Tag Archive | "hello kitty"

Tags: , , ,

Sámánmandala, Amanti termei

Posted on 23 June 2011 by Judit

A templomdombnál női kórus énekét lehetett hallani. Elkéstem, gondolta, és futtában a mellényzsebéből előhúzott órájára pillantott. A mise már elkezdődött. Ahogy felért a dombra, látta, a masszív kapukat bezárták, és az ajtón felirat, amit az arra sétafikáló turisták kiábrándultan olvastak: a székesegyház nem látogatható a mise ideje alatt. Jeges szél söpört végig. Végleg elkésett. Arra gondolt, ha már otthon nem volt egy perce sem, hogy leüljön, és felkészüljön egy meditációra, legalább a mindenszenteki misére jutna el. De – úgy látszik – még az sem. Közelebb lépett a kapuhoz, hogy saját szemével is lássa a feliratot, amikor az ajtó megmozdult, és egyenletes elektromos berregéssel kísérve megnyílt. Két alak kiment. Egy biztonsági őr ott állt fekete öltönyben. „Elkéstem” – mondta neki. „Be lehetne még menni?” – kérdezte félénken. Az őr legalább annyira meg volt lepődve, mint ő, és hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. „Hol tartanak?” – érdeklődött tovább. Az öltönyös a pontosság kedvéért fellapozta a programfüzetet. „A hallelujánál.” Egy percre elgondolkodott, aztán azt mondta, hogy menjen be nyugodtan, csak csendben. Az csak természetes. És örült, mint majom a farkának. Egész idő alatt az az e-mail járt az eszében, amit a minap kapott a csillagkapuról. Ezért akart ma meditálni. A kapu, ami ma megnyílik. Vigyorogva surrant el a baloldali sorok mellett, keresztet vetett, és leült szélre. Biccentett a padszomszédjának. Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Emeljük fel szívünket! Felemeltük az Úrhoz! Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek! Méltó és igazságos! A legjobbkor jöttem, gondolta. Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké! Ááááááámen. Tudta, hogy már a vikingeknek is templomuk volt Uppsalában, éppen pont itt, a székesegyház helyén. Azt is tudta, hogy a legenda szerint állt itt egy hatalmas örökzöld fa, talán maga az Yggdrasil, a világfa. S ha belegondolt, még a vízforrás is stimmelt a templomdomb lábánál, meg a pincesor a domboldalban. Az úrfelmutatáskor hirtelen megvilágosodott számára, hogy nemcsak a legjobbkor érkezett, de jobb helyen nem is lehetett volna ezen a szent napon, amikor az Amanti termeibe vezető csillagkapuk megnyíltak a halandók számára. Diadalmas mosoly ragyogott fel az arcán. Átváltozott. Legyen békesség köztünk mindenkor, nyújtotta mindenki a jobbját. Az áldozást csendes áhítattal nézte végig, és szépen kivárta az utolsó hangokat is az orgonán. Az áldást az elbocsájtás követte, s csillárok ragyogó fényében az egész templom gyülekezetestül, püspökkel és a lánykórussal egyetemben átfordult: a menet megindult feléje. Legelöl a zászlóvivők, majd a szüzek kékbársony ruhában, utánuk az áldozópapok, a ministránsok, az elöljáróság. Minden fény fényesebb lett, minden arc felé fordult, és átszellemülten énekeltek. „Nagyon kedvesen vagytok” – rebegte – „Igazán nem kellett volna.” És valóban meghatódott, hogy ennyire rendesek az emberek, ilyen nagy katedrálist építettek neki, ennyi kristálycsillárral, arannyal, selyemmel, drágakővel, hogy ilyen nagy ünnepi miséket rendeznek a tiszteletére…

A felső világ a sámánmandala legfelső traktusa, ahol az ősök szellemei vezetik a sámánt. Az én mandalámban a felső világ alján egy bölcs öregasszony ül egy kőrakáson, a kezében görbe vikingbot, jobbján és balján egy-egy tulokszarvú zöld sámán alakja. A banyától egy nagy kopár hegyen vezet tovább az út, a hegy lépcsős piramisban, a piramis üvegkristályban végződik. Mint a mesében, túl az üveghegyen egy kehelyformájú trónon ül egy alak, akit angyalokhoz hasonló szárnyas lények vesznek körül, s mind tapsolnak. Az alak mögött egy kék lény áll a bal oldalt, kezét az alak vállán nyugtatja. Az alak a trónon én vagyok.

Ja, és még annyit akarok mondani, hogy a felső világ meg az angyalok nem olyan halál komolyak, mint azt hinnétek! Nem ám! Amikor először találkoztam a felső világból való lényekkel, ugyan nagy pompával lebegtek előttem, mint valami királyi légpárnás hajók, de huncutul vigyorogtak felém. Őszintén szólva, be voltam tojva, hogy most mi lehet, meghaltam vagy elhagytam a testem, hiperventilláltam, hallucinálok vagy mi. De azok barátságosan felém nyújtották a karjukat, és így köszöntek: HELLÓ, KITTY! Aztán hintázni vittek. Nekik vannak a legeslegnagyobb lián hintáik a világon. Egész nap ott hintáznak a végtelenben. Nekem aztán elhihetitek!

 

 

 

Share

Comments (0)

Tags: , ,

My Latest Baby

Posted on 15 February 2010 by Judit

My friends know that I have a special connection to Japan. But some of them can even remember how difficult it was for me to accept this connection, or any connection actually which came to me through spirituality. Now I’m just laughing if I get a new reminder: ” Ryunoshippo! Wakie-wakie!! It’s your previous life calling.” – and I accept, this is how it should be.

My latest piece of the collection is a Hello Kitty shoulderbag. Back to black. 😉

Share

Comments (0)

Tags:

Punk Kitty

Posted on 25 December 2009 by Judit

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , ,

Me, Myself and I

Posted on 26 November 2009 by Judit

Working with myself and the ultimate reality for a while now, I can pretty much confirm that the ego and the self are not the same thing. I know it from experience, though this sounds a bit lofty, right?

Well, let’s approach it from the point of love. (Hmmm love, what else? “Bad habit”, I’m a buddhist. LOL) When we believe we love ourselves most of the time we just pamper our ego. I often get the advice: be a little bit nice to yourself, pamper yourself with a nice bath, a rejuvenating massage, some good food etc. That’s easy! Only give a little space and time for yourself and done. And in the bathtub looking at my big stomach I call myself a fat slut, at the masseur I start longing after sex and at the same time I call myself a slut again, and guess how shameful I feel like after eating a nice dinner! Yes, I’m talking about these thoughts. If someone else said these things to me, it would be an insult. But when I do it, I don’t even realize what I’m doing. Wonderful!

I was at Vivation course this weekend, and some of the masks of the ego fell down and suddenly – in a deep meditative state of mind – I was alone with myself. No ego buzzing around. Just me and myself. It was a bit scarry though, not often can I see myself this way. And the very first time in my life I was able to look at myself as I am, and even generate genuine love towards myself. It was scarry and at the same time very touching. Me as a wise and beautiful angel looking at a frightenered little girl the first time in this lifetime after 40 years of living next to each other speechless, most of the time ignorantly hovering around each other.

And do you know how I said hi to myself? I said: HELLO, KITTY! – and all this in damn serious deep meditation! Still makes me smile. HELLO, KITTY!

HELLO, KITTY! – I smiled at myself and took my hands and started hovering in the air with 2-3 more angels.


And this I would call unconditioned love, the realization of self(lessness). Precious moment. Because the ego is right away back like a guarddog which never sleeps. 🙂

So to make love myself I don’t really need anything but myself and a little bit of more practice of deep meditation. Very good, because it doesn’t even depend on if I can afford a massage or a nice dinner!

😉


Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................