Categorized | Jávorszarvaslesen

Preta – az éhes szellem

Posted on 24 April 2012 by Judit

Nekem evészavarom van.  A tudomány mai állása szerint ez betegség, nem állapot.

De sajnos nem anorexiás vagyok. Az anorexia társadalmilag elfogadott, bár egészségre ugyanolyan ártalmas, mint a bulimia. Nézzék csak meg a kirakati bábukat meg a női ruházat számozását. De már gyerekkoromban sem a soványakat csúfolták. Azokra irigykedtünk, hogy minden divatos cuccot megvehettek, mert volt rájuk való méretben. Mondjuk, nekem anyám el is törte volna a kezem, hogyha miniszoknyát próbáltam volna felvenni. De szerencsére ez a veszély sem engem, sem anyukámat nem fenyegette.

Olyan családban nőttem fel, ahol az ennivalóval nem lehetett játszani, mindent meg kellett enni, ami a tányéron volt, és apám pálcával állt az asztal mellett, ha nem akartuk megenni a spenótot vagy a borsófőzeléket. Apámnak az volt  a legfontosabb, hogy kenyér és tej legyen otthon, más majd megoldódik magától is. Ő még tudott állva vagy a sámlin ülve enni, mint az örökké elfoglalt emberek.

Nekem azonban evészavarom van. És nem anorexia nervosa, vagyis az étvágy elvesztése, az étel gyűlölete, vagy az élettől és minden organikustól való félelem.  Én folyton éhes vagyok, mint az éhes szellemek. Azt tanítják, hogy az éhes szellemeknek akkora a hasuk, mint egy hegy, és a nyelőcsövük olyan vékony, mint egy hajszál. Lehetetlen számukra, hogy annyi táplálékhoz jussanak, amennyi csillapítaná az éhségüket és a szomjúságukat.

Szeretek enni is, inni is, mégpedig mértéktelenül. Akármit azonban mégsem eszem meg. A finom ételt és a finom italokat kedvelem. Azok fogyasztása közben elélvezem. Az ízlelőbimbók különféle árnyalatokkal, textúrával és hőmérséklettel való izgatásával olyan állapotba kerülök, ami a nemi izgalomhoz hasonlítható a legjobban. Általában fogásonként jutok el a csúcspontra, de egy mesteri étek elfogyasztása közben előfordul, hogy többször is orgazmusom van.

Az a baj, hogy függő vagyok. Muszáj ennem. Egyébként éhség gyötör, leesik a vércukrom és nagyon ideges leszek. Az éhség a nyomásnak és az égő érzésnek az a sajátságos keveréke, mely a gyomorban és a vékonybelekben látszik székelni. Sokszor nyálfolyás és a has korgása is kíséri. Ilyenkor aztán verejtékezni és remegni kezdek, karikákat látok a szemem előtt, szédülök, és addig csörtetek, amíg egy falat kenyeret a számba nem gyömöszölök. Ha pedig azon a kenyéren egy vékony réteg friss vaj és egy szelet meggyfán füstölt sonka is van!

Muszáj folyton ennem, valamit rágnom, mint az egeknek, nyúlnak, hörcsögnek vagy mókusnak. Kényszeres rágcsáló vagyok.  Mint a csecsemőnek, nekem is kell, hogy valami mindig a számban legyen. Természetesen próbáltam már a cigarettázást és a rágógumit is. De egyik sem adja azt az élményt, amit az ízlelőbimbók finom rezgése és az azt követő teljes kielégülés nyújt.

Az a baj, hogy egész életemben gyűlöltem hányni. Ha nem gyűlöltem volna annyira, simán ledugnám az ujjamat. Ám mivel ez nem megy, torkosságom terheit mások számára is láthatóan magamon kell viselnem. Cipelem, vonszolom a túlsúlyt, amit a társadalom rám rakott.

Azt mondják, már egyetlen álmatlan éjszaka után az ember agyában az éhségérzet kialakulásáért felelős régiók sokkal hevesebben reagálnak, ami azt jelzi, hogy az alváshiány hatással van az étkezési szokásokra és a túlsúly kialakulására. Vagyis létezik, hogy – akár az álmatlan éjszakák miatt – egyesek erősebben vagy gyakrabban éhesek, mint a mások, s hogy az éhségérzet is szubjektív, és nem feltétlen valami hiányra reagálna az éhező test. Egyszóval nem is a test alultáplált, hanem a szellemem.

Az éhes szellem a kínai餓鬼 (traszliterációja: èguǐ) nyugati fordítása, a fogalommal a kínai buddhizmusban és a kínai hagyományos vallásokban azokat a lényeket jelölik, akiket intenzív érzelmi szükségleteik állati módon irányítanak. A kínaiak koncepciója a buddhista preta fogalommal mutat szoros kapcsolatot. Ezek a lények csak abban az értelemben „szellemek”, hogy nincsenek teljesen életben, nem képesek a teljes életre, és arra, hogy elfogadják azt, megelégedjenek azzal, amit a jelen pillanat kínál. Az angol „hungry ghost” metaforikus kifejezés a szenvedélybeteg csillapíthatatlan vágyának leírására.

Print Friendly, PDF & Email
Share

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................