Tag Archive | "étel"

Tags: , , ,

Gondoltam, írok a norvég konyhaművészetről

Posted on 19 April 2011 by Judit

Mit szólnátok?

A sós-füstölt hal krumplival meg barnamártással az konyhaművészet? – kérdez vissza gyerekkori barátom, Józsi.

Nem. Kicsit vadasabbra gondoltam – így én. – Rénszarvasszív? Vérpalacsinta? Birkafej karalábépürével?

Engem igazából érdekel a norvég konyhaművészet! – kezdi úgy, mire Dömdödöm berágna kapásból. – Csak nem tudtam, hogy van-e olyanjuk ezeknek a derék norvégoknak.

Vigyorog. Aztán egy hosszabb monológba kezd:

A konyhaművészet szerintem a találékonyság. Nekem, mondjuk, amit az angolok- amerikaiak-ausztrálok  művelnek, nem konyhaművészet, függetlenül attól, hogy én is szeretem. Végy egy szép szelet húst, halat, szárnyast. Egy palacsintasütőben hevíts valami zsiradékot füstölésig, és egy percig az egyik oldalát, egy percig a másik oldalát süsd meg. Ezzel kész is van. A serpenyőben lévő zsiradékot felöntjük tejszínnel vagy húslével, összeforraljuk és nyakon öntjük vele a húst. És mindennel ezt csinálják. Hát, nem tudom, ez nem konyhaművészet…. Anyámnak van egy kis füzete, amiben van vagy ötven féle sütemény, és cukron, liszten, élesztőn, tojáson, vajon kívül nem sok minden kell hozzájuk. A linzertől a krémtortáig. Na, az konyhaművészet. Egy sertésnek a fogán meg a szőrén kívül mindent fel lehet használni és végtelen variációban. Na, az konyhaművészet. Eszembe jut még a kínai meg mindenféle délkelet-ázsiai konyha, meg az indiai, akik öt féle alapanyagból száz féle ételt tudnak csinálni. De kíváncsi volnék, a derék norvégok mit tudnak!

Nem akarok a norvégok védelmébe kelni, csak álljon itt néhány beszámoló magyarok tollából.

„Amilyen eltérő tájanként a norvég természet, olyan eltérő az ország konyhája is.” – írja Iván Andrea a Konyhaművészet oldalán A trollok asztalánál című cikkében. –„A hagyományos norvég konyha alapanyagai területenként váltakoznak, szinte minden városban akad egy fogás, melyet büszkén vallanak a magukénak a helybeliek. A tengerparton természetesen a hal a leggyakoribb alapanyag, míg a szárazföld belsejében a szarvasmarha és a birka. Norvégia már a viking kor idején fejlett mezőgazdaságú állam volt. Leginkább rozsot, zabot és árpát termeltek, szarvasmarhát és juhot tenyésztettek. A part mentén halászatból éltek, a Golf-áramlatnak köszönhetően a nyugati partok mentén a víz télen sem fagy be, lehetővé téve ezzel számtalan halfaj fennmaradását. Cserébe a nyugati szelek hatalmas mennyiségű csapadékot hoznak. (…) A hagyományos norvég konyha a középkori parasztok konyháján alapszik, ezért alapvetően kevés fűszert használ. A már említett húsokon (főként birka – a szerk. megjegyzése) kívül sok zöldséget és gabonafélét is fogyasztanak. Szinte minden norvég büszke hazája mezőgazdasági termékeire, állításuk szerint a nagy mennyiségű csapadék miatt itt a sárgarépa, káposzta, borsó, spenót, karalábé ízletesebb, ropogósabb, mint a déli országokban. Tény, hogy errefelé alig fordulnak elő növénybetegségek, és az asztalunkra került állatok is szabadon legelésztek egykor a füves domboldalakon. Számunkra mégis a halak rejthetik a legtöbb kellemes meglepetést. Felsorolni is sok lenne a felhasznált halfajok, rákfélék számát. A halfélék ára megdöbbentően alacsony, jobban járunk, ha itt hús vagy sajt helyett azt fogyasztunk. A halat gyakran megdarálják, krumplival, hagymával és más fűszerekkel összedolgozzák, majd fasírtszerű gombócokat formálnak a masszából, és megfőzik. Máskor a darált halat tejjel fellazítják, és vízfürdőben főzik, ez a halpuding. Kedvencem a klippfisk, sós, szárított hal ez, melyet a spanyolok is igen kedvelnek. A középkorban keresett exportcikk volt a norvég szárított hal, ezt tükrözi a bacalao nevű norvég fogás is, mely a klippfisk elkészítésének spanyol módja, paradicsommal, hagymával, krumplival. A norvégok a halakat és a húsokat számtalan módon tartósították, a füstölt, szárított, sózott ételek mellett érdemes megemlíteni a graved laksot, azaz a sózott, cukrozott, légmentesen lezárt lazacot, mely bár hasonlít füstölt társához, de zamata még azt is felülmúlja.”

„Rendkívül sok hal – főleg hering és lazac – és rák fogy errefelé, főleg erdei gombákkal és erdei bogyókkal. Északon nem ritka az asztalon a bálnasteak, a rénszarvas-szív, a fókaragu, de a Spitzbergákon a jegesmedvét és rozmárt is megeszik.” – Lucullus élménybeszámolója Észak-Norvégiát és annak konyháját mutatja be az OnGo odlalán. Mindjárt két receptet is közöl, a füstölt rénszarvashúsét és a krumpligombócét.

A Norvégia.hu videóval megspékelt rövidke írása pár igazi különlegességre hívja fel a figyelmet, például a kecsketejből különleges eljárással készített sajtra, azaz a brunostra. Ez az édes, barna színű sajt nem igazán ismert Norvégián kívül, de hazájában minden korosztály kedveli!

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt egy remek kis receptgyűjtemény a Konyhamestertől.

A kedvencem innen:

Norvég csörögefánk

Hozzávalók:
3 tojás
25 dkg cukor
fél liter tejföl
1,5 dl tej
1 teáskanál só
2 teáskanál kardamom
75 dkg liszt

A tojásokat és a cukrot habosra keverjük, és óvatosan hozzáadjuk a tejfölt és a többi hozzávalót, majd a masszát hűtőbe tesszük. Másnap 1 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, és koszorúcskákat szaggatunk ki belőle, amiket zsírban sütünk meg.

Fókazsírban – teszem hozzá.

Józsi meg fintorogjon.

 

 

Share

Comments (2)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................