Categorized | Jávorszarvaslesen

Hajókürt

Posted on 22 March 2017 by Judit

Hallgatom a hajókürt énekét. A tengerparton fekszem. Várom, hogy a tenger visszahúzódjon, és a parton megláthassam a tengeri csillagokat, tarisznyarákokat, medúzákat. Az apályra várok. Hogy felfedje a titkait a tenger. Kicsomagoljon. Nyálkás tengerifüvet hányjon, hófehér habot. Egész nap köd volt, és a ködkürtök végtelen jajgatásást hallgattam. Nem feküdtem a homokban, csak képzeltem azt: kiszáradt szájjal, kimeredt szemekkel, mint egy partra vetett hal. Körülbelül ilyen érzés az, amikor otthon unatkozik valaki. Nem foglalkoztatja már az áramlat ereje, a víz sűrűsége, kiterjedése, a hullámok szabályszerű lökése, a planktontartalom vagy a vadászó ragadozó halak fenyegető mennyisége. Csak hever a homokon, homloka a partba fúródva.

Zene szól: vagy lehet, hogy csak képzelem. Három óránként kompok kötnek ki. Hozzák magukkal az idegenszagot és a dízelszagot. A hangosbemondón tájékoztatják az utasokat, hogy hamarosan kikötnek. A döglött halak megrezzennek a homokon. Nem soká apró kezek kotorásznak a homokban a rákocskák váza meg fényes kagylók után. A legszebbek a kis sárga csigák, amiből nyakláncot lehet fűzni.

Az Északi-tenger partján a homok hideg, nedves és a homokszemcsék igen aprók. A felszín porszerű, és mindenbe beleeszi magát, amivel csak kapcsolatba kerül, legyen az meztelen talp, nadrágszár, táska, pléd. Nem lehet kirázni, kimosni, kikefélni, kidörzsölni. A finom kis szemcsék egyre beljebb hatolnak az anyagba, s ott bent maguknak helyet csinálnak, otthont, először csak alig-alig irritálva a befogadót magát. A levegő hűs, de nincs tengerszag. A kagylók kicsik, héjuk vékony, a víz állandóan mozog, de íztelen. A kavicsok aprók. A köd hideg.

 

A döglött halakat lassan szétmossa a víz. Az átlátszó medúzákat is. A gyerekek tudják, hogy a narancssárga és a vörös medúzák mérgezőek, nem szabad piszkálni azokat. Azt is meg tudják állapítani egy-egy rákocskáról, hogy azok nőstények vagy hímek. A gyerekek a tengerparton nőttek fel, ez látszik a szakértelmükön, ahogy kibeleznek egy-egy állatot pusztán pár mozdulattal. Nem bánják, ha mocskos lesz a kis kezük.

 

Zene szól: indul vissza a komp. A tengerjáró kompokon utasokat és járműveket szállítanak. A kompoknak ezt a típusát ro-ronak nevezik (roll on – roll off). Attól függően, hogy hova áll be a hajó, azt az orrát nyitják meg: az autók az egyik kikötőben felhajtanak, a másikban pedig le. Több teherautó és busz is felfér. Azok is simán legördülnek a hajómonstrumról. A Color Vikingen például kétezer utast és háromszázhetven autót tudnak szállítani.

 

Hallgatom a hajókürt énekét. Sűrű a köd egész nap. Tunya, tespedt lesz az ember, mintha egy nagy medúza belsejében lenne, és csak a nyálka meg a kocsonya venné körül. Nem mozdul. Tetszhalott. Vagy már meg is halt? Ilyen a legrosszabb unalom, amikor már senkit nem érdekel más, mint a hallgatás. Időközönként felbúg. Elnyújtottan bőg, mint valami tengeri tehén. Ez a hazám: ez a homokos föveny, ez a partra vetett nyúlós test, ez a vékony héj. Ez a köd.

Print Friendly

0 Comments For This Post

1 Trackbacks For This Post

  1. Hajókürt | svédségek Says:

    […] vagy lehet, hogy csak képzelem. Három óránként kompok kötnek ki. Hozzák magukkal az … itt olvashatod tovább… […]

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................