Tag Archive | "recept"

Tags: , ,

Sju ungerska rätter 5.

Posted on 15 December 2011 by Judit

Pogácsa // pogatschen (GER)

Alltid roligt att hitta nytt recept innan jul, speciellt om det är någonting som är lätt att göra och kan man äta som snacks. Små bakverk som man kan snabbt gömma i munnen. Detta är pogácsa, småbullar, en traditionell bakelse som serveras på varje familjefest och högtid liksom vid jul.

Ursprungligen kommer pogácsa från Turkiet och Balkan-regionen. Själva ordet härstammar från den latinska focus (betyder ‘eld’) och är släkt med den italienska brödsorten focaccia och den franska fougasse.

De kan variera i storlek och smak (salta eller söta) men den runda formen har de alltid gemensamt. Min favorit pogácsa är smörpogácsa.

Ingredienser:

8,5 dl vetemjöl

1 msk florsocker

10 gram jäst

2 äggulor

250 gram smör

1 nypa salt

1 dl fil eller créme fraiche

1 ägg till pensling

 

Sikta mjöl och socker. Tillsatt övriga ingredienser och arbeta till en slät deg. kavla ut och vik över i fyra lager (typ som smördeg). Låt den vila 20 minuter på sval plats, och upprepa processen två gånger till. Kavla därefter ut degen till cirka halv centimeter tjocklek. Gör korsvisa snitt i degen. Skär degen i rundlar med hjälp av rund form eller ett glas. Lägg dem på en mjölad bakplåt (ev. bakpapper), pensla med uppvispat ägg och grädda i medelhög värme (180 C) i cirka 30 minuter.

Pogácsa är bäst med ljust öl. Har du någon gång prövat veteöl med en skiva citron i? Eller om du vill ha vin till, jag rekommenderar lätt, torrt rött eller vit bordsvin. Varför inte en fröccs (vin med sodavatten)?

***

Viktigaste vinsorter från låslätten “Puszta”  till vin med sodavatten:

Cabernet: utmärkt rött från Hajós-Vaskút.

Ezerjó: grönvit, fin syrhalt.

Kadarka: rubinrött, aromatiskt vin med en kryddig doft.

Kövidinka: lätt, vitt bordsvin.

Olaszrizling: gröngult, ibland gyllene. Doften påminner om örten reseda. Behaglig bitter arom. Fin syrahalt.

(Ur boken: Aniko Gergely: Ungerska specialiteter.)

Share

Comments (0)

Tags: , ,

Sju ungerska rätter 4.

Posted on 21 September 2011 by Judit

Madártej // Floating island

(“Oeufs á la neige“)

Enkelt och gott ursprungligen från Frankrike,men otroligt populär i Ungern. Vi hade hönsgård när jag var liten, och vi köpte mjölk från grannen som var bonde. Har man mjölk och ägg, kommer man ganska långt: finns många recept med en kombo av dem två. Till exempel ‘madártej’ (fågelmjölk).

Copyright © 2005 David Monniaux

Ingredienser:

1 liter mjölk

3 msk mjöl

6 ägg

5 msk socker

1 st vaniljstång

Vispa äggvitan med 5 msk socker till hårt skum.Koka upp mjölken i en bra kastrull (viktigt att det inte klibbar och bränner,  såsen inte blir besk). Låt äggsmet i portionsklumpar glida ner i sjudande mjölk. Låt ligga i 3-5 minuter tills de stelnat. Vänd dem några gånger. Placera dem på en fat. Blanda mjölet med 2 dl mjölk sedan sakta hälla in resten av mjölken. Koka upp såsen med vaniljstången. Häll försiktigt mjölken till äggulan, vispa ihop och kok långsamt för några minuter, men låt ej koka upp såsen, den kan förstöra konsistensen. Servera såsen med klumparna på toppen på kylskåpstemperatur.  Dekorera med kolasås eller med hårda karamellbitar.

Och nu är det dags att öppna en flaska Tokajer! Tokaji Aszú är dessertvin. Passar utmärkt till ‘madártej’. Skål!

Share

Comments (0)

Tags: , ,

Sju ungerska rätter 3.

Posted on 14 September 2011 by Judit

Lángos

Langos @ WIKIPEDIA “(lángos; uttalas langåsch) är en ungersk maträtt som består av friterat bröd och som ofta serveras med gräddfil, riven ost, fetaost, pudrad med socker eller på försvenskat vis med rom eller sylt. Klassisk langos brukar serveras penslad med vitlöksolja. Maträtten är vanlig på festivaler och finns i flera varianter, däribland som dessertlangos. Namnet Lángos kommer från ungerskans Láng, som betyder flamma. Man äter ofta Langos som frukostbröd i Ungern.

Varken min mamma eller min farmor stekte lángos hemma när jag var liten eftersom vi i Ungern har den lyxen att varje liten hål har egen lángosbod . Där fick vi köa för det nyfriterade underverket men då var det bara ett alternativ, med eller utan salt liksom kommunismen själv: visst hade vi “demokratiskta” val, vi fick välja från den röda vasen eller den andra röda vasen. :-) Pluralismen kom sedan! Med gräddfil, créme fraiche, riven ost, vitlök, feta, socker, hallonsylt.

Basreceptet är enkelt, det behövs tid för jäsning, mycket olja att fritera i, och lángos bör serveras helt färskt och rykande varmt!

Ingredienser:
250 g mjöliga potatisar
20 g färsk jäst
1,5 dl mjölk
en nypa socker
500 g vetemjöl
lite salt
mycket olja att fritera i

Koka potatisen med skal. Skala och riv potatisen medan den är varm.Värm mjölken till 37 grader (fingervarm). Lös upp jästen och sockret i lite av mjölken, låt stå en stund. Häll upp mjölet i en skål, gör en grop i mitten och häll i jästblandningen. Blanda i den rivna potatisen, lite salt och resten av mjölken. Knåda till en slät deg och strö över lite mjöl. Jäs övertäckt i minst 30 min, på en varm plats.
Hetta upp olja i en panna med höga kanter. Forma tunna kakor och fritera dem tills de är gyllene på båda sidorna. Servera “fröccs” till maten. Använd torrt vitvin. Ja, många föredrar öl till lángos även i Ungern, men jag är en sådan vinperson 😉

HÄR har jag hittat en äkta ungersk tant på YouTube som visar er själva friteringen:

BON APPETITE! // JÓ ÉTVÁGYAT!

 

 

 

Share

Comments (0)

Tags: ,

Sju ungerska rätter 2.

Posted on 13 September 2011 by Judit

Töltött káposzta

(ungerska kåldolmar)

Finns hur många varianter av den här maträtten, det helt beror på varifrån kocken kommer. På nätet hittade jag 137 olika recept! Kan du lite ungerska, ta en titt! Min favoritrecept är dominerad av tre smakar: rökt, surt och pepprigt. Det kräver mycket tid och tålamod att fylla vitkålblad. Sen gäller samma som för gulyássoppan: det ska kokas långsamt. I vissa delar av Ungern kan man se att gammal, stor lerugn används att baka kåldolmarna.

Ingredienser:

200 g ris
stor vitkålshuvud
1 kg blandfärs
(eller fläskfärs)
2 lökar
300 gram  rökt revbenssjäll eller rökt ungersk korv (gyulaer typ)
300 g surkål
1-2 lagerblad
peppar
salt
paprikapulver
vatten
serveras med créme fraiche, vetebröd

och kanske med en flaska Furmint (vitvin)

Koka vitkålshuvudet i lättsaltad vatten tills det mjuknar. Skär längsmed runt stocken och ta av bladen till omhölje. Resten kan du hacka upp och blanda med surkålen. Finhacka löken, blanda ihop den med okokt ris, färs, paprikapulver, svartpeppar och salt. Om köttet inte innehåller tillräckligt mycket fett, finhacka en liten bit bacon eller blanda i 1-2 matsked olja. Min mamma använde köttkvarn och kände hon att köttet “fastnade”, slängde hon en bit bacon. När vitkålsbladen svalnade, platta ut, lägg en liten mängd av fyllningen på varje blad och rulla ihop till ett paket, vik liksom en strut genom att vika och sedan trycka till överdelen. Det behövs lite tålamod, tur att vitkålen har massa blad! 😉 Jag aldrig använder snöre, det är ganska viktigt att bladen är tunna. Bädda i en kastrull med blandade vitkål och surkål strimlor, placera rullarna på det, avsluta med ett lager kål. Rökt köttet eller korven kan sitta på toppen (som grädde på tårtan). Häll på så mycket vatten så att det precis täcker köttet och låt sjuda på låg värme i 1 timme. Inget extra salt behövs, sältan från köttet kommer att fördelas till resten.
Kok under lock och väldigt långsamt, ingen vill ha öppnade rullar och en mish-mash av kokt ris och köttfärs i stuvad kål!
Köp riktigt ungerskt bröd till rätten. Ingenting är mysigare än att doppa lite bröd i grytan. Jag själv föredrar naturell/turkisk yoghurt istället av créme fraiche, men det är en smaksak.
BON APPETITE!
(fotó: sikeri@ Flickr)
NB: Har du lagat för mycket töltött káposzta? ingen fara! man kan frysa ner de. Lycka till!
Share

Comments (0)

Tags: , ,

Sju ungerska rätter 1.

Posted on 12 September 2011 by Judit

Gulyássoppa

(alföldi gulyás)

500 g nötkött (högrev eller bog)

1 stor gul lök

50 g matfett (ev. rapsolja)

300 g potatis

100 g morot

100 g rotpersilja

50 g kålrabi

50 g rotselleri

2 paprika (ev. chilli)

1 stor tomat (eller 1 msk krossad)

salt

kummin

persiljeblad

Klimp ”csipetke” (köp csipetke/nokedli “maskin” här)

Jag aldrig använder vitlök eller mejram i min gulyássoppa, men det är en smaksak. I den delen av Ungern jag kommer från (Alföld) har vi bara massa paprikapulver och kummin i och csipetke är en måste. Du inte behöver köpa “maskinen”, soppan smakar oemotståndlig ändå. 🙂

Gör så:

Det tar mycket tid att finhacka lök, alla grönsaker (cirka 2-3 cm tärningar) och skära köttet (2 cm) men hela vitsen med gulyássoppan är att man kokar ingredienserna långsamt och kanske låt den färdiga soppan stå i hel dag i kkylskåpet, eftersom grönsakernas sötsura smak ska smälta ihop med kumminbitterheten och chilliheten. Den här rätten kommer från gamlatidernas Ungern, då hade man öppen eld och mycket tid ute i Pusta. (Ordet “gulyás” betyder koherde.)

Hetta upp fettet i en stekgryta och stek löken genomskinlig. Stek köttet att det blir ljust, sen salta försiktigt. Ta av från vännen, tillsätt paprikapulver, kummin, paprikastrimlor och krossad tomat. Rör om. Täck med lock och låt småsteka grytan 20-30 minuter och tillsätt litet vatten bara om det är nödvändigt. Tillsätt de tärnade rotfrukterna. Häll på cirka 1 liter vatten och låt koka sakta 20-30 minuter. Tillsätt  potatis. Soppan är färdig när potatisen är kokt. På slutet kan man koka “csipetke” i den färdiga soppan, men som sagt, det är lite avancerad och inte alls nödvändigt! Dekorera med finhackad persiljeblad.

Servera soppan med färskt ungerskt bröd eller i alla fall nybakat vetebröd.

Jag rekommenderar Blaufränkisch (ungersk rödvin).

Source:Wikipedia

 

Läs mer och beställ ungersk mattillbehör från: Ungersk mat.

 

 

 

 

 

Share

Comments (1)

Tags: , , ,

Gondoltam, írok a norvég konyhaművészetről

Posted on 19 April 2011 by Judit

Mit szólnátok?

A sós-füstölt hal krumplival meg barnamártással az konyhaművészet? – kérdez vissza gyerekkori barátom, Józsi.

Nem. Kicsit vadasabbra gondoltam – így én. – Rénszarvasszív? Vérpalacsinta? Birkafej karalábépürével?

Engem igazából érdekel a norvég konyhaművészet! – kezdi úgy, mire Dömdödöm berágna kapásból. – Csak nem tudtam, hogy van-e olyanjuk ezeknek a derék norvégoknak.

Vigyorog. Aztán egy hosszabb monológba kezd:

A konyhaművészet szerintem a találékonyság. Nekem, mondjuk, amit az angolok- amerikaiak-ausztrálok  művelnek, nem konyhaművészet, függetlenül attól, hogy én is szeretem. Végy egy szép szelet húst, halat, szárnyast. Egy palacsintasütőben hevíts valami zsiradékot füstölésig, és egy percig az egyik oldalát, egy percig a másik oldalát süsd meg. Ezzel kész is van. A serpenyőben lévő zsiradékot felöntjük tejszínnel vagy húslével, összeforraljuk és nyakon öntjük vele a húst. És mindennel ezt csinálják. Hát, nem tudom, ez nem konyhaművészet…. Anyámnak van egy kis füzete, amiben van vagy ötven féle sütemény, és cukron, liszten, élesztőn, tojáson, vajon kívül nem sok minden kell hozzájuk. A linzertől a krémtortáig. Na, az konyhaművészet. Egy sertésnek a fogán meg a szőrén kívül mindent fel lehet használni és végtelen variációban. Na, az konyhaművészet. Eszembe jut még a kínai meg mindenféle délkelet-ázsiai konyha, meg az indiai, akik öt féle alapanyagból száz féle ételt tudnak csinálni. De kíváncsi volnék, a derék norvégok mit tudnak!

Nem akarok a norvégok védelmébe kelni, csak álljon itt néhány beszámoló magyarok tollából.

„Amilyen eltérő tájanként a norvég természet, olyan eltérő az ország konyhája is.” – írja Iván Andrea a Konyhaművészet oldalán A trollok asztalánál című cikkében. –„A hagyományos norvég konyha alapanyagai területenként váltakoznak, szinte minden városban akad egy fogás, melyet büszkén vallanak a magukénak a helybeliek. A tengerparton természetesen a hal a leggyakoribb alapanyag, míg a szárazföld belsejében a szarvasmarha és a birka. Norvégia már a viking kor idején fejlett mezőgazdaságú állam volt. Leginkább rozsot, zabot és árpát termeltek, szarvasmarhát és juhot tenyésztettek. A part mentén halászatból éltek, a Golf-áramlatnak köszönhetően a nyugati partok mentén a víz télen sem fagy be, lehetővé téve ezzel számtalan halfaj fennmaradását. Cserébe a nyugati szelek hatalmas mennyiségű csapadékot hoznak. (…) A hagyományos norvég konyha a középkori parasztok konyháján alapszik, ezért alapvetően kevés fűszert használ. A már említett húsokon (főként birka – a szerk. megjegyzése) kívül sok zöldséget és gabonafélét is fogyasztanak. Szinte minden norvég büszke hazája mezőgazdasági termékeire, állításuk szerint a nagy mennyiségű csapadék miatt itt a sárgarépa, káposzta, borsó, spenót, karalábé ízletesebb, ropogósabb, mint a déli országokban. Tény, hogy errefelé alig fordulnak elő növénybetegségek, és az asztalunkra került állatok is szabadon legelésztek egykor a füves domboldalakon. Számunkra mégis a halak rejthetik a legtöbb kellemes meglepetést. Felsorolni is sok lenne a felhasznált halfajok, rákfélék számát. A halfélék ára megdöbbentően alacsony, jobban járunk, ha itt hús vagy sajt helyett azt fogyasztunk. A halat gyakran megdarálják, krumplival, hagymával és más fűszerekkel összedolgozzák, majd fasírtszerű gombócokat formálnak a masszából, és megfőzik. Máskor a darált halat tejjel fellazítják, és vízfürdőben főzik, ez a halpuding. Kedvencem a klippfisk, sós, szárított hal ez, melyet a spanyolok is igen kedvelnek. A középkorban keresett exportcikk volt a norvég szárított hal, ezt tükrözi a bacalao nevű norvég fogás is, mely a klippfisk elkészítésének spanyol módja, paradicsommal, hagymával, krumplival. A norvégok a halakat és a húsokat számtalan módon tartósították, a füstölt, szárított, sózott ételek mellett érdemes megemlíteni a graved laksot, azaz a sózott, cukrozott, légmentesen lezárt lazacot, mely bár hasonlít füstölt társához, de zamata még azt is felülmúlja.”

„Rendkívül sok hal – főleg hering és lazac – és rák fogy errefelé, főleg erdei gombákkal és erdei bogyókkal. Északon nem ritka az asztalon a bálnasteak, a rénszarvas-szív, a fókaragu, de a Spitzbergákon a jegesmedvét és rozmárt is megeszik.” – Lucullus élménybeszámolója Észak-Norvégiát és annak konyháját mutatja be az OnGo odlalán. Mindjárt két receptet is közöl, a füstölt rénszarvashúsét és a krumpligombócét.

A Norvégia.hu videóval megspékelt rövidke írása pár igazi különlegességre hívja fel a figyelmet, például a kecsketejből különleges eljárással készített sajtra, azaz a brunostra. Ez az édes, barna színű sajt nem igazán ismert Norvégián kívül, de hazájában minden korosztály kedveli!

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt egy remek kis receptgyűjtemény a Konyhamestertől.

A kedvencem innen:

Norvég csörögefánk

Hozzávalók:
3 tojás
25 dkg cukor
fél liter tejföl
1,5 dl tej
1 teáskanál só
2 teáskanál kardamom
75 dkg liszt

A tojásokat és a cukrot habosra keverjük, és óvatosan hozzáadjuk a tejfölt és a többi hozzávalót, majd a masszát hűtőbe tesszük. Másnap 1 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, és koszorúcskákat szaggatunk ki belőle, amiket zsírban sütünk meg.

Fókazsírban – teszem hozzá.

Józsi meg fintorogjon.

 

 

Share

Comments (2)

Tags: , , ,

Rántott hal másképp

Posted on 15 April 2011 by Judit

(updated)

Itt, Skandináviában nem szűkölködünk a (tengeri) halban. Főleg mi nem, a nyugati partvidéken.

Hagyományos halászvárosba költöztem, de még mindig úgy vagyok a halakkal, mint arab a hóviharral. A tengeri herkentyűk megejtő gazdagsága, a halak változatai egyszerűen zavarba ejtenek. Eltelt egy kis idő, míg rájöttem, hogy lehet a lazacot vagy a tőkehalat elkészíteni. De egy lepényhallal nem biztos, hogy tudnék mit kezdeni, az ördöghalról ne is beszéljünk!

(Gondolta volna a fene például, hogy a tőkehalikrát egyben megfőzik már a hajón, a kifogás pillanatában, s azt aztán vajon meg lehet pirítani és felszeletelni.)

"halbolt"

Nem szoktam recepteket közölni, de álljon itt most egy halkedvenc. A rántott hal minden formájában csodálatos. Egy kis petrezselymes burgonyával, meg egy pohár fehérborral. Az a változat, ami a sütőben sül, egy kicsit más, és kevesebb zsiradékot tartalmaz, és meg lehet bolondítani pár dologgal.

Ez a változat a tepsiben sült bundás hal dijonmustárral és mandulával. Ugye, már csorog is a nyálunk!

Kb. egy kiló kifilézett tőkehalfélét (fehér húsú hal) veszek, amit egy tűzálló tál aljába teszek. Nem sok só kell rá, mert a mustár elég sós. A halat gazdagon bekenem dijonmustárral. Ez így, ahogy van, nagyon jó, de a bátrabbak további borsot szórhatnak a halra. Két tojásból, kis finomra aprított mandulával és annyi zsemlemorzsával, ami a tojást felissza, keveréket készítek. Pici sóval és őrült szerecsendióval fűszerezem. Ráhalmozom a halra. Néhány diónyi vajdarabot helyezek az egész tetejére, s kb. 40 percig, egy óráig 200 fokon sütöm, de legalább is addig, amíg a zsemlemorzsa szépen megpirul a tetején. Ehhez is a petrezselymes burgonya a legjobb.

 

Share

Comments (4)

Tags: , , , , , , ,

Karácsonyi recept

Posted on 22 December 2010 by Judit

A hússal tömött buddhista

Lengyelország Ma

Minden elismerés azé a lengyel elítélté, aki Strasburgban pert nyert a lengyel állam ellen. A börtönlakó keresetében azt kifogásolta, hogy nem tartják tiszteletben táplálkozási szokásait: annak ellenére, hogy vegetáriánus, minden áron húst akarnak etetni vele.

Nem is olyan régen az elítéletek örültek volna, ha kenyéren és vizen, vagy a tarhonyán kívül mást is kaptak volna. Őszintén szólva, kíváncsi lennék, mit főznek az európai börtönök konyháin. Ne kíméljetek, íméljetekk! A börtönkosztról szóló  élménybeszámolóitokat szívesen közzétesszük!

Egyébként a cikket az általam nemrég felfedezett Lengyelország-blogban találtam. Minden, ami Lengyelország ma.

Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................