Categorized | Jávorszarvaslesen

Yggdrasil és az uppsalaiak

Posted on 02 April 2019 by Judit

Uppsala nevével először kamaszkoromban találkoztam. A szobámban volt egy könyvespolc, éppen az ágyamnál, és ott találtam egy narancssárga borítójú könyvet, aminek az volt a címe, hogy Tél a hegyekben. John Wain, angol költő-író 1970-es regénye, amiben Roger Furnivall, a Londonból a walesi hegyek közé csöppent filológus számol be életéről. Ennek a Furnivallnak egyik nagy vágya mindig is az volt, hogy az uppsalai egyetemen oktathasson, mert ott sok a szép, magas, szőke nő. Engem a filológia jobban érdekelt, mint a sok szép, magas, szőke nő, de valahogy ez az Uppsala, az uppsalai egyetem megmaradt bennem.

Aztán hogy, hogy nem, Svédországba költöztem. Igaz, nem Uppsala közelébe, épp ellenkezőleg. Uppsala ugyanis a keleti részen található, én pedig a nyugati parton találtam magam. Egyszer, egy közép-svédországi utam alkalmával ugyan jártam átutazóban Uppsalában, de csak a piros aszfaltutakra emlékszem, a buszmegállóra, és pár múltszázadi magas házra. De Isten útjai kiszámíthatatlanok. A lányom felvételt nyert az uppsalai egyetemre, és Roger Furnivall emlékével gyakran ellátogattam a városba, sőt, az egyetemen is volt szerencsém járni, és garantálom, hogy sok a szép, magas, szőke nő.

A viking mitológia már kamaszkoromban érdekelt, és gimnazista koromban el is olvastam a verses Eddát Tandori Dezső remek fordításában. Skandinávia vadregényes őstörténete izgalommal töltött el, és a Kalevalával együtt az Edda az egyik kedvenc olvasmányaim egyike volt. Onnan ismeretem meg az Yggrdasilt, a skandináv mitológia világfáját, melynek koronáját felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak. A fa maga Midgard közepén nőtt keresztül, három gyökere három irányba ered, Niflheim, Jotunheim és Midgard felé. Gyökereinél három forrás fakad: a Hvergelmir, valamint Mimir és Urd forrása. A fa tetején egy aranykakas ül, mely figyelmezteti az isteneket az óriások támadására. Törzsén a Ratatosk (Fentfogú) nevű mókus szaladgál fel s alá és viszi a híreket a Hræsvelg (Hullafaló) nevű sas és Nidhogg sárkány között. Az Yggdrasil folyamatos támadásoknak van kitéve: gyökereit a Nidhogg sárkány és más férgek rágják. Négy szarvas, valamint egy Heidrun nevű kecske a lombját és hajtásait legelik.

Sok találgatás van azzal kapcsolatosan, hogy ez a kőrisfa létezett-e a valóságban, és ha igen, akkor hol. Az egyik feltételezés azt tartja, hogy a mai uppsalai katedrális helyén állt egy korábbi templom, amit a ennek a kőrisnek a helyére építettek. Ezért mindig nagy izgalommal kerestem fel az uppsalai székesegyházat, aminek a genus locija feltétlenül alátámasztja számomra ezt a feltételezést az Yggdrasilról. Mint minden rendes nagytemplom, ez is egy kiemelkedésre épült.  A templomdombot macskaköves kaptatókon lehet megközelíteni, a lábánál erődítményszerű fal van, és a domb falába vájt börtönszerű üregek. Az egyik alkalommal családommal a templomdombnál csavarogtunk, és megpillantottam egy azúrkékre festett vasalt ajtót. Meg voltam bizonyosodva, hogy a három mitológiai forrás egyikénél álltunk meg. A helyiségben bolt volt, de nem akármilyen! Misztikus és mitologikus tárgyakat árusítottak: bronz, réz, ezüst gyűrűket, isteneket ábrázoló medálokat, szimbolikus tekervényeket, filigrán amuletteket, teknőc alakú brosstűket, indás és csavart fülönfüggőket, csavart karpereceket, szebbnél-szebb bundákat, rókamálokat, szilszkin gallérokat, báránybőr bekecseket, lóbőrt, nyusztot, nyestet, fókabőr sapkát, cipőnek való vidrabőrt, rénszarvast egyben, medvebundát részletre lehetett venni.  De voltak asztalok tele borostyánnal, rózsakvarccal, a világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig ragyogó ametiszttel, acháttal, a kitartásunkat és állhatatosságunkat fokozó vörös, rózsaszín, narancssárga, és barna árnyalatú karneollal, topázzal, aranyberillel, gránáttal, oroszlánszínű krizolittal, akvamarinkrizolittal, szibériai krizolittal, pengeéles obszidiánnal és hegyi kristállyal, amit gyöngyöknek, függőknek políroztak, ezüsttel filigránozták, és nemcsak ékszerként, hanem a lencseformára csiszoltakat nagyítóként és tűzgyújtónak is lehetett használni. Vásznat, posztót, gyapjú szőttest, takarót, szövőszéket, rokkát, díszes vetőket, buklét, fésült gyapjút, kártolt fonalat, melanzsot, mulinét is lehetett kapni, de volt ott bálnacsonttű, vasolló, méhviasz, amivel a fonalat lehetett kezelni, hogy vízhatlanná váljon. És mindenféle fejfedőt és kalpagot kínáltak.

Meg voltam győződve, hogy korántsem véletlen, hogy rábukkantam erre a mesés üzletre. Ezért alaposan szét is néztem. Míg nem találtam egy nekem való kecskebőr sapkát, amit aztán kedvezményes áron meg is vettem. Egy kis sérülés volt az egyik bőrdarabon, ezért olcsóért megkaptam. A sapka háromszögletű darabokból lett összevarrva, a csúcsára fekete lófarkat applikáltak. Az egésznek ázsiai hangulata volt, ellentétben a bolt összes többi igen pompás árujával. Gondoltam, én vagyok az egyetlen ázsiai (ősmagyar) a környéken, és ezért is alkudtam rá. Nekem készült, kétség sem férhetett hozzá. És így szereztem be életem első sámánsipkáját a skandináv mítoszok világfájának, az Yggrdrasilnak a tövében, ott, ahol a három forrás, a Hvergelmir, valamint Mimir és Urd ered.

Persze azóta számtalanszor jártam a csodás Uppsalában, mert a lányom azóta is ott lakik. Elvégezte az egyetemet mesteri fokozattal, párt talált magának és munkát. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt a vége, fuss el véle!

Print Friendly, PDF & Email
Share

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................