Foto: Statoil

Gondolta volna a fene, hogy vidéken fogom leélni az életem. Legalább is én nem így terveztem. Az első tizennégy évben szerzett tapasztalataim alapján kozmopolitának és internacionalistának hirdettem magam, és éltem a világomat Debrecen nevű világvárosunkban. Ehhez képest nem nevezhető nagy előrelépésnek, hogy a szombat estémet azzal töltöttem, hogy a  tet(te)stársammal a legközelebbi nyitva lévő benzinkúthoz mentünk, és lenyomtunk egy-egy sült kolbászt némi bébisárgarépával és a julmust (magyarán “karácsonyi lé”)  nevű nagyszerű svéd üdítőitallal egyetemben, miközben a polcon lévő videókínálatot fitymáltunk. Aztán engem jól meg is néztek, mert irtó rövid  a hajam, svéd rendőrcsizmát hordok, reflexmellény is volt rajtam, mert mindjárt a kolbászozás után kutyát sétáltattunk, és mert hangosan röhögök. Vagy mert annyira tutajosak a szemeim. Ezt nem tudom, mert nem kérdeztem meg. De már tervezem, hogy visszatérek és a Szentestét is a benzinkúton fogom ünnepelni!