Markó Béla verse akad a kezembe. Lehetett volna ő is svéd?

Születésnapomra: stockholmi ősz

Lehettem volna svéd, lehettem volna
a svéd utcákon régi ismerős,
hol svéd a szél, és svédül jó az ősz,
s ha lányom lenne, csak svédül dalolna,

s ha fiam lenne, svédül beszélgetnénk,
rakosgatnánk színes svéd könyveket,
megbámulnánk az idegeneket,
s egy svéd asszonnyal nagyot nevetnénk,

itt lennék itthon, ahol nem vagyok,
esténként becsuknám az ablakot,
svéd múltra gondolnék és svéd jövőre,

vagy arra sem, csak hallgatnóm a két
gyermek szöszmötölését, s hogy a svéd
csend egyszer majd magába zár örökre…

Válaszom Markó Bélának:

Nemzetközi vers

Svédországban mindenki svéd

mindenki Svédországban

mondják a svédek

mondja Svédország

mondja a svéd király

mondja az albán pék

a szerb festő horvát álruhában

mondja a román koldus

a bolgár költő

mindenki svéd

Svédországban

ezt mondják a svédek

mondják a perzsa kupecek

mondja a dél-amerikai kolónia

minden svéd tagja

mondják ezt svédül a svédek

a karcsú thai lány mosolyogva

svédül a svéd svédtanárnak

amikor valahol először olvastam

a svéd miniszterelnök nevét

ahol lehagyták a pöttyöket az o-ról

amikor először olvastam

azt olvastam GORAN

mint Goran Bregovic

mint Goran az első (második) szeretőm

Montenegróban

azt olvastam, a svéd miniszterelnök is

GORAN! – csak svéd

mint a bolíviai svéd pedellus

és nicaraguai spanyoltanár

és belga csokoládé

és svájci óra

és Drakula Svédországban

és Van Gogh Svédországban

hogy lehet, hogy itt mindenki svéd

mindenki svéd itt Svédországban

hogy lehet az, hogy mindenki svéd

csak még ÉN NEM!?

Lassan tíz éve lakom Svédországban, állampolgárság meg minden. Először a csend zárt körbe, de még nem haltam meg azóta sem.