avagy a nap (két) képe

A középkori bestiáriumok mindig is kedvenc olvasmányaim voltak, ezért örömmel fedeztem fel, hogy a magyar internetes oldalak egy remekbe szabott képecskét terjesztenek Facebook-szerte. A KultúrPart FB-oldaláról egyenesen az ajánlott cikkre kattintottam, és ezt az állati képet láttam:

Azt írják, hogy a pirotechnikai jószág tüzes szelet lövell a hátsójából, és hogy anno bonakonnak hívták, de kis utánajárással megfejtettem, hogy az Anne Walshe Bestiáriumából származó kép egy bonnakont ábrázol (két bével – helyesbítek: két ennel). Ugyanis hiába google-öztem a bonakont, csak ez jött ki:

A kerekasztal lököttjei

… (scroll down)

Élt egyszer egy bonakon, úgy hívták, hogy Bonakon.

Sokra nem mentem vele, csak röhögcséltem egy sort.

De most már aztán igazán kíváncsi lettem, hogy mi a manó az a BONNAKON!

És azt írja a Wikipédia, hogy a

Bonnacon

- amit Bonacon vagy Bonasus névvel is illettek, egy ázsiai mitológiai állat. Csavart szarva van, és égő trágyát bocsájt ki. A legenda valószínűleg egy valóságban is létező bölényfajtán alapul. Az állatot Pliny a Naturalis Historiajában így írja le (szabadfordításban): vadállat Paioniában, lósörénye van, de amúgy bikára emlékeztet, a szarvai olyan módon kunkorodnak vissza, hogy az állat képtelen azokat harcban használni, és azt mondják, úgy próbál megmenekülni, hogy megfutamodik, miközben három furlong (604m) távolságba elnyúló trágyacsíkot is képes kibocsájtani, amivel érintkezésbe kerülve az üldözőit megperzseli.

Vajon a véletlennek köszönhető-e az, hogy ugyanakkor megjelent a Facebook-on egy másik kicsinyke üzenet, ami pedig egy egészen más területre vezérelte figyelmemet – miközben a bonnakonról látott képet az agyam hátsó traktusaiban szépen el is tárolta.

Ez a újabb kép legalább olyan mértékben megviselte a nevetőidegeimet, mint az előző. A kép a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának nyitóoldaláról származik. Kérem, vonják le a tanulságot:

Tanulság: Az ŰŰŰŰŰŰRISTEN kegyelmezzen meg minket a bonnakonok haragjától!