Szél Róza és isten

Posted on 01 June 2010 by Judit

A teremtés nagyon elhúzódott.[1] Először a pentagramokat kellett kihúzni, az amerikai indiánokat a  clevelandi múzeumból, kiszínezni az eget, a földet. A föld puszta volt és üres, mint sátor a lakodalom után. Sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Istennek csak egy szavába került, és lett világosság. Róza ezt kiszagolta: a kimondott szó erejét. Ezt Isten látta, és ráhagyta Rózára. Aztán elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.

Róza nem hitt istenben. Úgy általában nem hitt. Ezt időként veszélyes lett volna ugyan ilyen egyenesen kijelenteni, ezért inkább hallgatott. Bár hallgatni nem mindig nem bűn – gondolta. Elhallgatni az igazságot nem szép.

Isten újra szólt és úgy is lett: megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és boltozat alatti vizeket.

Ezért szokta Ádám azt mondani a sógorának, hogy:

– Szakadjon rád az ég!

Az emberek pedig elválasztották a világot és Istent.


[1] „Ez az összefüggő rész a hatnapos teremtéstörténetet mondja el.  Első teremtéstörténetnek is nevezhetjük, szemben a másodikkal, ami utána következik. A kettő között feltűnő stílusbeli különbséget találunk. Az elsőben Isten neve Elohim, a másodikban Jahve Elohim. Az első rész határozott irodalmi szabály szerint összeállított csiszolt, versszerű történet. Hat napra osztja be Isten teremtő tevékenységét és Isten példájával világítja meg a hetedik nap megszentelését. Kézenfekvő a feltevés, hogy olyan korban keletkezett, amikor a szombat megtartása különleges vallási törvénynek számított. Verses formáját annak köszönheti, hogy a papi és prófétai nemzedékek újra meg újra átgondolták és kiemelték benne az emlékeztető mozzanatokat. Az első rész szerzője kozmikus arányokkal dolgozik és bőven emlegeti a vizeket. A régi ember elképzelésében a föld egy határtalan óceánban álló sziget, – felülről az égbolt tartja távol az égi vizeket. A mindenség olyan, mint a lét fokozataiból felépült piramis, amelynek csúcsán az ember áll. Időben ő az utolsó és Istenhez ő áll a legközelebb. A második rész szerzőjének világképében a legélesebb ellentét a sivatagi pusztaság és az élet. A külső természet önmagában mostoha környezet.  Az életet tápláló kertet Isten külön alkotja az ember számára. Míg az első részben isten mindenhatóságát nyilvánítja ki azzal, hogy puszta szavával teremt, a második részben az ember sorsát irányító gondoskodás a központi gondolat.

Az ilyen különbségek felhívják a figyelmet a könyv irodalmi műfajának vizsgálatára. A héber szöveg alapján nem nehéz megállapítani, hogy a sugalmazott szerző meglevő írott forrásokat és hagyományos elbeszéléseket olvasztott bele a könyvbe. Legtöbbször még a feltűnő különbségeket sem szűntette meg bennük.”

Biblia, Szent István Társulat, Budapest, 1992.

Print Friendly, PDF & Email
Share

2 Comments For This Post

  1. Darya Says:

    A keresztény fölfogás szerint a hit távol áll az akármilyen hiedelmek tiszteletétől, a hiszékenység pedig egyenesen a hit paródiája, torzképe.

    A hit meggyőződés valamiről, amit ugyan nem tapasztalunk, nem is látunk be közvetlenül eszünkkel, nem is következtetünk rá előzményekből. Mielőtt valamit hinnénk, valakinek hiszünk. A hit azt jelenti, hogy az ember egy másik személy bűvkörébe kerül. Talán így lehet hinni a szülőknek, barátoknak, tanároknak; így hisznek egymásnak férj és feleség.

    Így hihetünk és kell hinnünk Istennek is, ha megszólal. Isten megszólalásait kinyilatkoztatásnak mondjuk. Beszél önmagáról, az emberről, a világról. A hitben az ember szabadon és teljesen átadja magát Istennek, és ezért – összes következményével együtt – elfogadja mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott. Nem lehetséges keresztény hit bizonyos állítások értelmi elfogadása nélkül (pl. Krisztus, az Isten Fia föltámadt a holtak közül).

    A hithez belsőleg kötődik az igény, hogy a hívő szeretné jobban megismerni azt, akiben hisz, és jobban megérteni azt, amit kinyilatkoztatott. Az ilyen mélyebbre ható ismeret egyre nagyobb hitet eredményez, egyre lángolóbb szeretettel.

  2. Darya Says:

    Kérdés,hogy eljut e az ember az egyre lángolóbb szeretetig, vagy csak egyszerűen hagyja magát eltántorítani, sodródni az árral amit a hétköznapi átlag tesz ki.
    De van a másik lehetőség amikor egy nyitott átlagon felüli emberpalánta egyre lángolóbb szeretetet érez az iránt, hogy érdeklődjön vajon a Föld nevű bolygó másik oldalán hogyan is gondolják mások. És egyre távolabb kerül a ” megvilágosodástól”, hiszen eleinte úgy tűnik, mintha volna némi hasonlóság, de rá kell döbbennie, hogy annyira szembetűnően emberiek a bizonygatások és talán minden csak arról szól, hogy egyikük hogyan múlhatná felül a másikat. Ez inkább emberi… és itt jön a döntés…

1 Trackbacks For This Post

  1. Temetéstörténet | Panno.se Says:

    […] Posted on 19 April 2012 by Judit A temetés nagyon elhúzódott. – Szél Róza […]

Leave a Reply

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................