1983.március 2. szerda Azt hiszem, őt láttam ma a villamoson.
1983.március 3. csütörtök Lehet, nem ő volt.
1983. március 3. délután. Minden nap ezzel a villamossal megyek most már. Lehetőleg ugyanabban az időben. Hátha felbukkan.
1983. március 10. csütörtök Megint láttam Őt! Ugyanazon a villamoson utazott, mint én. Teljesen biztos, hogy ő az. (Volt nálam fénykép.) Galambszürke öltönyt viselt és ballonkabátot. Kevesebb haja volt már, mint a képen. Körülbelül hat-hét ember lehetett közöttünk. A szívem olyan hangosan kalimpált, hogy féltem, valaki észreveszi. EZZEL A VILLAMOSSAL FOGOK JÁRNI MINDIG! Megesküszöm.
1983. márc. 11. péntek Igen. A Tölgyfa utcánál száll fel, és a villamoson marad, amikor nekem már le kell szállnom az iskolánál.
Egész hétvégén meg március tizenötödikén otthon vagyok. Unalmas. Nem megyünk sehova. A Petőfi téren és a Batthyány-emlékmécsesnél – főként középiskolás – diákok tüntetnek. Meleg van. Lehet mezítláb szaladgálni.
Elhatároztam, hogy ha legközelebb meglátom, nem szállok le az iskolánál, hanem addig megyek, amíg ő is le nem száll. (Elmosódott macskakaparás kb. két centiméteren)
ANYU HÜLYE. (Megint elmosódott (s)írás)
Ki lesz az ezerforintoson? Bartók? Bartók is hülye.
1983. április 12. kedd Apu megint a Tölgyfa utcánál szállt fel. Ingben, zakóban volt. A villamos elejében állt, én kb. a forgónál. Próbáltam úgy követni a szememmel, hogy ne legyen feltűnő. Nagyon izgultam, mert elhatároztam, hogy követem. (Rettenetes meleg van a villamoson, sok az utas, és nem lehet az ablakokat kinyitni. Még a bugyim is vizes.) Nem akart leszállni. Akkor azt hittem, el fogok ájulni, ha nem száll le a következő megállónál. De hála istennek, leszállt. Én majdnem fenn maradtam. Tipikus. De valahogy levergődtem. Még szerencse, hogy nagy volt a tömeg, és egyáltalán nem tűnt fel, hogy elindultam a férfi után, aki az apám. Az igazi.
Sokáig csak mentünk, mentünk – nem állt meg, csak amikor rágyújtott. Akkor én is megálltam, mintha kirakatot nézegettem volna. Szerintem munkába mehetett. Elég gyorsan ment. Kisebb utcákba fordultunk. Kevesebb ember, majdnem senki. De nem vett észre. Igazi kém vagyok! Mint Mata Hari. Nagyon izgultam, hogy mit csinálnék, ha megfordulna, és megkérdezné: Kisasszony, mi akar tőlem? Nem tudom, miért hívna kisasszonynak. Izgultam. Izzadt a tenyerem. Meg minden.
Egyszer csak befordult egy elég elhagyatott kis sikátorba, és lelassított. Megtorpantam a sarkon. Nem bírtam tovább menni. De annyira lelassított, majd meg is állt, hogy tisztán láttam még. Sehol senki. Pár autó. Szürke falak. Megállt. Figyeltem a sarokról. Körbenézett. De nem látott meg. A nadrágjánál babrált. Kivette a fütyijét. Teljesen szoborrá váltam. Rémületemben elfelejtettem rejtőzködni. És amikor éppen elkezdett a párolgó húgysugár kilövellni, rám nézett.
Szaladtamban még hallottam, hogy káromkodik.
APU HÜLYE. De én is.
- Szél Katalin gyermekkori jegyzeteiből.
„1983 április 12-én a maximum hőmérsékletek az ország számos pontján elérték a 26,4 °C-ot, míg a rákövetkező napon már csupán 8,8 °C volt a legmagasabb hőmérséklet.” Agroinform: Áprilisi hónap időjárása
Májusban Szegeden izgatási per kezdődik Benda Balázs gimnáziumi tanuló ellen, aki március 15-én 12 pontos kiáltványt fogalmazott, és azokat 7 példányban előállította. A diákot 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. Kronológia/Beszélő











March 29th, 2010 at 21:54
Ugyanabban az időben az ország egy másik részében egy eldugott kis faluban…
Egy tízéves kislány szíve hevesen ver…jaj nehogy észrevegyenek. Egy ajtórésen kukucskál befelé egy étterem irodai részében. Apja és anyja beszélgetnek.Az anyja nagyon sír.
-Most mi lesz ? -kérdezi a nő
-Nem tudom és nem is érdekel. Úgy oldod meg ahogy akarod.
-De én meg szeretném tartani…zokogás…
-Szó sem lehet róla , már van kettő.
A férfi hangja nagyon dühös s a léptei közelednek az ajtó felé. A kislány arca előtt kinyílik az ajtó. A szeme se rebben. Nagyon bátor kislány.
-Hát te mit keresel itt? -mordul rá az apja
-Miért sír az anyu?
-Semmi baj kicsim, csak valaki rálépett a lábamra…-feleli a nő.
Mint oly sokszor,a kislány most sem szól semmit. Tudja,hogy megint csak egy hülye választ kapott…mint mindig.Lassan odalépett az anyjához szorosan átölelte és azt mondta neki:
- Ne félj anyu , nem lesz semmi baj.
És a nő senkinek nem dicsekedett a legszebb dologgal 6 hónapig ,míg végre kerekedő bájára felfigyeltek a szomszédok…de akkor is csak hallgatott…
A kislányt jól ismerem. És a testvéreit is.
Ez jutott eszembe 1983. márciusáról.
March 29th, 2010 at 22:00
Azt hiszem, én is ismerem őket.
March 30th, 2010 at 10:18
Darya! Nektek mikor lesz harmadik?