Categorized | Jávorszarvaslesen

Négyzet a négyzeten

Posted on 10 February 2018 by Judit

Vegyünk egy négyzetet. Egy négyzet alakú tárgyat: tévé, ablak, vagy mondjuk egy filmvászon. Ha pánikot érzünk, nézzük azt a négyzetet. Keressük meg a sarkokat. Haladjuk a bal felső saroktól a jobb felsőig, majd fentről le a jobb alsóig, aztán a jobb alsótól a bal alsóig. Végül a bal alsótól vissza a bal felsőig. Szinkronizáljuk a légzésünket a négyzettel. Ahogy balról jobbra végig visszük a tekintetünket, lélegezzünk be, a függőleges száraknál lélegzzünk ki. Végezzük a gyakorlatot egyre lassabban, lélegezzünk egyre lassabban, amíg meg nem nyugszunk. – Ezt a kognitív terápián tanultam. Ruben Östlund A négyzet című filmjének nézés közben hasznosíthattam ezt a tudást. Ugyanis ez a film majdnem pánikot, de legalább is szorongást idézett elő bennem. Olyan kérdéseket jár körül ugyanis, amik elég kínosak, provokatívak, és sürgős válaszra várnak.

A film Svédország fővárosában játszódik. Christian, egy dán származású középkorú férfi, művészeti igazgató egy modern múzeumban. A múzeum előtti téren egy négyszer négyméteres neoncsővel bekerített négyzetet installálnak. A négyzetet és a múzeumban kiállított más tárgyakat kellene a média érdeklődésének középpontjába állítani. Erre két fiatalembert bíznak meg, akik úgy kezdenek a promofilm elkészítéséhez, hogy Christian, az igazgató nem tud róla. Ugyanis ő azzal van elfoglalva, hogy munkába menet ellopták tőle a telefonját, a tárcáját és a nagyapjától kapott mandzsettáit. A telefont megkeresik a nyomkövetővel, és Christian elhatározza, hogy visszaszerzi a tárgyakat. Zsaroló leveleket küldözget szét abban az épületben, ahol a telefonja található. Ennek nyomán kisebb káosz alakul ki. Közben Christian kalandba bocsátkozik egy fiatal újságírónővel, aki kínos kérdések elé állítja őt mind a múzeum művészeti koncepcióját, mind a magánéletét tekintve. Christian azt állítja, hogy egy közönséges mindennapi tárgy, például egy női táska is lehet kiállítási tárgy, ha az ez múzeumban van.

A film egyik kérdése, hogy a szólásszabadság és a művészi szabadság meddig, milyen határokig mehet el. Az egyik jelenetben egy performansz során kis híján megerőszakol egy „vadember” egy úgynevezett felsőbb osztályhoz tartozó fiatal nőt. Mire a közönség férfi tagjai rávetik magukat a vadembert előadó performerre azzal, hogy megöljék. A fogadás botrányba fullad.

A rendező, Ruben Östlund részletes képet alkot a svédországi és egyúttal nyugat-európai társadalmak értékrendjéről, ennek válságáról. A svéd társadalom egyre erősebben válik szét alsóbb (koldusok, munkanélküliek) és felsőbb osztályokra (liberális elit, királyi család). A hatalmas társadalmi különbségek ellenére mintha mindenkinek egyenlően kellene bánnia a másikkal, ezt sugalmazza A négyzet című műalkotás is, amelynek a mottója: „A négyzet a bizalom és a gondoskodás szentélye. Benne mindenki ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel bír.” A filmben szereplők azonban mindannyian mintha a négyzeten kívül állnának, mintha ez a mottó nem vonatkozna senkire.  Elvben bír csak mindenki ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, valójában ez nincs így. A promofilmben a négyzetbe besétál egy szőke svéd kislány, aki koldus lehet. Amikor beér, felrobban. A film nagy port kavar, aminek nyomán Christiant lemondatják a posztjáról. A sajtótájékoztatón ismét kínos kérdések elé állítják. Ezúttal is az önkifejezés határairól. A művészeti vezető és a magánember Christian konfliktusba kerül. Egyszerre képviseli a múzeumot és a szabad gondolkodó embert.

A nagyszabású, végig izgalmas film groteszk, komikus és nyugtalanító képet fest. A sokszor elhangzó segélykiáltás a legtöbbször nem vált ki reakciót már az emberekből. Azok közönyösen mennek tovább a forgalmas utcákon vagy egy kihalt lépcsőházban. Az emberek egymástól elszigetelten élnek, az úgynevezett társadalmat hibáztatják, és az egyéni felelősségvállalás elsikkadni látszik. Christian alakja azonban nem teljesen negatív, bár ő is a felsőbb osztály, a kultúrelit tagja, megbánja, hogy zsarolóleveleket küldözgetett. Elvégre vissza is kapja az ellopott tárgyakat. A film azonban mégsem végződik megnyugtatóan. A főszereplőnek ugyanis nincs lehetősége már a bocsánatkérésre.

Christian szerepében a Híd című sorozatból is ismert Claes Banget láthatjuk. Az újságírónő Annát pedig A szolgálólány meséjéből Elisabeth Moss játssza. Az amerikai sztárral turbózott filmmel Ruben Östlund hülyét csinál mindenkiből, és mindenből, ami szent. Nem lesz tőle az embernek jobb kedve, sőt, időnként rátör a szorongás. Amire a négyszögletű légzést ajánlom. Belééééégzés, jobb felső sarok, kilégzéééééééhés, jobb alsó sarok….és így tovább. A problémát egyéni szinten kell megoldani minden egyes individuumnak. És azt meg ki-ki a maga módján tegye meg. Én például szívélyesen ajánlom mindenkinek A négyzet című Öslund-alkotást.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................