Archive | March, 2011

Tags: , , ,

Lustaság fél egészség

Posted on 31 March 2011 by Judit

Jó magyar édesanyád! Igen? A protestáns, majdhogy nem materialista, de végtelenül gyakorlatias és haszonelvű édesanyámat, ki felnövekedé a nagy magyar büdös kommunizmusban, és engem is arra predesztinált, hogy haszonelvűen mosogassak, gyomláljak, gyereket neveljek – de csak ha eljön az ideje. Meg aztán: tanulni, tanulni, tanulni. mint Lenin. Dolgozni látástól télapóig. Rend a lelke mindennek, Magyar emberevés – közben nem beszél. Ésatöbbi.

 

Ehhez képest én viszonylag lusta vagyok. Mert csak a gondolkodás, írsogálás – volt apósom (szintén nyomorult paraszt, egyszeri, alfődi protestáns) szavaival élve – érdekel. A lustálkodás: Csáth Géza naplóit és leveleit olvasom változó intenzitással. Szöcskézem ki a mondatait, keresem, ami passzol rám. Példakép. További lustálkodás: az igazmondás lehetőségei mai világunkban. Inkább hallgatok, aktívan. Ez nagy erőfeszítést igényel. Mindenesetre kívülről ez éppen úgy semmittevésnek látszik, mint az-ágyon-heverve-Csáthot-olvasok-rágcsálok.

 

Rám várakozó (egyéb) tevékenységek: csütörtökre meg kell csinálnom a svéd házimat, Liza Marklund egy novelláját kellene elemeznem. Már a cím megvan: Frågatecken, frågatecken, magyarán: Kérdőjel, kérdőjel. Kis feminista novella, már hozzákezdtem a magyarra fordításához is, hogy közelebb férkőzzek hozzá, de pillanatnyilag abba van hagyva. Az elemzés címe azért az, hogy Kérdőjel, kérdőjel, mert a novella címe egy kérdés, kérdőjellel a végén – ami nem szokványos címek esetében. És a cím mindent eldönt. Úgyhogy az elemzés – hogy úgy mondjam – már kész van a fejemben, csak gondolatokat kell formálni a meglátott lényeg (a kérdőjel) köré. (Egyébként a szóbanforgó Marklund-elbeszélés címe magyarul: Milyen magasan repülhet egy lány?)

 

További egyéb tevékenységek: mosogatás, rendrakás a konyhában. Következmény: ma sem lesz ebéd. Nem baj. Rendszerint négy órakor, amikor M. hazajön, összecsapok valamit. Célom lefogyni. De ez ugyanolyan sziszifuszi próbálkozás, mint az igazmondás. A jelen körülmények nem támogatják. Nem azért akarok lefogyni, mert hiú vagyok – pedig hiú vagyok, naná! Hanem azért, mert esténként fáj a lábam, lábujjaim merevek a sok visszatartott víz miatt, ha vízhajtót eszem, besűrűsödök, és vesekövem lesz, satöbbi, satöbbi. Már fekszem is a műtőasztalon szétvetett lábakkal. Persze még nem is önszántamból lettem kövér, hanem a gyógyszerek mellékhatottak rám. Ilyen a drogosok élete. Egyszer kezdjen el az ember valamit szedni, pl. C-vitamint, és nincs megállás!

 

További haszontalan tevékenység: olvasom a kortársakat online. Mi látszik: ülök a laptop finom zönöngése (ezt nem tudom, hogy van svédül) fölött, bámulom a képernyőt, majdnem mozdulatlanul, időnként nyomok egy page down-t. Testem tesped, a mosogatni való vár. Nem csinálok semmit, csak a monitort bámulom. És még az is idegesít, ha a telefon megszólal: nem vagyok hajlandó megmozdulni, hogy felvegyem! Arcomon az sem tükröződhetik, hogy belül valójában sikítozom: hagyjatok békén!

Ki kellene menni a postáért. Szembenézni a külvilággal: reklámújság, adóbevallás, számlák. Ezek akarnak tőlem valamit! Küldözgetik a küldeményeket, hogy reagáljak, hogy csináljak valami (számukra) hasznosat, hogy színt valljak. Na, ezért sem megyek ki. Amíg nem látom, és nincs tudomásom a küldeményekről, nem lépek velük interakcióba, nem engedem, hogy kommunikáljanak velem. A lustaság védekezés. A személyiség kétségbeesett erőfeszítése, hogy integritását valahogyan megőrizze. A lustaság halvány paranoiával és életundorral keverve egyfajta stratégia. Nem struccpolitika, mert nagyon is tudatában vagyok annak, mi elől rejtőzködöm. Van tudomásom mindenről, és éppen ezért nem akarok részt venni benne. Visszatérve saját nyavalyás kis morális kérdéseimhez: ez az igazmondás része. Vélemény. Küzdelem. Sziszifuszi. Abszolút nem látványos, valószínűleg nem is lesz eredményes, de számomra a lustaság erkölcsi kérdés.

 

Mit csinálok, amikor nem dolgozom? Én akkor is dolgozom, amikor nem. Mint ahogy arra a múlt század elején rávilágítottak: ne zavarjatok, dolgozom, aludt s álmodott a szürrealistafestő. Nincsen számomra egyetlen elvesztegetett perc sem. A legintenzívebben akkor dolgozom, amikor keresztbe tett lábakkal meditálok. Nem is tudok mindig meditálni, mert ahhoz kell a legnagyobb elhatározás, kitartás, fegyelem. A létezés legintenzívebb állapota. Vagy – hogy az igazat megvalljam – a valódi létezés, az igazmondás. Csend, mozdulatlanság, becsukott szemek, keresztbe tett lábak, a teljességben való jelenlét.

 

Valószínűleg nem sok nyugdíjam lesz ebben az életben, ha a nyugdíjat munkaviszony után adják, vagy ha magamnak kell félre tennem. Ez aggodalommal töltött el egy jó darabig. Az ember öregkorára legyengül, beteges lesz, nem tud dolgozni, pénzt keresni. Na hiszen! Ahogy a világ kinéz, senki sem fog felkarolni, hogy tessék jönni, Szeles néni. Már látom is magamat az árokszélen üldögélni, rágcsálni a füvet vagy/és a küszöböt. Nyomasztó. Egy ideig tényleg elgondolkodtam ezen: mi lesz velem? Aztán jött a megoldás. De hát nem is akarok én mást, csak ülni és meditálni, mint a szerzetesek. Igen, igen! Öregkoromra szerzetesnő akarok lenni! Lemondani a világi javakról, kis tányérkámmal rizst kérni kétszer egy nap, este kis tea, és az áldott vánkoson való ülés! Erre vágyom! Ezt látom magam előtt. És ez megnyugtat. Ebből a perspektívából van értelme az egész koncepciózusosan végrehajtott lustálkodásnak. Így legyen!

Folytatom tovább az online olvasgatást. Blogokat, verseket, csupa haszontalan firkát. Én is adok hozzá egyet. Sokasodjanak! Talán valakinek jó ötletek ad, gyarapszik tőle, talán valaki önmagára ismer, talán megszabadul valamitől, talán meg akarja tudni, hogyan lehet igazat mondani, vagy élni. Vagy azt azért még sem.

Comments (0)

Tags: , , , ,

Két vers

Posted on 29 March 2011 by Judit

Markó Béla verse akad a kezembe. Lehetett volna ő is svéd?

Születésnapomra: stockholmi ősz

Lehettem volna svéd, lehettem volna
a svéd utcákon régi ismerős,
hol svéd a szél, és svédül jó az ősz,
s ha lányom lenne, csak svédül dalolna,

s ha fiam lenne, svédül beszélgetnénk,
rakosgatnánk színes svéd könyveket,
megbámulnánk az idegeneket,
s egy svéd asszonnyal nagyot nevetnénk,

itt lennék itthon, ahol nem vagyok,
esténként becsuknám az ablakot,
svéd múltra gondolnék és svéd jövőre,

vagy arra sem, csak hallgatnóm a két
gyermek szöszmötölését, s hogy a svéd
csend egyszer majd magába zár örökre…

 

Válaszom Markó Bélának:

Nemzetközi vers

 

Svédországban mindenki svéd

mindenki Svédországban

mondják a svédek

mondja Svédország

mondja a svéd király

mondja az albán pék

a szerb festő horvát álruhában

mondja a román koldus

a bolgár költő

mindenki svéd

Svédországban

ezt mondják a svédek

mondják a perzsa kupecek

mondja a dél-amerikai kolónia

minden svéd tagja

mondják ezt svédül a svédek

a karcsú thai lány mosolyogva

svédül a svéd svédtanárnak

amikor valahol először olvastam

a svéd miniszterelnök nevét

ahol lehagyták a pöttyöket az o-ról

amikor először olvastam

azt olvastam GORAN

mint Goran Bregovic

mint Goran az első (második) szeretőm

Montenegróban

azt olvastam, a svéd miniszterelnök is

GORAN! – csak svéd

mint a bolíviai svéd pedellus

és nicaraguai spanyoltanár

és belga csokoládé

és svájci óra

és Drakula Svédországban

és Van Gogh Svédországban

hogy lehet, hogy itt mindenki svéd

mindenki svéd itt Svédországban

hogy lehet az, hogy mindenki svéd

csak még ÉN NEM!?

 

Lassan tíz éve lakom Svédországban, állampolgárság meg minden. Először a csend zárt körbe, de még nem haltam meg azóta sem.


Comments (0)

Suddig bild

Tags: , , ,

Service och reparation x2

Posted on 26 March 2011 by Judit

För c:a 2,5 veckor sedan sände jag för första gången i livet iväg en av mina kameror på “check & clean”. Kameran i fråga blev min Pentax K-7, som jag nu haft i nästan ett år, och som redan har gått 8000 bilder.

Varför skickade jag då in den?
Flera orsaker; bl.a. eftersom jag hört på många podcasts jag lyssnar på att en check & clean på en digitalkamera är lika viktig som en bilservice, m.a.o. för att förebygga problem. Sen kände jag också att mitt Pentax FA 50 mm f/1,4 fokuserade lite fel väldigt ofta, trots att jag kört micro-af- justering i Pentax K-7’an (Micro-af justering innebär att man själv kan justera i väldigt små nogranna steg hur autofokus justerar). Mitt 50 mm är mitt äldsta objektiv (köpt i mitten av 90-talet), så det är inte så jättekonstigt om det börjar bli en aning slitet… Men, förutom att det fokuserade lite fel hade jag inget att klaga på med varken kameran eller objektivet.

Så, jag kontaktade Kameraservice i Kungsör, som är den svenska auktoriserade Pentax-reparatören, och fick ett prisförslag. Fast pris på 1000 kr för check & clean inklusive frakt (verkade vara standardpris på alla Pentax-DSLR-modeller). En gnutta dyrt var min första tanke, eftersom jag sett att både Nikon och Canon erbjudit detta gratis på de fotomässor jag vart på (bara att lämna in kameran och komma tillbaka ett par timmar senare). Men, kameran fick åka iväg med 50mm på plats. Jag skulle få mail med prisförslag på rep av 50mm innan något gjordes, men hörde inget på ett par dagar, och plötsligt fick jag besked att jag hade ett paket att hämta. Iväg till posten och dags att packa upp kameran. Blev lite störd över beskrivningen på serviceordern. Väldigt kort stod det ungefär “nollställt micro-af-justering. testat ok”. Inget annat. Å andra sidan var prislappen precis det dom uppgivit för check & clean, dvs. 1000 kr.

Men, jag kände mig ändå lite tveksam till om min kamera verkligen blivit rengjord och kollad, särskilt eftersom jag redan hade testat själv med micro-af-justering, och märkt att den inte fokuserade rätt på olika avstånd med en specifik inställning, dvs. om jag körde +6 fokuserade den perfekt på 3 meters avstånd, om jag körde +3 fokuserade den rätt på 5-6 meters avstånd m.m… Känns lite som dom tog en enkel variant och bara körde en reset på kameran (alla personliga inställningar i kameran var nollade när jag fick tillbaka den), tog en snabb bild eller två och gav klartecken på den… Jag tog ett antal testbilder, och nej, den fokuserar inte perfekt nu heller, men jag räknar därmed med att jag helt enkelt inte kan räkna med att den skall göra det, eftersom en auktoriserad serviceverkstad ändå givit ok på den. Detta gav mig dock ett – i kanten till min framtida Pentaxkänsla, lite B helt enkelt. Kanske beror på att jag förväntar mig en proffsigare serviceinställning, men å andra sidan har jag hört att både Canon och Nikon har egna avdelningar som servar för proffsen, och då kostar det nog mer också… I princip kör jag nästan aldrig detta objektiv med så kort skärpedjup att det kommer att förstöra en bild totalt för mig, men jag kommer nog lite oftare framöver gå upp mot f/2,4 eller 2,8 med detta objektiv för att gardera mig lite mot ofrivillig felfokus…

Just “clean”-biten av min kamera är inget jag oroade mig över, eftersom jag är väldigt nogrann med hur jag hanterar kameran och objektiv vid byte. Jag byter aldrig objektiv i en miljö där det blåser etc, och jag håller alltid kameran så att ev. damm inte enkelt kommer in…

Och nu, Nikon-service!

Och nu, 2 veckor senare, möjlighet för en jämförelse! Nu blev det nämligen nödvändigt för min Nikon P7000 kompaktkamera att åka på ofrivillig reparation! För c:a en vecka sedan märkte jag en liten vit prick på glaset i objektivet. Min första tanke var att det var ett dammkorn, så jag tog min lilla blåspensel (nästan ett måste att ha en sådan om man har en digitalkamera), men märkte fort att pricken inte satt på utsidan glaset, utan möjligen på baksidan av första glaset, eller på andra glaset… Jag tittade från lite olika vinklar, och det blev mer och mer klart att det är ett dammkorn eller liten spricka eller liknande, på baksidan glaset. Det är inte jätteuppenbart på de bilder jag tar, men om jag fokuserar väldigt kort med macro är det klart synligt på bilderna. Så, jag kontaktade Cyberphoto där kameran är köpt, och dom svarade fort med ett RMA-nr, och besked att jag får en fraktsedel och instruktioner i posten inom kort, med en varning att det tas ut en undersökningsavgift på 500:- om man inte hittar något fel, gratis om man hittar ett fel som täcks in av garantin. 2 dagar senare dök brevet från Cyberphoto upp, och jag packade kameran nogrannt och stötsäkert och skickade iväg den idag till Nikon i Solna. Nu går jag bara nyfiket och väntar på vad domen är. Kameran är under garanti ännu (5 månader gammal), och jag har vart försiktig med den, så jag räknar med att dom byter ut glaset eller objektivdelen och skickar tillbaka kameran täckt av garantin. Enda fördelen med detta är att jag har pushat mig själv att fota med Pentaxen mycket mer under tiden Nikon-kameran är borta, och jag fotar med det “jobbigaste” objektivet, dvs. mitt Tamron 70-200 f/2,8. Det är lite tungt och jobbigt att hantera, men gudars vilka bilder det ger, särskilt med kort skärpedjup (f/2,8 vid 200mm är rejält kort). Detta är en bra påminnelse varför jag bör släpa med mig båda kamerorna om jag har möjlighet, och bara den lilla om jag vet att en stor kamera inte kommer att vara ok.

Så, spana in här igen om någon vecka, så räknar jag med att jag kan beskriva min upplevelse av Nikon-service också 🙂

Comments (0)

Tags: , , , , ,

Szöllősi Adrienne a skandináv irodalomról

Posted on 23 March 2011 by Judit

Svéd irodalmi nyelvlecke újrakezdőknek
(Gunnar D Hansson, Mats Kolmisoppi, Marcus Birro)

Nem véletlen az utalás Lone Scherfig dán rendező “Olasz nyelvlecke kezdőknek” című filmjére, hiszen a mai svéd irodalomban is jelen van a dán dogma-filmek időnként naturalizmusba hajló, megdöbbentő, olykor humoros, mégis realisztikus hangulata. A svéd irodalom sikertörténete folytatódik. Strindberg nyugtalan, kísérletező szelleme folyamatosan jelen van a svéd irodalomban, amelynek szabad, befogadó légköre könnyen késztet kísérletezésre. Érdemes újrakezdeni a svéd irodalom olvasását, hiszen az olyan emblematikusnak számító alkotók mellett, mint Torgny Lindgren, Lars Gustafsson, Per Olof Enquist vagy az utóbbi néhány évben regényeivel is jelen lévő Ingmar Bergman, felnőtt egy különös és nagyon változatos hangon megszólaló fiatal írónemzedék. Az elmúlt tíz év legtöbb vitát kavaró alkotói között sok a nő. Ábrázolásmódjuk közvetlensége meghökkentő, könyveik nem feltétlenül vidám hangulatúak, központi témájuk gyakran a testiségre, a szexualitásra, az erőszakra épül. Közvetlen, egyéni társadalomkritikát gyakorolnak, jelenüket gyakran problémásnak, kényelmetlennek élik meg, erőteljes prózájuk hiteles kordokumentum.
Az ezredfordulóra mind a prózában, mind pedig a költészetben átértékelődik a nyelv szerepe. A nyelv többé nem médium, célja többé nem a közvetítés, hanem önmaga. A prózaszövegek megtelnek metaforákkal, lassan, lassan elmosódni látszanak a határok vers, próza és dráma között. A költészet hangossá válik, kialakul az úgy nevezett esztrád stílus, a versek egyre gyakrabban a beszélt nyelven szólalnak meg, külvárosi történetek jelennek meg mitikus köntösben.

Esztrádköltészet, tradicionális, női költészet, természetlíra, bevándorló költők…

A teljes cikk a Lettre oldalán, itt olvasható.

Comments (0)

Tags: , , , , ,

Tükörben az északi boszorka

Posted on 23 March 2011 by Judit

minforstahatt

 

A északi boszorkány-ördög-pornó-históriák a koraközépkorban terjedtek el, s részei voltak a katolikus egyház agy- és lélekmosó hódításának. Az új hit szószólói – többnyire az ebből gazdasági előnyhöz, politikai  hatalomhoz is jutó férfiak – elszántak  voltak, s tűzzel-vassal, a pokollal fenyegetve terelték a lakosságot a kereszttel jelölt házakba. A természetben harmóniát kereső s onnan mentális erőt merítő ‘vikingek’ kezébe bibliát nyomtak, Freja Holdistennőből boszorkányt, a Föld Szarvas istenéből Sátánt csináltak. A új tanokkal és rítusokkal valósággal megerőszakolták az emberek világszemléletét: újfajta imádat váltotta a természet tiszteletét – melyre életük ciklusait, rendjét, eseményeit is fűzték.
– polar.is

A fenti idézet a Tükör című női blogoldalról származik. A teljes cikk a jóságos északi boszorkáról itt olvasható.

 

Comments (0)

Tags: , ,

Strömstad

Posted on 16 March 2011 by Judit

En dikt på två språk

Egy vers két nyelven

 

Strömstad

Egy olyan kisvárosban, mint Strömstad,
tudom, hány taxi van, és azt is tudom,
hogy hívják a taxisokat: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve és Carl Gustav. Gösta kopasz. Björn vigyorog.
Thomasnak kiverték a szemfogát.
Yngve tengeribeteg, és Carl Gustav a király.

Strömstad

I en sån småstad som Strömstad
vet jag hur många taxichaffisar det finns
jag vet även vad de heter: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve och Carl Gustav. Gösta är flintis. Björn flinar.
Thomas har en hörntand utslagen.
Yngve är sjösjuk, och Carl Gustav är kungen.

Comments (5)

Tags: , ,

Känns lite som

Posted on 15 March 2011 by Judit

Det eskalerar.

Stämningen är ganska mörk.

Man lämnar resterna på bordet.

Det känns lite som jag rymmer.

 

Det är helt tomt på fisk och bröd.

Risken finns för utsläpp.

Det är omkring 15 grader ute.

Det känns lite som jag rymmer.

 

De avråder nu helt.

Från icke nödvändiga resor.

Det eskalerar.

Det är väldigt oroväckande.

 

Det känns lite som jag rymmer.

Evakuerar kroppen min totalt.

Lämnar tankarna att koka.

I strålande soluppgång.

 

 

 

Comments (2)

Tags: , , ,

Posted on 15 March 2011 by Judit

Bivval. Lappföld. Annyira megenyhül, hogy a hó latyakos lesz, és elkezd kicsit olvadni. Bivval idején gyakran szélcsend van és szürke minden. Pára vagy köd?

Pustol. – tavaly karácsonykor ezt láttam, amikor kinéztem a kisház ablakán. A nagy tavat jégpáncél fedte, amit a frissen szállingózó hó kegyesen elfedett. Hamar friss hó temette be a lankákat. A nyáron vadkacsáktól hangos tó egybeolvadt a közeli és távoli hegyekkel. A kacsák elmentek vagy hallgattak – olyan nagy lett a csend.

Délután a francia nő vacsorát készített. A sítalpak kint vártak az ajtófélfának támasztva, hogy még a lemenő nap utolsó sugarainál a nő esti sétára vigye a négy kutyát. Nem is hinné az ember, hogy egész évben kint lehet élni a hegyekben, kétezer méteren. A nagy faházban egyedül lakott, vadászkutyákat tanított télen-nyáron. Télen hótalpakon, nyáron hegyibiciklivel közlekedett, bevásárolni a nagy fekete landroverrel ment.

Új hó – Ott semmit sem találsz. De mindent fel kell adni. Aki törekszik, csak akadályokat lel, falakat és lavinát, ami betemet. Aki akar, az nem lát, mert elvakította a hó, a hó, a hó.

A havazás napokig, három-négy, talán öt napig sem állt el: mindig hozzátevődött valamennyi a már meglévő hótakaróhoz, s egyre vastagabban befödte a tábort, egyre tisztábban és egyre vastagabban rakódott réteg rétegre, a sudár fenyőfák ágai meghajoltak a hó terhe alatt, minden, ami szürke volt, minden, ami fekete volt, minden, aminek színe volt korábban, hófehér lett, tiszta, érintetlen, üres, tabula rasa, fény és semmi. A külvilágtól elzártan, behavazva, elszigetelten, elfödve, és csupaszon. A naponta frissen esett hó lehetetlenné tette, hogy bárki is észrevétlenül a tábor határain túlra kószáljon: minden nyomott hagyott a hóban, még a fákról  csomókban lehulló hó is. Azt lehetett érezni, hogy a havazás magát a megtisztulást, az elvonulást jelképezi, és mintegy megkönnyíti az önfegyelem gyakorlását, hiszen nem volt semmi, ami a figyelmet elvonja még a kinti séták során sem, sem száraz falevelek, sem görbe ágak, sem kövek fényes háta. Nem szórakoztatta az elmét a táj látványa, egyszerűen minden sima, fehér, majdnem egyenletesen fehér volt. Az ember vagy átadta magát a fehérségnek, vagy nyomorultul érezte magát ebben az ingerszegény környezetben, és kapaszkodókat keresett, fantáziált, történeteket talált ki az imitt-amott kirajzolódó állatlábnyomokhoz, a hó alól kidomborodó vakondtúrásokhoz… Egy reggel arra ébredetek a tábor lakói, hogy a kinti séták területén valaki úgy ment körbe, hogy a hóban egy szív rajzolódott ki, egy hatalmas szív, éppen úgy, hogy ha a francia nő vagy a segédtanár kinézett az ablakon, azt láthatta. Pedig tilos volt mindenfajta kommunikáció. Még a hóban való kommunikáció is. Még a szívvel való kommunikáció is. Mindenféle, a Nemes Csend némasági fogadalma értelmében.

Njäjgastit – Vállevágge április végén. Lappföld. Ne becsüld alá a havat! A njäjgastit olyan hó, amely kívül kőkemény. Nagy hidegben az ember arcába mar a szél. Ne becsüld alá a havat.

 

(Yngve Ryd: Snö c. könyve felhasználásával)

Comments (1)

Tags: , ,

Librarius a Literán

Posted on 13 March 2011 by Judit

LiteraNem feltétlenül irodalmi centrum a címe az interjúnak, amit Jánossy Lajos készített Podmaniczky Szilárddal a Litera irodalmi portálon.A Librarius online irodalmi oldal  felépítéséről, rovatairól, tájékozódási irányairól és jövőbeli lehetőségeiről kérdezte az oldal főszerkesztőjét.

A Librariust nem akarom elhelyezni az irodalmi szcénában, nem egy helyet akar betölteni, sőt, folyamatos mozgásban akar lenni, mert így másféle perspektívából tud az irodalomra tekinteni, az irodalom szereplőire és az olvasóira. – mondja Podmaniczky Szilárd.

A Librarius svéd atmoszférájához Szeles Judit, a Panno szerkesztője járul hozzá. A Librariuson és a Pannon egymással párhuzamosan megjelenő írásokat a a skandináv léthelyzet, a kettős állampolgárság, a többnyelvűség inspirálja.

Tovább a cikkre

Comments (0)

Tags:

Bokrecensioner…

Posted on 11 March 2011 by Judit

Péter Nádas - Egen död…är inte något jag sysslat med förut, och möjligen inte igen, men igår läste jag ut en bok som jag tycker fler borde läsa, nämligen Péter Nádas – Egen död (svensk översättning, på Ungerska heter den Saját Halál). Utan att avslöja för mycket om handlingen kan jag säga att det är en förstapersons-skildring av en persons upplevelse av något som för dom flesta kanske skulle vara svårt eller nästan omöjligt att beskriva, nämligen sin egen död.

Jag läste igenom boken snabbt, på bara 2 kvällar. Den är på 126 sidor, och är mycket snabbläst, till stor del beroende på författarens sätt att skriva, som iallafall passade mig väldigt bra. Den hade också en del humorösa inslag, vilket jag inte hade räknat med när jag läste sammanfattningen. Läs den om du har möjlighet, jag tyckte den var bra!

Finns att låna på Strömstads bibliotek om någon vecka igen 🙂

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................