Nézem a Google Maps utcaképét
Likithos Village és környékéről.
Valahol a pizzériák és tavernák
között itt találkozott Odüsszeusz
hókarú Nauszikaával a hatodik énekben.
Készülök lélekben a korfui útra,
elvetődjek én is oda, mint a leleményes.
Talán nekem nem kell őrültséget tettetnem,
hogy kimaradjak a háborúból,
ami Trójában éppen dúl.
Gondolkodom, hogy melyik koffert,
melyik hátizsákot vigyem magammal
a nem túl hosszú repülőútra.
Hogy legyen hely naptejnek, napszemüvegnek,
hogy visszafelé el tudjam rejteni a gyíkokat.
Megtaláltam a Green Buses járatait
az interneten, amivel be lehet majd
járni a szigetet széltében-hosszában.
És váltottam eurót, arra az esetre,
ha a bankautomatákat befagyasztanák.
Arra azonban nem gondoltam,
mi lesz, ha a cédruserdőben
eltévedve nimfák vagy szatírok
lepnek meg. Arra nincs utazási
biztosítás vagy garancia.
Reménykedem, hogy megérted,
miért akarom majd elmesélni
a kalandjaimat éppen abban a tavernában,
ahol a legolcsóbb a Mythos sör.
Mert ez a hagyomány.
Nézegetem az utcákat és a buszmegállót,
ahol a gödröknél Nauszikaa mosott.
Nosztalgiát érzek, már harminc éve
nem jártam az Adrián. Most végre
elmesélhettem ezt is.