Sámánmandala, a négy princípium

Posted on 11 June 2011 by Judit

A középső világ, az emberek világa unalmas, hétköznapi, mindenkinek van tapasztalata, véleménye róla. Nincsen benne semmi misztikum vagy fantasztikum. Minden blog erről szól: a Librarius, a Műút, a Litera, a Tükör, az Urban Legends, a KULTer, a kkóóór, a  Vörös Postakocsi (kiragadott példák) és ez is itt.

Ám ehhez a világhoz is lehet egy más szemszögből közelíteni: a felszíni tapasztalatok alatt áramló törekvések, energiák felől. Éppen ez az a perspektíva, amivel a mandalát festő sámán dolgozik. Előtte négy ív üres papír. Ezekre kerülnek majd a négyféle energia képi vetületei, a pozitív maszkulin, a negatív maszkulin, a negatív feminin és a pozitív feminin. Hogy miért éppen négy? Lehetne nyolc is, három is, száz is, mindegy, mivel végül minden egy. De a négy az anyagi teremtés, a materiális világ, a föld száma a számmisztikában, kétszer kettő. És mi, emberek, anyagi megvalósulásunkban (azaz testi formánkban) két nemre váltunk szét: hímre és nőre, hogy aztán majd megint egyek legyünk az anyagi teremtésben. A teremtésben és a rombolásban is. Kétszer kettő, azaz négy.

***

Képzeljünk magunk elé egy körülbelül egy méter átmérőjű kört, amibe majd dobszóra beleugrunk, és engedélyt adunk arra, hogy a körben az adott energiafajta uralma alá kerüljünk. Aztán a dobolás végén ugyanúgy ki is ugrunk a körből, a rajzasztalhoz rohanunk, és lerajzoljuk, amit átéltünk – mondta a fősámán. A tanítványok bólogattak, hogy értik, hogy mehet, kezdhetik. Az izgatottság szaga elárasztotta a termet.

Először azt éreztem, hogy egy teljesen más dimenzióba kerültem, amikor beleugrottam a körbe. Más volt az atmoszféra, a levegő szaga, töltése, más a táj, a színek. Egy hatalmas erő kerített a hatalmába, egész belsőm forrt, és olyan erős lettem, hogy puszta kézzel kezdtem el fojtogatni az ellent. Minél jobban fortyogott bennem a gyűlölet és agresszió, annál inkább ordítottam, így, magyarul: MEGÖLLEK! És teljes erőből elkezdtem a padlót ütni a két öklömmel, míg azt nem éreztem, a láthatatlan ellenség elpusztul, megszűnik létezni, eltűnik. Akkor – hopp – kiugrottam a körből, mert megszűnt a dobolás, és az asztalhoz szaladtam, hogy belerajzoljam a mandalába a két öklöt.

Másodjára sok pici pálcikaember voltam. Terveztünk, építettünk, teremtettünk mi, az erős, okos, tiszta kék fényben ragyogó logika. Még sose éreztem, hogy ilyen magabiztos és átgondolt lettem volna. Hidat építettünk, úgy emlékszem, látom magam előtt az íveit. Érzem az egészséges, friss szél fuvallatát a híd tetején. Na, gondoltam, ezt rajzold le!

Harmadjára megint elragadott egy romboló erő, és torkom szakadtából sikítani kezdtem, mint valami hisztérika. Gyűlölet és féltékenység öntött el, és legszívesebben mindenkinek kivájtam volna a szemét. De nem csatamezőn voltam, mint legelőször, hanem egy boszorkánytanyán. Fáradt voltam, elegem volt mindenből, szívből utáltam és irigyeltem mindenkit. A képen egymást nyiszáló fűrészfogak között fröccsenő vér szimbolizálja a harmadik kört.

Végül már nem ugrottam, hanem beleléptem a negyedik körbe, de mindjárt le is guggoltam, és átöleltem magamat, mintha én lettem volna az anya is, és a gyermek is. Hasam kidomborodott, melleim megdagadtak, és friss, meleg tej kezdett el csurogni belőlük. Boldog voltam, mint még soha! Ahogy ringattam magam, rózsabimbók fakadtak körülöttem a szőnyegrojtokból. A rózsaszín rózsák és hófehér liliomok boltívbe kanyarodva hajoltak fölénk, és arany fény vett körül bennünket. Én, aki már voltam anya ebben az életben, tudom, ezt az érzést éreztem már abban a pillanatban, amikor megtermékenyültem. A szoptatás eksztázisába majdnem belefeledkeztem, amikor a dob ismét elhallgatott, és kézbe kellett venni a rajzszerszámot.

Azt mondják, mindenkinek van női és férfi oldala (anima, animus), de vagy egyik, vagy másik dominál; és hogy lehet, valaki alapvetően pesszimista, negatívan áll hozzá a dolgokhoz, vagy folyton pozitív, optimista, de én ebben nem hiszek. Bármennyire is nehéz szembenézni vele, én ugyanakkor, hogy odaadó, jó anya vagyok, képes lennék puszta kézzel megölni valakit. Az irigység, az önpusztítás, a gyűlölködés és a tiszta szeretet, az önzetlenség, a rendszeretet éppen úgy része az egésznek. Bármennyire is szeretném jó fényben feltüntetni magam, és elnyomni a negatív tendenciákat, azokat nem lehet kitörölni a személyiségből. Mind a négy energiának megvan a maga kijelölt helye (köre) és szerepe az életben. Engem is úgy neveltek, hogy a rossz tulajdonságaimat vetkezzem le, de az átélésük és megértésük nélkül félember az ember. A cél nem az, hogy kiradírozzuk magunkból, hanem az, hogy beismerjük, igenis, tudunk gonoszak is lenni, de nem leszünk. Mert a mandalán a körök, mint négy kis labda: a negatív maszkulin a jobb felső sarokban, a negatív feminin a bal felsőben, a pozitív maszkulin a bal alsóban, a pozitív feminin a jobb alsó sarokban. Nekünk pedig semmi más dolgunk nincs, csak – mint a zsonglőrnek – folyton egyensúlyban tartani a labdákat a levegőben. A négy energia találkozik egymással, egymásba olvadnak, de erről már a következő történet fog szólni.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Share

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................