Categorized | Jávorszarvaslesen

Szurokföldje

Posted on 28 November 2016 by Judit

Sara Lidman svéd írónő, 1923-ban született, tehát a mai feministák nagyanyja. Hasonló súlya van az életművének, mint hazai nőirodalmunkban mondjuk Polcz Alaine könyveinek. Közel húsz könyvet írt, az első, a Kátrányégető 1953-ban jelent meg. Magyarra kevés művét fordították le. Debütregényét, a Kátrányégetőt Carolina Frändes rendezte meg idén a stockholmi Riksteater számára. A dramaturg Carl Åkerlund.

Tjärdalen. Hogyan is fordíthatnánk le a szimbolikus címet? A tjära szurkot, kátrányt jelent, a dalen pedig völgyet. Maga a szóösszetétel a kátrány kivonására használt építményt jelöl. De magyar nyelvterületen hol csinálnak fakátrányt? Hol van annyi fenyő?  A faszén égetésének mellékterméke a kátrány. Léteznek kátránygyűjtő boksák. De kifejezetten kátrány égetésére készült építmények nem jellemzőek Magyarországon. Szét lehet nézni a szépirodalomban, Gorkij fekete vért köpő kátrányégető embere, akinek már alig volt szeme – bukkan fel. Vagy egy litván népmese egy legényről, aki kátrányégetőnek szegődött.

A címbeli szurokégetőt a Róka becenevű illető lerombolja, és maga is megsérül közben. A kis falu, ahol a regény játszódik, egészen északon, Norrbottenben található. A kis közösség minden tagja egymásra van utalva. Állattartásból, szerény mezőgazdaságból és a kátrányégetőből élnek. Nagy a szegénység. A hagyományos lutheri vallás mellé a szabadegyház is beférkőzik. A regény egyik meghatározó szereplője az Ördög maga. A regényben rémálmok, jelenések jelzik a jelenlétét.  Nem egyedül Róka beteg ebben a faluban. Nils epilepsziás lesz. De míg a kis Nilset az egyház, a vallás meggyógyítja, Róka belehal a sérüléseibe. A mű Petrus erkölcsi válságkezelését részletezi a legjobban: Petrus sem a pénzt, sem a ráeső felelősséget nem tudja rendesen kezelni.

A darabban minden szerepet nők játszanak, hét színésznő. A narrátor hol Petrus, hol maga a szerző, Sara Lidman. A kettős vagy hármas szereposztás meglehetősen zavarossá teszi az előadást. A díszlet egyszerű, a jelmezek puritánok, maiak. A dalokat egy kis, színpadon ücsörgő együttes adja elő. A számok nem nagy számok. Inkább egy revüt juttatnak az ember eszébe, mint egy dalszínházat. Persze a színészek egész jól énekelnek, némelyik még hangszeren is játszik. Az előadás azonban mégis kissé falsra sikeredik.

Az egész olyan, mintha Brecht támadt volna fel. A brechti színház elemeit azonban egy 53-as nagyregényre húzták rá, és igen didaktikusan a mai világra vetítették. A fő téma a férfiak szerepe a társadalomban és a kollektív bűn lett, ugyan mindkettő szerepel az eredeti regényben, de a történetbe finoman beleadagolva. Itt a reflektorfénybe a haldokló Róka kerül, és a mai világban fölöslegesen szenvedők milliói. A replikák túl harsányak lesznek, a világítás eltorzítja az alakokat, a zene elbagatellizálja a tragédiát, a didaktikusság pedig elnyomja a nüanszokat.

Nem olyan jól sikerült regényadaptációt láthattunk tehát a stockholmi Riksteater göteborgi vendégszereplésében egy novemberi napon. A hó aznap este esett le Göteborgban. A színházból kijőve keserű kátrányízt érzek a számban. Minden szuroksötét. Norrbotten hangulata rátapadt a bőrre. Az emberek érzéketlennek tűnnek. Svédország Szurokföldje.

 

Print Friendly

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................