Mire hármat számolok, vedd le az összes göncödet – mondta a varázsló a bekötött szemű Róta Fortunae-nak. A nő nem szerette, ha parancsolgattak neki. Bepörgött tőle. A bolond a fotelben ült és már dörzsölgette a szemeit a nagy látványosság előtt.

A kerék már készen állt. A varázsló rákötözte a küllőkre a meztelen Róta Fortunae-t.

- Szamarak! – köpött a nő megvetőn a bolond irányába.

A varázsló addig ügyetlenkedett a kötelekkel, hogy Anubis beesett a kerék alá, és káromkodva – A kutyafejét neki! - igyekezett visszakapaszkodni rá. Míg az ellenkező oldalon a kígyószerű Typhon zuhant fejjel lefelé. Csak a félig oroszlán, félig istennő Szfinx maradt meg stabil pozícióban: felmászott  a kerék tetejére, és ott egyensúlyozott egy trónon a nyelvét nyújtogatva a bolondra.

Rota Taro Orat Tora Ator! – ordította el magát a varázsló rendelkezőleg. Ami annyit tesz: a gazdag szegény lesz, a szegény gazdag lesz, a beteg meggyógyul, az egészséges megbetegszik, a boldogtalan megtalálja a boldogságot, a boldog pedig elveszíti azt. Egyszóval: a szerencse kerekét nem más, mint a szerelem törvénye hajtja. Ezt a bolond is tudja.

A terem sarkában a kerék körül négy alak ácsorgott és figyelt – egész észrevétlenül, de csupa szem volt mind a négy. Az első lény oroszlánhoz hasonlított, a második a fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemmel. Úgy néztek ki, mint a paranoiások rémálmaiban a szörnyek. Ezek éjjel-nappal folyvást ezt zengték: Om Tara Tu Tara Ture Soha! Ami nem bír különösebb szószerinti jelentéssel, csak a nevekkel és a szavakkal játszik, ahogy a zsonglőr a labdákkal: kék, piros, fehér, zöld, sárga…

Ebben a megközelítésben az egész nem jelentett mást a bolond számára, mint hogy az élete (nagy) fordulatot vett, és a fotelből felemelkedve nekiindult, hogy a kerékre feszített női testre vesse magát. Közben ezt énekelte:

Tíz,  tíz, tiszta víz,

ha nem tiszta,

vidd vissza,

ott a szamár,

megissza…

Majd pedig vidáman folytatta:

Ó, kövesd a szerencséd, bolond!

És lásd be, tested nem más, csak boríték.

Az egy, a kettő, a három és a négy, bolond!

Orrodnál fogva vezetett a játék.

A Szerencsekerék (X) a tizedik tromf a Nagy Arkánumból. (A szerző megjegyzése.)

Olvasható a Spanyolnáthán.