Categorized | Editorial, Szépirodalom

Két vers

Posted on 05 December 2012 by Judit

SZELES JUDIT:

Március 15., Debrecen

fehér szaga a kórtermeknek

ketrecben nyöszörögnek a vakok

elzárták előlem a gázcsapot

 

virágszirom hullik arcomra mindig

és este harmat, ha akarom

minden más madárcsőr, madárkarom

 

néha csönd van, rigók, zöld falak

földre rogyott az alázkodó

bárcsak megjönne már Godot!

 

de kilincsek, kulcsok, zárak

szentelt aqua destilláta

csak otthon almaillatú a láda

itt rend van és tizenhét húsdarab

tizenhét állat, s mind harap, harap

(1986)

 

1986-ban töltöttem be a 17. életévemet. Március tizenötödike mindig családi ünnep volt nálunk, az édesapám születésnapja, abban az évben az 55-öt töltötte. 55 a kedvenc számom volt sokáig. Ennyit a számmisztikáról. Egy másfajta misztikum is körbelengi a verset: 1986-ban ennek a versnek politikai olvasata is volt, ami miatt a debreceni EGYETEMI ÉLET szerkesztőségében népszerű figura lettem, de a vers kiadásáról szó nem lehetett.

Gyászolom

Hiába rotyog az ebéd a tűzhelyen.

Ki-bejárkálnak, de senki nem kér belőle.

Úgy lett üres a zsebem, hogy kivettem onnan a kezem.

Hiába rotyog a fazék szemben velem.

 

Gyászolom a rád pazarolt figyelmet,

a rám ragadt emléket, a szétmaszatolt kedvet.

Gyászolom a beléd vetett bizalmat

és a miattad megbomlott rendet.

 

Azt hittem, nem kell már magyaráznom,

mitől keserű vagy édes egy álom,

vagy mitől döglik a légy egy

elviselhetetlenül forró nyáron.

 

De látom, nincs benned értelem vagy vágy,

érzéketlen vagy, mint a fát szorító kő.

vagy mint a satuban felejtett tárgy.

Vagy mint anyád.

 

És most szépen kisúrolom a cipőm,

köpök is rá, hogy legyen fénye.

Nem érdekel, hogy nincs rá időm,

kidőlök egy veszélyes meredélyre.

(2012)

Először a Librariuson látott napvilágot  elektronikus formában.

 

Print Friendly
Share

13 Comments For This Post

  1. Gyimesi László Says:

    Nagyon szép versek – az első tán aktuálisabb ma, mint megirásakor. A második érett, tiszta, pontos. Gratulálok!
    Gyimesi László

  2. Judit Says:

    Köszönöm a méltatást, kedves László! Nagyon örülök neki.

  3. Imre Says:

    Én is gratulálok!

  4. Judit Says:

    A nyolcvanas években ismertelek meg, Imre! Köszönöm. A barátságot is.

  5. Benedek Szabolcs Says:

    Köszönöm a versélményt!

  6. Judit Says:

    Szabolcs, én örülök, hogy élmény lehetetek! 🙂

  7. Emőke Says:

    Judit,
    sok erős, komoly kép van a versekben. És egymásba illenek, mert nem mindig illenek egymásba. Ez szépen kinyitja mindkettő képiségét. Vajon miért pont ezt a két versedet tetted ki?

  8. Judit Says:

    Emőke, köszönöm a kedves szavakat!
    Miért ez a kettő? Elkezdtem szerkeszteni egy verskötetet. Most éppen az Március 15. az első vers, a Gyászolom pedig az utolsó. Mindkettő életem kritikus pillanataiban keletkezett.

  9. Judit Says:

    Tóth Dénes szerkesztősége idején kezdtem publikálni a debreceni Egyetemi Életben, mentorom Fucskó Miklós volt. Utána hamar bekerültem a Sárvári Diákköltő és Diákírók körébe. Akkoriban Hajdúböszörményben, majd Debrecenben laktam. A pesti találkozókra, felolvasóestekre egyszer-kétszer jutottam el. Kemény Istvánnal, Tóth Imrével, Nagy István Miklóssal, Szénási Miklóssal, Erdei Piroskával, Gere Zsolttal és Tóth Krisztinával tartottam a kapcsolatot…Azóta Imrével és Stefánnal (Nagy István Miklós) nagy barátságban vagyok. Köszönöm a húsz évnél és hosszabb barátságot!

  10. Tomkó József Says:

    Csenger?

  11. Judit Says:

    @Tomkó József
    Nem küldtek meghívót, szerintem nem kaptak pénzt rá(m).

  12. Judit Says:

    Ebből a korszakból való az Ideje elmenni című vers is:
    http://www.panno.se/2013/10/szeles-judit-ideje-elmenni/

  13. Judit Says:

    http://www.panno.se/2012/02/1986/

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................