Archive | Jávorszarvaslesen

Yggdrasil és az uppsalaiak

Posted on 02 April 2019 by Judit

Uppsala nevével először kamaszkoromban találkoztam. A szobámban volt egy könyvespolc, éppen az ágyamnál, és ott találtam egy narancssárga borítójú könyvet, aminek az volt a címe, hogy Tél a hegyekben. John Wain, angol költő-író 1970-es regénye, amiben Roger Furnivall, a Londonból a walesi hegyek közé csöppent filológus számol be életéről. Ennek a Furnivallnak egyik nagy vágya mindig is az volt, hogy az uppsalai egyetemen oktathasson, mert ott sok a szép, magas, szőke nő. Engem a filológia jobban érdekelt, mint a sok szép, magas, szőke nő, de valahogy ez az Uppsala, az uppsalai egyetem megmaradt bennem.

Aztán hogy, hogy nem, Svédországba költöztem. Igaz, nem Uppsala közelébe, épp ellenkezőleg. Uppsala ugyanis a keleti részen található, én pedig a nyugati parton találtam magam. Egyszer, egy közép-svédországi utam alkalmával ugyan jártam átutazóban Uppsalában, de csak a piros aszfaltutakra emlékszem, a buszmegállóra, és pár múltszázadi magas házra. De Isten útjai kiszámíthatatlanok. A lányom felvételt nyert az uppsalai egyetemre, és Roger Furnivall emlékével gyakran ellátogattam a városba, sőt, az egyetemen is volt szerencsém járni, és garantálom, hogy sok a szép, magas, szőke nő.

A viking mitológia már kamaszkoromban érdekelt, és gimnazista koromban el is olvastam a verses Eddát Tandori Dezső remek fordításában. Skandinávia vadregényes őstörténete izgalommal töltött el, és a Kalevalával együtt az Edda az egyik kedvenc olvasmányaim egyike volt. Onnan ismeretem meg az Yggrdasilt, a skandináv mitológia világfáját, melynek koronáját felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak. A fa maga Midgard közepén nőtt keresztül, három gyökere három irányba ered, Niflheim, Jotunheim és Midgard felé. Gyökereinél három forrás fakad: a Hvergelmir, valamint Mimir és Urd forrása. A fa tetején egy aranykakas ül, mely figyelmezteti az isteneket az óriások támadására. Törzsén a Ratatosk (Fentfogú) nevű mókus szaladgál fel s alá és viszi a híreket a Hræsvelg (Hullafaló) nevű sas és Nidhogg sárkány között. Az Yggdrasil folyamatos támadásoknak van kitéve: gyökereit a Nidhogg sárkány és más férgek rágják. Négy szarvas, valamint egy Heidrun nevű kecske a lombját és hajtásait legelik.

Sok találgatás van azzal kapcsolatosan, hogy ez a kőrisfa létezett-e a valóságban, és ha igen, akkor hol. Az egyik feltételezés azt tartja, hogy a mai uppsalai katedrális helyén állt egy korábbi templom, amit a ennek a kőrisnek a helyére építettek. Ezért mindig nagy izgalommal kerestem fel az uppsalai székesegyházat, aminek a genus locija feltétlenül alátámasztja számomra ezt a feltételezést az Yggdrasilról. Mint minden rendes nagytemplom, ez is egy kiemelkedésre épült.  A templomdombot macskaköves kaptatókon lehet megközelíteni, a lábánál erődítményszerű fal van, és a domb falába vájt börtönszerű üregek. Az egyik alkalommal családommal a templomdombnál csavarogtunk, és megpillantottam egy azúrkékre festett vasalt ajtót. Meg voltam bizonyosodva, hogy a három mitológiai forrás egyikénél álltunk meg. A helyiségben bolt volt, de nem akármilyen! Misztikus és mitologikus tárgyakat árusítottak: bronz, réz, ezüst gyűrűket, isteneket ábrázoló medálokat, szimbolikus tekervényeket, filigrán amuletteket, teknőc alakú brosstűket, indás és csavart fülönfüggőket, csavart karpereceket, szebbnél-szebb bundákat, rókamálokat, szilszkin gallérokat, báránybőr bekecseket, lóbőrt, nyusztot, nyestet, fókabőr sapkát, cipőnek való vidrabőrt, rénszarvast egyben, medvebundát részletre lehetett venni.  De voltak asztalok tele borostyánnal, rózsakvarccal, a világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig ragyogó ametiszttel, acháttal, a kitartásunkat és állhatatosságunkat fokozó vörös, rózsaszín, narancssárga, és barna árnyalatú karneollal, topázzal, aranyberillel, gránáttal, oroszlánszínű krizolittal, akvamarinkrizolittal, szibériai krizolittal, pengeéles obszidiánnal és hegyi kristállyal, amit gyöngyöknek, függőknek políroztak, ezüsttel filigránozták, és nemcsak ékszerként, hanem a lencseformára csiszoltakat nagyítóként és tűzgyújtónak is lehetett használni. Vásznat, posztót, gyapjú szőttest, takarót, szövőszéket, rokkát, díszes vetőket, buklét, fésült gyapjút, kártolt fonalat, melanzsot, mulinét is lehetett kapni, de volt ott bálnacsonttű, vasolló, méhviasz, amivel a fonalat lehetett kezelni, hogy vízhatlanná váljon. És mindenféle fejfedőt és kalpagot kínáltak.

Meg voltam győződve, hogy korántsem véletlen, hogy rábukkantam erre a mesés üzletre. Ezért alaposan szét is néztem. Míg nem találtam egy nekem való kecskebőr sapkát, amit aztán kedvezményes áron meg is vettem. Egy kis sérülés volt az egyik bőrdarabon, ezért olcsóért megkaptam. A sapka háromszögletű darabokból lett összevarrva, a csúcsára fekete lófarkat applikáltak. Az egésznek ázsiai hangulata volt, ellentétben a bolt összes többi igen pompás árujával. Gondoltam, én vagyok az egyetlen ázsiai (ősmagyar) a környéken, és ezért is alkudtam rá. Nekem készült, kétség sem férhetett hozzá. És így szereztem be életem első sámánsipkáját a skandináv mítoszok világfájának, az Yggrdrasilnak a tövében, ott, ahol a három forrás, a Hvergelmir, valamint Mimir és Urd ered.

Persze azóta számtalanszor jártam a csodás Uppsalában, mert a lányom azóta is ott lakik. Elvégezte az egyetemet mesteri fokozattal, párt talált magának és munkát. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt a vége, fuss el véle!

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Szextáns az ünnepi könyvhéten

Posted on 01 June 2018 by Judit

Szeles Judit Szextáns című verseskötete 2018. június 1-én jelenik meg a JAK-füzetek sorozatban a Magvető Kiadó gondozásában.

A JAK-füzetek bemutatója a Magvető Caféban lesz, június 7-én, 20:00 órakor.

Szeles Judittal a Kelet Caféban is találkozhatnak június 9-én, 14:00 órakor. Valamint ugyanazon a napon dedikál a Vörösmarty téren 18:00-tól.

Debrecenben június 10-én 15:00 órakor mutatkozik be a Szextáns a Fórum előtt.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Utóirat / Postscript

Posted on 28 April 2018 by Judit

Szeles Judit: 

UTÓIRAT

Megijedek önmagamtól,

hogy már a kezdetekben

láttam a végét, pontosan

meg is fogalmaztam,

miként fogunk elválni.

ahogy elválik a hús

a csonttól és a bőrtől,

csak egy éles kés kell,

ami pontosan tudja

merre kanyarítson.

Ebben a felborult

és elfáradt alakban,

ami te vagy,

már nem látom magamat.

Csak arra kérnélek még,

hogy a vadászcsizmámat

ne dobd ki a szemétbe,

egyszer még jól jöhet.

 

POSTCRIPT

(Gulyás János és Szeles Judit fordítása)

It is frightening me,

the way  I have foreseen

the end  already 

at the  beginning

I have even described precisely

how  we will split up

 the way meat separates

from skin and  bone 

a sharp carving knife

that knows its way

is all that is required.

I no longer see myself

in that tired and

upturned  figure that you

have become.

I have only one favour to ask

for,  please  do not  bin

my hunting  boots,

they may still come in handy

one day.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Megjelenik a Szextáns

Posted on 16 March 2018 by Judit

Az idei Ünnepi Könyvhétre várható Szeles Judit Szextáns című verseskötetének a megjelenése.

Kiadó: Magvető-JAK

Grafikus: Császár Norbert

 

 

A szextáns szó a tengeri navigációhoz használt kéttükrös szögmérőt jelöli. Szeles Judit Szextáns című kötete a kettős tükrözés elvét követi, amikor tárgyias, objektív szemszögből mutat be egy meglehetősen szubjektív témát: a szerelmet.

A kettősség végigvonul az egész köteten: egy pikareszknek tűnő sors, a tengerészé, sivár, üres életet takar el (Strömstad és Sarpsborg között). A tengerészkedés kalandokkal, pikáns fordulatokkal teli történetei rideg adathalmazokkal átszőve, bizarr, már-már taszító feszültséget teremtenek a szövegekben.

A versek vallomásosságtól tartózkodó alanya második személyben beszél a „főhősről”, aki teljes mértékben a múltban él (Tengeri időszámítás), s nem hajlandó a szövegbeli jelennel szembenézni (pl. Jéghegyek népe, Kibábozódni, Szerelmük, Kikötő). A lírai alany szenvtelen ridegséggel beszél a Másikról, saját pozíciójáról alig-alig ad információt. A kötet tehát erről a Másikról tesz megállapításokat tárgyilagos, tautologikus stílusban, mindvégig tartózkodva a klasszikus értelemben vett poetizált beszédtől. Dokumentumszerű leírások, feltárások követik egymást. A leleplező jellegű szövegek nem dialógusformában íródtak, a Másik nem reagál a lírai alany nem ritkán kegyetlen, szerelmét a valósággal szembesíteni kívánó attitűdjére. A lírai alany ezzel az attitűddel próbálja a megszólított te-t kibillenteni a teljes passzivitásból – ahogy ez a kötetterv második felében kiderül (Eltávolodás, Távolodás, lassan, Utolsó októberi éjszaka). A versek a Másik és ezáltal az én saját irányvesztettségét, tájékozódási képtelenségét, irányzék nélküliségét járják körül, miközben nagyon is érezhetően pulzál a kettejüket izgalomban tartó szerelmi szenvedély.

Mint a címet, úgy a szövegeket is játékosság hatja át. A szextáns régies szakkifejezés, a befogadói horizonton nem feltétlenül egy vitorláshajót látunk, inkább a szó hangzásából adódóan a szexre, szextára vagy a szextársra asszociálunk. A szex egyik fő motívuma a kötetnek. A testiség a maga nyers, fizikai valóságában jelenik meg minuciózus leírások formájában (Szerelmük, Bőr).

A sokirányú érdeklődést mutató szövegek a vers és a próza  határán egyensúlyoznak: a kvázitörténettel, narratívával is rendelkező írások az ismétlés, a felsorolás, a mellérendelő szerkezetek dinamikus egymásra épülése révén érik el poétikai hatásukat. Ebben hasonlóság fedezhető fel Szeles Judit korábbi kötetével, az Ilyen svéddel. A Szextáns a korábbi technikát használja, és fejleszti tovább, így teremtve egyfajta folytonosságot a szerző költészetében.

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Négyzet a négyzeten

Posted on 10 February 2018 by Judit

Vegyünk egy négyzetet. Egy négyzet alakú tárgyat: tévé, ablak, vagy mondjuk egy filmvászon. Ha pánikot érzünk, nézzük azt a négyzetet. Keressük meg a sarkokat. Haladjuk a bal felső saroktól a jobb felsőig, majd fentről le a jobb alsóig, aztán a jobb alsótól a bal alsóig. Végül a bal alsótól vissza a bal felsőig. Szinkronizáljuk a légzésünket a négyzettel. Ahogy balról jobbra végig visszük a tekintetünket, lélegezzünk be, a függőleges száraknál lélegzzünk ki. Végezzük a gyakorlatot egyre lassabban, lélegezzünk egyre lassabban, amíg meg nem nyugszunk. – Ezt a kognitív terápián tanultam. Ruben Östlund A négyzet című filmjének nézés közben hasznosíthattam ezt a tudást. Ugyanis ez a film majdnem pánikot, de legalább is szorongást idézett elő bennem. Olyan kérdéseket jár körül ugyanis, amik elég kínosak, provokatívak, és sürgős válaszra várnak.

A film Svédország fővárosában játszódik. Christian, egy dán származású középkorú férfi, művészeti igazgató egy modern múzeumban. A múzeum előtti téren egy négyszer négyméteres neoncsővel bekerített négyzetet installálnak. A négyzetet és a múzeumban kiállított más tárgyakat kellene a média érdeklődésének középpontjába állítani. Erre két fiatalembert bíznak meg, akik úgy kezdenek a promofilm elkészítéséhez, hogy Christian, az igazgató nem tud róla. Ugyanis ő azzal van elfoglalva, hogy munkába menet ellopták tőle a telefonját, a tárcáját és a nagyapjától kapott mandzsettáit. A telefont megkeresik a nyomkövetővel, és Christian elhatározza, hogy visszaszerzi a tárgyakat. Zsaroló leveleket küldözget szét abban az épületben, ahol a telefonja található. Ennek nyomán kisebb káosz alakul ki. Közben Christian kalandba bocsátkozik egy fiatal újságírónővel, aki kínos kérdések elé állítja őt mind a múzeum művészeti koncepcióját, mind a magánéletét tekintve. Christian azt állítja, hogy egy közönséges mindennapi tárgy, például egy női táska is lehet kiállítási tárgy, ha az ez múzeumban van.

A film egyik kérdése, hogy a szólásszabadság és a művészi szabadság meddig, milyen határokig mehet el. Az egyik jelenetben egy performansz során kis híján megerőszakol egy „vadember” egy úgynevezett felsőbb osztályhoz tartozó fiatal nőt. Mire a közönség férfi tagjai rávetik magukat a vadembert előadó performerre azzal, hogy megöljék. A fogadás botrányba fullad.

A rendező, Ruben Östlund részletes képet alkot a svédországi és egyúttal nyugat-európai társadalmak értékrendjéről, ennek válságáról. A svéd társadalom egyre erősebben válik szét alsóbb (koldusok, munkanélküliek) és felsőbb osztályokra (liberális elit, királyi család). A hatalmas társadalmi különbségek ellenére mintha mindenkinek egyenlően kellene bánnia a másikkal, ezt sugalmazza A négyzet című műalkotás is, amelynek a mottója: „A négyzet a bizalom és a gondoskodás szentélye. Benne mindenki ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel bír.” A filmben szereplők azonban mindannyian mintha a négyzeten kívül állnának, mintha ez a mottó nem vonatkozna senkire.  Elvben bír csak mindenki ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, valójában ez nincs így. A promofilmben a négyzetbe besétál egy szőke svéd kislány, aki koldus lehet. Amikor beér, felrobban. A film nagy port kavar, aminek nyomán Christiant lemondatják a posztjáról. A sajtótájékoztatón ismét kínos kérdések elé állítják. Ezúttal is az önkifejezés határairól. A művészeti vezető és a magánember Christian konfliktusba kerül. Egyszerre képviseli a múzeumot és a szabad gondolkodó embert.

A nagyszabású, végig izgalmas film groteszk, komikus és nyugtalanító képet fest. A sokszor elhangzó segélykiáltás a legtöbbször nem vált ki reakciót már az emberekből. Azok közönyösen mennek tovább a forgalmas utcákon vagy egy kihalt lépcsőházban. Az emberek egymástól elszigetelten élnek, az úgynevezett társadalmat hibáztatják, és az egyéni felelősségvállalás elsikkadni látszik. Christian alakja azonban nem teljesen negatív, bár ő is a felsőbb osztály, a kultúrelit tagja, megbánja, hogy zsarolóleveleket küldözgetett. Elvégre vissza is kapja az ellopott tárgyakat. A film azonban mégsem végződik megnyugtatóan. A főszereplőnek ugyanis nincs lehetősége már a bocsánatkérésre.

Christian szerepében a Híd című sorozatból is ismert Claes Banget láthatjuk. Az újságírónő Annát pedig A szolgálólány meséjéből Elisabeth Moss játssza. Az amerikai sztárral turbózott filmmel Ruben Östlund hülyét csinál mindenkiből, és mindenből, ami szent. Nem lesz tőle az embernek jobb kedve, sőt, időnként rátör a szorongás. Amire a négyszögletű légzést ajánlom. Belééééégzés, jobb felső sarok, kilégzéééééééhés, jobb alsó sarok….és így tovább. A problémát egyéni szinten kell megoldani minden egyes individuumnak. És azt meg ki-ki a maga módján tegye meg. Én például szívélyesen ajánlom mindenkinek A négyzet című Öslund-alkotást.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Lumumba Lisebergben

Posted on 14 December 2017 by Judit

Liseberg Skandinávia legnagyobb vidámparkja, Göteborgban található. Évente nagyjából hárommillió ember látogatja meg. A tél legnagyobb attrakciója az adventi vásár, svédül julmarknad, versenyzik Európa legnagyobb adventi vásárjaival. A kismillió lámpa, a rengeteg műhóval fedett fenyőfa, az érdekes és értékes portékák, koncertek, korcsolyashow-k nem véletlenül vonzanak annyi látogatót. Sokan itt szerzik be a karácsonyi ajándékok egy részét. Lehet prémes sapkát, rénszarvaskolbászt, konyakos marcipánt, üveggömb karácsonyfadíszeket, svéd karácsonyi italokat, gondosan érlelt sajtot, viking kézműves termékeket, kristályokat, ezüst ékszereket, svéd forraltbort, sült jávorszarvaskolbászt kapni. Sőt, egy labirintuson keresztül el lehet jutni magához a Mikuláshoz is. Fel lehet írni a karácsonyi kívánságlistát, és fényképezkedni a nagyszakállúval.

Vonattal utaztunk Strömstadból Göteborgba. A hátizsákba kis csokoládé, karamell, üdítő és egy vizesflaska szívmelegítő Sambuca került. Az út három óra, valahogy el kellett tölteni az időt. Ezért hamar a vizesflaskához nyúltunk. Elmúlt egy óra, mire megérkeztünk. Első utunk egy perzsa étterembe vezetett, ahol én egy lencsés borjúragut rendeltem, a barátom pedig sáfrányos csirkét. Úgy volt, hogy ebéd után találkozunk a barátnőmmel Lisebergben, de kissé elkésett, és ezért egy-egy sör társaságában vártuk meg már a vidámpark egyik éttermében. Piszkosul esett az eső, és fújt a szél, de ez semmiképpen nem vette el a svédek kedvét a vidámparkozástól. Nálunk ugyanis az a mondás járja, hogy nincs rossz idő, csak rossz öltözék. Ennek értelmében vetettük bele magunkat az adventi vásározók tömegébe én, a barátom és a barátnőm.

A magyaroknak is megvolt a maguk vidámparkja anno a hatvanas években. 1961. augusztus 6-án a MALÉV, HA-TSA lajstromjelű utasgépe aznapi hatodik városnéző repülésén Zugló fölött lezuhant, és a Lumumba (ma Róna) utca 224. számú ház felső emeletébe csapódott. A tragédiában a gép személyzete és összes utasa, valamint a házban még három személy vesztette életét.

Patrice Émery Lumumba afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Lumumba vezetésével az állam 1960 júniusában elnyerte teljes függetlenségét Belgiumtól. Alig tíz héttel a függetlenség kikiáltása után kormányát egy, az ENSZ támogatásával a belga kormány által kitervelt és lebonyolított összeesküvés során lemondatták , őt pedig törvényellenes módon és megalapozatlan indokok alapján – a térségben állomásozó ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére – bebörtönözték és később kivégezték Élisabethville-ben (mai nevén Lumumbashi) Moise Csombe katangai és belga katonái. Azt mondják, hogy Lumumba eltávolításában az amerikai kormánynak is benne volt a keze.

A vásári forgatagban eléggé sokat gyalogoltunk az esőben-szélben, és rendesen átfáztunk. Ezért elhatároztuk, hogy a lisebergi sétát egy itallal koronázzuk meg. A sörhöz túl hideg volt, de örömmel fedeztük fel az itallistán, hogy Lumumbát is lehetett kapni. Mármint a Lumumba koktélt, ami négy vagy hat centiliter konyakból, forró kakaóból és tejszínhabból áll. Hosszasan üldögéltünk, és szívószállal szürcsölgettük az italunkat, karácsonyi zenéket hallgattunk, és beszélgettünk nyomorúságról és vidámságról egyaránt. Az esti buszt éppen csak elértük, és pontban éjfélkor gurultunk be a strömstadi állomásra.

Én üveggömböket vettem az ipamnak és napamnak, egy fehéret, egy piros-fehér-zöldet és egyet Liseberg kontúrjával. Hatalmas szélvihar fogadott bennünket Strömstadban. De egy-két dologra egy darabig emlékezni fogok: a Mikulásnál leadott listára egy spanyolországi utazást írtam fel, a bárban pedig forró Lumumbát ittam – életemben először, de nem utoljára.

Kellemes adventi várakozást mindenkinek!

 

Elhangzott az Újvidéki Rádió Libegő című műsorában.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Røst

Posted on 23 September 2017 by Judit

A barátnőm a lofoteni

Røst szigetén dolgozott

évekig mint orvos.

A szigeten hatszázötven élnek.

De több a birka, mint az ember.

Lofoten Észak-Norvégiában

egy szigetcsoport.

A legtöbb kis szigetet

csak komppal vagy

repülővel lehet megközelíteni.

Bár a sarkkörön belül fekszik,

olyan meleg időszakai vannak,

amelyek rekordszintű

hőmérsékleti anomáliát

képviselnek a szélességi körön.

Røstön minden évben megrendezik

az északi lundák fesztiválját.

A lunda az északi tengerek

pufi papagája.

Azt mondja a barátnőm,

hogy a titokban főzött

házipálinkával mindent

meg lehet gyógyítani.

Még a birkákat is.

Az igazság az, hogy

az ø kedvéért még

én is meginnám azt

a házipálinkát.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Korfu

Posted on 13 June 2017 by Judit

Nézem a Google Maps utcaképét

Likithos Village és környékéről.

Valahol a pizzériák és tavernák

között itt találkozott Odüsszeusz

hókarú Nauszikaával a hatodik énekben.

 

Készülök lélekben a korfui útra,

elvetődjek én is oda, mint a leleményes.

Talán nekem nem kell őrültséget tettetnem,

hogy kimaradjak a háborúból,

ami Trójában éppen dúl.

 

Gondolkodom, hogy melyik koffert,

melyik hátizsákot vigyem magammal

a nem túl hosszú repülőútra.

Hogy legyen hely naptejnek, napszemüvegnek,

hogy visszafelé el tudjam rejteni a gyíkokat.

 

Megtaláltam a Green Buses járatait

az interneten, amivel be lehet majd

járni a szigetet széltében-hosszában.

És váltottam eurót, arra az esetre,

ha a bankautomatákat befagyasztanák.

 

Arra azonban nem gondoltam,

mi lesz, ha a cédruserdőben

eltévedve nimfák vagy szatírok

lepnek meg. Arra nincs utazási

biztosítás vagy garancia.

 

Reménykedem, hogy megérted,

miért akarom majd elmesélni

a kalandjaimat éppen abban a tavernában,

ahol a legolcsóbb a Mythos sör.

Mert ez a hagyomány.

 

Nézegetem az utcákat és a buszmegállót,

ahol a gödröknél Nauszikaa mosott.

Nosztalgiát érzek, már harminc éve

nem jártam az Adrián. Most végre

elmesélhettem ezt is.

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Hedda Gabler újratöltve

Posted on 20 April 2017 by Judit

A göteborgi Nagyszínház sokkal kisebb, mint egy közepes méretű színház a kontinensen, de legalább klasszikus vörös bársonyszékek vannak, és található erkély meg karzat. Úgy is képzelhetjük, mintha egy európai színházban lennénk, ha  a méreteket nem számítjuk.

Október ötödike, szerda. A stockholmi Dramaten színház vendégjátéka a göteborgi Nagyszínházban. A színpadon Electra Hallman. Zöld Ibsen-korabeli ruhában, konttyal, kezében egy távirányító. A háttérben egy vetítővászon. A projektorról három férfi alakját vetítik a vászonra: Mattis Herman Nyquist, Kim Haugen és Eindride Einsvold. A három férfi egy szalonban ül, újságot olvasgat, szivarozgat. A nő kezében távirányító, a távirányítóval előre tekeri a filmet, de a férfiak ugyanott ülnek, és újságot lapozgatnak és szivarozgatnak ismét. A színésznő egy oldalkulisszához megy, és revolvereket vesz elő, négyet, ötöt, és sorra újra tölti azokat. A revolvereket azután a színpadon hagyja. Nincs is ott más, mint két nagy halom félig elégetett kézirat és az öt revolver.

Hedda Gabler! Hedda Gabler! Tesman asszony. Felváltva. De leginkább Hedda Gabler. Ahogy az apját nevezték: Gabler. A férfiak világa a vetítővászonról csurog a Heddát alakító Electrára. A kép egy szalont mutat állandóan, ahol a három férfi replikái – egymás szavába vágva – elhangoznak. Hedda Gabler ezen a virtuális valóságon kívül létezik, mert nem él. Nincs ott a szalonban, és a színpadon semmi díszlet vagy kellék nincs a félig elégetett kéziratokon és a revolvereken kívül. Monomániás, üres, igazi kapcsolatokat nem tartalmazó világ, ahol egy fiatalasszony létezik, próbál létezni. Időnként a vászon mögé megy, s akkor csak az árnyékát látjuk. De a film síkjába sehogy sem tud belekerülni.

A filmben három férfit látunk, mindhárman a nőt, mint tárgyat akarják. Ajánlatokkal jönnek, könyörögnek, vádolnak, hol emberméretűek, hol felnagyítva: csak arcok vagy csak cipők, ahogy azt Hedda látja a színpadról. A nő élete egy színjáték, a férfiak pedig csak virtuálisan vesznek részt ebben. A végletekig dekonstruált darab egy szétcincált és izolált életmódot mutat be: a Hedda Gablerekét.

A férfiak a norvég eredeti szöveg mondják fel, Hedda svédül beszél A közönség svéd. A norvég szöveg idegen. Az idegen férfiak terrorizálják Heddát és a közönséget a szövegükkel. Az előadás után hallom is egy tolókocsis asszonytól a színház folyosóján: ha tudom, hogy norvégul beszélnek, el se jövök. Panaszkodik a ruhatáros lányoknak. A hatalmi viszonyok az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak Norvégia és Svédország között. Norvégia nagyon előre szaladt, a régi elnyomó pedig a fasorban sincs. Vajon valódi gazdasági veszély Norvégia Svédország számára?

Hedda a darabban mind a három férfit megpróbálja lelőni. Tehát a pisztolyok elsülnek. De, csodálatos módon – mint a filmekben – minden lövés után összeesnek, és aztán szépen felállnak, és leporolják a nadrágjukat. A filmhősök halhatatlanok. De Hedda sem hal meg a végén, csak a vászon mögé sétál, és elvegyül a fény-árnyék alakok között. A film újraindul: megint a szalon, megint a három férfi, megint újságot lapozgatnak, szivarozgatnak. Az egészet újra lehetne játszani. Mint ahogy estéről estére a Dramaten színésznője el is játssza a nők sorsát szimbolizáló filmet/darabot.

Nagyon is aktuális az Ibsen-mű. A nők emancipációja még nem fejeződött be ennyi év után sem. 1891 január 31-én mutatták be az eredetijét. Anna Petterson rendezése nemcsak leporolta a kéziratot, hanem széttépte, helyenként megégette azt. Ahogy Hedda tette Eilert kéziratával. A darabból más nők kimaradtak, a címszereplő alakját felnagyították, ő képviselte a női nemet a színpadon. Az igazi eltárgyiasított entitások a férfiak lettek. A realista öt felvonásos drámából egyetlen felvonás lett, és igen összetett szimbolikájú, már-már szürrealista vízió. Mennyire Ibsen ez a darab? A kérdésfeltevések továbbra is ibseniek, de a válaszok már modernek, egy jelentősen posztmodern átdologzásban.

Az előadás végén a tapsot a Heddát alakító Elektra fogadja. A filmen szereplő férfiak nincsenek is ott. Valahol Norvégiában ülnek, és költik a gázsijukat. A valódi sikert a nő éli meg: a tapsot, a virágcsokrot ő kapja. Egy óra tíz percet monologizált a reflektorfényben, megizzadt, berekedt, megfájdult a talpa, a háta a kemény padlózaton. Folyton koncentrált, hogy mikor kell a filmben elhangzó szövegre válaszolnia. Igazán ő dolgozott meg az előadásért. A közönség hálás. Leszámítva talán azokat, akik a norvégot kevésbé értették meg.

Személy szerint én az unalom és az érdeklődés határán lebegtem végig. Szerencsére hozott mindig valamilyen fordulatot az előadás, és nem untam magam el teljesen. Azért kicsit kétségeim támadtak, amikor megértettem, hogy díszlet, kellék, és színészek nélkül próbál Anna Petterson előadást csinálni. A címszereplő bravúros játéka, és a remekül megvágott film azonban meggyőzött, van létjogosultsága ennek az Ibsen-parafrázisnak is.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Hajókürt

Posted on 22 March 2017 by Judit

Hallgatom a hajókürt énekét. A tengerparton fekszem. Várom, hogy a tenger visszahúzódjon, és a parton megláthassam a tengeri csillagokat, tarisznyarákokat, medúzákat. Az apályra várok. Hogy felfedje a titkait a tenger. Kicsomagoljon. Nyálkás tengerifüvet hányjon, hófehér habot. Egész nap köd volt, és a ködkürtök végtelen jajgatásást hallgattam. Nem feküdtem a homokban, csak képzeltem azt: kiszáradt szájjal, kimeredt szemekkel, mint egy partra vetett hal. Körülbelül ilyen érzés az, amikor otthon unatkozik valaki. Nem foglalkoztatja már az áramlat ereje, a víz sűrűsége, kiterjedése, a hullámok szabályszerű lökése, a planktontartalom vagy a vadászó ragadozó halak fenyegető mennyisége. Csak hever a homokon, homloka a partba fúródva.

Zene szól: vagy lehet, hogy csak képzelem. Három óránként kompok kötnek ki. Hozzák magukkal az idegenszagot és a dízelszagot. A hangosbemondón tájékoztatják az utasokat, hogy hamarosan kikötnek. A döglött halak megrezzennek a homokon. Nem soká apró kezek kotorásznak a homokban a rákocskák váza meg fényes kagylók után. A legszebbek a kis sárga csigák, amiből nyakláncot lehet fűzni.

Az Északi-tenger partján a homok hideg, nedves és a homokszemcsék igen aprók. A felszín porszerű, és mindenbe beleeszi magát, amivel csak kapcsolatba kerül, legyen az meztelen talp, nadrágszár, táska, pléd. Nem lehet kirázni, kimosni, kikefélni, kidörzsölni. A finom kis szemcsék egyre beljebb hatolnak az anyagba, s ott bent maguknak helyet csinálnak, otthont, először csak alig-alig irritálva a befogadót magát. A levegő hűs, de nincs tengerszag. A kagylók kicsik, héjuk vékony, a víz állandóan mozog, de íztelen. A kavicsok aprók. A köd hideg.

 

A döglött halakat lassan szétmossa a víz. Az átlátszó medúzákat is. A gyerekek tudják, hogy a narancssárga és a vörös medúzák mérgezőek, nem szabad piszkálni azokat. Azt is meg tudják állapítani egy-egy rákocskáról, hogy azok nőstények vagy hímek. A gyerekek a tengerparton nőttek fel, ez látszik a szakértelmükön, ahogy kibeleznek egy-egy állatot pusztán pár mozdulattal. Nem bánják, ha mocskos lesz a kis kezük.

 

Zene szól: indul vissza a komp. A tengerjáró kompokon utasokat és járműveket szállítanak. A kompoknak ezt a típusát ro-ronak nevezik (roll on – roll off). Attól függően, hogy hova áll be a hajó, azt az orrát nyitják meg: az autók az egyik kikötőben felhajtanak, a másikban pedig le. Több teherautó és busz is felfér. Azok is simán legördülnek a hajómonstrumról. A Color Vikingen például kétezer utast és háromszázhetven autót tudnak szállítani.

 

Hallgatom a hajókürt énekét. Sűrű a köd egész nap. Tunya, tespedt lesz az ember, mintha egy nagy medúza belsejében lenne, és csak a nyálka meg a kocsonya venné körül. Nem mozdul. Tetszhalott. Vagy már meg is halt? Ilyen a legrosszabb unalom, amikor már senkit nem érdekel más, mint a hallgatás. Időközönként felbúg. Elnyújtottan bőg, mint valami tengeri tehén. Ez a hazám: ez a homokos föveny, ez a partra vetett nyúlós test, ez a vékony héj. Ez a köd.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................