Archive | March, 2012

Napi #fail #magyar #iskola

Posted on 31 March 2012 by Judit

A nap gyöngyszemét kis gúglizás után találtam – mert isten útjai kifürkészhetetlenek. Egy magyar általános iskola honlapján jártam, ahol mindjárt a köszöntőnél ihletet kaptam. Igen, az iskolának nem nevelnie kell az életre – az iskola legyen maga az élet!

Nézzétek, én nem csodálkozom, hogy  Magyarország köztársasági elnöke nem tud helyesen írni, még azon sem, hogy nem tudja, mi az a hivatkozás és bibliográfia, vagy egyáltalán, mások szellemi alkotását miért kellene tiszteletben tartani, sőt, azon sem csodálkozom, hogy nem átallja azt mondani, hogy ő ártatlan, és az egész doktor-nemdoktor ügynek nincsen köze az ő közjogi méltóságához. Egyébként is, húsz éve volt. Nem kőne főhánytorgatni.

Ha egy pillantást vetünk, milyen egy átlagos magyar általános iskolai igazgató köszöntője az iskolája honlapján, sok mindenre magyarázatot kapunk. Például arra, mit ért az igazgató úr az életen magán. És arra is, hogy miért nem tud egy értelmes beszédet elmondani az ország elnöke.

Mert ki is az az Angely Schwindt? Vagy Elbert Hubkord? No, és a megrendelői oldalon állók? Meg az ellenfelek, ugyebár, hiszen még tart a harc, mióta is, a gleiwitzi rádióadó elleni támadás vagy a brombergi véres vasárnap óta? Vagy ez most az osztályharc lenne? A fene se tudja már, hogy mióta harcolunk – mint az Undergroundban, ahogy Lazar Ristovskiék kitörnek a tankkal a pincéből és a harc ott folytatódik, ahol abba se maradt.

Ez a mai napi fail. Ez a mai élet. Ez a mai magyar.

Comments (10)

Tags: ,

Az év mondata

Posted on 31 March 2012 by Judit

Azt mondták, 2012-ben véget ér a Világ. Hogy pontosan miként és mikor, azt nem lehessen tudni. Mindenesetre már több jel is arra mutat, nagy változások elébe nézünk, akár hiszünk a jóslatoknak, akár nem, pedig csak pár hónap telt még el az évből.

Legalább is Magyarországon. Nagy a gazdasági depresszió, a válság elmélyül, az emberek pedig kilátástalanok és szuicidok is lesznek. Valahogy mintha a közhangulat rontására a média még rá is játszana, mintha a klímapornó, a téma túldramatizálása, része lenne a dramaturgiának.

A közéleti-politikai diskurzus egészen dekonstruktív fordulatot vett, s középpontba került az eredetiség, a hitelesség, az őszinteség. Amikor a normaadó pozíciójába a hazug kerül, és önmaga véres paródiájává válik a valóság. Erről nem olvastunk már valahol?

Ebben a nagy káoszban, a sárban-szarban dögönyöző disznaja között azért egy én mégis látok valami pozitívat megcsillanni, mégpedig azt, hogy a magyar művészet reflektál bizony a nagy magyar valóságra. Ezt a gyöngyszemet – talán az év mondatát, az Utolsó Év mondatát – például a Librariuson találtam, Böszörményi Gyula írásának végén:

“Ám mielőtt egyet is nyikkanhatott volna, sólyomtollas nyílvessző járta át a torkát, s ő holtan bukott a mélybe – amin persze nincs is mit csodálkozni, hisz köztudott, hogy az ogrék (akiket a frankok ongroáknak neveztek el), szívből utálják az idegeneket, főleg, ha azok valami újra és értelmesre akarják őket megtanítani…”

Ha ez így megy tovább, van esélyünk arra, hogy a Világ Végét valóban egy magasabb rezgésszámon éljük meg, netán még meg is istenüljünk!

Comments (8)

Amikor a felesége meghalt

Posted on 20 March 2012 by Judit

Azon a napon, amikor a felesége meghalt, András tíz deka mortadellát és két óriáskiflit ebédelt. A vékony felvágottat egyenesen a csomagolópapírból ette ki. Minden szeletet kétrét hajtott, hogy beférjen a szájába. A kiflit harapta mellé. Vivire gondolt végig. A reggeli szerencsétlen közeledésre. Akkor még nem tudta, aznap reggel láthatta őt utoljára élve. Ha tudta volna, nem hagyta volna, hogy a gondolatai elkalandozzanak, s ennek következtében kiessen az előjáték ritmusából, és elnevesse magát, amikor a nő a nemi szervéhez hajolt.

A kifli száraz volt, a mortadella zsíros. Kínzó éhségét leküzdendő, gondolkodás nélkül gyűrte be azokat mégis, alig-alig vetve ügyet az ízekre. A kifli és a mortadella kombinációja csak a gyerekkori napközis uzsonnákra emlékeztethette volna. Talán egy szelet enyhén sózott paprika és egy bögre citrompótlós tea jutott volna eszébe. Természetesen a tea műanyag bögrében, amiből neki mindig sárga jutott. A sárga az irigység színe. Az összes többi fiú elkapkodta a kékeket. Pirosat meg csak nem vehetett el, főleg nem pénteken – nehogy buzinak szólítsák egész nap a hülye bögrék miatt.

Az éhség elemi ereje azonban nem hagyta, hogy az ízek és asszociációik erdejébe tévedjen. A mechanikus rágás egy-egy rövidebb szünetébe a keserű reggeli emlékek türemkedtek be, amiről el akarta terelni a figyelmét. De a nő szomorú szemei folyton ott voltak, és vádlón nézték. Ezt elszúrtam – gondolta. Ezt most én szúrtam el.

A kollegái mind eljártak a közeli büfébe, s már szálingóztak vissza, amikor András összecsomagolta a felvágottas papírt és a nejlonzacskót, amiben a két kifli volt. Nem gondolta volna, hogy még aznap viszontlátja az ebédjét a vécécsészében, az után, hogy egy utolsó pillantást vet a Vivi testével elgördülő mentősökre.

A szerény ebéd után egy pohár hideg vizet ivott, aztán kiment a kollegáihoz a kijelölt dohányzóhelyre. Az aznapi munkahelyi problémákról, a kiszámíthatatlan időjárásról és a még kiszámíthatatlanabb nőkről volt szó. András előhúzta a cigarettáját, és rágyújtott. Kedvetlen volt, de azt tettette, hogy érdekli, amiről éppen szó volt. Valójában csak hallgatott, nagyokat szívott, és az ereiben szétáramló nikotinban egyre dúsabb vérre gondolt. Mintha könnyebbé vált volna a feje. Megnyugodott. A cigarettázás nyugtatta meg. A cigarettázás mindig megnyugtatta. De az is lehet, hogy éppen fordítva volt: a nikotinhiány okozta nyugtalanság csak akkor múlt el, amikor végre rágyújthatott.

Csöndes és kitartó dolgozó volt. Kitartását a rendszeresen beiktatott kávé- és cigarettaszünetek segítették, és az, hogy próbált nem beleszólni semmibe. Úszott az áramlattal. Időnként ki-kitekintett az irodájának ablakán, hogy legyen mégis valami köze az élethez. De egyébként a napok mind ugyanúgy teltek el. Ez a nap is, amikor a felesége öngyilkosságot követett el.

 

Comments (0)

Tags:

Ephemerides

Posted on 19 March 2012 by Judit


 

These selfportraits are created with iPhone/iPad using apps like Snapseed, Instagram and are a part of a photostream on Flickr. Check out the rest of the pictures on Flickr.

Comments (0)

Tags: ,

Akkor most tesó vagy nemtesó

Posted on 19 March 2012 by Judit

Őszintén megmondva, már nem szeretek Magyarországra menni. Nem is nem szeretek, egyenesen félek.  Annyi rossz hírt olvasok – s erről a vészmadár magyar sajtó tehet -, hogy inkább nem is megyek. A hátam közepe se kívánja látni azt a sok tetves hajléktalant, a boltitolvaj adócsaló kéregető alkoholista anyátokat, a seftelő-guberáló-rapsic jóisteneteket. Ez a nagy büdös helyzet.

Nem azért, mert nem szorult belém egy hangyafingnyi szociális érzékenység sem, hanem éppen fordítva, nagyon is bántja a szememet, amit látok. Akkor meg mit finnyáskodok? Nekem nem ezzel van a legnagyobb bajom. Nekem azzal van a bajom, hogy annyi szar van, hogy a szartól már nem látszik a bili. Sőt, vannak, akik már a bili létezésében sem hisznek. Na, ezzel van a bajom. Mert akármilyen nagy a baj, van annál még nagyobb is!

Nekem ettől a világvége-hangulattól, ettől a letargiától, a sok panaszkodástól és sajnálkozástól van herótom.

Ráadásul megkapom az igazi nagy nyakleveseket, hogy én meg azt honnan tudom, hogy milyen Magyarországon a helyzet, amikor nem is lakom ott. Szóval akkor külföldi vagyok, amikor a politikai-gazdasági helyzet kerül szóba. Akkor is külföldi vagyok, amikor Pesten a taxisnak fizetnem kell. Vagy ha a napi menüt merészelném kérni – külföldi létemre. És persze akkor is, amikor külföldi plasztiknyomott bankkártyámat az autókölcsözős hosszasan nézegeti, hogy na, majd ettől fogjuk a nemlétező kárért lenyúlni a zsetont, mert nem kért teljes körű biztosítást a naiv hazánkbólszakadt kis picsa.

Aztán kapom ám a nyaklevest a másik oldalról is. Hogy például miért írok én angolul a fészbukon, magyar létemre. Hiába mondom, hogy mert az ismerőseim hetven százaléka nem magyar. De én csak ne verjem a nyálam angolul, mert akkor a magyar testvéreim nem értik, mit írok. Meg szálljak már magamba, és hagyjam abba ezt a nyugati extrém liberális dumát. És mindjárt magyar vagyok, ha a kötelességekről van szó. Magyar vagyok, mert, ugye, magyarnak születtem. És ezért nézzek már szét, hogy nincs-e valami munka ott a környékünkön. És mivel nekem olyan sok van, ingyen is megcsinálhatnám azt az ezt meg azt.

Hát akkor, ti, ott, nyakig szarban, döntsétek már el végre, hogy testvérek vagyunk vagy nem! Aztán meg ne sajnáltassátok magatokat. Mert apám is megmondta nagyapámnak, amikor nagyapám a korhadt lécekből akart apámmal sorhúzó gereblyét csináltatni, hogy szarból nem lehet várat építeni! Hanem ha nincs más? Akkor nem kell gereblyézni, hanem soronként kell azt az ágyást megcsinálni. Macerás? Ez van.

Comments (1)

Tags: ,

Édes Hazám – és a politikai költészet

Posted on 16 March 2012 by Judit

Március 15-én, az ünnep szellemében a Litera Én nem fogom be – Közéleti célú líra címmel meghívásos és nyílt pályázatot hirdet közéleti/politikai tartalmú költemények írására. A meghívásos pályázat legjobbja érdemli ki 2012 Litera-díját, a nyílt pályázat legkiválóbb alkotásai szintén jutalomban részesülnek.

Nem lehet eltutyimutyiskodni az időt a magyar értelmiségnek. A közelmúltban több újság is foglalkozott a politikai irodalom újraszületésének lehetőségével  (HVG, ÉS,  Kultúra és kritika többek között). Az ÉS  hasábjain hónapok óta tartó vitát (Kemény István és Térey János politikai  verseivel kapcsolatban), és az ehhez kapcsolódó Szatyor Bárbeli vitaestet (2012.március 8.) követően a Litera Én nem fogom be – közéleti célú líra címmel pályázatot hirdetett meg fórumot teremtve a politikai-közéleti költészetnek. Egyúttal erkölcsi és anyagi hátteret is egy nem mindig kockázatmentesnek tűnő vállalkozáshoz.

Legyünk Petőfik? Már a kérdés is túl bizarr, de legalább is anakronisztikus. De lehet másképp is – nem a romantika stílusjegyeit viselő image-dzsel. Például ahogy egyik kedvencem, Erdős Virág teszi azt Édes hazám című versével.

Részlet:

Édes Hazám hadd legyek a
himnuszod
hadd fényezzem tovább fényes
nimbuszod
amennyire csak a szitu
engedi
szeretném a dicsőséged
zengeni
(A teljes költemény az Élet és Irodalom 2011.ápr. 1-i számában olvasható)
Szóval nem lehet elbliccelni, fiúk-lányok. Színt kell vallani. De ami még ennél is fontosabb, mindezt nem kirekesztősdi alapon, hanem egymást szépen meghallgatva. Mert a virtuskodás is romantikus stílusjegy, most pedig 2012-őt, vagyis poszt-posztmodernet írunk! Bizám!

Comments (2)

Tags: ,

This is the place for your ad

Posted on 16 March 2012 by Judit

How did Pilate get into the Credo? – could we ask as well a week ago when in one of Hungary’s prominent daily newpapers the name panno.se appeared.

On that day the daily statistics for panno.se looked surprisingly high. Way too many visitors for a sunny Saturday morning. Not that it was bad in any way, but of course it makes one curious. It could be clearly seen that the incoming link is from the major left-leaning Hungarian newspaper, Népszabadság. No big surprise either since our editor, Judit Szeles occasionally send in articles to one of the blogs at  Népszabadság – to Tükör (Mirror). When tracking back the article mentioning our website, nevertheless a smaller astonishment hit the place.

It was the article about the shaman of Tuva Republic officially visiting Hungary on Hungary’s national day: 15th March. Gusztáv Megyesi – ex-editor in chief at Élet és Irodalom, now editor and columnist – quoted Jacek Hugo-Bader from our article Sámánok közt (Among shamans, in HU). I myself have been a reader of Megyesi’s articles since I was a child and I like his satirical writings. So no wonder I became overly excited about him mentioning my “tiny, little” website, panno.se. And it seems I am probably the only one reporting about the Polish journalist’s, Jacek Hugo-Bader book about his adventures in Siberia ( White Fever ). There was a chapter translated into Hungarian in a now not existing weekly (ed. Csontos János), which I happened to read and mentioned in a blog entry. And a short paragraph got saved from the media storm in Hungary.

This made it possible to increase the number of visitors on our home site for the entire weekend and even some more days. Good that some curious readers takes the trouble to track the links and check the original sources. Some of them might well be interested in topics panno.se is providing. Being quoted or linked to other sites makes possible that one can find sites of her or his interest.

Gusztáv Megyesi’s article can be found at Népszabadság Online (NOL) under the title: És nemzetközivé lesz…

Comments (0)

A vérgróf – könyvajánló

Posted on 12 March 2012 by Judit

A huszadik század elején, Budapesten játszódik  Benedek Szabolcs A vérgróf című regénye. A trilógiának tervezett mű első kötete már kapható, és feltűnik benne többek közt Ady Endre, Bródy Sándor, Molnár Ferenc és Hunyadi Sándor is.

 

   Benedek Szabolcs a Libri Könyvkiadónál megjelent kötetről elmondta a Librariuson, eredetileg egy olyan regényt szeretett volna írni, amely a századelős Budapesten játszódik. Az írás során észrevétlenül belekerült a vámpírszál, amely teljesen átformálta a cselekményt. A szerző hozzátette: régóta érdeklik a vámpírhistóriák, ő ültette át magyar nyelvre például az egyik legrégibb vérszívó-elbeszélést, a brit John W. Polidori A vámpírját.

   A vérgróf című regény rejtélyes gyilkosságokkal kezdődik, az elkövető budapesti prostituáltak közül szedi áldozatait. Ezzel egy időben jelenik meg a társasági életben a rejtélyes Saint-Germain gróf, aki éjszakai életet él, emellett II. Rákóczi Ferenc fejedelem természetes fiának mondja magát. A gyilkost egy fiatal detektív próbálja kézre keríteni, és hamarosan feltűnik neki a titokzatos idegen is… (Tovább a Librariusra.)

A vérbeli történelmi krimiből a Litera részletet is közöl.

Comments (0)

Tags: ,

Sámánok közt

Posted on 10 March 2012 by Judit

A hét legnépszerűbb cikke a Pannón rövid összefoglalónk a tuvai sámánizmusról – Jacek Hugo-Bader varsói újságíró Sámánok közt Szibériában című könyvének magyarra fordítása kapcsán.

Itt olvasható: Sámánok közt

 

Comments (1)

Aczél Géza-parafrázis (1986-2012)

Posted on 07 March 2012 by Judit

 

Aczél Géza verse az 1986-os Szép versekben jelent meg. Ma így szólna.

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................