Tag Archive | "mitológia"

Tags: ,

Ragnarök

Posted on 17 November 2011 by Judit

Megérkezett. Mint minden évben. A mitológiai idő. Az éjszakák lényegesen hosszabbak, mint a nappalok, és a napos órák száma – különösen a ködös nyugaton – a nullával egyenlő. Ahogy errefelé mondják: felfalta a napot a farkas. Hideg nincs. Néhány fagyközeli éjszakát leszámítva, nulla és hat fok között tartja magát a hőmérséklet. Szélcsend. A sűrűsödő ködmassza mindent hideg nyálkával von be, az égboltot pedig szokatlanul lassan vonuló felhőréteg borítja. De nincs hideg. A fű még zöld, de már nem nő. Ragnarök, szoktam mondani, az istenek alkonya.

Nincs hideg, se hó, se jegesmedvék. Csak sötétség, még napközben is. Egész északon már egyáltalán nem jön fel a nap. De legalább ott már van hó, amin meg-megcsillan a kékes-zöldesen imbolygó északi fény. Fény. Relatív. Nálunk, a nyugati parton félhomály, vagy már egészen az.

Mostantól fogva a közvilágítás szinte állandóan be van kapcsolva. A fényérzékelő szenzorok nem érzékelnek semmit. Lassan minden érzéketlenné válik. Ami, aki teheti, hibernálódik. De az emberek persze nem. Az élet megy tovább Skandináviában is.

A svédek híresek rendkívüli mértékű kávéfogyasztásukról. Bögrékkel isszák, vödrökkel, nem kis csészékből, mint az eszpresszót. De nem mondanám, hogy gyenge volna. Sokkal erősebb, mint az amerikai vagy a norvég. A legtöbben feketén, cukor nélkül fogyasztják, cukros-fahéjas péksüteménnyel. Naponta többször rátöltenek.  Egyébként nem lehetne elviselni a fényhiány okozta melankóliát.

Meg a lámpák. A soha ki nem kapcsolódó utcai lámpák mellett kislámpákat állítanak az ablakokba, azt az illúziót keltve, hogy a fény forrása az ablakon túl van. És már csak pár hét adventig, amikor aztán minden fát, bokrot, hidat, erkélyt, zászlórudat színes adventi lámpácskákkal borítanak, hogy már-már látni is lehet, hova lép az ember. Kivilágítás. A karácsony és a vízkereszt csak amolyan fordulópontok. A valódi ünnep a november végétől februárig tartó kivilágítás. Az ember a napot akarja.

***

Egész nap esett. Úgy tűnt, mintha mindig is esett volna, és örökké esni is fog. Egyenletes mennyiségben hullt az eső.

– Valami volt a telefonommal, de hívtam szerelőt – szabadkoztam az ismerősömnek. A telefonommal persze semmi baj nem volt. Csak vannak napok, amikor semmi nem jön össze. A távolból úgy hangzott, mintha egy üvegfal mögött ülnék, és nem hallanám, hogy mit mond.

– Én is itthon vagyok. Átmehetek hozzád? Nem zavarok?

A vonal másik végéről sokáig nem lehetett semmit hallani, még a lélegzést sem. Ez elbizonytalanított.

Szeretnék veled találkozni – mondta, közben én az ablakon megcsorgó esőcseppet néztem. – Régen láttuk egymást, nem?

– Igen – mondtam a készülékbe

– Meglátogatnálak egy délután…

Az esőcsepp leért a párkányra, és eltűnt a párkány repedéseiben.

Ha nem zavarok…Mit szoktál délután csinálni?

Kis recsegés.

–  Hallod? Délután…Neked jó?

– Nem hiszem – válaszoltam.

– Elfoglalt vagy? Mit szoktál csinálni?

– Mit szoktam csinálni? Nem tudom.

– Hogyhogy nem tudod?

– Úgy értem, mikor mit, nem tudom.

Egy másik esőcseppet akartam találni, de elfogytak. Letettem a telefont. Aztán az megint elkezdett csörögni.

– Halló? – kérdeztem.

És megint letettem. Végleg letettem, kikapcsoltam, és kimentem a konyhába. Megérkezett. Mint minden évben. A mitológiai idő. Ragnarök, szoktam mondani, az istenek alkonya.

 

 

 

 

 

 

 

Comments (0)

Tags: , , , , ,

Tükörben az északi boszorka

Posted on 23 March 2011 by Judit

minforstahatt

 

A északi boszorkány-ördög-pornó-históriák a koraközépkorban terjedtek el, s részei voltak a katolikus egyház agy- és lélekmosó hódításának. Az új hit szószólói – többnyire az ebből gazdasági előnyhöz, politikai  hatalomhoz is jutó férfiak – elszántak  voltak, s tűzzel-vassal, a pokollal fenyegetve terelték a lakosságot a kereszttel jelölt házakba. A természetben harmóniát kereső s onnan mentális erőt merítő ‘vikingek’ kezébe bibliát nyomtak, Freja Holdistennőből boszorkányt, a Föld Szarvas istenéből Sátánt csináltak. A új tanokkal és rítusokkal valósággal megerőszakolták az emberek világszemléletét: újfajta imádat váltotta a természet tiszteletét – melyre életük ciklusait, rendjét, eseményeit is fűzték.
– polar.is

A fenti idézet a Tükör című női blogoldalról származik. A teljes cikk a jóságos északi boszorkáról itt olvasható.

 

Comments (0)

Tags: , , , , , , , ,

Anker Eli, a bélyegtervező fenomén és a skandináv mitológia

Posted on 20 October 2010 by Judit

Anker Eli Petersen (Tvøroyri, 1959. június 7.) feröeri grafikus, bélyegtervező és író.

A Postverk Føroya számos bélyege az ő munkája. A bélyegtervezés során a kollázs és a számítógépes grafika eszközeit is használja. Alakjai, motívumai gyakran történelmi gyökerűek. Az újabb skandináv mitológiai témájú bélyegeket ő tervezte.

Petersen a feröeri posta webszerkesztőjeként is dolgozik, melynek keretében többnyelvű, Feröert bemutató oldalakat gondoz.

Íróként régi szövegeket fordít óészaki nyelvről, valamint gyermekdalokat és más szövegeket szerez feröeri zenészek számára. Ezen kívül számos könyvet illusztrált.

Wikipédia

Anker Eli: Völva

Híven halljatok,
hős törzsökök,
Heimdall sarjai,
hatalmasok s csekélyek.
Öldöklés Atyja,
sorjázzam-e sorsát
hajdan élteknek
emlékek ős öléről.

A völva jövendölése // Edda

Anker Eli honlapja

Posta Stamps Faroe

Faroe Philatelic Office

A Wikimedia Commons-on

Anker Eli Petersennek saját bevallása szerint a célja egyszerű: a skandináv mitológia ismertetése és népszerűvé tétele minél szélesebb körben. Honlapján szisztematikusan megjelenített illusztrációin a feröi, izlandi, norvég, dán, svéd, finn, lapp, grönlandi szagák, mesék, népdalok, legendák elevenednek meg.

Szövegek feröi, norvég és dán forrásból.

Skandináv online szöveggyűjtemény: Heimskringla

Folklore and Mythology Electronic Texts (Univ. of Pittsburg)

Comments (2)

Tags: , , , , , , , ,

Szajvó

Posted on 06 October 2010 by Judit

A szajvó a lapp holtak vidéke, ahol az elhunytak, az ún. szajvóolmakok, akik boldogan élnek a szajvóvilágban családjukkal  és őseikkel; sátrakat építenek, vadásznak, halásznak, és úgy tesznek, mint ahogy azt  a földön tették. Norvégiában úgy tartják, a szajvóvilág a hegyekben van, míg Finnországban úgy hiszik, különleges dupla fenekű tavak alatt található, és egy kis lyukkal van összekötve. A szajvó helyeket szentnek tartották, és olyan erő forrásának, amit a sámán, a noajdde használhatott. Amikor a noajdde révületbe akart esni, hívta a szajvóból az őrző lelkeit, a szajvó-szarvát, a szajvó-guollét és a szajvó-loddlét, vagyis a szajvórénszarvast, a szajvóhalat és a szajvómadarat. (A szöveg forrása: http://www.lilitu.com.au/Sami.htm A szerző fordítása.)

Mesterem, Ailo Gaup idézi Thomas von Westent, aki  Lappföld norvég oldalán a legismertebb misszionárius  volt (Westen levele 1727-ből): “Minden lappnak megvan a maga szajvója…a szent hegye…ahol hatalmas számban gyűlnek össze a lappok lelkei és szajvóemberek…hozzájuk jártak iskolába, mindegyik a maga tanárához, és noadilelket kaptak tőlük.”

Könnyű is, meg nehéz is meghatározni, hogy mi az a szajvó. Könnyű, mert mások már meghatározták, de nehéz, mert nekem is van egy saját bejáratú szajvóm. Az iskolám, ahol  a  mesterem – aki maga is lapp sámán – vezetésével lehetőségem adódik rákapcsolódni az energiaforrásra, és elő tudom hívni a segítő szellemállatokat, akik végigkalauzolnak egy többrétegű belső világban, amit a lapp mitológiában szajvónak neveznek, a modern pszichológiában pszichének.

A Saivo Sjamanskole-ról többet norvégul (is): http://www.sjaman.com/saivo-sjamanskole-mainmenu-117.html

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................