Nézem a Google Maps utcaképét

Likithos Village és környékéről.

Valahol a pizzériák és tavernák

között itt találkozott Odüsszeusz

hókarú Nauszikaával a hatodik énekben.

Készülök lélekben a korfui útra,

elvetődjek én is oda, mint a leleményes.

Talán nekem nem kell őrültséget tettetnem,

hogy kimaradjak a háborúból,

ami Trójában éppen dúl.

Gondolkodom, hogy melyik koffert,

melyik hátizsákot vigyem magammal

a nem túl hosszú repülőútra.

Hogy legyen hely naptejnek, napszemüvegnek,

hogy visszafelé el tudjam rejteni a gyíkokat.

Megtaláltam a Green Buses járatait

az interneten, amivel be lehet majd

járni a szigetet széltében-hosszában.

És váltottam eurót, arra az esetre,

ha a bankautomatákat befagyasztanák.

Arra azonban nem gondoltam,

mi lesz, ha a cédruserdőben

eltévedve nimfák vagy szatírok

lepnek meg. Arra nincs utazási

biztosítás vagy garancia.

Reménykedem, hogy megérted,

miért akarom majd elmesélni

a kalandjaimat éppen abban a tavernában,

ahol a legolcsóbb a Mythos sör.

Mert ez a hagyomány.

Nézegetem az utcákat és a buszmegállót,

ahol a gödröknél Nauszikaa mosott.

Nosztalgiát érzek, már harminc éve

nem jártam az Adrián. Most végre

elmesélhettem ezt is.