Archive | December, 2010

Tags: , , , , , , , ,

És a Bonakonnal mi lett?

Posted on 30 December 2010 by Judit

avagy a nap (két) képe

A középkori bestiáriumok mindig is kedvenc olvasmányaim voltak, ezért örömmel fedeztem fel, hogy a magyar internetes oldalak egy remekbe szabott képecskét terjesztenek Facebook-szerte. A KultúrPart FB-oldaláról egyenesen az ajánlott cikkre kattintottam, és ezt az állati képet láttam:

Azt írják, hogy a pirotechnikai jószág tüzes szelet lövell a hátsójából, és hogy anno bonakonnak hívták, de kis utánajárással megfejtettem, hogy az Anne Walshe Bestiáriumából származó kép egy bonnakont ábrázol (két bével – helyesbítek: két ennel). Ugyanis hiába google-öztem a bonakont, csak ez jött ki:

A kerekasztal lököttjei

… (scroll down)

Élt egyszer egy bonakon, úgy hívták, hogy Bonakon.

Sokra nem mentem vele, csak röhögcséltem egy sort.

De most már aztán igazán kíváncsi lettem, hogy mi a manó az a BONNAKON!

És azt írja a Wikipédia, hogy a

Bonnacon

– amit Bonacon vagy Bonasus névvel is illettek, egy ázsiai mitológiai állat. Csavart szarva van, és égő trágyát bocsájt ki. A legenda valószínűleg egy valóságban is létező bölényfajtán alapul. Az állatot Pliny a Naturalis Historiajában így írja le (szabadfordításban): vadállat Paioniában, lósörénye van, de amúgy bikára emlékeztet, a szarvai olyan módon kunkorodnak vissza, hogy az állat képtelen azokat harcban használni, és azt mondják, úgy próbál megmenekülni, hogy megfutamodik, miközben három furlong (604m) távolságba elnyúló trágyacsíkot is képes kibocsájtani, amivel érintkezésbe kerülve az üldözőit megperzseli.

Vajon a véletlennek köszönhető-e az, hogy ugyanakkor megjelent a Facebook-on egy másik kicsinyke üzenet, ami pedig egy egészen más területre vezérelte figyelmemet – miközben a bonnakonról látott képet az agyam hátsó traktusaiban szépen el is tárolta.

Ez a újabb kép legalább olyan mértékben megviselte a nevetőidegeimet, mint az előző. A kép a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának nyitóoldaláról származik. Kérem, vonják le a tanulságot:

Tanulság: Az ŰŰŰŰŰŰRISTEN kegyelmezzen meg minket a bonnakonok haragjától!

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , ,

Agyonlőtte Szilviát börtönőr társa

Posted on 29 December 2010 by Judit

avagy mennyire veszik komolyan a nőket

Magyarországon a híradókban, rádiókban, lapokban megszólaló szereplők mindössze negyede nő. Öt éve még fele ennyien sem voltak– derül ki egy 108 országot érintő médiavizsgálatból. Ami a hírek készítőit illeti, minél fontosabb egy téma, annál kisebb eséllyel tudósít róla nő. A politikai és gazdasági hírek harmadát készítik nők, míg a hírességekkel, művészetekkel és sporttal kapcsolatos beszámolók jóval több mint a felét.

– írja a Népszabadság a Nálunk a nő anya vagy diák a hírekben című cikkében. A szerzője nő, Matalin Dórának hívják.

Az elemzés egy 108 országot érintő médiavizsgálat eredményét mutatja be. A vizsgálat célja az volt, hogy az érintett országok sajtójából kiszemezzék a nőkre vonatkozó híreket, hogy a zsurnaliszták hány százaléka nő, és hogy milyen képet mutat a média a nőkről.

A legmegdöbbentőbb számomra az, amit a jelentés is kiemel: a tudósításokból egy olyan világ tárul elénk, ahol a nők gyakorlatilag láthatatlanok az otthonon kívüli munka tevékeny résztvevőiként. Egy kategóriában voltak jelentősen többen: áldozatszerepben. És ez nem feltétlenül szexuális erőszakot takar, hanem akármilyen bűncselekményt, természeti katasztrófát, balesetet. Magyarán a nők  olyan cikkekben tűnnek fel, aminek a hírértékét a nők áldozatszerepe adja. Még konkrétabbra véve, csak az a cikk érdekes, amiben a nőt, mint áldozatot látjuk.

A cikk kitér arra is, hogy vajon mi lehet ennek a hátterében. Az egyik oknak azt találja, hogy a nők szerepe a politikában, a közéletben és a gazdaságban jelentősen kisebb, tehát nem szerepelhetnek elég arányban az ezekről szóló cikkekben sem. Ami az anyagok készítőit illeti, Magyarországra is igaz, hogy minél fontosabb egy téma, annál kisebb eséllyel tudósít róla nő – hívja fel a  figyelmet Matalin Dóra. Vagyis a fontos témákban nem kérik ki a nők véleményét. Ez viszont a magyar sajtó erőviszonyairól is árulkodik.

A médiának komoly felelőssége van abban, hogy milyen képet tükröz és erősít meg a közvéleményben. Azon valóban nehéz lenne egyik napról a másikra változtatni – bár miért ne?! -, hogy a politikai és gazdasági vezetők között több nő legyen. De azon nem, hogy a nőnemű újságírók ne csak bulvárcikkeket írjanak, hogy a szóvivők szavahihetősége ne az illető nemén múljon, hogy a nőkre ne csak akkor kerüljön reflektorfény, amikor már áldozatokká váltak.

Továbbra sem értem, miért van az, hogy az újságokba a női alanyok 26, míg a férfiak csak 17 százalékáról került be fotó. Azt sem értem egyébként, hogy a nők miért szerepelnek a reklámokban még mindig DEKORÁCIÓKÉNT? Még mindig nem szexuális erőszakról beszélek, hanem a nők eltárgyiasításáról. Nem kell ugyanis egy nőt egy olyan társadalomban megerőszakolni, ahol úgy nő fel, hogy neki a konyhában a helye, vagy a pucérnős naptáron, mert a nő hagyja magát, és közben vagy utána eszébe sem fog jutni, hogy személyiségi jogait sértették meg valami módon.

Csak az a keserű szájíz, az marad meg. Az a pókhálófinom félelem. Esetleg önmarcangolás, hogy hol rontottam el már megint, ami miatt annyira nem működik ez a kapcsolat.

Mindnyájunk, de főképpen a média felelősségéről beszélek. Nem szabad annyira lesüllyednie az újságírás színvonalának, hogy szenzációhajhászó, az eltorzított, vagy teszem azt,  bűncselekménnyel határos írások szülessenek. Mert én, ha olvastam volna, bizony, feljelentettem volna azt a bulvárlapot, ami  Agyonlőtte Szilviát börtönőr társa – Szerelmi dráma Székesfehérvárott, a rácsok mögött címmel számolt be egy gyilkosságról. A cikk az áldozatot név szerint említette, az elkövetőnek csak a foglalkozására utalt. Kizárólag férfiakat kérdeztek meg, és olyan kifejezésekkel illették a gyilkosságot, mint „szerelemféltés”, „szívbe markoló tragédia”. És hogy ez miért baj? A nemzetközi médiafigyelő projekt szerint ezzel a készítők azt sugallták, hogy az ilyen típusú erőszak elkerülhetetlen tragédia, amely két ember között, négyszemközt történik, amelybe környezetükből senki nem képes és nem is kell hogy beavatkozzon. – Egy-két mondat elég lett volna arról, hogy vannak kiutak egy bántalmazó kapcsolatból – tette hozzá Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkatársa. (kiem. tőlem)

Vannak kiutak?

Olvassuk el a cikkhez tartozó kommentárokat is!

Kapcsolódó cikk:

A tűzhelytől a bársonyszékig – Hol a nők helye a politikában? (Inotai Edit-Dési András)

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , ,

Beszéljünk róla

Posted on 28 December 2010 by Judit

Néha nehéz, sőt, lehetetlen negatív szexuális élményekről beszélni. Mikor is személyiségünk határait megsértik, de az ember nem mond rá semmit.

Mindazokról a dolgokról, amik velem megtörténtek, kétféleképpen lehetne beszélni: vagy egy ombudsmanhoz intézett feljelentésben megírni, és akkor az évekig elhúzódó pereskedés végkimenetele teljesen egy bíróság döntésétől függene, vagy pedig egy kalandregényben, ahol az olvasók jól elszórakoznának, és minden bizonnyal nagyobb lenne a valószínűsége, hogy ehhez hasonló bizarr dolgok még egyszer nem eshetnének meg az emberiség történelmében.

folyt.köv.

Share

Comments (1)

Tags: , , , , , , ,

Karácsonyi recept

Posted on 22 December 2010 by Judit

A hússal tömött buddhista

Lengyelország Ma

Minden elismerés azé a lengyel elítélté, aki Strasburgban pert nyert a lengyel állam ellen. A börtönlakó keresetében azt kifogásolta, hogy nem tartják tiszteletben táplálkozási szokásait: annak ellenére, hogy vegetáriánus, minden áron húst akarnak etetni vele.

Nem is olyan régen az elítéletek örültek volna, ha kenyéren és vizen, vagy a tarhonyán kívül mást is kaptak volna. Őszintén szólva, kíváncsi lennék, mit főznek az európai börtönök konyháin. Ne kíméljetek, íméljetekk! A börtönkosztról szóló  élménybeszámolóitokat szívesen közzétesszük!

Egyébként a cikket az általam nemrég felfedezett Lengyelország-blogban találtam. Minden, ami Lengyelország ma.

Share

Comments (0)

Tags: , , , ,

Olyan csonka ma a hold

Posted on 21 December 2010 by Judit

Az északnyugati égbolton, valahol a Bika és az Ikrek magasságában ma a farkas felfalta az egész kerek sajtholdat. Ez a kép a vöröslő hold utolsó perceit rögzítette az év legsötétebb napján. De ma éjjel fél tizenkettőkor a sötétség ideje véget ér, és a téli napfordulóval új periódus kezdődik: a fényé!

Boldog Yule-t minden kedves olvasónknak!

Share

Comments (0)

The Mona Lisa

Tags: , , , ,

Buli van!

Posted on 19 December 2010 by Judit

A tegnapi bejegyzéshez tartozik ám egy kép is. Ki hitte volna, de a történet hiteles!

Most tessék röhögni:

The Mona Lisa

Foto: Martin Larsson

Share

Comments (6)

Tags: , , , , ,

Szombatvombat

Posted on 18 December 2010 by Judit

Foto: Statoil

Gondolta volna a fene, hogy vidéken fogom leélni az életem. Legalább is én nem így terveztem. Az első tizennégy évben szerzett tapasztalataim alapján kozmopolitának és internacionalistának hirdettem magam, és éltem a világomat Debrecen nevű világvárosunkban. Ehhez képest nem nevezhető nagy előrelépésnek, hogy a szombat estémet azzal töltöttem, hogy a  tet(te)stársammal a legközelebbi nyitva lévő benzinkúthoz mentünk, és lenyomtunk egy-egy sült kolbászt némi bébisárgarépával és a julmust (magyarán “karácsonyi lé”)  nevű nagyszerű svéd üdítőitallal egyetemben, miközben a polcon lévő videókínálatot fitymáltunk. Aztán engem jól meg is néztek, mert irtó rövid  a hajam, svéd rendőrcsizmát hordok, reflexmellény is volt rajtam, mert mindjárt a kolbászozás után kutyát sétáltattunk, és mert hangosan röhögök. Vagy mert annyira tutajosak a szemeim. Ezt nem tudom, mert nem kérdeztem meg. De már tervezem, hogy visszatérek és a Szentestét is a benzinkúton fogom ünnepelni!

Share

Comments (0)

Tags: , , , , , , , ,

BÉKÉS KARÁCSONYT!

Posted on 17 December 2010 by Judit

A béke, a békesség, a megbékélés, a kedvesség, a megértés, a szeretet, a családi béke megőrzése az egyik legfontosabb feladata az emberiségnek. Főleg manapság, ugye? Hiszen korábban nem voltak lövöldözések és tanárverések az iskolában, brutális gyilkosságok naplemente előtt, etnikai tisztogatások és robbantások a nyílt utcán. Vagy csak az én emlékezetem csal? Ennyi erőszak. Bizony, bizony, nincs fontosabb az önmérsékletnél, a nyugalomnál. A békét – ha megvan – fenn kell tartani minden áron! Ez volt az apám hitvallása is, így a mi családunkban sem volt helye a hangos szónak, a felindulásnak. Nem is tanultam meg, hogy kell a haragot kezelni. Az ismeretlentől egy idő után az ember tartani kezd, azt megpróbálja elkerülni, kiküszöbölni, lehetőleg eltörölni és letagadni, hogy egyáltalán létezik, mert a legeslegjobb az volna, persze, ha az nem is létezne de facto.

A fiú serdülőkorba érve kezdett szemmel láthatóan visszahúzódóvá, félénkké válni és elhízott. Az iskolából mindig úgy jött haza, hogy valaki megverte, kicsúfolta vagy tönkretették valamijét, még ha az csak egy radír volt vagy a füzetborító. Az elhízás mögött nem volt semmiféle evészavar. Nem is evett sokat. Felmerült, hogy hormonális háttere lehet a testsúlynövekedésnek. Ám a gyermek mindig is okos, nyugodt és békés természetű volt, és nem látszott betegnek. Amikor azonban az anya elvitte az orvoshoz, hamar kiderült, hogy a fiú vérének tesztoszteronszintje a kóros és a normális határán volt, és el kellett dönteni, mi legyen, kapjon-e kezelést vagy nem. Az orvos körültekintően tájékoztatta a szülőket a várt hatásról és a lehetséges mellékhatásokról. Azt is megbeszélték, hogy milyenek a kilátások, ha nem avatkoznak be. A kilátások nem voltak valami rózsásak – életszínvonal csökkenése, párkapcsolati problémák, a szexuális és társasági életbeli zavarok, csontritkulás, csökkenő izomzat, depresszió, irritáció, koncentráció csökkenése. Amikor az orvos azonban a kezelés lehetséges hatásaival kapcsolatban megemlítette, hogy fokozott agresszió léphet fel, az anya bizonytalansága egy pillantás alatt elszállt, hiszen ő nem híve az erőszaknak, és határozottan azt válaszolta a doktornak, hogy akkor úgy döntöttek, a beavatkozásra nincs szükség. És a fiú így nőtt fel egy zokszó nélkül, hiszen a béke, a békesség, a megbékélés, a szeretet megőrzése a lényeg!

Share

Comments (1)

Tags: , , , ,

Kopimi

Posted on 09 December 2010 by Judit

This work is labeled as Kopimi, meaning that the copyright holder of this work does not only release it, but specifically requests that this work be used and copied for any purpose, including unlimited commercial use and redistribution. It is believed in good faith that a work classified as Kopimi is free to use in any way, including modification and the creation of derivative works.

Share

Comments (0)

Tags: , ,

No Comment

Posted on 08 December 2010 by Judit

Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................