Markó Béla verse akad a kezembe. Lehetett volna ő is svéd?
Születésnapomra: stockholmi ősz
Lehettem volna svéd, lehettem volna
a svéd utcákon régi ismerős,
hol svéd a szél, és svédül jó az ősz,
s ha lányom lenne, csak svédül dalolna,
s ha fiam lenne, svédül beszélgetnénk,
rakosgatnánk színes svéd könyveket,
megbámulnánk az idegeneket,
s egy svéd asszonnyal nagyot nevetnénk,
itt lennék itthon, ahol nem vagyok,
esténként becsuknám az ablakot,
svéd múltra gondolnék és svéd jövőre,
vagy arra sem, csak hallgatnóm a két
gyermek szöszmötölését, s hogy a svéd
csend egyszer majd magába zár örökre…
Válaszom Markó Bélának:
Nemzetközi vers
Svédországban mindenki svéd
mindenki Svédországban
mondják a svédek
mondja Svédország
mondja a svéd király
mondja az albán pék
a szerb festő horvát álruhában
mondja a román koldus
a bolgár költő
mindenki svéd
Svédországban
ezt mondják a svédek
mondják a perzsa kupecek
mondja a dél-amerikai kolónia
minden svéd tagja
mondják ezt svédül a svédek
a karcsú thai lány mosolyogva
svédül a svéd svédtanárnak
amikor valahol először olvastam
a svéd miniszterelnök nevét
ahol lehagyták a pöttyöket az o-ról
amikor először olvastam
azt olvastam GORAN
mint Goran Bregovic
mint Goran az első (második) szeretőm
Montenegróban
azt olvastam, a svéd miniszterelnök is
GORAN! – csak svéd
mint a bolíviai svéd pedellus
és nicaraguai spanyoltanár
és belga csokoládé
és svájci óra
és Drakula Svédországban
és Van Gogh Svédországban
hogy lehet, hogy itt mindenki svéd
mindenki svéd itt Svédországban
hogy lehet az, hogy mindenki svéd
csak még ÉN NEM!?
Lassan tíz éve lakom Svédországban, állampolgárság meg minden. Először a csend zárt körbe, de még nem haltam meg azóta sem.