Categorized | Jávorszarvaslesen

Magic Mushroom

Posted on 23 September 2016 by Judit

Egy Facebook-bejegyzésnél hatalmasodott el rajtam a diskurzus, miszerint füles izék (üregi szamarak) kergetnek egész este, és erre természetesen lecsapott a Karma Rendőrség, hogy hoplá, meg hogy mit ettem, vajon magic mushroomot (kétszer három kérdőjel). Erre annyira összezavarodtam, hogy a hajnali knäckebrödöt – a gyengébbek kedvéért svéd szárazkenyér, de nem kétszersült, mert egyszer sült – szóval fordítva vajaztam meg, nem a fonákján, hanem a simáján, mire a fonákján megvajazók egyesülete rögtön kizárt a tagjai közül, még aznap hajnalban.

Jelentem, lenyúltam. Még az üldözési mániám sem eredeti. Piszkos módon nyúltam a nyúlért egy másik lopkodó kalapjába. Na, mármost a másik lopkodó egy bűvész. És nyilván pofára eshetett, hogy nem volt nyúl hirtelen a kalapjában, amikor azt előhúzandó belenyúlt abba. Lenyúltam. Piszkosul. De ezt most nem részletezném.

Megint elnyúltam volna a két knäckebröd után. De a füles izék nem hagyták nyugtomat. Ott pattogtak az ágyam végében, az egyiknek fém füle volt, ami előre-hátra, előőőőhehere-hátra himbálózott. A másiknak olyan Pokémon-pofija volt, és szivecskék buborékoztak a szájából. Olyan Pokémon-pofija volt, és ugraburgált, mintha el akarna árasztani giccsességével.

De ha belegondolok, gombát ettem hipp-hopp-hopp. Ahogy azt a családi legendáriumban olvashatjuk. Miszerint Lajos bácsi és Juliska néni, kicsiponki (ma Románia) születésűek, mindketten távoli rokonaink, egy verőfényes, ám kissé lucskos napon kimentek az erdőbe gombászni. S mivel három napig nem hallattak magukról, a család elhatározta, hogy kimennek az esztenába megnézni, mi van a két öreggel. Amikor megérkeztek, és rájuk nyitották az ajtót, hát, azok az ágyon ugrálva ezt kiabálták: gombát ettünk, hipp-hopp-hopp. Aminek gyomormosás lett a következménye.

Na mármost, ha a magic mushroom vagy a népi variánsa, a légyölő galóca (Amanita muscaria), ami az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a kalaposgombák rendjébe, ezenbelül a galócafélék családjába tartozó faj, na, ha ez okozta egyrészt azt, hogy Lajos bácsi a földhöz vágta a kalapját, akkor azonképpen és másrészt, sőt, egyébként nem csoda, hogy füles izék kergettek egész este.

Ugyanis két napja az erdőben jártam. Egy verőfényes, ám kissé lucskos napon én és Marie barátnőm fogtuk a fonott kosarainkat – bocsánat, ő egy IKEÁS szatyrot, mert nem profi, hiszen a profi gombászok, ugye, sose szednének gombát műanyag szatyorba – és kimentünk az erdőbe. Melyik erdőbe? Hát, az egyikbe. Mivel itt mindenütt erdő van. Lakott terület olyan 100 kilométerenként, közben meg erdő-erdő-erdő. (De erről – ha jól emlékszem – már katyvasztottam egyszer egy szösszenetet.) Marie, aki nagyon optimista, mert mindjárt egy nagy IKEÁS szatyormonstrummal eredt útnak, gombaszemekkel van megáldva. A mohában és fűcsomók (fülcsomók) alatt megbúvó rókagombát mindjárt meglátja, szinte kilométerekről. Akkor én kocoghatok az emelkedőn, mint egy túlsúlyos szamárkanca, hogy le ne szedje előlem az összeset. Fújtatok, izzadok, kilóg a nyelvem, már-már feldobom a patám, csakhogy az áhított gombát utolérjem. Marie gyorsan továbblibben – ő az erdei tündék családjába tartozó faj. Én meg… egyszóval megalázó, ahogy loholok utána hegynek feeeel, hegyről leeeee. Másnap izomlázam van.

Másnap is gombát eszem. Vajon megpárolom, kicsit megsózom, megborsozom, ha van kedvem, ütök rá két tojást, ha nincs, úgy, ahogy van, megeszem pár rendesen megvajazott knäckebröddel…Még egy hétig gombát eszem. Talán ez az, ami az agyamra megy. A sok gomba: rókagomba, sárga gereben, vargánya, különféle tinórú, tölcséres rókagomba, fakó zsemlegomba. (Ez utóbbi nem védett Svédországban.) Szép a lista, teli a kosár és félig az IKEÁS szatyor. Persze Marie naiv volt, hogy azt hitte, az egész szatyrot, ami bazinagy, teleszedi. Na, mindegy. A tündék lehetnek egy kissé naivak. A szamarak nem!

Visszatérve a lopás tényéhez. Már az sem biztos, hogy helyesen (nem) idéztem a nagy varázslót. A fordító SEM emlékszik már pontosan mindenre. A vájtfülű olvasó meg pláne nem. Főleg nem azután, hogy napokig…De már tudjuk, hogy mit evett. Már csak azt nem tudom, hogy a fémfülű vagy a Pokémon-pofijú volt Lajos bácsi vagy Juliska néni. Mindketten ott ugráltak az ágyon. És tudjuk, hogy mit ettek.

A nyulakról ennyit. A rókákról meg amannyit. Az amanitákról meg emennyit. Kellemes és szórakoztató az ősz (sic.! későnyár) a skandináv pampákon. Húsz-huszonkét fok napközben, elszórtan helyi zápor, ritkán zivatar, időnként erősebb széllökések. Az erdőben jávorszarvas, őz, vaddisznó, hiúz, farkas, északabbra medve, számtalan rovar, például szarvas-kullancslégy (Lipoptena cervi) vagy cseszle (Simuliidae) na, és nyúúúúúúúl.

A diskurzus folytatásának reményében zárom kurtafülű nyúlfarknyi szösszenetem. És könyörgöm, harmadnapra nyissátok rám az ajtót!

Print Friendly

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................