Archive | November, 2012

Tags: ,

Kapribigyó és a fókák

Posted on 30 November 2012 by Judit

A vadászlest elhagytam. De cudarul kiebrudaltak! Földön nem futok, hanem egy kikötőben húzódtam meg. Nyáron szép. A környék legszebb két strandjától lakom 200-200 méterre. Az egyiket Caprinak hívják. De nem olasz. Csodás homokos part a nyugat-svéd kopár sziklák között. Biztos a sok keserűség miatt lenyelt sós könny hasonlatossága a kapribogyóhoz ihlette meg a tengerészözvegyeket, amikor Caprinak nevezték el a helyet.

A másik strand ennél is közelebb van, nincsenek savanyú-keserű pinák, csak napsütés, déli fekvés, csipkebokorrózsa, borókabokor és fókák. Ma sorra ott heverésztek a sziklákon, és olvasztották a zsírjukat. Seläter a hely neve. Nagyszerű, látványos és hosszú strand, ahol a homokos és a kavicsos part váltakozik egymással. A homokos részeken fehér kagylókat, a kövecses részen tengeri csigákat mos a víz a partra. Tudom, ismerem minden négyzetcentiméterét. amikor magam is ott sütkérezek a fókák között, látom, ahogy a vízből fel-felugrál a nemrég ikráiból kikelt tőkehalfióka. Feldobja magát, s megcsillan egy pillanatra. De az is lehet, hogy egy kismakréla. Ilyen kicsi korukban nem lehet igazán tudni. Főleg nem ilyen messziről. A főkák jókedvűen böfögnek. Ők talán tudják.

Szóval én itt, partavetetten, vagy ahogy itt mondják, strandra vetetten várom a tavaszt. Igencsak messze, még tél sem volt. De legalább van ez a titkos helyem, ahová egy sziklahasadékon keresztül jutottam, apálykor a legalsó sziklafokra le lehet ülni, s hallgatni a fókák böfögésést, figyelni a kishalak halálugrását.

Van Bécsben tíz leány, 
egy váll, és ráborulva sóhajt a halál, 
kitömött gerlékkel telt liget dermedten áll. 
A hajnalból kis törmelék 
a dér múzeumában látható, 
egy termen ezer ablak ég, 
ó, ó, ó, ó! 
E dal csukott ajkadra való! 

Ez a dal, ez a dal, ez a dal, 
a halálra, konyakra és önmagára vall, 
nedves uszályú tengeri hal. 

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, 
pamlagba, holt könyvbe temetlek, 
a zugoly poros bánatába, 
a liliom sötét padlására, 
a holdban lelünk nyoszolyára, 
ez a tánc a teknősbéka álma, 
jaj, jaj, jaj, jaj, 
fogadd e dalt, törött derekú ez a dal. 

Van Bécsben négy tükör, 
hol ajkad s a visszhang egymásra tör, 
hol zongorára írták a halált 
és kékíti a kisfiúk haját, 
a háztetőkön koldushad tolong, 
s könnyeken friss koszorú borong, 
ó, ó , ó, ó! 
Fogadd e dalt, mely a karjaimba haló. 

Mert téged imádlak, álmodlak árván, 
a játszó kisfiúk padlásán, 
Magyarország ódon fényére vágyva, 
meleg délután lágy zsongására, 
hó-bárány lépdel, hó-liliom rezdül 
homlokod sima csöndjén keresztül, 
jaj, jaj, jaj, jaj 
„örökre szeretlek”, enyém ez a dal. 

Majd Bécsben táncolok veled, az lesz a jó, 
szép maskara lesz rajtam, 
álarcom nagy folyó, 
partom jácintot ringató, 
lábad között felejtem ajkam, 
és lelkem fénykép-albumokban s liliomokban. 
Lépteid sötét hullámaival, 
mind hegedű és kripta, szerelmem, ó, szerelmem, 
elhal e sok-szalagu dal.

 (Weöres Sándor fordítása, Frederico Garcia Lorca: Kis bécsi valcer)

Leonard Cohen/Garcia Lorca (a reklámvideó szerkesztője bizonyára nem tudott angolul)

 

Comments (0)

Tags: , ,

Nyitott Strandszemét Projekt 2012-13 tél

Posted on 29 November 2012 by Judit

Itt még fekszik, nem soká ez után felállítottam.

– Öregem, ne feküdj itt a fagyos homokban!

De meg se moccant. Föléhajoltam, tán meghalt. Aztán megpróbáltam felemelni.Kurva nehéz volt. Minden porcikáját átjárta a tengervíz, és nehéz volt, mint a hullák, pedig élt. Elvonszoltam a  képen látható betonoszlopig, s odakötöztem, mert nem bírt megállni a lábán. Most Ő a Fallosz a Strandon, az én Falloszom, a nagy Strandfasz.

Az a tervem, hogy majd szépen körégyűlnek a csillagok.

Reggel lemegyek majd, megnézem, áll-e még. Minden reggel lemegyek. Gyűjtögetni fogom körül a szemetet. Ez a faszi is egy szemét. Valami évszázados hajó roncsából és darab, ami – ki tudja meddig – hánykolódott sok más tengeri hulla és hulladék között. és most a lábaim elé vetette partra a tenger. Mit kezdjek vele? Vele fog kezdődni minden strandtakarítás, pucolás, szemétszedegetés, kukázás. Igaz, ez egy atipikus téli tevékenység, de mit csináljak, ha november utolsó előtti napján szóltam oda a fagyos homokba heverő farönkhöz.

– Öregem, kelj el, és állj! Állj itt, ni! Segítek…Fú, de kibaszott nehéz vagy! Jól beszívtál!…Álljál már meg! Várjál, keresek valami hajókötelet.

S megyek, keresem.

– De ne boruljál már fel!

Kötözöm. Csomózni még nem tanultam meg, mert paraszttal éltem, nem matrózzal itt a Nagy Skandináviában. Csak az oszló-öltést tanultam meg, de az kézimunka, iparos, nem hajós!

– Kézi, kézi, mondom, hogy ne boruljál már ki!

S meghúzom a kötelet a farönk körül.

– Na, szép vagy, Fasz! Ahogy itt állsz a pad előtt, arccal délnyugatnak. És tudod, vasárnap advent. Majd gyújtunk gyertyát, faszikám! Jó lesz?

Még nézem, aztán cseperegni kezd.

Holnap is lejövök. Gyűjtök köré szemetet. Építem tovább. Kikaparom a hó alól a gusztustalan nájlonszatyrokat és sörösdobozokat. A múltkorában láttam itt egy műanyag vödröt. Majd jó lesz a szemétgyűjtéshez.

 A Nyitott Strandszemét Projekthez bárki csatlakozhat. Csak a seläteri strandon talált szemetet szabad az intsallációba beilleszteni. (Ragasztót, szöget lehet használni.) Ha nem a környéken lakik, kezdeményezzen hasonló strand- / erdőtakarítást a saját környezetében. (Félősebbek kezdhetik otthon.) A projekt 2013 március 14-én zárul, amikor a strömstadi helyi Transition Sweden csoportja bemutatkozó hétvégét tart.

Comments (0)

Tags: ,

Ne szólj szám, nem fáj fejem

Posted on 19 November 2012 by Judit

“Mindenkinek megérte hallgatni.” – Svenska Dagbladet. Minimum 95,5 tonna hamisított húst adtak el Svédországban. Két év során senki nem szólt egy szót sem. Voltak reklamációk, de egy átfogó vizsgálatra soha nem került sor. Mostanáig. 

 A Svenska Dagbladet nem adja fel, a színezett hús történetének minden árnyalatát be akarja mutatni. A svéd nagykereskedelmi cégek és a tőlük vásárló élemiszerüzletláncok valószínűleg tudhattak a hamisításról, de nem állt érdekükben a tények feltárása. Hogy is állhatott volna az érdekükben? Olcsó a hús, nagy a biznisz. Itt-ott kenték-olajozták. Nem lehet tudni, ki mennyit kaszált. De a rendőrségi és hatósági vizsgálatok majd fényt derítenek mindenre. Vagy nem. Magyarországon nem nehéz elhallgattatni az illetékeseket. Csak abban reménykedhetünk, hogy ez valamivel nehezebb Svédországban. Valamivel. Akkor, mint a dominó. De ez sem biztos. Hiszen éveken keresztül igazán senkinek nem állt érdekében a svéd oldalon sem, hogy kiderüljön az igazság.

(Korábban beszámoltunk a Svédországba marhahúsnak exportált sertéshúsról: Az is marha, aki)

Comments (1)

Ezt is elviszem

Posted on 01 November 2012 by Judit

Erdős Virág verse most KiSTeHénül szól erről a videóról (szöveg alatta):

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét

viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret

apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is

viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ…

Comments (0)

A hét verse

Posted on 01 November 2012 by Judit

Szeles Judit: A bálna álma

 

Szelíden megadom magam a rendszernek

Dolgozni akarok, nekem az nagyon jó

Új lappal, üressel  forgok, hátha felvesz

Fedélzetére egy  bálnavadászhajó

 

 

Comments (1)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................