Archive | October, 2010

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vándorlók

Posted on 28 October 2010 by Judit

Mítosz a jó Svédországról

Nem, nem lehet azt állítani, hogy nemzeti szocialista, még csak nem is nacionalista. Azt szokta mondani, hogy nem is svéd. Hanem vallon. Az anyja meg cigány: tattare. Vándorlók. Lobotomizálták a fél családot a húszas években. A másik felét már nem kellett. Azt állították még a második világháború után is, hogy a fajtiszta cigányok általában véve nem hajlandók dolgozni, és inkább élnek lókupeckedésből és házalásból. És hogy semmi hajlandóságot nem mutatnak a normális munkára. Azt a másik felét fehérekkel keverték azzal a nem titkolt szándékkal, hogy feljavuljanak, és hajlandóak legyenek dolgozni, hogy kezelhető, lelkiismeretes állampolgárok legyenek. Hakon csak lelkiismeretes állampolgár. Adófizető. Törvénytisztelő. De nem nacionalista. Hová gondolsz! A szélsőjobbot kiröhögi, amikor azt látja, hogy az úthengerre meg a kombájnra ki van rakva a nagy svéd zászló. De amikor én augusztus huszadikán ki akarom rakni a magyar zászlót, azt mondja, az törvénybe ütközik. Más nemzet zászlaját csak akkor lehet kitenni Svédországban, ha ott lóg mellette a svéd, egy leheletnyivel magasabban. Így a törvény. A koszovóiakat nem érdekli a törvény, kirakják a halálboltok elé a nagy sast, hadd repüljön szabadon! Csak azért is, és csakis azért, hogy a rituálisan levágott húst megtalálja az, akinek kell. A kurdok itt nálunk szelídebbek. Bent a boltban mutogatják a kurd nemzeti lobogót, ami a magyartól csak annyiban különbözik, hogy a közepén van egy hatalmas napkorong. Szoktam is mondani a boltosnak, hogy a magyarok és a kurdok testvérek. Örül. A kurdoknak nem sok testvére van a nagyvilágban. De visszatérve Hakonra, ő nem idegenkedik. A színérzékenysége – ahogy Szerb Antal mondaná – nem olyan kifinomult. Csak akkor rándul össze a gyomra, ha megcsapja a muzulmánok szaga a békés melegben. Tudom, nehéz ezzel a férfiaknak itt megbarátkozni, riválisok, lecsapják a kezükről a szexuálisan kiéhezett sápadt, fakó Selmákat meg Ebbákat. Ezért a férfiak itt Thaiföldről hoznak be slavinákat, rabszolganőnek. Mert mi másnak, aki csak főzi nekik a tavaszi tekercset meg a wokot, és potyognak ki belőle a gyerekek kicsit barnábban, mint a fehérek, de svéd nevet kapnak, és megöröklik a bankkölcsönt majd apuka után. Én nem. Én önként, dalolva. Hakon nem tud valami jól főzni, én meg nem eszem meg a mirelit haldarabkákat krumplipüréporral és zacskós kaporszósszal. Finnyás vagyok. Te nem? Azt sem tudnám megmondani, hogy mi vagyunk elkapatva a házi koszttal vagy ezek itt a félkész ételekkel. Már ezt sem tudom. Amúgy a szomszéd thai csajt láttam már kék-zöld karikákkal a szeme körül. Hiába a szürkés bevonat a barna bőrön, látom, hogy meg szokták verni. Az látszik már a menéséből. De ebbe én nem szólhatok bele. Csak a magam kára, a privát kis elfojtódásaim izgatnak. Még azt sem tudom meg, hogy megírja-e az újság, mert nem olvasok el semmit. Nem vagyok hajlandó elolvasni semmit. De ezt a makacs szokásomat még ifjú magyar koromban fejlesztettem ki, amikor egy vidéki magyar lapkiadónál dolgoztam, és nap mint nap végignéztem, hogy flangálnak az újságírók, és elhatároztam, sose fogok újságíró lenni, mert az igazságtól ők állnak a legtávolabb. De ez még az átkosban volt. A legpeckesebben persze az az újságíró járt, akiről utána kiderítették, hogy ügynök volt, de szerintem ott mindenki ügynök volt. Nekem is megmondta a főnöknőm, hogy vegyem ki a nyakamból a keresztet, mert az ügyfelek meglátják. de én nem vettem ki, csak eltakartam, s addig-addig, hogy egyszer még pofátlanul befüvezve mentem dolgozni, és behívattak, azonban (ugyanaz) a főnöknő csak azt mondta, látszik rajtam, hogy nemrég jöttem vissza táppénzről, és hogy TÉNYLEG beteg lehettem…De ezek már csak régi szép emlékek. Úgy mondják, a svéd média a libsik, a médiakajmánok kezében van (Bonnier, Peter Hjörne, Helle Klein, Pehr G Gyllenhammar, Marianne Ahrne).  Felőlem még akár lehet is, nekem erre nincs rálátásom, még a tévémet is elajándékoztam évekkel ezelőtt, hogy ne bosszantsam magam tovább. Az azért szent igaz, ha Lenin feltámadna, Svédországban kérne letelepedést. Itt sok mindent megtalálna még a klasszikus kommunizmusból is. Csak ne szónokoljon, maradjon csendben, maradjon lagom: sem túl kiemelkedő, sem túlságosan gyenge. Még az is lehet, a szomszédom lenne. És állampolgár. Persze. Adófizető. Törvénytisztelő. Robot. Biztos szemet szúrna neki szándékos elzárkózásom, kivonulásom a társadalomból. Nem kérek belőle. Túl sok a kategória és kevés az emberség. Én ezt most őszintén így gondolom. Mivel nem tartom normálisnak, hogy egy rendes családban az embernek a masszőrhöz kell mennie, ha érintésre vágyik. Mit masszőr? Tudod mit, a svéd masszőrök már meg sem fogják a bőrödet. A színétől teljesen függetlenül! Semmilyen bőrt nem fognak meg, benne van a munkaköri leírásban: masszőr nem érintheti meg a páciens bőrét. Van helyette lézer meg tű meg minden más, csak meg ne kelljen fogni. Nem csoda, hogy itt annyi mindenkit gyötör a reuma, az érintés hiánya miatt. Hakon sem érint meg. Nem illik, vagy nem szokás. Nem is ver. Néha megverhetne. Így nincs okom a panaszra. Azt mondják, ha egy szóval kellene Svédországot jellemezni, az a szó a konform lenne. Ha felütöm az idegen szavak szótárát, ezt találom benne a konform címszó alatt: megalkuvó, igazodó; konformis: megegyező, azonos, egybevágó; konformista: alkalmazkodó, megalkuvó; konformitás: azonosság, megegyezés; egyformaság;  konformizmus: megalkuvás, a fennálló uralkodó rendszerhez való elvtelen alkalmazkodás. Ő ilyen. Hakon. A vallon-cigány keverék. Különben a svéd történelem azzal kezdődik még a történészek szerint is, hogy itt kezdetben senki nem volt, még azt is megkockáztatnám, hogy itt SEMMI nem volt. Se állatok, se növények, csak a nagy végeláthatatlan jégkorszak, ami eltartott egy jó darabig. Aztán hogy kik voltak itt először, és a lappok hogy kerültek ide, már a fene sem tudja. Vannak teóriák, de lassan kihal az utolsó lapp is, mert vagy lobotomizálták a családját, vagy sterilizálták, vagy egyenesen megölték. A fennmaradás egyetlen útja az asszimiláció : egy kis fehéret kevertek bele. Most már a jóisten sem tudja megmondani, melyik gén honnan jött. De szerintem nem is az a fontos, hogy az ember honnan jött, hanem hogy hová tart! Ott tartottunk, hogyha sokáig kitartóan keresed az identitásod, végül nem találsz semmit, csak elég kitartóan és módszeresen keresd. Ezt nem én találtam ki. A legalaposabban a buddhista filozófia és pszichológia járta körül a kérdést. Márpedig ha Hakon rájön, hogy ő nem Hakon, még nem is svéd, de nem is ember, és nem is létezik – ember legyen a talpán, ha nem roppan bele. Hogyha az elmélyült kutatás eredményét elkezdi hangoztatni, garantáltan bolondnak nyilvánítják, még az is meglehet, hogy lobotomizálják, mit lehessen tudni. Hidd el, nem könnyű elevickélni a hétköznapi és a bolond határán. Ahhoz, hogy valaki mentesülni tudjon a társadalomnak nevezett őrülettől, kisapám, bolondnak kell nyilváníttassa magát. De csak egy lagom bolondnak, hogy elkerülje a drasztikus beavatkozásokat. Egy kvázi csendes őrültnek, aki szellemekkel beszélget; s azt mondja, a szomszédja Lenin és veri a thai feleségét, de a nő szereti, mert mazochista, meg legalább van mit ennie; és időnként egy leheletnyivel feljebb húzza a magyar zászlót, hadd lobogjon a kurva anyja: szabadon! Egy buddhista bölcs azt mondta, ha igazán el akar valaki jutni a megvilágosodáshoz, el kell hagynia a hazáját. Egyszer legalább az életben. Én már megtettem. Utánam csinálod?

Share

Comments (5)

Tags: , , , , ,

The Process

Posted on 22 October 2010 by Judit

The result of having vision problems sometimes can be fairly constructive for an artist.

You can see here a photo montage one of my Facebook buddies had on her site. (Obviously doglover buddy.)

Since I’m getting more and more short sighted, I saw something like this instead:

Well, a bit fuzzier, right? (And honestly, the telephone wasn’t there either. LOL )

Hmmm, I thought to myself. This is gonna be a tempera-painting (the fading colours made me associate to that material). Therefore I drew a sketch which looks like this (mind the iPhone snapshot quality!)

Share

Comments (3)

Tags: , , , , , , , ,

Anker Eli, a bélyegtervező fenomén és a skandináv mitológia

Posted on 20 October 2010 by Judit

Anker Eli Petersen (Tvøroyri, 1959. június 7.) feröeri grafikus, bélyegtervező és író.

A Postverk Føroya számos bélyege az ő munkája. A bélyegtervezés során a kollázs és a számítógépes grafika eszközeit is használja. Alakjai, motívumai gyakran történelmi gyökerűek. Az újabb skandináv mitológiai témájú bélyegeket ő tervezte.

Petersen a feröeri posta webszerkesztőjeként is dolgozik, melynek keretében többnyelvű, Feröert bemutató oldalakat gondoz.

Íróként régi szövegeket fordít óészaki nyelvről, valamint gyermekdalokat és más szövegeket szerez feröeri zenészek számára. Ezen kívül számos könyvet illusztrált.

Wikipédia

Anker Eli: Völva

Híven halljatok,
hős törzsökök,
Heimdall sarjai,
hatalmasok s csekélyek.
Öldöklés Atyja,
sorjázzam-e sorsát
hajdan élteknek
emlékek ős öléről.

A völva jövendölése // Edda

Anker Eli honlapja

Posta Stamps Faroe

Faroe Philatelic Office

A Wikimedia Commons-on

Anker Eli Petersennek saját bevallása szerint a célja egyszerű: a skandináv mitológia ismertetése és népszerűvé tétele minél szélesebb körben. Honlapján szisztematikusan megjelenített illusztrációin a feröi, izlandi, norvég, dán, svéd, finn, lapp, grönlandi szagák, mesék, népdalok, legendák elevenednek meg.

Szövegek feröi, norvég és dán forrásból.

Skandináv online szöveggyűjtemény: Heimskringla

Folklore and Mythology Electronic Texts (Univ. of Pittsburg)

Share

Comments (2)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

Striptease

Posted on 17 October 2010 by Judit

Mire hármat számolok, vedd le az összes göncödet – mondta a varázsló a bekötött szemű Róta Fortunae-nak. A nő nem szerette, ha parancsolgattak neki. Bepörgött tőle. A bolond a fotelben ült és már dörzsölgette a szemeit a nagy látványosság előtt.

A kerék már készen állt. A varázsló rákötözte a küllőkre a meztelen Róta Fortunae-t.

– Szamarak! – köpött a nő megvetőn a bolond irányába.

A varázsló addig ügyetlenkedett a kötelekkel, hogy Anubis beesett a kerék alá, és káromkodva – A kutyafejét neki! – igyekezett visszakapaszkodni rá. Míg az ellenkező oldalon a kígyószerű Typhon zuhant fejjel lefelé. Csak a félig oroszlán, félig istennő Szfinx maradt meg stabil pozícióban: felmászott  a kerék tetejére, és ott egyensúlyozott egy trónon a nyelvét nyújtogatva a bolondra.

Rota Taro Orat Tora Ator! – ordította el magát a varázsló rendelkezőleg. Ami annyit tesz: a gazdag szegény lesz, a szegény gazdag lesz, a beteg meggyógyul, az egészséges megbetegszik, a boldogtalan megtalálja a boldogságot, a boldog pedig elveszíti azt. Egyszóval: a szerencse kerekét nem más, mint a szerelem törvénye hajtja. Ezt a bolond is tudja.

A terem sarkában a kerék körül négy alak ácsorgott és figyelt – egész észrevétlenül, de csupa szem volt mind a négy. Az első lény oroszlánhoz hasonlított, a második a fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemmel. Úgy néztek ki, mint a paranoiások rémálmaiban a szörnyek. Ezek éjjel-nappal folyvást ezt zengték: Om Tara Tu Tara Ture Soha! Ami nem bír különösebb szószerinti jelentéssel, csak a nevekkel és a szavakkal játszik, ahogy a zsonglőr a labdákkal: kék, piros, fehér, zöld, sárga…

Ebben a megközelítésben az egész nem jelentett mást a bolond számára, mint hogy az élete (nagy) fordulatot vett, és a fotelből felemelkedve nekiindult, hogy a kerékre feszített női testre vesse magát. Közben ezt énekelte:

Tíz,  tíz, tiszta víz,

ha nem tiszta,

vidd vissza,

ott a szamár,

megissza…

Majd pedig vidáman folytatta:

Ó, kövesd a szerencséd, bolond!

És lásd be, tested nem más, csak boríték.

Az egy, a kettő, a három és a négy, bolond!

Orrodnál fogva vezetett a játék.

A Szerencsekerék (X) a tizedik tromf a Nagy Arkánumból. (A szerző megjegyzése.)

Olvasható a Spanyolnáthán.

Share

Comments (3)

Tags: , , , , , ,

Menj az orrod után

Posted on 12 October 2010 by Judit

A 2010-es Európa Turné – 2. Módszer

(Martin Larsson fényképeinek a felhasználásával)

Az intuíció (latin: intueri – megnéz, megtekint, megfigyel; szemlél, vizsgál) azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.

A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának. WIKIPÉDIA

Britz Többféle módszer létezik egy turné megtervezéséhez, számunkra a kvázi-spontaneitás látszott a legmegfelelőbbnek, ugyanis azt nagyjából tudtuk, hogy hova akarunk kilyukadni. Néhány köztes állomásról is volt elképzelésünk, és az útvonalakat is tisztáztuk.

Végső úti célunk Budapest volt. Az odavezető út: Skee – Göteborg – Halmstad – Trelleborg – Sasnitz – Berlin – Bad Schandau – Prága – Pozsony – Budapest. Tavaly már bejártuk ezt az útvonalat, nagyjából tudtuk, hogy mi az előnye és mi a hátránya. Veszély: a Trelleborg-Sasnitz kompút kb. 5 óra, teljesen időjárásfüggő. Nekem tavaly rossz élményeim voltak a viharos tengeren sötétben való hány(kolód)ásról, ezért alaposan tanulmányoztuk az időjárásjelentést, és vittünk gyógyszert. Ha könnyen zizi lesz az ember, nem ajánlom, hogy este vagy éjszaka hajókázzon!

A kelet-német autópályák nagyon jók, a Berlint elkerülő utak áttekinthetőek, Németországban élvezet vezetni. A cseheknél sok betonlapos zakatoló autópálya van, ahol nehéz a sebességet tartani, ha nem akarja az ember, hogy egy szatyor csavar kizötykölődjön a kocsiból. Az autópályadíj sem az út minőségével, sem az autópálya hosszával nincs arányban. Ráadásul egy helyen alaposan eltévedtünk a terelőtáblák hiánya miatt. (Annak ellenére, hogy TomTom típusú GPS-ünk nagyjából a legfrissebb hírekkel feltuningolva egész jól navigált minket egyébként. De a csehek furfangosak!)

Roadsign

Magyarországon is érdemes az autópályákat választani, és az M0-s körgyűrűt, még akkor is, ha a GPS rövidebb /gyorsabb útvonalat javasol, mert az alsóbbrendű utakra nincs garancia. Gyakran keskenyek, nincs leállópadka, hiányzik a felfestés, vagy sötétben nem látszik a felfestés, a “kivilágítatlan részeg biciklisekről” nem is beszélve!

Mennyire kell egy utat megtervezni? Ez a legizgalmasabb kérdés egy hosszabb (több ezer kilométer) autós kirándulás esetén. A mi esetünkben a fenti kereteken kívül a TomTomra és az intuícióra bíztuk magunkat. Szerintem a spontaneitás egyrészt segít az útviszonyok változása (időjárás, útelterelés) során a korrigálásban, másrészt nemvárt érdekességekbe lehet botlani kis szerencsével.

A legnagyobb rugalmasságot az időkeretekkel kapcsolatban engedtük meg. Úgy csomagoltunk, hogy ott szállunk meg, ahol ránk esteledik. Ez eddig mindig jól bevált. Este felé, amikor már kezdtük úgy érezni, hogy 50-100 km még belefér, elkezdtük a GPS-ben a szálláslehetőségeket keresni. A gasthausokat (németül vendégszoba-szolgáltatás) előnyben részesítettük.

A falusi vendégszobákról az a véleményünk, hogy sokkal élet közelibb, valóságosabb az élmény, mint a nagy szállodákban. Tehénbőgés Bad Schandauban, kakaskukorékolás Joachimstahlban. A motelek atmoszférájáról tavaly  például egy Prága melletti istenhátamögötti helyen győződtünk meg a legjobban. A Démon Motel egy csehszlovák film David Lynch és Mark Frost változatában!

Road

Az intuíció mindannyiunkban jelen van, és működik- többé-kevésbé tudattalanul. A funkciója az, hogy a döntéshozatalban segítsen olyan helyzetekben, amikor nincs már idő gondolkodásra. Ezt tovább lehet fejleszteni úgy, ha az ember először csak megfigyeli önmagát, amikor ilyen helyzetek adódnak, és felismeri, tudatossá teszi mindazt, ami addig automatikusan működött. Ezáltal hozzáférhetővé válik egy különleges és gyors módszer, egy rövidebb út, egy nyúlcsapás.

Az utazás kezdetén felvett diszpozíció és az út során többször megismételt megerősítés lehetővé tette az állatok (főleg madarak – nagy rálátás) és fák energiára való rákapcsolódást. Egy közönséges autóatlasz is segítségemre volt, amit úgy használtam, hogy a helynevek hangzását teszteltem. Az adott hely rezgését figyelve döntöttem, alkalmas-e arra, hogy megszálljunk, érdemes-e oda ellátogatni. A dolog akkor kezd el izgalmassá válni, amikor több ember utazik együtt, és a megfigyeléseiket megosztják egymással, és annak megfelelően navigálnak tovább – mint a vándormadarak! (Vagy emlékezzünk arra jelenetre, amikor A gyűrűk urában már senki nem tudta, merre kell menni, és Gandalf azt javasolta, menjenek az orruk után…híres rossz fordításban a filmben: “Kövesd az orrod!” ROFL)

 

 

 

 

 

Share

Comments (3)

Tags: , , , , , , , ,

Szajvó

Posted on 06 October 2010 by Judit

A szajvó a lapp holtak vidéke, ahol az elhunytak, az ún. szajvóolmakok, akik boldogan élnek a szajvóvilágban családjukkal  és őseikkel; sátrakat építenek, vadásznak, halásznak, és úgy tesznek, mint ahogy azt  a földön tették. Norvégiában úgy tartják, a szajvóvilág a hegyekben van, míg Finnországban úgy hiszik, különleges dupla fenekű tavak alatt található, és egy kis lyukkal van összekötve. A szajvó helyeket szentnek tartották, és olyan erő forrásának, amit a sámán, a noajdde használhatott. Amikor a noajdde révületbe akart esni, hívta a szajvóból az őrző lelkeit, a szajvó-szarvát, a szajvó-guollét és a szajvó-loddlét, vagyis a szajvórénszarvast, a szajvóhalat és a szajvómadarat. (A szöveg forrása: http://www.lilitu.com.au/Sami.htm A szerző fordítása.)

Mesterem, Ailo Gaup idézi Thomas von Westent, aki  Lappföld norvég oldalán a legismertebb misszionárius  volt (Westen levele 1727-ből): “Minden lappnak megvan a maga szajvója…a szent hegye…ahol hatalmas számban gyűlnek össze a lappok lelkei és szajvóemberek…hozzájuk jártak iskolába, mindegyik a maga tanárához, és noadilelket kaptak tőlük.”

Könnyű is, meg nehéz is meghatározni, hogy mi az a szajvó. Könnyű, mert mások már meghatározták, de nehéz, mert nekem is van egy saját bejáratú szajvóm. Az iskolám, ahol  a  mesterem – aki maga is lapp sámán – vezetésével lehetőségem adódik rákapcsolódni az energiaforrásra, és elő tudom hívni a segítő szellemállatokat, akik végigkalauzolnak egy többrétegű belső világban, amit a lapp mitológiában szajvónak neveznek, a modern pszichológiában pszichének.

A Saivo Sjamanskole-ról többet norvégul (is): http://www.sjaman.com/saivo-sjamanskole-mainmenu-117.html

Share

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................