Archive | March, 2010

Tags: , , , , , , ,

Szél Róza és a farkas

Posted on 31 March 2010 by Judit

(Szél Katalinnak, szeretettel)

“I can’t tell you just now what the moral of that is, but I shall remember it in a bit.”
“Perhaps it hasn’t one,” Alice ventured to remark.
“Tut, tut, child!” said the Duchess. “Everything’s got a moral, if only you can find it.”
Lewis Carroll, Alice’s Adventures in Wonderland

Threadless Red Riding Hood

Nem sokan tudják, hogy a Piroska és a farkas című mesének van egy változata, aminek semmi köze nincs a Grimm-testvérek által közismertté vált történethez. [i]

Először is, ebben a mesében nincsen szó semmiféle vadászról, aki megmenti a nagymamát és Piroskát!

Piroska egy árva kislány, akinek valahol az erdő mélyén lakik a nagymamája. A kislány még sohasem találkozott vele, és egy szép napon felkerekedik, hogy megtalálja ezt a mitológiai nagyanyát. Nincs veszteni valója.

Az erdő sötét és félelmetes, és Piroskának a nagymamán kívül nincs senkije. Akkor sem rémül meg, amikor az ösvényen egy farkassal találja magát szembe. Hová mégy, Piroska? – kérdi a farkas, és Piroska őszintén válaszol.

A nagymamámhoz. Még sohasem találkoztam vele.

Több sem kellett a farkasnak, a nagymama házáig meg sem állt. Mindjárt fel is falta a mamát, felvette a ruháját, és bebújt az ágyába. Úgy várta Piroskát.

Nem soká kopogtattak is az ajtón.

A belépő kislány örömmel köszönt a nagymamának hitt farkasnak. Egy cseppet sem rémült meg, hogy így nézett ki. S amikor a farkas nyájasan hívogatni kezdte közelebb-közelebb, hogy:

Biztosan sokat áztál-fáztál. Gyere, bújj a paplan alá gyorsan. – Piroska szépen ágyba bújt a nagymamának hitt farkassal. A farkas sem volt rest, ölelgetni kezdte a kislányt. Mire lassan Piroska eszmélni kezdett.

Miért ilyen nagyok a füleid, nagymama!? – csodálkozott.

Azért ilyen nagyok, hogy jobban hallhassak velük – válaszolta a farkas.

S ott feküdtek egymás mellett egy jó darabig megint, testük összeért, amikor Piroska megkérdezte:

Miért ilyen nagy az orrod?

S elváltoztatott hangján ezt is megválaszolta a farkas:

Hogy jobban érezzem az illatodat.

Ekkor Piroska kicsit ideges lett, és valamit gyorsan ki kellett találnia. Talpra esett kislány volt, azt mondta:

Ki kell mennem a vécébe, pisilnem kell.

De ez nem tetszett a farkasnak.

Ne félj farkas, nem hagylak el! – mondta meggyőzően, mint egy színésznő. És még hozzátette: – Tudod mit? Ha aggódsz – és levette a kis piros kötött sapkáját, megbontva egy szálat a végénél –, ezt a fonalat a bokámra kötöm, és a másik végét pedig te tarthatod.

Piroska azzal kiment, és mivel tudta, valami nem stimmelt a nagymamával, leoldotta a lábáról a fonalat, rákötötte egy fa törzsére, és elszaladt.

(…)

Ugye, Kata, ezt a verziót te sem ismerted – gondolta Szél Róza. Mert ő sem. Ha ismerte volna, az én mesém is tovább tartott volna.


[i]FORRÁS: Clarissa Pinkola Estes:  Warming the Stone Child

Szél Róza és a farkas

(Szél Katalinnak, szeretettel)

“I can’t tell you just now what the moral of that is, but I shall remember it in a bit.”
“Perhaps it hasn’t one,” Alice ventured to remark.
“Tut, tut, child!” said the Duchess. “Everything’s got a moral, if only you can find it.”

Lewis Carroll, Alice’s Adventures in Wonderland

Nem sokan tudják, hogy a Piroska és a farkas című mesének van egy változata, aminek semmi köze nincs a Grimm-testvérek által közismertté vált történethez. [i]

Először is, ebben a mesében nincsen szó semmiféle vadászról, aki megmenti a nagymamát és Piroskát!

Piroska egy árva kislány, akinek valahol az erdő mélyén lakik a nagymamája. A kislány még sohasem találkozott vele, és egy szép napon felkerekedik, hogy megtalálja ezt a mitológiai nagyanyát. Nincs veszteni valója.

Az erdő sötét és félelmetes, és Piroskának a nagymamán kívül nincs senkije. Akkor sem rémül meg, amikor az ösvényen egy farkassal találja magát szembe. Hová mégy, Piroska? – kérdi a farkas, és Piroska őszintén válaszol.

A nagymamámhoz. Még sohasem találkoztam vele.

Több sem kellett a farkasnak, a nagymama házáig meg sem állt. Mindjárt fel is falta a mamát, felvette a ruháját, és bebújt az ágyába. Úgy várta Piroskát.

Nem soká kopogtattak is az ajtón.

A belépő kislány örömmel köszönt a nagymamának hitt farkasnak. Egy cseppet sem rémült meg, hogy így nézett ki. S amikor a farkas nyájasan hívogatni kezdte közelebb-közelebb, hogy:

Biztosan sokat áztál-fáztál. Gyere, bújj a paplan alá gyorsan. – Piroska szépen ágyba bújt a nagymamának hitt farkassal. A farkas sem volt rest, ölelgetni kezdte a kislányt. Mire lassan Piroska eszmélni kezdett.

Miért ilyen nagyok a füleid, nagymama!? – csodálkozott.

Azért ilyen nagyok, hogy jobban hallhassak velük – válaszolta a farkas.

S ott feküdtek egymás mellett egy jó darabig megint, testük összeért, amikor Piroska megkérdezte:

Miért ilyen nagy az orrod?

S elváltoztatott hangján ezt is megválaszolta a farkas:

Hogy jobban érezzem az illatodat.

Ekkor Piroska kicsit ideges lett, és valamit gyorsan ki kellett találnia. Talpra esett kislány volt, azt mondta:

Ki kell mennem a vécébe, pisilnem kell.

De ez nem tetszett a farkasnak.

Ne félj farkas, nem hagylak el! – mondta meggyőzően, mint egy színésznő. És még hozzátette: – Tudod mit? Ha aggódsz – és levette a kis piros kötött sapkáját, megbontva egy szálat a végénél –, ezt a fonalat a bokámra kötöm, és a másik végét pedig te tarthatod.

Piroska azzal kiment, és mivel tudta, valami nem stimmelt a nagymamával, leoldotta a lábáról a fonalat, rákötötte egy fa törzsére, és elszaladt.

(…)

Ugye, Kata, ezt a verziót te sem ismerted – gondolta Szél Róza. Mert ő sem. Ha ismerte volna, az én mesém is tovább tartott volna.


[i]FORRÁS: Clarissa Pinkola Estes:  Warming the Stone Child

Comments (1)

Sofi Oksanen

Tags: , , ,

Sofi Oksanen

Posted on 30 March 2010 by Judit

Skandinávia legjobb írója?Sofi Oksanen

Sofi Oksanen kapta A Nordic Council idei díját.

Sofi Oksanen 1977-ben született Jyväskyläben finn apától és észt anyától. A Finn Színházművészeti Akadémián dramaturgiát tanult. A Stalinin lehmät, Sztálin tehenei című regénnyel debütált 2003-ban. Második regénye, a Baby Jane 2005-ben jelent meg. A Kitisztítás (Puhdistus) című darabját 2007-ben mutatta be a Finn Nemzeti Színház, ebből a darabból született meg Oksanen harmadik regénye azonos címmel (2008).

Forrás: Wikipedia

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Skandinávia legjobb írói

Posted on 30 March 2010 by Judit

Ki kapja idén a Nordic Council-díjat, Skandinávia egyik rangos irodalmi díját ?

Önéletrajz, történelmi regény, szerelmes regény?

Izland jelöltei: Einar Kárason és Steinar Bragi egy-egy regénnyel (Ofsi, Harag; Konur, Nők). Dániából Peter Laugesen Fotorama című verskötete, és Ida Jessen Børnene (Gyerekek) című regénye. Finnország két hölggyel képviselteti magát: Sofi Oksanen, Monika Fagerholm – mindketten regényírók (Puhdidtus, Kitisztítás; Glitterscenen, Glitterszínpad). A Feröer-szigetek jelöltje egy regénnyel (I havsins hjarta, A tenger szívében) Gunnar Høydal. Végül a két-két szerzővel Norvégia és Svédország jelöltjei: Karl Ove Knausgård (Min Kamp 1., Harcom, önéletrajzi regény), Thomas Espedal (Imot kunsten, A művészet felé, jegyzetfüzetek); Steve Sem-Sandberg (De fattiga i Lódz, Nincstelenek Lodzban,regény), Ann Jäderlund a Vad hjälper det en människa om hon häller rent vatten över sig i alla sina dagar (Mit számít, ha valaki tiszta vizet önt minden napjára) című verskötetével.

Tovább a  norvég rádió oldalára.

Tovább a Norden angol nyelvű oldalára.

Műfordítók, ceruzahegyezés!

Comments (1)

Tags: , , , , , , , , , , , ,

Az első találkozás II.

Posted on 29 March 2010 by Judit

1983.március 2. szerda Azt hiszem, őt láttam ma a villamoson.

Benda Balázs verse

1983.március 3. csütörtök Lehet, nem ő volt.

1983. március 3. délután. Minden nap ezzel a villamossal megyek most már. Lehetőleg ugyanabban az időben. Hátha felbukkan.

1983. március 10. csütörtök Megint láttam Őt! Ugyanazon a villamoson utazott, mint én. Teljesen biztos, hogy ő az. (Volt nálam fénykép.) Galambszürke öltönyt viselt és ballonkabátot. Kevesebb haja volt már, mint a képen. Körülbelül hat-hét ember lehetett közöttünk. A szívem olyan hangosan kalimpált, hogy féltem, valaki észreveszi. EZZEL A VILLAMOSSAL FOGOK JÁRNI MINDIG! Megesküszöm.

1983. márc. 11. péntek Igen. A Tölgyfa utcánál száll fel, és a villamoson marad, amikor nekem már le kell szállnom az iskolánál.

Egész hétvégén meg március tizenötödikén otthon vagyok. Unalmas. Nem megyünk sehova. A Petőfi téren és a Batthyány-emlékmécsesnél – főként középiskolás – diákok tüntetnek. Meleg van. Lehet mezítláb szaladgálni.

Elhatároztam, hogy ha legközelebb meglátom, nem szállok le az iskolánál, hanem addig megyek, amíg ő is le nem száll. (Elmosódott macskakaparás kb. két centiméteren)

ANYU HÜLYE. (Megint elmosódott (s)írás)

Ki lesz az ezerforintoson? Bartók? Bartók is hülye.

1983. április 12. kedd Apu megint a Tölgyfa utcánál szállt fel. Ingben, zakóban volt. A villamos elejében állt, én kb. a forgónál. Próbáltam úgy követni a szememmel, hogy ne legyen feltűnő. Nagyon izgultam, mert elhatároztam, hogy követem. (Rettenetes meleg van a villamoson, sok az utas, és nem lehet az ablakokat kinyitni. Még a bugyim is vizes.) Nem akart leszállni. Akkor azt hittem, el fogok ájulni, ha nem száll le a következő megállónál. De hála istennek, leszállt. Én majdnem fenn maradtam. Tipikus. De valahogy levergődtem. Még szerencse, hogy nagy volt a tömeg, és egyáltalán nem tűnt fel, hogy elindultam a férfi után, aki az apám. Az igazi.

Sokáig csak mentünk, mentünk – nem állt meg, csak amikor rágyújtott. Akkor én is megálltam, mintha kirakatot nézegettem volna. Szerintem munkába mehetett. Elég gyorsan ment. Kisebb utcákba fordultunk. Kevesebb ember, majdnem senki. De nem vett észre. Igazi kém vagyok! Mint Mata Hari. Nagyon izgultam, hogy mit csinálnék, ha megfordulna, és megkérdezné: Kisasszony, mi akar tőlem? Nem tudom, miért hívna kisasszonynak. Izgultam. Izzadt a tenyerem. Meg minden.

Egyszer csak befordult egy elég elhagyatott kis sikátorba, és lelassított. Megtorpantam a sarkon. Nem bírtam tovább menni. De annyira lelassított, majd meg is állt, hogy tisztán láttam még. Sehol senki. Pár autó. Szürke falak. Megállt. Figyeltem a sarokról. Körbenézett. De nem látott meg. A nadrágjánál babrált. Kivette a fütyijét. Teljesen szoborrá váltam. Rémületemben elfelejtettem rejtőzködni. És amikor éppen elkezdett a párolgó húgysugár kilövellni, rám nézett.

Szaladtamban még hallottam, hogy káromkodik.

APU HÜLYE. De én is.

–          Szél Katalin gyermekkori jegyzeteiből.

„1983 április 12-én a maximum hőmérsékletek az ország számos pontján elérték a 26,4 °C-ot, míg a rákövetkező napon már csupán 8,8 °C volt a legmagasabb hőmérséklet.” Agroinform: Áprilisi hónap időjárása

Májusban Szegeden izgatási per kezdődik Benda Balázs gimnáziumi tanuló ellen, aki március 15-én 12 pontos kiáltványt fogalmazott, és azokat 7 példányban előállította. A diákot 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. Kronológia/Beszélő

Comments (3)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Választási hiánylista

Posted on 28 March 2010 by Judit

I’ll go back to Manhattan

as if nothing never happened.

NORAH JONES

Hiányzik az aranyesőbokor. Hiányzik a virágzó japánbirs. Hiányzik az ibolya. Hiányzik a négylevelű lóhere a fűben. Hiányzik a meggyfa – most virágozna. A nagy fenyőfa, amit „kisfenyőnek” hívtunk. A rózsabokrok az utcán. A kardvirág, a labdarózsa, a tulipán, a hortenziabokrok, a törpenőszirom, a köszméte, a birsalma a verem mögött, ősszel a krizantém, tavasszal a császárkorona meg a dongók, az őszirózsa, az almafák, még az uborka is. De legjobban a nagy diófa a kert alatt.

Ne veszekedjetek, kérlek, ne veszekedjetek folyton! – kiáltotta Szél Róza, és elzárta a rádiót.

Comments (0)

Tags: , , , , , , , , ,

Első találkozás I.

Posted on 27 March 2010 by Judit

And There Was Light: La Bella Principessa

Szél Róza nem tűnt el, csak átalakult.

Látom Rózát, és látom a gyermekkorában ért megrázó élményeket, és megmondom neki, mindez már elmúlt, és a szorongás is elmúlt. És megszabadultam a lélek béklyóitól…

Katalin szép volt, akár egy angyal, csak egy kicsit sápadt angyal. Először egy kávézóban találkoztak. A második telefonbeszélgetés után.

Emlékszem, régen lehetett dohányozni a kávéházakban és éttermekben. Emlékszem a presszókávé és a tejszínhab ízére, ahogy a meleg füstöt rászívtam.

Úgy rakták össze az életüket a presszókávé mellett, mint valami összerakós játékot. És mindjárt az elején intim kapcsolat alakult ki közöttük. Ez a gyors egymásra hangolódás genetikus lehetett: két testvér – akik harminc évig még csak nem is ismerték egymást.

Az ember életében csak egyszer történik ilyen nagy dolog – gondolta Szél Róza, s a fejében tovább dédelgette a képet az első találkozásról. Kicsit bele-belejavított néhány ecsetvonással. Aztán azt mondta félhangosan:

Így jó!

Katalin szép volt, akár egy angyal. Róza önmagát festette bele. Nem is tudta, hogy ennyire egyformák.

Róza nem tűnt el, csak átalakult. Katalin felbukkanása új perspektívákat nyitott számára. És távolságot, hogy ráláthasson a gyerekkorára.

Szél Katalin vagyok – mondta a telefonban. Apám tiszteletére vettem fel ezt a nevet, amúgy Korán Katalinnak hívnak.

Az apja tiszteletére? – kérdezte Szél Róza meghökkenve. Kinek az apja tiszteletére?

A mienkének.

Azzal még gyorsan hozzátette: Nem tegeződhetnénk?

Katalin volt a fiatalabb.

De nem értem– mondta Róza.

Én tudtam mindig is, hogy te létezel, de anyu nem engedte, hogy rólatok beszéljünk…Ismertem is apánkat. Láttam is néha. Lopva. Ezt nem volt szabad. De tudtam, hogy hol dolgozott, és párszor meglestem.

Szél Rózának leesett az álla. Meg is bénulhatott pár percre, egész valójában!

Mi anyuval és mostohaapámmal, akit apunak hívok, a város másik végén laktunk. Elég bizarr, de meg lett tiltva, hogy találkozzam vele…míg élt.

Mindkettejük torka elszorult.

Úgy érted, te a testvérem vagy?

Folyt.köv.

Image: Go:teborg

Comments (4)

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

My Masters and Teachers

Posted on 24 March 2010 by Judit

It is utterly difficult to define something  that is limitless.

Limitless is the potential of human beings.

This I have learnt from my teachers who have inspired me, helped me to start walking on the path – MANY, and there are those who are always with me in my heart…THEM you can see here.

(I’m initiated into Reiki and Saivo)


Comments (2)

Tags: , ,

Szél Róza válasza

Posted on 22 March 2010 by Judit

– a doubleshot, please!

((Most már múzeumban mutogatják Flaubert szentlelkét. Kettő is van belőle. Mindkettő molyos. És nem tudni, melyik volt az eredeti, melyik a másolat. Bagatell. Semmi kétértelműség, csak papagájtoll, üvegszem, gipszcsőr meg fűrészpor. A képzelet talán lát még valamit, beletörődik a néző, tudja, hogy semmi sem mozdul már többé. Ennyi az egész. Persze mégis őrzik őket, biztos, ami biztos, nehogy elszálljanak.))

“Then, crouched on top of one of the display cabinets, what did we see but Another Parrot. Also bright green, also, according to the gardienne & also a label hung on its perch, the authentic parrot borrowed by GF when he wrote UCS!! I ask the gardienne if I can take it down & photograph it. She concurs, even suggests I take off the glass case. I do, & it strikes me as slightly less authentic than the other one: mainly because it seems benign, & F wrote of how irritating the other one was to have on his desk. As I am looking for somewhere to photograph it, the sun comes out – this on a cloudy, grouchy, rainy morning – & slants across a display cabinet. I put it there & take 2 sunlit photos; then, as I pick the parrot up to replace it, the sun goes in. It felt like a benign intervention by GF – signalling thanks for my presence, or indicating that this was indeed the true parrot.” – When Flaubert took wing in The Guardian UK

Comments (0)

Tags: , , , , ,

Szél Róza apja

Posted on 21 March 2010 by Judit

Szél Gyula Béla író akart lenni gyerekkorában. Első regényét ötvenhatban kezdte írni, de már az első mondatnál elkapták.

Az osztálytársai a főiskoláról mind tovább tanultak a Lomonoszov Egyetemen, de neki haza kellett utaznia az előkészítő táborból, mert az anyja, Szél Róza nagyanyja, nagybeteg lett. A testvérei nem siethettek haza: egy éppen gyereket szült, egy lumpenkedett Debrecenben, egy Pesten dolgozott a gumigyárban, egy pedig akkor már jó pár éve alulról szagolta az ibolyát. Egy, csak egy legény volt a gáton…És azzal a szovjet egyetem és a diplomataélet is elszállt.

Aztán akart még színész is lenni. Kedvenc színésznője Karádi Katalin volt, és ő is azt hitte, amikor a rádióban felhangzott a Hamvadó cigarettavég, hogy szeretve szeretett Katalinja támadt fel. De csodák nincsenek. Színész sem lett.

Még egyszer megpróbált írni egy regényt, pontosabban egy dokumentumregényt a Nagy Árvízről, ami 1970-ben egy romániai gátszakadással kezdődött. Szél Gyula Béla megfogalmazásában „ez felért egy nyaklevessel”. A kéziratot elküldte egy volt főiskolai osztálytársának, aki hazatérve a Szovjetunióból főszerkesztő lett egy fővárosi lapnál. Választ azonban sohasem kapott. Csak amikor kiadták a Sz.Dzs.W. összest, találta meg Szél Róza apja a saját kéziratát a barátja neve alatt. Még a címe is ugyanaz maradt: Jön az ár!

Akkor elhatározta Szél Gyula Béla, hogy rendes életet fog élni.

Szél Rózának sokáig példaképe volt az apja.

De valahogy úgy rendezte a sors, hogy fokozatosan eltávolodott tőle. Így aztán mintha könnyebb lett volna azt is elviselni, hogy amikor Szél Gyula Béla meghalt, Szél Rózának ne legyen olyan nehéz felejtenie.

Szálltak az évek.

Mígnem egyszer felhívta Szél Rózát valaki. Szél Katalinnak mutatkozott be.

Comments (2)

Tags: , ,

Lama Gursam

Posted on 19 March 2010 by Judit

Sometimes we just KNOW that we have met this person before.

Lama Gursam’s homesite

Comments (0)

Advertise Here

Photos from our Flickr stream

See all photos

Advertise Here

Twitter

Impresszum

Felelős kiadó:

Szeles Judit
...................................