Categorized | Jávorszarvaslesen

Január

Posted on 16 January 2016 by Judit

Nehéz havazás. Nekiveselkedik a tél, hogy befagyassza a szánkat. Hogy ne tudjunk szabadon beszélni mindenről, ami a szívünket nyomja. Aztán már csak pilikél a hó, a nehezét már lerakta. De mi csak nem tudunk könnyíteni a lelkünkön. Meg kell várni az olvadást.

A fagy azonban jó, összeköti az embereket. Elő lehet venni a hómotorbiciklit, a kutyaszánt, és a nyáron úttalan utaknak számító területeken is át lehet egyenesen vágni. Vegyük például azt, hogy az exem megint megnősül. Nem tudok róla, mert nekem persze nem mondták el, de itt van a szánkó, és eljön az egyik közös ismerősünk hozzám, és iszik egy feketekávét nálam, és akkor megmondja, hogy mi a nagy helyzet. A kávét kiöntöm neki a csészébe, de ő ragaszkodik hozzá, hogy a csészealjból szürcsölje a nyelvére helyezett kockacukorra. Mint az oroszok. Az ismerősöm régimódi. Tulajdonképpen ő az egyetlen, aki még kockacukorral issza a kávét. Azt mondja, ez a hagyomány, ezt tanulta a nagyapjától, aki még szánhúzó kutyákat tenyésztett északon.

Ezzel le is van zárva a beszélgetés. Az ismerősöm elmegy. Én pedig itt maradok egy információfoszlánnyal: az exem megint megnősül. Nem ismerem azt, akit elvesz, nem idevalósi. Déli. Ott nem tenyésztenek szánhúzó kutyákat, és nem szürcsölik oroszosan a kávét. Nem közlekednek hómotorbiciklivel, mert nincs hó. A télen még fagy sem volt. És nyugaton sem. Ott a Golf-áramlat melegíti a partokat. Fagy tulajdonképpen csak itt és a keleti parton van. Összeköttetés is csak nálunk. Pedig egy-egy szomszéd között a távolság akár száz kilométer is lehet. Még a kutyák ugatását sem hallani.

Összeírom, hogy mit kell venni, pár kiló cukrot, lisztet, szárazélesztőt, babkonzervet, füstölt húst, szalonnát, sót, talán pár káposztát, krumplit, lekvárt, vécépapírt, kávét, mindenek előtt kávét, hátha jönnek még hírek délről, hátha jön valaki még egy kis foszlánnyal, hogy legyen min mérgelődnöm ebben a megveszekedett hidegben.

Amit a hó takar: a befagyott folyó. Ami a vastag jégréteg alatt van, a láthatatlan élet: lassan, lassan, nagyon lassan úszó lények.

A fagy az életet jelenti. Ha befagynak a vizek, be lehet fogni a szánhúzó kutyákat, és útra lehet kelni, elindulni a legközelebbi településre, ahonnan élelmiszert és lőszert lehet beszerezni. Egész koranyáron nyáron és koraősszel elszigelnek a vizek – a tenger, a folyó, a tavak, tóságok. Ha nem jönne fagy, éhen halnánk.

Ha a jég megolvad, az utak járhatatlanná válnak. A kásás jég alatt végtelen feketeség terül el, ami elnyeli a hangot.

Már csak pilikél a hó. Errefelé ritka és becses vendég a hír. A foszlányokból lehet összekombinálni a pletykát. Szóval az még csak pletyka tán, hogy az exem újra megnősül. De a vendégem megesküdött rá, hogy látta a karikagyűrűt a kezükön. És azt is hallotta, hogy az új asszony anyósomnak szólítja az én volt anyósomat. Érdekes, ahogy cserélődnek a szerepek. Ahogy jönnek-mennek az évszakok. Hamarosan a nap is feljön. De a nagyszabású fagy megmarad itt, északon. Szerencsére. Még pár hónapig.

Print Friendly
Share

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................