Tag Archive | "Budapest"

Tags: , , , ,

Úton – feljavított változat

Posted on 12 December 2011 by Judit

A képek iPhone-nal készültek az európai körúton 2010 szeptemberében.

Itt olvasható az utazásról:

Menj az orrod után

Vadászlesen Berlinben, Bad Schandau, Sasfészek

Svédül: Min längsta semester på många år – Martin Larsson blogja

Ajánlott zene: Úton

Comments (0)

Tags: , , ,

Összetört szív

Posted on 14 April 2011 by Judit

2011. január 20-a délután a Hertz Ferihegy 1. termináljánál lévő irodájukban M. S. kollegájuknál autót béreltem Sz.J. néven.
A korábban telefonon kétszer is egyeztetett ún. “Hosszú hétvége” kedvezmény értelmében, ha 20-án délutántól január 25 kora reggeléig (nyitás előtt) bérelem az autót, a bérlet összege 274 Euró.
Telefonon is, és aztán személyesen M. úrral is ebben az összegben állapodtunk meg.
Kértem, hogy GPS-sel is rendelkezhessek, amit napi 10 Euróért, összesen 40 Euró, kaptam meg.
A szerződést a fentiek értelmében írtam alá.

A gépjárművet az átvételkor  megvizsgáltam, és a szerződésben megfelelő állapotban találtam (korábbi sérüléssel ajtón).
A gépjárművet a megbeszéltek szerint parkoltam le január 25-én, a kulcsot a Hertz postaládájában helyeztem el. Az autón újabb sérülést nem találtam.

A bankszámlámról 2011.január 26-i dátummal két összeg került levonásra.
5289,87 svéd korona, ami 590 Eurónak felel meg, illetve 1652,80 svéd korona, ami 185 Eurónak felel meg.
Mivel az összegek egyike sem egyezik meg azzal, amit vártam, telefonon felhívtam a Hertz Ferihegy 1. irodáját, ahol tájékoztatásomul elmondták, hogy a kölcsönzést nem a korábbi összeg szerint számolták fel, és hogy egy új sérülés (lökhárító elől) volt található a járművön. Nekem a sérülésről nincs tudomásom, a sérülést nem én okoztam.

Sokszor a valóság írja a történeteket.

Az első magyar kifejezés, amit a párom egy Tom Clancy-könyvből tanult meg az volt, hogy “a nagy kapu mellett mindig van egy kis kapu”. Ez a kis kapu, egy rés az, amit a Hertz kihasznál. Reggel kilenckor ugyanis még nincsen az irodában senki, de a kulcsot be lehet dobni a postaládájukba. Magyarán a reggel 9 és az átvétel közötti idő alatt az autót ért kárért én vagyok a felelős. Akkor most azt mondja már meg nekem valaki, hogy ha az autó a parkolóban áll, és sérülés éri, akkor az hogy lehet, hogy olyan sérülés, amit mozgás közben jöhet létre (ti. a lökhárítón húzott nyom).

 

Adom a képeket:

 

Ja, persze, azóta már több ismerős is azzal vigasztalt, hogy ez az egyik bevételi forrása az autókölcsönzőknek, meg hogy az angliai Hertz ebből élt.

Most már tudom.

Csak azon gondolkoztam el, van valakinek ötlete, rám hogy lehetne érvényes a mondás: MINDEN NAGY KAPU MELLETT VAN EGY KIS KAPU.

Comments (8)

Tags: , , , , , ,

Menj az orrod után

Posted on 12 October 2010 by Judit

A 2010-es Európa Turné – 2. Módszer

(Martin Larsson fényképeinek a felhasználásával)

Az intuíció (latin: intueri – megnéz, megtekint, megfigyel; szemlél, vizsgál) azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.

A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának. WIKIPÉDIA

Britz Többféle módszer létezik egy turné megtervezéséhez, számunkra a kvázi-spontaneitás látszott a legmegfelelőbbnek, ugyanis azt nagyjából tudtuk, hogy hova akarunk kilyukadni. Néhány köztes állomásról is volt elképzelésünk, és az útvonalakat is tisztáztuk.

Végső úti célunk Budapest volt. Az odavezető út: Skee – Göteborg – Halmstad – Trelleborg – Sasnitz – Berlin – Bad Schandau – Prága – Pozsony – Budapest. Tavaly már bejártuk ezt az útvonalat, nagyjából tudtuk, hogy mi az előnye és mi a hátránya. Veszély: a Trelleborg-Sasnitz kompút kb. 5 óra, teljesen időjárásfüggő. Nekem tavaly rossz élményeim voltak a viharos tengeren sötétben való hány(kolód)ásról, ezért alaposan tanulmányoztuk az időjárásjelentést, és vittünk gyógyszert. Ha könnyen zizi lesz az ember, nem ajánlom, hogy este vagy éjszaka hajókázzon!

A kelet-német autópályák nagyon jók, a Berlint elkerülő utak áttekinthetőek, Németországban élvezet vezetni. A cseheknél sok betonlapos zakatoló autópálya van, ahol nehéz a sebességet tartani, ha nem akarja az ember, hogy egy szatyor csavar kizötykölődjön a kocsiból. Az autópályadíj sem az út minőségével, sem az autópálya hosszával nincs arányban. Ráadásul egy helyen alaposan eltévedtünk a terelőtáblák hiánya miatt. (Annak ellenére, hogy TomTom típusú GPS-ünk nagyjából a legfrissebb hírekkel feltuningolva egész jól navigált minket egyébként. De a csehek furfangosak!)

Roadsign

Magyarországon is érdemes az autópályákat választani, és az M0-s körgyűrűt, még akkor is, ha a GPS rövidebb /gyorsabb útvonalat javasol, mert az alsóbbrendű utakra nincs garancia. Gyakran keskenyek, nincs leállópadka, hiányzik a felfestés, vagy sötétben nem látszik a felfestés, a “kivilágítatlan részeg biciklisekről” nem is beszélve!

Mennyire kell egy utat megtervezni? Ez a legizgalmasabb kérdés egy hosszabb (több ezer kilométer) autós kirándulás esetén. A mi esetünkben a fenti kereteken kívül a TomTomra és az intuícióra bíztuk magunkat. Szerintem a spontaneitás egyrészt segít az útviszonyok változása (időjárás, útelterelés) során a korrigálásban, másrészt nemvárt érdekességekbe lehet botlani kis szerencsével.

A legnagyobb rugalmasságot az időkeretekkel kapcsolatban engedtük meg. Úgy csomagoltunk, hogy ott szállunk meg, ahol ránk esteledik. Ez eddig mindig jól bevált. Este felé, amikor már kezdtük úgy érezni, hogy 50-100 km még belefér, elkezdtük a GPS-ben a szálláslehetőségeket keresni. A gasthausokat (németül vendégszoba-szolgáltatás) előnyben részesítettük.

A falusi vendégszobákról az a véleményünk, hogy sokkal élet közelibb, valóságosabb az élmény, mint a nagy szállodákban. Tehénbőgés Bad Schandauban, kakaskukorékolás Joachimstahlban. A motelek atmoszférájáról tavaly  például egy Prága melletti istenhátamögötti helyen győződtünk meg a legjobban. A Démon Motel egy csehszlovák film David Lynch és Mark Frost változatában!

Road

Az intuíció mindannyiunkban jelen van, és működik- többé-kevésbé tudattalanul. A funkciója az, hogy a döntéshozatalban segítsen olyan helyzetekben, amikor nincs már idő gondolkodásra. Ezt tovább lehet fejleszteni úgy, ha az ember először csak megfigyeli önmagát, amikor ilyen helyzetek adódnak, és felismeri, tudatossá teszi mindazt, ami addig automatikusan működött. Ezáltal hozzáférhetővé válik egy különleges és gyors módszer, egy rövidebb út, egy nyúlcsapás.

Az utazás kezdetén felvett diszpozíció és az út során többször megismételt megerősítés lehetővé tette az állatok (főleg madarak – nagy rálátás) és fák energiára való rákapcsolódást. Egy közönséges autóatlasz is segítségemre volt, amit úgy használtam, hogy a helynevek hangzását teszteltem. Az adott hely rezgését figyelve döntöttem, alkalmas-e arra, hogy megszálljunk, érdemes-e oda ellátogatni. A dolog akkor kezd el izgalmassá válni, amikor több ember utazik együtt, és a megfigyeléseiket megosztják egymással, és annak megfelelően navigálnak tovább – mint a vándormadarak! (Vagy emlékezzünk arra jelenetre, amikor A gyűrűk urában már senki nem tudta, merre kell menni, és Gandalf azt javasolta, menjenek az orruk után…híres rossz fordításban a filmben: “Kövesd az orrod!” ROFL)

 

 

 

 

 

Comments (3)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vadászlesen Berlinben, Bad Schandau, Sasfészek

Posted on 29 September 2010 by Judit

A 2010-es Európa Turné – 1. Téma

A Sasfészek (németül: Kehlsteinhaus) Németország Bajorország tartományában, a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, ami a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól.

A háborúktól sokat szenvedett Európában majdnem lehetetlen elkerülni a történelmi emlékhelyeket, nevezetességeket. Idei európai nyaralásunknak mi szándékosan választottuk a Második Világháborút témául.

Németországban Sassnitz volt első állomásunk, ahova egy hosszú és unalmas komputat követően érkeztünk. Mindenféle terv nélkül Berlinnek vettük az irányt, és valahol az erdőben kötöttünk ki gasthausra vadászva. A GPS úttalan utakon vezetett minket, a sötét erdő mélyén vadászlakokra és NDK-s táborokra találunk, de ágy sehol. Végül kaptunk egy címet Joachimsthalban a temető mellett.

A brandenburgi Joachimsthal környéke a vadászok paradicsoma. A legérdekesebb vadászlak mindenbizonnyal a Hubertusstock, amit Adolf Hitler 1944-ben Obergruppenführer Hans Lammersnek ajándékozott. A helyet 1973-ban nyaralóvá alakították át Erich Honecker pártfőtitkár számára.

Lelki nyugalmunkat másnap a chorini kolostorban állítottuk helyre, ahol éppen evangélikus találkozót tartottak. De ez nem zavart sem engem, sem Martint: a szabadtéri koncert hangjai között Martin remek képeket készített, én pedig kikérdeztem a kolostor legöregebb platánját a dolgok állásáról. (Fényképek később a Martin honlapján lesznek letölthetőek.)

A következő úti célunk a volt NDK-csehszlovák határállomás, az Elba-parti kisváros, Bad Schandau volt. Két oknál fogva esett a választás Bad Schandaura: az én indíttatásom punk, és ugye meg akartam végre tudni, hogy milyen “Bad Schandaunál a vámőr szeméből visszatükröződő hajnali álmos vízfelszín” (A.E. Bizottság); Martin pedig ezt olvasta a Wikipédiában:

The 2009 film, Inglorious Basterds, directed by Quentin Tarantino, was shot primarily in Bad Schandau, and at Studio Babelsberg in Berlin.

Magyarán Tarantino itt forgatta a Becstelen brigantyk című filmet. Nem lehetett kihagyni!

Az Elba pedig a hatalmas áradásai ellenére (a legnagyobb 2002-ben, amikor a tetőkön és a templomtornyon kívül semmi nem látszott ki a vízből, ugyanakkor többek között a Drezdai Képtárat, Prága belvárosát is megtizedelte az ár) elbájoló: álmos, párás, lusta.

Utazgatásunk csúcspontjának a Sasfészek néven ismertté/hírhedtté vált náci alpesi erődítményét tekintem. Csúcs, mert csúcson van. Csúcs, mert mérnöki csúcsteljesítmény. De attól nem estem hasra, hogy mekkora emberi erőfeszítésbe és mennyi pénzbe került. Ugyanis az egészet a Führer 50. születésnapjára csinálták. Aztán maga Hitler állítólag nem is szeretett ott lenni, mert nem bírta a ritka levegőt (1834 m magasan van a Bajor Alpokban).

Én viszont nagyon is bírtam a klímát! Annak ellenére, hogy sűrű fehér felhők burkoltak be mindent, fújt a szél, és leesett a hó, én, mint egy kergebirka ugráltam a kövek között az oxigénhiány okozta eufóriában.

Salzburgba szívesen visszatérnék. St. Leonhardban szálltunk meg:

Hotel Untersberg (Photo: Martin Larsson)

Comments (3)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Navigare necesse est

Posted on 07 April 2010 by Judit

Hőlégballon Skee fölött (Kép: Martin Larsson)

– Csak ne vinnyogna annyit, mindjárt gyorsabban menne. Add csak ide a kisebbik kalapácsot, ezt itt megerősítem. Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.

Rettenetesen gyorsan történt minden. A vihar a semmiből jött, a hullámokat több méteresre korbácsolta fel, és a remek jacht az elemek harcában nem tűnt erősebbnek egy lélekvesztőnél.

Építs bárkát! Persze, de egy ekkora viharról nem volt szó.

A kialakult helyzet minden hajós képzeletét felülmúlta: a rakomány pánikszerűen hol a bárka orrába, hol a tatba gyűlt, tovább veszélyeztetve a hajó stabilitását. Stabilitás? Arról már régen nem beszélhettünk! A hullámok kényük, kedvük szerint dobálták az alig-alig ellenálló tömeget, rajta és benne temérdek rémült állattal, és még rémültebb emberekkel.

Félő volt, hogy néhány pillanaton belül elsüllyednek.

(A projekt még a negyvenes években kezdődött, amikor a Csepeli Szabadkikötőben egy hajózástörténeti kutatócsoport megépítette a bibliai Noé bárkájának hasonmását. Az építkezést a legnagyobb titkolózás vette körül, és a háborús Magyarországon kialakult kaotikus állapotok éppen megfeleltek a célnak, mert a zűrzavarban a kutyát sem érdekelte a tudomány és a bárka. Bár a Biblia többször említésre került. Szerencsére nem a kezdetek, hanem inkább János Jelenései.)

Kezdetben volt a nagy víz, és isten lelke a nagy víz fölött lebegett, és tőle függött mindent, még az is, ami nem létezett, amit csak ezután gondolt ki a mindenható. Aztán a víz motívum többször visszatért.

De a bárka nem volt jó ötlet. Noé azt gondolta, a vizek ura legalább tisztában van a hajóépítés szabályaival, de mint az a vihar során kiderült, ez korántsem így volt. A megadott méretek, az állatok elrendezése, a tér beosztása, a gyanta fajtája – egyszóval semmi sem stimmelt!

Próbáltak aztán mindent utólag megreparálni, ahogy ez szokás. De igazán nem értett senki a dologhoz. A legénység veszekedett, már-már lázadás tört ki. Noé szelíd volt – ezért választotta ki az Úr -, de nem úgy az állatok nagy része, elszabadult a pokol, mint a belgrádi állatkertben a németek, majd a NATO bombázása idején.

A tigris megette a libát, a hörcsögöt széttépte a karvaly, a sast felfalta a medve, a pingvint a farkas… Csak a mókus menekült meg, elbújt egy mogyoróvajas dobozban. Később megtudta, hogy a felesége megszökött a rókával.

Az anyagi rombolás még nagyobb volt. A mozgó hajóköteleket mind elsodorta az ár: a legszembetűnőbb darab, a horgonykötél, amit hiába toldottak meg még egy vastag lánccal is, leszakadt; a nagyvitorlát felhúzó grószfal vitorlástól a vízbe esett. A viharfok alig-alig tartotta magát; az alba, ami a bummot feszíti lefelé, és a dirk, ami a bumm felemelését hivatott szolgálni össze-vissza lógott, a kötélszivekből kihulltak a seklik.

Noét és a hajózástörténeti kutatócsoportot a kétségbeesés marcangolta, mint a prófétát.

A legénység tagjai között volt Szél Gyula. Ezerkilencszázharminckilencben került Budapestre inasiskolába. Vasmunkásnak tanult, és az elsők között lépett be a kommunista pártba. (Ez még jóval az előtt történt, hogy megismerte volna S. Margitot, későbbi leendő feleségét, Szél Róza és másik két gyermekének anyját.)

A Duna-parti csónakháznál segédkezett, és filmekben vállalt statiszta szerepet. Augusztus 19-én szervezik be a Bárka-akcióba. (Ugyanezen a napon szerződött lovásznak, Pejacsevich János grófhoz, Aperianov Zakariás, minden idők legtöbb derby győzelmét arató tréner. 16 lovával nyert Magyar Derbyt.)

A hajókhoz – alföldi legény lévén – Szél Gyula is csak annyit értett, mint az isten, aki ezt az istentelen vihart támasztotta. S a kétségbeesés marcangolását meg éppen annyira érezte ő is, mint a társai a hajón.

– Társaim a hajón! Testvéreim a hitben! – kiáltozott a kapitány, mikor elérkezett az idő. Az oroszlán ekkor nagyra tátotta a száját, s mindannyian abba az irányba néztek, ahová az oroszlán.

A távolban, ahol mintha tisztábbnak tűnt volna az ég, megláttak egy léghajót – amit az I. világháború óta ember nem látott. Szél Gyulának egy könnycsepp gördült le az arcán.

– Megjött az isten! – mondta, és hozzátette még – Léghajón!

Aztán a vihar nem sokkal a léghajó csodás feltűnése után lecsendesedett. Az ég kitisztult, és áttetsző azúrban ragyogott.

A léghajó ahogy jött, el is tűnt. Talán Amelia Earhart, aki sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna, vezette. Nem lehetett tudni. Nem is volt fontos éppen most, amikor megmenekültek.

Negyven napja voltak már úton, és ez az utóbbi vihar annyira tönkre tette a hajót, és a legénység morális alapjai is megrendültek, hogy a kapitány kénytelen volt egy galambot előhozatni a raktérből, s azt szabadjára engedni. Amerre a szem ellátott, csak víz és víz, szárazföldnek nyoma sem volt.

De minő szerencse! A galamb visszatért. És a csőrében egy papírtekercset tartott. Nem hogy szárazföldnek, de emberi civilizációnak a nyomát!!!

A kapitány az összesereglett legénység és állatok szeme láttára tekerte szét a papírlapot, amelyen ez állt:

Ezt elkúrtuk, Joachim! Szeptember elsején, 4 óra 55 perckor megtámadom Lengyelországot!

Ezek után minden nagyon gyorsan megtörtént. Legalább is a néhai Szél Gyula Béla így emlékezett rá.

„Vivere non est necesse!”

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................