Archive | January, 2014

Aki hallgat

Posted on 18 January 2014 by Judit

1.

egy igazán hosszú verset
gondoltam írok
kigondolom magamnak
kigombolom magamat
megoldom a kötést
amit még otthon
amit még odahaza
rakott rám anya
mielőtt végképp felnövök
kigondolom magam
mert ez nem én vagyok
aki beszél
hanem az vagyok még mindig
aki hallgat

2.
jól bevált stratégia
hogy aki hallgat
és csak szemlél
mindig csak kicsiket szemezget
a nagy-nagy közös (cseresznyés)tálból
– az sokáig él
vagy legalább is
szemelvényenként éli meg
vagy szerelvényenként
amit más egyszerre

3.
kicsit babrálok még a tányéron
a csokimártásba ragadt
piskótamorzsákkal
úgy gondoltam
ha már vége a lakomának
minek hosszúverssel jönni

4.
magamat folyton újragyúrom
a maradékokból új fogásokat
találok fel
tálalok fel
csak ezt az anyafigurát
nem tudom sehova
sehova se bedolgozni

5.
a tengeri vidrához vagyok hasonlatos
ami minden szorult helyzetből még
megtalálta a kivezető utat

6.
az üvegkristály tengeri vidrát
kerestem egész délután
úgy emlékeztem
mindig is az ablakpárkányon állt
a virágok sáslevelei között
de most aki eltörte
nem merte megmondani
hogy a kertben milyen mélyre ásta el

7.
kedves kicsi vidra
kedves kicsi kristályvidra
most innen hová?

8.
az utóbbi időben sajnos
olvasni már nem tudok
mert minduntalan ha elkezdek
előtolakodnak a saját szavaim
hogy azok akarnak ott lenni
kinyomtatva a könyvekben
s olyan erőszakosan jönnek
hogy mások könyveit
nem hogy befejezetlenül
de elkezdetlenül eldobom

9.
én egy olyan alkatú
költő vagyok hogy
a szűz olivaolaj
felforrósítása közben
is verset írok
vagy ahogy a
Charlotten-hagymát
a kezembe veszem
azok mindjárt
strófákba rendeződnek
és csak erőnek erejével
állíthatom meg őket
hogy ne rímeljenek egymással
vagy a fokhagymagerezdekkel

10.
magamat folyton újraírom
de újra meg újra
csak ugyanazt tudom mondani:
hogy javítások nélkül élek

11.
„Kínából pihik jöttek”

12.
igyekszem bedolgozni
igyekszem begyúrni
belevenni
bevonni
másokat is
mást is
azt az egyet
egyetlen egyet
csak egyetlen egyszer
ám lehetetlen
mással megosztani
a pihepuha párnát
csak az ágyat lehet
a pihiket nem!

13.
Angliában még vannak utcák
ahol a tizenhármast
úgy ahogy van
k i h a g y j á k
„a keserű ízű sárga fényben”

14.
Angliában sokszor
kihagyják a tizenegyest is —
bökök a tévére
a valóságban nem is tudom
mit hagynak ki
mit nem

15.
kicsit babrálok még a távirányítón
ez a babrálás lett a hobbim
ez a folytonos nem babra megy a játék

Comments (0)

Bohusläni boszorkák

Posted on 17 January 2014 by Judit

Lisbeth Sten
( Ősz)
Lisbeth prűd
Fehér gyapjúharisnyát visel
hogy a léptei alapján is
azt higgyék: angyalka
angyali léptekkel
hogy alig is érinti a földet
lépked kicsit mindig fölöttünk
röpköd őrködik
szerepel
fiús szőkeszürke haja alapján sem
lehet megmondani
hogy nem angyal
kicsit idősebb mindannyiunknál
fölöttünk jár-röpköd az idő
a védikus idők
kerepel
mint valami árjaangyal
hangja lágy
gyapjúharisnyája puha
haja szürke
szeme kék
szárnyai libatollakból
szanaszét állnak
tollait rendezgeti
mint egy lúdanyó
akit a babonás népek
már nem egyszer
angyalnak néztek
Lisbeth milyen prűd!
Ebbe a fehér
tollas hacukába bújt el
tiszta jóság
jéghideg csapvízben
kéz kezet mos
hagymát vág
darát főz
babot
egy csokor menta
csombor macskagyökér
finoman keresi pulzusom
kis Jézuska anyukája csecsén
lóg bekeretezve a falon
azt mondja
lomha a szívverésem
nem ugrik mint a béka
csak vánszorog
elnyúlik akár a tészta
ezt leírja
gágog tovább
a dara elfő
az idő vánszorog
Lisbeth milyen prűd!
Befűtött jól a kisszobába
meztelen testemen kotorász keze
ujjai alatt feléled
az illóolaj
az illő olaj
a masszázspont
a testem a béka
két meleg tenyere között
ébredeznek a békaseregek
megérinti fejtetőm
orrnyergem arcom a fülem mögött
két oldalt a nyakamon
mellkason hason combon
térdkalács és talp alatt
illatfelhő övez
s dunsztba tesz
nagy nehéz tolldunyhába
angyalszárnyakkal befed
festetlen ajka egész közel
színeket látok:
fehéret
vöröset
tarkát
felszakadok kezei között
a dunyha a szoba
csupa toll
azt mondja: ibolyát látok
testi szerelmet jelez
azzal kimegy
a teavíznek valót…
hátrahagy
engem
és egy félig angyali mosolyt
Lisbeth prűd
Hangja gyapjú
haja len
kacag
gyógyít
segít
őriz
őrizkedik
valami fátyol üli
valami finom ayurvédikus por
angyalpor
rizspor
molyirtó
liszt
nagy örömömre
meztelen férfiak szaladgálnak a tévében
hogy a pöcsük ezerfelé lóg
spongyákkal dobálódznak
lándzsákat ráznak
kacagnak
kergetőznek
testük fényes sima
tollazatuk rendezett
pulzusom ugrál
Lisbeth rémült arccal
keresi: Jézusom, hova lett?
azt sem tudja, hova nézzen
mindenütt élet
éles harsány és vad
Lisbeth sír és elszalad
Lisbeth sír és elszalad
Lisbeth sír és elszalad
(Megjelent a Pannon Tülörben)

Comments (0)

Tags:

Matarka-bibliográfia

Posted on 17 January 2014 by Judit

  1. Váróterem. Műhely : kulturális folyóirat, 2012. 3. sz. 41-42. old.
  2. Csavar, kamion. Pannon tükör, 2011. (16. évf.) 4-5. sz. 33. old.
  3. Az olvasóhoz (vers). Új forrás, 2008. (40. évf.) 8. sz.
  4. Bohusläni boszorkák (vers). Pannon tükör, 2007. (12. évf.) 4. sz. 23. old.
  5. Koster-keringő (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 2007. (30. évf.) 3. sz. 43-44. old.
  6. Ingrid Turesson (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 2006. (29. évf.) 3. sz. 27. old.
  7. A zongora nem hegedű, a zongora dob; A repülőszőnyeg titka. Pannon tükör, 2005. (10. évf.) 1. sz. 13-14. old.
  8. Sorsom (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 2004. (27. évf.) 3. sz. 26. old.
  9. A halál semmi (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 2004. (27. évf.) 3. sz. 26. old.
  10. Tea (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 2004. (27. évf.) 3. sz. 26. old.
  11. Magántörténetek. Műhely : kulturális folyóirat, 1996. (19. évf.) 5. sz. 14. old.
  12. Aludnék, mint a hal… (vers).Műhely : kulturális folyóirat, 1995. (18. évf.) 1. sz. 26. old.
  13. Egy város utcáit látom… (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 1995. (18. évf.) 1. sz. 27. old.
  14. A (Jugovinil) kis gőzhajó (vers). Műhely : kulturális folyóirat, 1995. (18. évf.) 1. sz. 26. old.
  15. A herceg; Menedékház (versek). Mozgó világ, 1985. (11. évf.) 11. sz. 24-25. old.

 

www.matarka.hu

Comments (0)

A sas, a farkas és a rozsomák

Posted on 17 January 2014 by Judit

Emlékszem, az autómban ültünk mosdatlanul és éhesen Reggelit ígértél, és már jócskán elmúlt dél. Ott ültünk a kocsiban, te az anyósülésen, és az eget figyeltük, lesz-e eső vagy nem, s mert a felhők olyan gyorsan vonultak, hogy hol sütött, hol zuhogott, nem tudtuk eldönteni, mi legyen. Az ábécé parkolójában ültünk az autóban, és a kezedet tartottam. Azt mondtad, hogy olyan melegek a kezeim, mint a kisgalambok.

– Neked meg halhidegek.
S rám néztél fekete mandulaszemeiddel.
– Ha hal vagyok, milyen vagyok?
– Hideg – válaszoltam. – biztos rossz az energiaellátasod. Beszorult.
Hallgattál egy ideig, aztán azt mondtad, hogy a hal vagy, ami kicsúszik a kezek közül, és eltünik a vizek mélyén.
-Szerintem nem a hal az erőállatod, hanem valami más – mondtam.
Meg mindig tartottam a kezedet. Azt kérdeztem, ki tudnád-e találni, mi az erőállatod.
Elmosolyodtál, majdnem úgy, mint azon a felvételen, ahol meg szép és ravasz bajuszod volt, ami valahogy illett hozzád.
– Medve?
Kikacagtalak.
– Nagyon messze van az igazságtól…azt hiszem, nem tudod kitalálni…Akarod, hogy megmasszírozzam a vállad? Faj?
– Mostanában sokat fájt – mondtad, és a galambmeleg kezemet ráhelyeztem a fájdalmas helyre, majd finoman és nagy pontossággal stimulálni kezdtem az izmokmat és  triggerpontokat. Láttam, elvezted. De én egyre jobban felizgultam, annak ellenére, hogy egész éjjel nem aludtunk és tizenkét órája nem ettünk.
– te megmondod, mi az erőállatod? – kérdeztem.
– Találgass.
– Róka?
– Majdnem.
– Farkas?
– Nekem így is, úgy is vége. Tudod, a farkas és a sas soha nem találkoznak.
– Neked a sas?
Bólintottam.
– és megvan hozzá a rálátasod is.
– Igen – mondtam magabiztosan.
Nem sziszegtél, pedig egyre mélyebben gyűrtem az izomcsomókat, bár óvatosan, és igazán érzékien vájtam bele, hogy én is, te is élvezzük.
– Ha ezt így folytatjuk – mondtam hirtelen-, úgy felizgulok, hogy azonnal le kell vegyem a ruhádat, az enyémet is, mert nem bírom tovább, hogy ne érezzem a bőröd melegét az egész testemmel.
S abbahagytam a masszírozást. A parkolóban poroszkáló nyugdíjasokra pillantottam. Azok hogy meglepődnének a város közepén egy autóban nyíltan szeretkező pártól.
Mi nagyon intenzíven szeretkeztünk, rituálisan és spirituálisan is. Egy időszakban azt gondoltam, talán te vagy a tantrikus párom, de aztán megértettem, hogy mégsem.
– Egyetlen alkalommal találkozik a sas a farkassal.
Megfordultál és megint rám néztél a sötét mandulaszemeiddel. Gyönyörűek, hiába hunyorogsz. Kíváncsi voltál.
– Ázsiában sassal vadásznak a farkasra. A vadász elrabolja a fiókát a sasfészekből, és felneveli. Mégpedig farkasvadásznak. A sas a magasból könnyen észreveszi a prédát, lecsap rá. A farkas és a sas körülbelül egyforma erősek. A sas karmai beleakadnak a farkasba, és ne tudja elengedni azt, mintha görcsött kapott volna. De a farkas túl nehéz ahhoz, hogy a sas fel tudná emelni. A farkas küzdeni fog, hogy megölje az ellenfelét, de nem tudja elérni a sas nyakát, ezért a csűdjét, a mellkasát kezdi harapdálni. Ha nem veszi észre a vadász, és nem érkezik időben, hogy kiszabadítsa a madarat, a farkas megöli azt. De a vadász gyors mongol lova hamar odaér. Akkor a vadász szíven szúrja az acsarkodó farkast, majd lefejti a farkasba görcsösen kapaszkodó sast. A farkast a helyszínen felnyitja és kibelezi. A sas mindig megkapja az első falatot, mégpedig a farkas tüdejét…de ez egy szomorú történet, és én nem akarom felfalni a tüdődet, hiszen hogyan tudnál üvölteni a tüdőd nélkül!
Láttad, hogy elszomorodom. Lehet, a könnybe lábadó szememet is láttad.
– Ez csak tragédiába torkollhat. Egy sas és egy farkas rendes körülmények között sose találkoznánk – jelentettem ki a helyzetünket igen pontosan látva. Rálátás, távlat, átlátás. Megvan. A farkas ezt nem tudja. Nem ezt tudja. De mi tudtuk, már ott, az ábécé parkolójában, hogy köztünk nem lehet semmi, vagy ha igen, annak tragikus vége lehet csak.
Megebédeltünk, utána kimentünk a bükkerdóbe, oda, ahol még a tizennyolcadik században is boszorkányt égettek. Az erdő  szerelemmel teli és  életerőben sugárzó volt. A bükkerdő sajátos fényviszonyairól beszélgettünk, s esett az eső, pedig meleg volt, vagy húsz fok is. Hihetetlennek tűnt, hogy alig pár kilométerre voltunk csak délre Hortentől, ahonnan Amundsen rendelte a délisarki expedíciót öt a speciális  öltózéket…Tudtad, hogy egy horteni szabó varrta neki a ruhákat?…ebben a trópikus bükkdőben nem léhat mínusz ötven fokra ruhát varrni.
Meleg volt, nedves, és a hatalmas fák egyenes törzse ugyanúgy fénylett, mint a bőröd az izzadságtól.
Aztán arról meséltél, amikor Munch nyári háza közelében egy nagy követ találtál a bátyjáddal, aki ott lakott Åsgårdstrandon, szemben a Munch-házzal.
– A szikladarab tele volt holdkővel, s nehéz volt, alig bírtuk a strandról elvontatni.
– Hol van ez a szikla most?
– Megpróbáltam annyi holdkövet kifejteni belőle, amennyit csak tudtam. A holdkövek még otthon megvannak.
Egymás mellett sétáltunk ezen az elvarázsolt helyen, ami egészen olyan volt, mint amilyennek a paradicsomot képzeli az ember.
– Olyan, mint egy paradicsomi szigeten – mondtam.
– Tudod, mit jelent a holdkő?
– Nem, mit?
– Termékenységet.
– És hány követ sikerült kifejtened?
– Húsz-huszonnégyet.
Elmosolyodtam, de tudtam, hogy minden félelmed ellenére sem lettem terhes. Azért a biztonság kedvéért felvettem az útról egy bükkmakkot, és felnyitottam. Üres volt belül. A bükkfák nem hazudnak. És tovabbmentünk.
Láttam rajtad, hogy szomorú vagy. De nem tudtam, a sok ok közül melyiket választottad ki magadnak. Én azt, hogy a sasnak van választása, hogy kihagyja a farkast. Igaz, akkor elveszíti a vadászát, de visszanyeri a szabadságát. Nem fogja szeretett vadásza a legjobb falatokkal táplálni, maga kell keresse a prédáit: nyulat, birkát, kisebb madarakat, elkóborolt gyerekeket. Nincs sas, ami ne sajnálná otthagyni a vadászát. És nincs sas, aki együttérzésböl elvétené a farkast,
A vonatra várva hideg kezedet tartottam megint.
– Nem lettek melegebbek. Fázol?
– Igen.
Esett az eső.
Elutaztál. De sose mondtad meg, hogy csak szerettél volna farkas lenni. Pedig láttam a szemeden, lopakodó járásodon, testtartásodon, rejtőzködő életmódodon, kitartásodon és kegyetlenségeden, hogy nem farkas vagy. Nem sztyeppei, sem magányos farkas, hanem rozsomák. A farkas csak akkor öl, ha éhes, és csak annyi rént pusztít el, amennyit megeszik, hogy ne pocsékoljon. A farkas pusztán a gyilkolás kedvéért sose öl. A vadász ezért tiszteli a farkast, és megveti a rozsomákot.

Comments (2)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................