A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!
Most tessék röhögni:
Posted on 19 December 2010 by Judit
A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!
Most tessék röhögni:
Posted on 03 March 2010 by Judit
Amikor Szél Róza szemében kihunyt a csillogás – még ha ideiglenesen is – , azzal vigasztalta magát, hogy Mata Hari sem volt különösebben szép. Mata Hari, született Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle, az 1910-es évek elejére Európa legjobban kereső kurtizánja volt. Orra feltűnően nagy és görbe, szeme enyhén kidülledt, orra alól és álláról rendszeresen borotválta a szőrt. A férfiakat azonban kisugárzásával és igéző tekintetével bűvölte el, és szexepiljének nem lehetett egyszerűen ellenállni.
Posted on 16 February 2010 by Judit
A párt „hivatalos története” szerint szegedi vár feltárásánál találtak egy a múlt századból származó fafaragványt, mely egy két farokkal rendelkező kutyát ábrázolt. A vizsgálatok szerint a faragvány egy olasz szektától származik, akiket garázdálkodásért száműztek hazájukból, és Szegeden kerültek fogságba. Bebörtönzésük előtti 30 év alatt a szekta részévé vált a szegedi közéletnek. Az ő jelképük volt a kétfarkú kutya, mely egy XIII. századi szimbólum, és az eretnekség elleni küzdelem egyik jelképe.
– ezt a Wikipédián olvashatjuk, a Kétfarkú Kutya Párt valóságteremtő központjának a honlapját pedig itt találhatjátok: http://www.mkkp.hu/
Valahol már láttam korábban is a Kétfarkú Kutyát. Nem kizárt, hogy a Twitteren. A mostani (újra)feledezés helye az Arckönyv volt (svédül Fisbok = Fingkönyv). Örömmel csatlakoztam a rajongók táborába.
A legutóbbi bejegyzésük családom berkeiben komoly visszhangot válthat ki. A testvérem, aka Tibold Windy ugyanis a Dunakeszi Tőzegláp réme.
Posted on 07 February 2010 by Judit
Most of the time just a little mouse. Preferably even invisible. But no doubt, very sweet, like rice dumplings. It’s me. Scared? A lot. Of what? I don’t know…everything. Just a little mouse, but capable of shutting down everything personal, takes a deep breath, and disappears. Now this is the very result:
But when not present, it still has form, smell, colour, texture, and still generates feelings, even desire.
In between fears and raw freshness. Has no constant presence – only vibrating attributes. It’s me.
Posted on 23 January 2010 by Judit
Az ember öregségére hülyül meg.
Avagy nekem sose jutott korábban eszembe, hogy megtanuljak sielni. Nem is nagyon van hagyománya a sífutásnak Magyarországon, a lesiklás meg, hogy úgy mondjam, nekünk az Alföldön luxusnak számított. De ami késik, nem múlik. A következő csodás fényképek bizonyítsák be, hogy öreg kutya nem vén kutya!
Utóírat: 25 perc alatt csoszogtam végig kb. 500 métert anélkül, hogy egyszer is elcsúsztam volna!!! Hogy ideges voltam-e? Ja, végül egy félméteres buckán is kéz és lábtörés nélkül lesiklottam. Azt nem tudom, mennyire elegánsan.
Most már szabad röhögni! 😛