Archive | Editorial

Glad Midvinter!

Posted on 21 December 2012 by Judit

22_web

 

Vi tackar för hela året och önskar Er en Glad Midvinter!

Kedves Olvasóinknak és Szerzőinknek megköszönve az egész éves figyelmet kívánunk boldog Télfordulót!

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Karácsonyi sorozatunk

Posted on 15 December 2012 by Judit

“Roppant hálás voltam egy barátomnak, aki azzal a kéréssel fordult hozzám, hogyha nem derogál, akkor hetente két napot segítsek neki a mézes standjuknál a karácsonyi vásár idején. Őszintén szólva rég tettek már velem ilyen jót. Üdítő élmény kikerülni a könyvek és a számítógép világából, és végre emberek között lenni, forraltborozgató, ráérősen sétálgató, ünnepváró embereket nézegetni, olaszokkal alkudozni, a szomszéd árusokhoz át-átszaladni, megbeszélni, hogyan alakul a napi forgalom. A kedvenceim persze mégiscsak a vevők…” (Ughy Szabina)

17_web

Ünnepváró, világvégeváró, téli napfordulóváró, adventi, a téli sötétségbe depressziósan gubbasztó, szorgalmasan sütögető olvasók és írók vagyunk mindannyian ezen az oldalon. Valami történik december végén. Meglehet, csak a naptárt cseréljük le, de valaminek vége szakad, és új dolgok várnak ránk, mégha ezek az új dolgok a régiek egyenes folytatásai is.

Van, akinek ez ünnep, szent ünnep, egyenesen Advent, vagyis virrasztás. Virrasztással várja a a Megváltó születésének ünnepét. Gyertyát gyújt minden vasárnap, elmegy a szent misére, rendesen meggyónja egész éves bűneit, hogy az éjféli misére könnyű lélekkel mehessen, és szívből énekelhesse a halleluját.

Van, aki túl sok (ál)ezoterikus cikket olvasott, és a hamis próféták elrettentették, ezért a világ végét várja félve, mert nem tudja, milyen lesz az, ha eljő. Azért ál és hamis, mert arra senki nem tér ki a próféciákban, mit ért azon, hogy világ vagy vég. Mert egy fajta világnak bizony vége lesz, átalakunk, és ez nem hazugság, hanem értelmezés kérdése.

A téli sötétségben depressziósan gubbasztó sorstársaim nagy élvezettel olvassák az írásaimat, mert ugyanazon az oldalon állunk, csak nekem van tehetségem és merszem leírni, milyen az az oldal. Mindig kedvesek voltak számomra a melankólikus emberek. A valahová tartozás érzése alapvető emberi érzés, a legtöbben semmire sem vágyunk jobban, mint tartozni valahová, még a magányos farkasok is tartoznak egy embercsoportba: a magányos farkasokéba.

S a háziasszonyok, háziemberek, akik a családot várják, sürögnek-forognak, süteménycsodákat formáznak. Már csak egy hét, és aranyvasárnap! igyekezettek, süssetek kalácsot, egy kakaósat is, az én kedvemért. Legyen pogácsa, vajas, sajtos, tepertős! Legyen zserbó és kókuszkocka, mert az anyukám is azt sütött karácsonykor! Mézespuszedli, almásrétes, rigójancsi, mézeskrémes, rumosszelet, keksztekercs – hogy csak a kedvenceimet emlegessem. Süssetek nekem is, helyettem is. Idén nincs sütőm. Talán kókuszgolyókat össze tudok hozni, ahhoz a rezsót sem kell bekapcsolni. És egyetek, igyatok a nevemben! Így, ni, ahogy az Atyafiúésaszentlélek is megmondaná: cselekedjetek a nevemben!

Azt hiszem, a nincsteleneket, földönfutókat és hajléktalanokat felejtettük csak ki. Vajon ők mire várnak? És mi mire várunk? Gondoltál rájuk? ha nem, ne menj el a koldus kalapja előtt üres kézzel. Dobj egy huszast a szegényeknek is. Legyen ez emlékeztető. Ha egész évben nem is gyóntál, s most mégis megteszed, és elmégy az éjféli misére, gondold el, egész évben elmentél a nincstelenek, földönfutók és hajléktalanok mellett. Dobj egy huszast az én nevemben is! Oszd meg azt a kicsit, ami van. Ha nincs pénzed, oszd meg a szeretet. Mintha nem mondtuk volna már ezerszer. Találj egy apropót. Ha nem hiszel sem istenben, sem a karácsonyban, sem a téli napfordulóban, sem a világvégében, az emberek összetartozását nem tagadhatod meg mégsem. Ha magányos farkas vagy, akkor is tartozol valahová.

Szép az idő, Szabó Ferenc fotója

Szép az idő, Szabó Ferenc fotója

Karácsonyi sorozatunkban kedves kollegáim önzetlenül osztják a szeretetet. Ughy Szabina, Podmaniczky Szilárd, Jódal Kálmán írásait ajánlom minden kedves olvasónknak, ezzel kellemes ünnepeket kívánva. Kedvenceim persze mégis csak az olvasók.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Tags: ,

Két vers

Posted on 05 December 2012 by Judit

SZELES JUDIT:

Március 15., Debrecen

fehér szaga a kórtermeknek

ketrecben nyöszörögnek a vakok

elzárták előlem a gázcsapot

 

virágszirom hullik arcomra mindig

és este harmat, ha akarom

minden más madárcsőr, madárkarom

 

néha csönd van, rigók, zöld falak

földre rogyott az alázkodó

bárcsak megjönne már Godot!

 

de kilincsek, kulcsok, zárak

szentelt aqua destilláta

csak otthon almaillatú a láda

itt rend van és tizenhét húsdarab

tizenhét állat, s mind harap, harap

(1986)

 

1986-ban töltöttem be a 17. életévemet. Március tizenötödike mindig családi ünnep volt nálunk, az édesapám születésnapja, abban az évben az 55-öt töltötte. 55 a kedvenc számom volt sokáig. Ennyit a számmisztikáról. Egy másfajta misztikum is körbelengi a verset: 1986-ban ennek a versnek politikai olvasata is volt, ami miatt a debreceni EGYETEMI ÉLET szerkesztőségében népszerű figura lettem, de a vers kiadásáról szó nem lehetett.

Gyászolom

Hiába rotyog az ebéd a tűzhelyen.

Ki-bejárkálnak, de senki nem kér belőle.

Úgy lett üres a zsebem, hogy kivettem onnan a kezem.

Hiába rotyog a fazék szemben velem.

 

Gyászolom a rád pazarolt figyelmet,

a rám ragadt emléket, a szétmaszatolt kedvet.

Gyászolom a beléd vetett bizalmat

és a miattad megbomlott rendet.

 

Azt hittem, nem kell már magyaráznom,

mitől keserű vagy édes egy álom,

vagy mitől döglik a légy egy

elviselhetetlenül forró nyáron.

 

De látom, nincs benned értelem vagy vágy,

érzéketlen vagy, mint a fát szorító kő.

vagy mint a satuban felejtett tárgy.

Vagy mint anyád.

 

És most szépen kisúrolom a cipőm,

köpök is rá, hogy legyen fénye.

Nem érdekel, hogy nincs rá időm,

kidőlök egy veszélyes meredélyre.

(2012)

Először a Librariuson látott napvilágot  elektronikus formában.

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (13)

Advent calender

Posted on 03 December 2012 by Judit

This year I’m not doing any Advent calendar (after 5 years doing it). I have some real excuses. Instead I recommend my friends, Anne Paré‘s ADVENT CALENDAR. Please, enjoy her works:

by Anne Paré

Advent 2010 by Judit Szeles

Advent 2011 by Judit Szeles

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Tags: ,

Az is marha, aki

Posted on 16 October 2012 by Judit


Mondja, marha, mért oly bús?

Olcsóbb a hal mint a hús.

 

Húsbotrány van Svédországban. A marhasült túlságosan is leves volt, állította az étteremben ártatlanul nyammogó svéd. Olcsó húsnak híg a leve – a marhasült abnormitását észlelő svéd fogyasztó reklamált a Svensk Cater éttermi nagykernek, akik jelenleg a Heat AB-től szerzik be a húst, Magyarországról. A Svensk Cater másik forrása Argentína. A hatóságoknak az argentín és a Heat AB-től vásárolt magyar származású húsból is küldtek be mintát. Mindkettőről kiderült, hogy sertés volt. Mi több, valami misztikus szinezékkel  megpróbálták elhitetni, hogy a sertés marha.

Az importőrök és nagykereskedők kezén átvándorló hús valahogy az éttermi asztalra került, és az sem biztos, hogy a boltok polcain nem a kisminkelt hús vigyorog vissza. A svéd hatóságok vizsgálatot indítottak el és figyelmeztették az EU-tagországokat a veszélyról, a Heat AB ellen rendőrségi feljelentést tett a Svensk Cater. Ugyanis a hús emberi egészségre veszélyes. Egyrészt nem lehet még tudni, hogy a festékanyag micsoda. Erre mondta egy ismerős, hogy ezt a sztorit jól ismeri még a szocilizmusból, amikor paprikával etették a libákat, hogy el lehessen adni vadlibának. Másrészt a nem megfelelő ideig hőkezelt sertéshús egészségre ártalmas baktériumot (Yersinia enterocolitica ) és fonálférget (Trichina) tartalmazhat. A Heat AB képviselője feljelentette a magyar Filetto Kft.-t csalás címén. A Heat AB csak idén 30-40 tonna fagyasztott húst vásárolt a magyar cégtől.

A Filetto Kft. Honlapjára érdemes ellátogatni. A főlapon hidegrázóan drámai zene szól, a jégcsapok csillognak-villognak a cégéren. Vajon a disznók és marhák tragikus végzetének szól a harang? A cég címében ott a kód HU 905 EK, ami a Svédországban forgalmazott marhahúscsomag csomagolásán áll. A csomag cimkéjén az it ott olvasható, hogy a szegény marha Magyarországon született, Magyarországon nevelkedett és a Filetto vágta le, darabolta fel és csomagolta csinos kis 0,9-1,4 kilogrammos csomagokba. Már ha marha volt.

Svenska Dagbladet

Egy telefont megért megtudni, mit mond erre a Filetto Kft. Frano Istvánnal beszéltem. Halálos nyugalommal tájékoztatott, hogy a magyar hatóságok vizsgálják a cége által forgalmazott húst, és eddig arra az eredményre jutottak, hogy a Svédországba exportált hús marhahús volt. Na bumm.

Akkor már csak az a kérdés, hogy változott disznóvá a magyar marha. Szerintem ezt csak egy Móricz Zsigmondi fordulattal lehetne megoldani. Látom is, ahogy az ercsi hűtőházban téblábolnak a Józsi bácsitól felvásárolt hús körül. Mit vágott a Józsi a héten? Hát, mit tudom én! Azt is látom, hogy a bárgyú svéd órákig ácsorog a fagyasztópult előtt, szemüvegben, és megpróbálja kibetűzni, mi áll a címkén, de nem tudja, csak majd otthon, amikor a kiolvadt húsnak hitt valami felpattan és elszalad mind a hat lábán, jön rá, hogy beetették. Igaz, Móricz korában még nem volt maffia! Mert amit még én itt látok, az pár hasas pasas, akik vastag kötegekben számolják a bankókat, de a  szemethunyó hivatalnokok még ugyanazok, mint Zsiga bá idején.

Mi a tanulság vagy következmény? Az teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a svéd állampolgár ezek után nem fog semmit megvenni, amin az áll, hogy UNGERN, HUNGARY vagy Magyarország.

Meghallgatom még egyszer a Filetto honlapján a zenét, és csak most esik le, hogy a Keresztapa főcímzenéjét hallom. A kurva anyjukat, még humorérzékük is van a hasas pasasoknak!

 

Hírforrás: Svenska Dagbladet

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (14)

ISOGAISA 2012

Posted on 25 September 2012 by Judit

Számi fesztivál és sámántalálkozó

Augusztus vége egy hosszan a szárazföldbe benyúló fjord mélyén egy kis faluban az északi sarkkörön túl, ahol már a kurta farkú kismalac sem túr… Norvégia, Lavangen, plusz tíz fok. Egy nyolcszögletű sátor körül számi népviseletbe öltözött fiatalok, öregek, sámándobokat magukkal cipelő érdekes emberek. Isogaisa nemzetközi sámántalálkozó és számi fesztivál.

Előkészületek:

Az időjárásjelentésben a napi átlaghőmérséklet 10-15 fok, éjszaka fagy is lehet, eső, borult idő, ezért a legfontosabb a két váltás meleg, vízálló ruhanemű, a kényelmes és strapabíró bakancs, alpinista hálózsák, extra gyapjútakaró. Ahogy Amundsen  írta a Déli sarkköri naplójában, a legénység ruházatára nagy gondot kell fordítani. Ő nem is engedte meg, hogy az expedíció résztvevői maguk szerezzék be a ruhákat, hanem egy horteni szabóval csináltatta meg azokat.

Fontos még, hogy a hátizsákban legyen tűzgyújtáshoz gyufa/kovakő és tapló, valamint nyírfakéreg, a szúnyogok ellen a Heyerdahlnál már jól bevált dzsungelolaj ajánlott, kés, zseblámpa, rozskenyér, füstölt szalonna, és az autóstoppoláshoz nélkülözhetetlen törülköző.

Az út:

Két úton lehet a legkönnyebben megközelíteni a fesztivál helyszínét: hajóval (Hurtigruten), mint ahogy azt Herman Ottó is tette, vagy vonattal Svédországból. De a leggyorsabb mégis csak a sas – a sámánok is ezt választják, ha valami sürgős dolguk akad. Azért is jó a SAS-sal (vagy a Norwegian Airlines-szal) utazni, mert az ember így megússza a Hurtigruten hagyományos beavatási szertartását, minek során a sarkkört először átlépőket egy vödör jeges vizzel locsolják le. Ahhoz képest, hogy eredetileg a sarkiszűz matrózokat bedobták a jeges vízbe, ez a szertartási már igen jelképes, és jó tudni, hogy a repülőgépeken egyáltalán nem is törődnek vele. Át is lehet szunyókálni a történelmi pillanatot. Ahogy én is majdnem…De szerecsére felébredtem, mégpedig arra,hogy megkezdtük a süllyedést – lassan és méltóságteljesen körözve először Lofoten fölött, majd egyre beljebb és északabbra, s végül egy éles kanyarral berepültünk Norvégia legnagyobb katonai támaszpontjának repterére, Bardufossba.

Bardufoss és Lavangen-Fjellkysten között legalább egy óra volt az út. Mindazt, amit eddig felülről láttunk, beszippantott magába, s ott utaztunk az ezer, ezerötszáz méter magas, gleccserfödte hegyek lábánál. A tér egészen kitágult, az idő pedig eltűnt. Nem is kerestem tovább.

Időről csak egy hegyszoros előtt esett szó. Arról az időkről beszélt a helybeli sofőrünk, amikor a számikra hajtóvadászatot rendeltek el, és az egyetlen lehetőség az maradt a környékbelieknek, hogy a völgyben rejtőzzenek el. A szoros nagyon szűk, és meredek, mindkét oldalon kőomlással fenyegető kőfolyam. A levegő teli fájdalommal és félelemmel. Igazán jó az Isogaisa hegy másik oldalán egy nyitottabb tájra érkezni. A távolban a a Lavangen-fjord mélyzöld tengervíze csillant meg.

A fesztivál:

Az Isogaisa első napját az öregek tanácskozása előzte meg, ahol az előző év óta eltelt időszak eseményeit, tapasztalatait osztották meg egymással, és kijelölték a fesztivál céljait. A térség, és általában a sarkköri régiók legfontosabb kérdése a föld – konkrét és átvitt értelemben is. A norvégiai és svédországi számik a norvégokkal, a svédekkel és egymás között sem tudnak a földtulajdonláson megegyezni. Ez konkrét. Az is meglehetősen konkrét, hogy a sarkköri természeti változások (jégolvadás, klímaváltozás)  nemcsak a helyieket érinti, hanem mindanyiunkat, az egész Földet. A feladatok megoldásához olyan hozzááállást kell tanúsítani az öregek tanácsa szerint, ami a földhöz spirituális értelemben köt minket: meg kell találni a gyökereinket, a gyökerek pedig, jól tudjuk, a földben vannak.

MÁDDU – számi, ’gyökér’, ’eredet’. A medve, a szent medve, az ősanya, ami a dobon délen, lent, mélyen található. Téli álmot alszik a barlangjában vagy egy hóodúban az egész sötét időszakban, és csak akkor jön fel, amikor az éjféli nap lenyugszik, azaz júniusban. Akkor a hátát megérinti egy vékonyka napsugár, és a vastag bundáján három smaragdzöld kígyó jelenik meg. Ekkor megérzi a medve, hogy fel kell kelnie, s a hátára kell vennie a napot.

A fesztivál három napjának minden szertartása a földről szólt: hegyi meditálás a gleccserek között, ételkészítés gödörben, földrengető táncok és énekek. Nem volt olyan pillanata a hétvégének, hogy ne lehetett volna valahonnan egy jojkot hallani, vagy a sámándobok dübörgését. A fesztivál illusztris vendégei a világ minden tájáról érkeztek: Dánia, Oroszország, Új-Zéland, Grönland, Finnország, Svédország, Kanada. A helyi norvégok a viking idők előtt korszakot idézték, a számik pedig minderre kötöttek bokrétát.

Sarki betegség:

A sarkkörön túl más a levegő összetétele. A hegyek teli vannak hegyikristályokkal, a fjordok lazaccal, delfinekkel, fókákkal és tengeri vidrákkal. A levegőben egyesével és párban is fehérfarkú rétisasok köröznek. Az a kevés erdő, ami a hegyek lábát borítja, törpenyírből és fenyőből áll. Az ember szervezete rákapcsolódik egy más jellegű, magasabb rezgésszámra, megváltozik a testhőmérséklet, a pulzusszám és az agy által keltett elektromosság. Ezt sarki láznak nevezzük. De csak akkor érezzük már magunkat betegnek, amikor elhagyjuk a sarki területeket. Hazaérve egy alacsonyabb rezgésszámú környezetbe, testünk még mindig a sarki lázban ég, és azt érezzük, elhagy az erőnk, lángol a testünk, hőmérővel ki nem mutatható a láz, mégis szédülünk, és levegő után kapkodunk, mintha a legrosszabb influenzavírussal lennénk megfertőzve. Pihenni kell, talán napokig, hetekig, s lehetőleg vízszintesben. Figyelni kell, hogyan kavarog-áramlik a forróság a test enegiapályáin, s hagyni kell, hogy megtalálja a helyét a sejtjeinkben. Nyomon kell követni az energia áramlását, s ha az leülepedett, lehet elkezdeni a tervezést, az előkészületeket a következő sarkkörön túli expedícióra. A kés, a rozskenyér, a szalonna, a tűzszerszámok, a zseblámpa…

Megjegyzés:

Nem szabad egyedül elcsángálni,  és bemenni a bokrok közé, ha pisilni kell. Nem azért, mert még iránytűvel sem találunk vissza a táborba, nem azért, mert beleeshetünk egy medve odujába, s nem azért, mert egy kőomlás vagy hólavina seperc alatt betemet, hanem azért, mert Észak-Norvégiában lőgyakorlat van szakadatlanul. Különösen Bardufoss környékén. Mindenhonnan fegyverropogást és bombarobbanást hallani. Kivétel szombat, vasárnap és ünnepnap. Akkor még a fegyverek is hallgatnak. Egy rövig ideig.

Bålfolket hangol:

A fesztivál hivatalos honlapja:

ISOGAISA

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Váróterem

Posted on 14 August 2012 by Judit

(Orsinak)
A váróteremben ülök. Mindenki időre jött. Ahogy a kognitív terápián tanultam, szépen körbevezetem a tekintetem, és teljesen objektíven leírom magamban a környezetemet. Mindenféle megítélés nélkül. Fotelben ülök, jobbra tőlem olvasólámpa, vajszín lámpaernyővel. A lámpaernyőrojton megcsurgó fényt lefelé irányítja, a váróteremben ülők arca árnyékban marad. A lámpa mellett egy nagy szobanövény. Igazi, olyan, amit locsolni kell. A cserépből kiáll egy műanyag cső, ahol be lehet tölteni a vizet, hogy az eljusson a mélyebben fekvő gyökerekhez. A virág az ablak előtt áll. Az ablakon rózsaszín függöny. Az ablakon át csak egy hatalmas gránit sziklafalat lehet látni. Az ablaktól jobbra van a recepció. Egy lyuk a falban, ahol elektromosan nyitható és csukható az ablak. A recepciónál lehet bejelentkezni. Én már bejelentkeztem. Az elektromosan nyitható-csukható ablak előtt egy szék, ahova az ember leülhet. Az ablak mögött – jó esetben – recepciós. (Az jut eszembe, hogy olyan, mint amikor megrendelek valamit a McDrive-ban, bemondom, és kiadják a lyukon. De ez nem leírás. Gyorsan vissza. A recepció.) A recepciónál ülő illető mögött egy paraván. A paravánon egy felirat, kb. hogy az erőszakoskodók ellen rendőrségi feljelentést tesznek. (Erre rendesen megijedek, és elkezdek hallucinálni egy jó kis bunyós jelenetet mindenfelé röpködő fogakkal, véresen.) A paraván mögött a falon hirdetőtábla: gyorssegély, lelki segély, alkoholista hotline, családvédő szolgálat, nőklub, dohányosok leszokását segítő klub, táppénzszabályzat. A többit nem látom. A tábla szélénél ér véget a fal. Egy átjáró a félhomályos előtér, a rendelők, a vécék felé. A másik sarokban újságtartó. A felső sorban háztartási magazin, a második sorban a munkaközvetítő havi lapja, a harmadik sorban receptek, a negyedik sorban kertészeti magazin. Nincs több sor. Az újságtartó alatt egy nagy faláda, tele játékokkal. Per pillanat egy traktor meg egy kifakult maci feje látszik ki a halomból. A láda és a fal között egy ugyanolyan olvasólámpa áll, mint amilyen itt mellettem. Az is fel van kapcsolva. Előtte karosszék. A két karosszék között egy szófa. A karosszékek és a szófa huzata is ugyanolyan lazac rózsaszín, mint a függöny. (Valaki gondolt a színharmóniára. De gyorsan összeszidom magam, hogy már megint asszociálok, és az abszolút tilos, ha az ember kognitív dolgozik azon, hogy a testét mozgató félelem ne ragadja el a már elviselhetetlen mélységekbe, ahonnan már nincsen visszaút, ahonnan már a jó isten sem tud visszahozni: csak napok múlva térek magamhoz, és nem tudom megmondani, hol voltam, hol nem voltam, s hogy voltam-e egyáltalán, az is kétséges.) Tehát, veszünk egy mély lélegzetet, és teljes erőnkkel a kárpitra koncentrálunk, ami rózsaszín, kopott, de nem lyukas. Aztán a fal, ami tojás sárga, a falon pedig képek, hogy legyen mit leírnia az embernek, amíg a terápiára vagy az orvosra vár…
Ezt a felszínen maradás gyakorlatának neveztem el. Az ember nem fordul ki a jelenlétből, az ottlétből, és nem is önti el a méreg. Ül rendesen, mint az iskolások a padban, hátratett kézzel, és vár. Ha most valaki kérdezne tőlem valamit, gyorsan tudnék váltani a fal színe és a kérdés között, és nagy valószínűséggel a kérdésre értelmesen tudnék válaszolni. Amikor nem vagyok jelen, hiába látom az illetőt, hiába hallom, hogy mit mond, csak nézek, nézek, nem mintha nem tudnék válaszolni, gondolkodom is iszonyatos sebességgel, lejátszok négy-öt párbeszédet a fejemben, körülbelül az összes eshetőséget, amit akkor le tudok játszani, de mivel nincsen kapcsolat a gondolataim és a jelenvalóm között: nem tudok beszélni! Egészen olyan, mintha közöttem, és az illető közt lenne egy vastag üvegfal, egy hangszigetelő réteg, mintha ez a fejem lenne, egy búra, a testem, amivel nincs kapcsolatom, ahonnan nem jön ki hang, mert nem tudom kinyitni a szám, nem tudom működtetni a hangképző szerveimet, csak a gondolatok rohannak meg, de olyan sebességgel, hogy magam is megijedek, hogy lehetséges ez? Az illető meg továbbra is vár a válaszra. Néz. Rám néz. Hiába fordulok meg. Nincs senki mögöttem. A kérdező rám néz. De én nem akarom, hogy rám nézzen. Én már a fejemben megválaszoltam a kérdését, én már kész vagyok, mehetünk tovább. De az csak áll, aggódó tekintettel, és attól tartok, meg fog érinteni, mondjuk, finoman megérinti a karom, kicsit megráz, mert azt hiszi, elaludtam, elkalandoztam, de hiába rázna, már a gondolattól, hogy meg fog érinteni egy másik ember, kiráz a hideg, és még mélyebbre húzódom a katatóniába.
Az előtérbe vezető falnyílás kerete egy árnyalattal sötétebb, mint a fal. A keret fölött óra, ami világosan mutatja, hány perce van még az embernek a környezet leírására. A váróteremben ülő emberek leírására nem vállalkoznék. Sokkal nehezebb, mint a berendezési tárgyaké. A tárgyilagosságot nem tudnám betartani. Még isteni szerencse, hogy a lámpaernyők a fényt a lábak irányába terelik, és még tévedésből sem akad meg a tekintetem egy-egy kézmozdulaton vagy arcon.
Nem sokan vagyunk. Időre jöttünk. A terapeuta vagy az orvos persze mindig késik egy kicsit. És itt kell ülni, egy váróteremben, várni, mint a rendes iskolások, hogy felszólítsák őket. A fal tojás sárga. A kárpit rózsaszín. Legalább százszor leírtam már. Tudom szinte kívülről. Vissza tudom idézni, hogy az újságtartó polcon felülről a második sorban milyen újság van, és a címlapja mit ábrázol. Akkor is fel tudom mondani a várótermet, ha már nem ott ülök.
( A szöveg megjelent a Műhely 2012/3. számában)
Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Tags: , ,

Szél Róza és a számik

Posted on 31 July 2012 by Judit

Demonstratio. Idioma ungarorum et lapponum idem esse

Torgeir Vassvik egy számi Oslóból. Nincs olyan hangszer a világon, amit meg ne tudna szólaltatni, de van egy, amin mindennél jobban tud játszani: a testén. A test, ami mindig felhangolva készen áll. Húrjai feszesek, üregeinek mérete tetszés szerint változtatható, bőre alig várja az ütő érintését. Hol született az első hang? Hol keletkezett az első összhang? Az emberi torokban. Egy egész zenekar ül az ember torkában, készen az alig hallható frekvenciától az egész testet megrengető zengésig. Az emberi torok rezgése a Nagy Rezgés visszhangja.
Torgeir Vassvik ezt tudja. Egész testével énekel, s rákapcsolja az érzékszerveket – a hallást, a látást, az ízlelést, a szaglást, a tapintást – a Nagy Rezgés frekvenciáira. A Nagy Rezgésről először Nikola Tesla számolt be, de nem vették komolyan. A bolygófelszín és az ionoszféra által határolt gömbréteg elektromágneses sajátfrekvenciáinak létezését Winfried Otto Schumann fizikus 1952-ben matematikai úton bizonyította be. Ma a Nagy Rezgést Schumann-rezonanciának nevezzük.
Torgeir Vassvik 1962-ben született Norvégia szárazföldön megközelíthető legészakibb településén: Gamvikban. Gamvik Budapesttől négyezer kilométerre van. (http://youtu.be/j5UYRyC-6bE) Nem sok magyar járt arrafelé Sajnovics óta. 1769. június 3-án a magyar csillagász jezsuita Hell Miksa Vardön (Gamviktől valamivel keletre) figyelte meg a Vénusz áthaladását a Nap előtt rendtársa, Sajnovics János társaságában. Sajnovics ezt az expedíciót használta fel arra, hogy adatokat gyűjtsön későbbi könyvéhez a magyar és a számi nép nyelvének hasonlóságairól, amely a magyar nyelv finnugor eredete kutatásának alapműve lett.
Szél Róza az északi sámánfesztiválon találkozott először Vassvikkal. Egy finom, de határozott hangra lett figyelmes: egy dorombra a skandináv rengetegben. A doromb mögött egy mély torokban emberi hangokat hallott. A hangok leginkább arra az állapotra emlékeztették Szél Rózát, amikor, még az anyja hasában, lassan elkezdett fejlődni a bálnahallása és farkastappancsai. Az anya méhében felerősödve hallható a Schumann-rezonancia.
Arra is emlékezett, amikor csontokat talált a szellemszobában a tűzrakás kihamvadó parazsánál. És a csontokat összerakva felélesztette a lobot, a farkast, ami loholva lihegett és üvöltött, amikor Szél Rózával futásnak eredtek. Mindent vastagon borított a hó és a jég. Az útról beszámoló készült: Sajnovics János 11 úti levele. 1768. április 16. – 1770. február 10. Közzétette Herman Ottó Az északi madárhegyek tájáról c. könyvében (Budapest, 1893. 516–551.: Sajnovics János levelei a latin eredetiből fordítva). = Sajnovics naplója 1768 – 1769 – 1770. Bp. 1990. [1991.] 203–232. p.
SAPMI – 2009 Idut

The Whale in the Stone, Inside the Birch Tree – első állomás (4 perc 2 másodperc)
Fális (sam.) – Bálna
Bálna a fényes hátú kőben, kő a nyírfában, nyírfa az erdőben, erdő a rengetegben, rengeteg a horizonton, horizont a bálna fényes háta. Lassan, lassan, nagyon lassan fordul egyet, hallik a szíve dobbanása a kőben, a kő fordul egyet a fában, lassan, lassan fordul az erdő a nyírfával, a függőleges horizonton nyílik egy repedés.
A felszínt karcolja. Alulról.
Uvssot (sam.) – Nyitva – második állomás (5 perc 1 másodperc)
A felszínt karcolja alulról.
A hátsó, szent bejáraton át lehet csak a dobot behozni.
Árpa (sam.) – mutató – harmadik állomás (3 perc 34 másodperc)
Heréletlen hím rénszarvas szarvából faragott háromszögletű mutató, sárgaréz karikán lóg, dobolás során iránytűként mutatja, merre vezet a sors.
Siiggát (sam.) – vízizene – negyedik állomás (3 perc 30 másodperc)
Erre ébredem, erre alszom el. Víz vesz körül, kék membrán. Erre vezet a sorsom.
Bassevari (sam.) – szent hegy – ötödik állomás (3 perc 54 másodperc)
Egyetemes elnevezése a szent hegynek. Innen s ide vezetnek a sors útjai, amire az árpa rámutat.
Máddu (sam.) – medveanya, anyamedve – hatodik állomás (3 perc 37 másodperc)
Szent állat, ősanya. A napot emeli fel, s a hátán viszi. A sötét időszakban alszik, és csak akkor jön fel az odújából, amikor az éjféli nap lenyugszik. (Júniusban.)
Čahppat (sam.) – Le Grand Noire – hetedik állomás (4 perc 40 másodperc)

Ha a jég megolvad, az utak járhatatlanná válnak. A kásás jég alatt végtelen feketeség terül el, ami elnyeli a hangot. Június. A nap a nagy fekete vízben megmossa a haját.
Bottnji (sam.)- spirál – nyolcadik állomás, vissza a nyírfába (3 perc 23 másodperc)
Két bálna kék membránja
kék hártya két dobhártya
kápráztató fényjáték
hangokat rázó árnyék
fényt ráznak
bálnákat beleznek fáznak
két bálna kék membránban
burokban ujjak körbe
kőbe foglalva örökre
káprázat hangokba törve
spirálba kötözve

Geatki (sam.) – rozsomák – kilencedik állomás (5 perc 1 másodperc)
Mélyen a hegyek között él, ritkán mutatkozik. Rendkívüli kitartó, majdnem megátalkodottan csökönyös és erős állat. A farkassal vetekszik.
Vuoinnanas (sam.) – belélegzés – tizedik, utolsó állomás (4 perc 18 másodperc)
Amikor a jeges vízben a légzőnyíláshoz jön a bálna, hogy friss levegőt lélegezzen be.
Az első lélegzetvétel az után, hogy a fényes hátú kő kifordul a nyírfából, és megszületik.

Herman Ottó és Sajnovics János emlékének

Torgeir Vassvik Sapmi című CD-je letölthető:
http://www.myspace.com/torgeirvassvik
http://itunes.apple.com/us/artist/torgeir-vassvik/id202330027

Videók:
http://youtu.be/RNj-EqQYo-c Moszkva élő koncert.
http://youtu.be/2Bcyv5-Fy_Q Kecskemét, @ Global Vibes.
http://youtu.be/iH_kRY-sCTY Gamvik, Global Fever Orchestra.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (1)

Updates

Posted on 29 July 2012 by Judit

PANNO is a framework of the Good, the True and the Beautiful offering ways of personal development in various fields of communication (verbal, visual – personal, interpersonal, transpersonal).

Our aim is to offer deeper understanding with the help of literature, translation, art and Reiki. This homesite contains two dynamic sites of blogs in English and Hungarian.The Homeless Site and the Jávorszarvaslesen are direct follow ups of two popular Blogger-sites with the same name.

The person behind is Judit Szeles born in Csenger,Hungary in 1969, teacher of English, Hungarian, Literature, artist and author of several pieces of literature and articles. She works as a shaman and Reiki healer in West-Sweden. In her own definition: a trilingual double citizen Buddhist punk.

“Poet, writer, image/imaginary artist, teacher, hobbygardener, buddhist, vegetarian and abstinent, lives on seasonal substitute jobs. She graduated as a teacher of Literature and Linguistics at Debrecen University, Hungary in 2000. Her writings have been published in Hungarian language in various magazines, broadcasted in Hungarian Radio. She has exhibited her visual art in Hungary and Sweden. Since 2003 she lives and works in Sweden. Member of hu.se.t. artgroup in Gothenburg, Sweden. Her studio: Rural Pleasures (Bondnöjen), Skee, Sweden.” – Westgate Arts & Culture Group on Multiply.

MASTERS AND TEACHERS

Projects:

 

  • Szél Róza és a számik / Rose Vind and the sami people – mutual project with sami artist, Torgeir Vassvik
  • Isten macskája /God’s Cat – non-classical psychothriller with Nagy István Miklós, Hungarian psychiater living in Denmark
  • Mese / Saga – exhibition of graphics with Arnhild Magrathea Haagensen at Art Ink Tatoo og Galleri Oslo, Norway (Haakon Tveters vei 8, Oslo, Norway)
  • Cooperation with Librarius (posting once a week), Irodalmi Centrifuga and Tükör.nolblog
  • Advent Calendar Project December 2005. – December 2011. This is the 6th year for the Advent Calender project. New painting/drawing every day sent out to friends, collegues during the Advent period. The whole collection can be seen at the category: ADVENT.
  • WOODOLLS // using untreated raw lambwool and ancient Nordic techniques to make dolls of cca. 25 cm. Read more: www.woodolls.com
Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (0)

Tiszta szívvel

Posted on 31 May 2012 by Judit

József Attila: Tiszta szívvel

 

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsõm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. március

Print Friendly, PDF & Email
Share

Comments (1)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................