And There Was Light: La Bella Principessa
Szél Róza nem tűnt el, csak átalakult.
Látom Rózát, és látom a gyermekkorában ért megrázó élményeket, és megmondom neki, mindez már elmúlt, és a szorongás is elmúlt. És megszabadultam a lélek béklyóitól…
Katalin szép volt, akár egy angyal, csak egy kicsit sápadt angyal. Először egy kávézóban találkoztak. A második telefonbeszélgetés után.
Emlékszem, régen lehetett dohányozni a kávéházakban és éttermekben. Emlékszem a presszókávé és a tejszínhab ízére, ahogy a meleg füstöt rászívtam.
Úgy rakták össze az életüket a presszókávé mellett, mint valami összerakós játékot. És mindjárt az elején intim kapcsolat alakult ki közöttük. Ez a gyors egymásra hangolódás genetikus lehetett: két testvér – akik harminc évig még csak nem is ismerték egymást.
Az ember életében csak egyszer történik ilyen nagy dolog – gondolta Szél Róza, s a fejében tovább dédelgette a képet az első találkozásról. Kicsit bele-belejavított néhány ecsetvonással. Aztán azt mondta félhangosan:
Így jó!
Katalin szép volt, akár egy angyal. Róza önmagát festette bele. Nem is tudta, hogy ennyire egyformák.
Róza nem tűnt el, csak átalakult. Katalin felbukkanása új perspektívákat nyitott számára. És távolságot, hogy ráláthasson a gyerekkorára.
Szél Katalin vagyok – mondta a telefonban. Apám tiszteletére vettem fel ezt a nevet, amúgy Korán Katalinnak hívnak.
Az apja tiszteletére? – kérdezte Szél Róza meghökkenve. Kinek az apja tiszteletére?
A mienkének.
Azzal még gyorsan hozzátette: Nem tegeződhetnénk?
Katalin volt a fiatalabb.
De nem értem- mondta Róza.
Én tudtam mindig is, hogy te létezel, de anyu nem engedte, hogy rólatok beszéljünk…Ismertem is apánkat. Láttam is néha. Lopva. Ezt nem volt szabad. De tudtam, hogy hol dolgozott, és párszor meglestem.
Szél Rózának leesett az álla. Meg is bénulhatott pár percre, egész valójában!
Mi anyuval és mostohaapámmal, akit apunak hívok, a város másik végén laktunk. Elég bizarr, de meg lett tiltva, hogy találkozzam vele…míg élt.
Mindkettejük torka elszorult.
Úgy érted, te a testvérem vagy?
Folyt.köv.
Image: Go:teborg
March 28th, 2010 at 18:07
Amikor a történet két széle összeér, akkor kerek és egész.
March 28th, 2010 at 20:14
“A szép Fulvio lerántotta az Árnyékról a kámzsát. A tömeg felhördült, és önkéntelenül is hátrébb lépett: a rút Fulvio még soha nem látszott annyira visszataszítónak, mint éppen ebben a pillanatban. Igazából már nem is a rútsággal volt a baj, hiszen azt önmagában nehéz lett volna fokozni: aki eddig rútnak látta, még soha nem látott nála rútabb dolgot a Földön azelőtt sem. Ami most még a korábbinál is fertelmesebbé tette, az a hátborzongató ellentét volt, amellyel a rútsága a másik énjének szépségével szemben állt. Az ellentét az egyiket minden addig látott földi szépségnél szebbé, a másikat a valaha látott összes rútságnál rútabbá tette. És mind a szépség, mind pedig a rútság annyira lenyűgöző és annyira nem evilági volt, hogy a tömeg egyik fele – azok, akik szívesebben tekintettek a szépre – áhítatában térdre rogyott, és istenek neveit kiáltozta, azt gondolván, hogy valamelyik égilakót látják maguk előtt, amint földre szállt; a tömeg másik fele viszont – akik mindenben szívesebben vették észre a rosszat és a csúnyát, semmint a szépet és a jót – fegyvereit rázva rohant rá a rútra, mert biztos volt benne, hogy maga a föld mélyében lakó gonoszság, a halál s a ragályok okozója toppant elébük.” http://meseregeny.blogspot.com/2010/03/tizenhatodik-fejezet-amelyben-katonak.html
April 1st, 2010 at 10:31
heróikus gigantogénpótlás végén olvasatom jelen valójában miszticiáltam a valós tényt ,mely rádöbbentettetetttet ,hogy mifán terem az . Na kérlek alásan tegeződhetünk , mikvagymuk .Felemás krémtejföl legyek ha nemtán tünt annak az aminek adaptációs formában rögzített síkon asszociáltam .
April 1st, 2010 at 11:00
Igen, úgy értem, TE a testvérem vagy.