Categorized | Jávorszarvaslesen

Éneklő ország

Posted on 02 March 2017 by Judit

 

Legutóbb a La-La-Landot néztem meg a moziban. Magyarul Kaliforniai álom, de a magyar cím nem igazán utal arra, hogy a film musical. Nem szerettem soha a musicalfilmeket, kivéve talán a Hairt. A Kalifornia álmot azonban tizennégy kategóriában is Oscarral jelölték, és kíváncsi lettem, hogy mi a fenét szerethet a szakma ennyire egy musicalen. Nem volt semmi elvárásom a film megnézése előtt. És ez be is jött. Amerikai álom. De mi is az amerikai álom mostanában. Mert eddig a happy endes szerelmes filmek mentek, meg hősök, akik megmentették a Földet valami katasztrófától. Hősök, hősszerelmesek, rózsaszín ragyogás, las vegasi luxus meg kaliforniai pálmafák. Rágógumitörténetek. De mi a helyzet a La-La-Landdal?

Érdekes, telt házzal megy a film a mi kis mozinkban. Akkor is telt ház volt, amikor én megnéztem. Egy gombostűt nem lehetett leejteni. Fiatalok, öregek. Sokan a régi Gene Kelly, Fred Astair emlékek felidézése miatt jöttek el. És nem panaszkodhattak. A film tele van utalásokkal, hasonló szcénákkal, mint a nagy klasszikus musicalek. Singin’ in The Rain, Grease, West Side Story, Sweet Charity, Boogie Nights, Shall We Dance – hogy csak a legismertebbeket említsem. Igazi posztmodern film. De ezzel mintha ki is fújna.

Szerelmes történet, de nincs igazi happy end. A főszereplő páros inkább a karriert választja, és nem a szerelmet. Ez az igazi amerikai válasz. Igaz, a Kaliforniai álom meglehetősen szórakoztató. Jó a zene, sok benne a jazz, nem limonádé. Mia (Emma Stone), a feltörekvő, fiatal színésznő és Sebastian (Ryan Gosling), a szépreményű jazz zongorista a Csillagok Városában, Los Angelesben keresi az álmait. A két fiatal szerelemre lobban, és vállvetve segíti egymást a kudarcokkal kikövezett úton. A sikerért keményen meg kell küzdeniük, ám eljön a nap, amikor dönteniük kell, mennyit hajlandók feláldozni az álmaikért. Damien Chazelle filmjének a végére kiderül, hogy hiába a nagy szerelem, az álmok egymástól külön-külön valósulhatnak meg.

Ülök a kis kotyeszomban Svédországban. Igaz, Sebastian legénylakása sem volt nagyobb az enyémnél. De a lényeges különbség persze az, hogy Strömstad nem Los Angeles. És Svédország sem a lehetőségek országa, mint Ámerika. Nem olyan régen láttam egy Donald Trump-os karikatúrát, ahol a La-La-Land helyett az állt, Lie-Lie-Land. Mekkora élethazugság az, hogy mindenképpen fényes karriert kell befussunk, még a szerelem feláldozása árán is. Nem volna jobb, ha az ember inkább a szívére hallgatna?

De persze a szívünkre hallgatni nagy bátorság. Ezt mintha nehezebb volna vállalni, mint egy jazz-zongorista vagy színészi karriert. Valahogy rázósabb egy kapcsolatot felvállalni. Mondom én, aki féllábbal egy kapcsolatban vagyok. De csak féllábbal. A másik egyhelyben toporog, és nem bír továbblépni.

Nem tudok napirendre térni a Kaliforniai álom felett. Azért mégsem tetszett annyira, hogy tizennégy Oscarra jelölném. Az álmok ugyanis szétfoszlanak. És nem marad meg belőlük semmi, csak egy rakás filmes utalás. Mintha ezerszer végig jártuk volna már ezt az utat, és nem tanultunk belőle semmit. Hiába a régi klasszikusokban vagy a jazz továbbélésében való hit. Kilóg a lóláb. A boldogságkeresés rossz irányba halad. A filmet ezért egy rózsaszín szappanbuborékhoz tudnám hasonlítani – ami a végére kipukkan.

Mi a boldogság? Erre már született ezerféle válasz. De tulajdonképpen nincs is igazi megnyugtató felelet erre. Ahogy a Kaliforniai álom is csak egy utópia, amiben fals volna hinni teljes mértékben. A filmes szakma szerint nagy teljesítmény, de a filozófiai kérdésfeltevés szintjén sovány, banális a válasz. A nosztalgia elringat, a szcenográfia fényes, az alakítások tisztességesek (ha hozzávesszük, hogy a színészeknek táncolni és énekelni is kellett, egész jó), de az egész kisugárzása mézesmázas és hazug. Álmodni persze szabad. De az álmok megvalósulásától óvjon meg az isten!

 

 

 

 

Print Friendly

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................