Categorized | Jávorszarvaslesen

Egy hobbinorvég esete a káposztás birkával

Posted on 28 October 2016 by Judit

November eleje volt: nyálkás macskakövek, köd, hideg. A vasútállomás parkolójában találkoztunk először. Emlékszem, akkor még rettenetesen rövid volt a hajam, és fázott a fejem, ezért fel kellett tenni a kabát kapucniját. Három pohár kólát ittam meg a közeli étteremben vele. Szimpatikus volt nagyon. És másodjára már pizzázni mentünk, majd meghívtam egy teára hozzám. Attól fogva rendszeresen találkoztunk, eleinte nálam. Norvégiával a kapcsolatom meglehetősen régi volt már akkor, és jól értettem, amikor hozzám beszélt norvégul. Én svédül válaszoltam. Ő is megértett. Pánskandináv egység.

Norvégiával tizenöt évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Először a norvég-svéd határátkelőnél jártunk, ahol az aszfaltra fel van festve az egyik oldalt, hogy Sverige, a másik oldalt meg Norge. Egy hatalmas híd közepén húzódik a határvonal, a híd a kies Idefjord fölött ível a két ország között. A mi kis városunk, Strömstad ugyanis a norvég-svéd határ mellett található. Sokat jártam át Haldenbe, a legközelebbi norvég kisvárosba. Eleinte angolul boldogultam, később már a norvégot is megértettem. Finom norvég csokoládét, burgonyás kenyérlepényt, halgombócot, fánkot vettem Norvégiában, jártam a haldeni várban, ahol XII. Károly, svéd királyt eltalálta egy kóbor puskagolyó. Voltam csontkovácsnál, kiegyengetni a hátam. És elmentünk időnként kirándulni is.

Romantikus viszonyom az országgal  akkor vált szorosabbá, amikor tagja lettem egy osloi buddhista közösségnek, és jó barátokra tettem szert. Sokat jártam ezért Oslóban és a környékén. Aztán résztvettem egy egyéves sámántanfolyamon, ahol a tanfolyam norvégul folyt, és kénytelen voltam Norvégia minden tájegységéből érkező emberekkel kommunikálni valahogy. Szóval, amikor a kedvesemmel találkoztam a strömstadi állomás parkolójában, nem voltam már kezdő.

Az első alkalom, amikor a kedvesemnél voltam Sarpsborgban, a Love Me Tender szólt a sztereóból. Esett a hó, és repkedtek a mínuszok. A legnagyobb csodálkozásomra a hálószobában nem volt fűtés, mi több, még fűtőtest sem, és az ablak is nyitva volt, éppen csak a hó nem esett be. Nem tudtam, de sokan Norvégiában nem fűtenek a hálószobában egyáltalán. Itt kellett aludnom. Csak az orrom kandikált ki a paplan alól, és az is szétfagyott. De a hetek-hónapok során még ezt is megszoktam lassacskán. Minthogy a Nescafét, a norvég tévé valóságshowjait, a kandallótüzet a nappaliban, a birkaszalámit, a barnasajtot is. Amikor először elmeséltem a páromnak, hogy Svédországban élek, de tulajdonképpen Magyarországról származom, azt mondta, hogy én csak akkor amolyan hobbisvéd vagyok, nagyot nevettem, de elfogadtam az érvelését. Aztán lassacskán átnevelt hobbinorvégnak.

A legnagyobb teszt persze még hátra volt. Tudniillik a norvégok egyik nemzeti eledelét kellett elkészítenem a családnak.

Elhoztam otthonról a legnagyobb fazekamat, a Norvégia nemzeti eledelei című szakácskönyvemet, és megvettük a hozzávalókat a får-i-kål nevű káposztás birkához. Két kiló káposztát, két kiló birkatarját (de lapocka is jó, illetve bárányhús) és egy csomag egész feketeborsot. A recept szerint só és háromnegyed liter víz is kell bele. A káposztát és a csontos húst rétegezve kell belerakni a fazékba, úgy, hogy a hússal kezdjük. A hús zsíros felével lefelé kerül legalulra, majd káposzta, bors, só, aztán ismét hús, káposzta, és így tovább. Ezt le kell önteni a felforralt vízzel, és az egészet lassú tűzön két órát kell főzni, hogy a hús a csonttól elváljon. Közben krumplit kell egészben megfőzni köretnek. És kész a kocsi.

Persze kisebb pánikrohamom volt az étel elkészítése előtt, mert még ilyet soha az életemben nem csináltam, sőt, még nem is ettem soha káposztás birkahúst korábban. Hogy úgy monjdam, blindre kellett hozzáfogni. Azon is izgultam, hogy a kis norvég család mit fog szólni a főztömhöz, hiszen náluk ez nemzeti eledel, minden évben ősszel még får-i-kål nap is van, amikor szinte kötelező ezt készíteni. Nem volt mese. Izgalom ide, izgalom oda, felvágtuk a káposztát, beledaraboltuk a húst. Alacsony hőfokot választottunk, és figyeltük, nehogy túl gyorsan főjön meg az egész.

Hamarosan az egész lakást káposzta és ázott gyapjúkardigán szaga lepte el. Sőt, az egész házat, az egész kvártélyt. Tudták a szomszédok is, hogy mi fő nálunk. Talán csorgott is a nyáluk. A norvégoknak bizony mindez ínycsiklandó. Nem így nekem. De azért lepleztem enyhe undoromat. A svédek szokták mondani, hogy olyan ízű a birka, mint a kardigán. De el kell mondjam, hogy az íze nem is volt olyan tragikus, mint a szaga. A káposzta ugyan átvette a birkaízt, de a hús kellőképpen megfőtt, és a krumplit agyonsóztam, hogy legyen valami kis íze az egésznek.

Azt hiszem a köményes pálinka, vagy ahogy itt hívják, az akvavit, az élet vize, hiányzott csak. És ami nagyon szerencsés, a teszten átmentem, a bennszülötteknek nagyon ízlett a főztöm. Még másnap is azt ettük. Nekem ugyan egy életre elegem lett a kardigánízű egyvelegből. De majd meglátjuk, jövőre is lesz får-i kål nap Norvégiában.

A sztereóból azóta sokszor hangzott el a Love Me Tender meg más Elvis-sláger. Azóta is rendszeresen vásárolok finom norvég csokit és fánkot, burgonyás lepénykenyeret. A Norvégia nemzeti eledeleiben pedig még sok izgalmas recept van, például főtt birkafej, kenyérben sütött lazac, vérpalacsinta.

 

 

Print Friendly

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................