibériában. A rokonok azt kezdték rebesgetni, hogy rontást tettek rá vagy elbájolták, megszállták, megnyomták, vagy elvarázsolták.

Megbűvölték.

A hallgatás is beszéd, a hallgatás befelé való beszéd.

Share

Comments (2)

Tags: , , , , , , ,

The Shaman’s Path

Posted on 14 April 2010 by Judit

One of the Sami regions of the dead, where the deceased, called saivoolmak, lead happy lives in the saivo world with their families and ancestors; they build tents, hunt, fish, and in every way act as they did on earth. In Norway the saivo world was thought to exist in the mountains, whereas in Finland it was usually believed to be under special double-bottomed lakes connected by a small hole. The saivo localities were regarded as sacred and as sources of power that could be used by the shaman, or noiade. (Encyclopædia Britannica)

Moved to Scandinavia seven years ago. Yet no one really knew why I chose such a harsh environment: different climate, non-continental (I mean Europe by continent) traditions, different language and culture. One thing I’m pretty sure about though –  that it was a the biggest change in my life.

I became a little bit like a coniferous tree. Seems to be difficult to stretch the roots deep into the soil since it’s damn hard granite. And it’s not advisable to have huge canopy with sensitive leaves and thin skin. Comes the Big Bad Winter Wind  with salty raindrops.

Am I masochist? In a way, yes, I am. Although it is no secret, I have learnt an enormously important thing here in the North: spirituality.

I have been working more and more since 2005, when I took refuge in the Triple Gem (Buddhism), and now I’m getting closer to shamanism.

There are several facette of a diamond. Here it is one of them, Ailo Gaup, Sami shaman, as I saw him the other day. (His homesite: Sjamansonen.)

Ailo Gaup, 2010, by Judit Szeles

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , , , ,

Sámánok közt

Posted on 01 April 2010 by Judit

Végül az asszony annyi tejet vett a szájába, amennyit csak tudott. A kezembe tette a tálkát, hogy ne zavarja, jól megrázta a fejét, és egyenesen a pofámba köpte az egészet. Ettől mindjárt jobban éreztem magam. Amikor megtöröltem a szemem, a lehető legszabályosabb áfás számlát pillantottam meg, nyolcszáz rubelre kiállítva. Ennyibe kerül a „megtisztító rítus”.

 

Altáji sámán

Sámánok közt Szibériában

Jacek Hugo-Bader (1958) varsói újságíró. Átkajakozott a Bajkál-tavon, kerékpárral hajtott keresztül a Góbi sivatagon, barangolt Kínában és Tibetben. A legnagyobb feltűnést a Szovjetunió utódállamairól készült riportjai keltették. Most közölt írása Fehér láz (2009) című kötetében jelent meg, mely egy szerény vállalkozás eredménye: helyben vásárolt Nivával elautózott Moszkvából Vlagyivosztokba – télidőben.

Engem ne kérdezzetek a sámánokról. Ugyanazt tudom csak elmondani, mint Ajcsurjek.

(FORRÁS: Nagyítás hetilap)

Putyin Tuvában

További info a Wikipediáról:

Tuva (hivatalosan Tuvai Köztársaság, oroszul Республика Тыва, tuvai nyelven Тыва Республика) autonóm köztársaság Oroszország délkeleti részén. Területe 170 500 km², 2005-ben becsült népessége 305 510 fő volt.

(…)

A régészek számára a nevezetes szkíta és hun ásatások kapcsán ismerős az altáji állam neve. Különösen az Arzsán-1 és Arzsán-2 királysírok gazdagsága fordította a régészet és a történettudomány figyelmét Tuvára.

A Tuvai Köztársaság hivatalos honlapja: http://gov.tuva.ru/

Az ujgur kaganát a térképen (wikipedia)

Share

Comments (3)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................