Elisabeth Ohlson Wallin, svéd fotográfus képeinek gyakori témája a homo-, biszexualitás és transznemiség.

Fekszünk a hitvesi ágyban a párommal. Szokásos esti eszmecsere, ő kezd elálmosodni, én kezdek belemelegedni.  A beszélgetésbe. Azt kérdezem tőle, mit szólna, ha lenne egy barátnőm. Hümmög, de nem szól. Féltékeny lennél? – kérdem. Nem tudom – válaszol, és én megpróbálom konkrét példával megvilágosítani. Emlékszel, kérdem, amikor Linn itt volt? Emlékszik. Azt viszont nem vette észre, hogy pár napig teljesen bele voltam esve a csajba. De ő határeset – folytatom, mert transzszexuális, fiúnak öltözött lány. Ha lenne egy másik pasim is? Egyértelmű a válasz. Ha lenne egy leszbikus traszvesztita pasim? Most már teljesen össze van keveredve.

- Aludjunk, jó?

Még egyet lehet rá aludni. De már csak egyet.

A hétvégén fotóvásáron voltunk Stockholmban. A számomra legizgalmasabb rész a fényképkiállítás volt. Lehet, hogy csak az én szenzoraim ennyire túlérzékenyek, de mintha a képek nagy része a nemek közötti határok elmosódásáról szólt volna. (Leszámítva a gyönyörű természetfotókat, persze.) Láttuk Magnus Wennmann testépítő hölgyeit, a Ladyboys of Bankok legszebb lányait, az Aorta csoport önző modelljét pózolni. A stratégiailag is középre helyezett Jeruzsálem-sorozatával Elisabeth Ohlson Wallin volt mindenképpen a vásár origójában.

Elisabeth Ohlson Wallin, svéd fotográfus képeinek gyakori témája a homo-, biszexualitás és transznemiség. A legnagyobb vihart Ecce Homo című kiállításával keltette, de hasonló, ellenérzésektől sem mentes hatást ért el a 2010-ben Göteborgban kiállított Jeruzsálem-képekkel is. (Az Ecce Homoról Heidi Kriz, az In Hate We Trustról E.D.) A vallási alapon való diszkrimináció áldozatává váló LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) egyének ábrázolása a szent városban, Jeruzsálemben erős kontrasztokat húz a kérdés köré. Jeruzsálem három nagy vallás bölcsője: a kereszténységé, a judaizmusé és az iszlámé. Ráadásul évezredek óta húzódó vallási háborúskodás árnyékolja be a helyszínt. A Ohlson Wallin fotóin ez az árnyék is megjelenik, de nem vonja el a figyelmet a valódi tárgytól. A fényképek alá olyan idézetek helyezett a Bibliából és a Koránból, amelyek a diszkrimináció alapjaivá váltak, és azok is a mai napig. Háromezer év óta.  (Erről ír: Jesus in Love)

Én nem hiszem, hogy szélsőséges nézeteket képviselne a Jeruzsálem-sorozat. Az emberek nagy többsége irtózik a provokációtól, mert az veszélyezteti a jól bejárt utakat, azokat a sztereotípiákat, amiknek eleinte fontos szerepe volt a túlélésben, de, hogy úgy mondjam, már kinőttünk belőlük. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e tényleg felnőni. A férfi-nő címkék nem valóságos polaritáson alapulnak, hanem csak az igencsak vegyes és színes valóságnak a leegyszerűsítései. (Vö. a BBC  Me, My Sex and I című sorozatával) Vannak férfiak, nők, férfiból-nők, nőből-férfiak, férfinak öltöző nők, nőnek öltöző férfiak, aszexuálisok, biszexuálisok, transzszexuálisok. Ragozzam tovább? Vannak. Ez a tényállás. És nem betegek, hanem az élet változatosságának, színességének a megnyilvánulásai. Akár tudomásul vesszük, akár nem.

A helyzetet azonban lényegesebben megkönnyítené, ha nem háromezer éves dogmákra hivatkoznánk, hanem az eredeti üzenetre: a szeretetre, ennek kell a  párbeszéd alapjának lennie.

Jeruzsálem a Fotóvásáron