(Szél Katalinnak, szeretettel)
“I can’t tell you just now what the moral of that is, but I shall remember it in a bit.”“Perhaps it hasn’t one,” Alice ventured to remark.
“Tut, tut, child!” said the Duchess. “Everything’s got a moral, if only you can find it.” Lewis Carroll, Alice’s Adventures in Wonderland
Threadless Red Riding Hood
Nem sokan tudják, hogy a Piroska és a farkas című mesének van egy változata, aminek semmi köze nincs a Grimm-testvérek által közismertté vált történethez. [i]
Először is, ebben a mesében nincsen szó semmiféle vadászról, aki megmenti a nagymamát és Piroskát!
Piroska egy árva kislány, akinek valahol az erdő mélyén lakik a nagymamája. A kislány még sohasem találkozott vele, és egy szép napon felkerekedik, hogy megtalálja ezt a mitológiai nagyanyát. Nincs veszteni valója.
Az erdő sötét és félelmetes, és Piroskának a nagymamán kívül nincs senkije. Akkor sem rémül meg, amikor az ösvényen egy farkassal találja magát szembe. Hová mégy, Piroska? – kérdi a farkas, és Piroska őszintén válaszol.
A nagymamámhoz. Még sohasem találkoztam vele.
Több sem kellett a farkasnak, a nagymama házáig meg sem állt. Mindjárt fel is falta a mamát, felvette a ruháját, és bebújt az ágyába. Úgy várta Piroskát.
Nem soká kopogtattak is az ajtón.
A belépő kislány örömmel köszönt a nagymamának hitt farkasnak. Egy cseppet sem rémült meg, hogy így nézett ki. S amikor a farkas nyájasan hívogatni kezdte közelebb-közelebb, hogy:
Biztosan sokat áztál-fáztál. Gyere, bújj a paplan alá gyorsan. – Piroska szépen ágyba bújt a nagymamának hitt farkassal. A farkas sem volt rest, ölelgetni kezdte a kislányt. Mire lassan Piroska eszmélni kezdett.
Miért ilyen nagyok a füleid, nagymama!? – csodálkozott.
Azért ilyen nagyok, hogy jobban hallhassak velük – válaszolta a farkas.
S ott feküdtek egymás mellett egy jó darabig megint, testük összeért, amikor Piroska megkérdezte:
Miért ilyen nagy az orrod?
S elváltoztatott hangján ezt is megválaszolta a farkas:
Hogy jobban érezzem az illatodat.
Ekkor Piroska kicsit ideges lett, és valamit gyorsan ki kellett találnia. Talpra esett kislány volt, azt mondta:
Ki kell mennem a vécébe, pisilnem kell.
De ez nem tetszett a farkasnak.
Ne félj farkas, nem hagylak el! – mondta meggyőzően, mint egy színésznő. És még hozzátette: – Tudod mit? Ha aggódsz – és levette a kis piros kötött sapkáját, megbontva egy szálat a végénél –, ezt a fonalat a bokámra kötöm, és a másik végét pedig te tarthatod.
Piroska azzal kiment, és mivel tudta, valami nem stimmelt a nagymamával, leoldotta a lábáról a fonalat, rákötötte egy fa törzsére, és elszaladt.
(…)
Ugye, Kata, ezt a verziót te sem ismerted – gondolta Szél Róza. Mert ő sem. Ha ismerte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
[i]FORRÁS: Clarissa Pinkola Estes: Warming the Stone Child
Szél Róza és a farkas
(Szél Katalinnak, szeretettel)
“I can’t tell you just now what the moral of that is, but I shall remember it in a bit.”
“Perhaps it hasn’t one,” Alice ventured to remark.
“Tut, tut, child!” said the Duchess. “Everything’s got a moral, if only you can find it.”
Lewis Carroll, Alice’s Adventures in Wonderland
Nem sokan tudják, hogy a Piroska és a farkas című mesének van egy változata, aminek semmi köze nincs a Grimm-testvérek által közismertté vált történethez. [i]
Először is, ebben a mesében nincsen szó semmiféle vadászról, aki megmenti a nagymamát és Piroskát!
Piroska egy árva kislány, akinek valahol az erdő mélyén lakik a nagymamája. A kislány még sohasem találkozott vele, és egy szép napon felkerekedik, hogy megtalálja ezt a mitológiai nagyanyát. Nincs veszteni valója.
Az erdő sötét és félelmetes, és Piroskának a nagymamán kívül nincs senkije. Akkor sem rémül meg, amikor az ösvényen egy farkassal találja magát szembe. Hová mégy, Piroska? – kérdi a farkas, és Piroska őszintén válaszol.
A nagymamámhoz. Még sohasem találkoztam vele.
Több sem kellett a farkasnak, a nagymama házáig meg sem állt. Mindjárt fel is falta a mamát, felvette a ruháját, és bebújt az ágyába. Úgy várta Piroskát.
Nem soká kopogtattak is az ajtón.
A belépő kislány örömmel köszönt a nagymamának hitt farkasnak. Egy cseppet sem rémült meg, hogy így nézett ki. S amikor a farkas nyájasan hívogatni kezdte közelebb-közelebb, hogy:
Biztosan sokat áztál-fáztál. Gyere, bújj a paplan alá gyorsan. – Piroska szépen ágyba bújt a nagymamának hitt farkassal. A farkas sem volt rest, ölelgetni kezdte a kislányt. Mire lassan Piroska eszmélni kezdett.
Miért ilyen nagyok a füleid, nagymama!? – csodálkozott.
Azért ilyen nagyok, hogy jobban hallhassak velük – válaszolta a farkas.
S ott feküdtek egymás mellett egy jó darabig megint, testük összeért, amikor Piroska megkérdezte:
Miért ilyen nagy az orrod?
S elváltoztatott hangján ezt is megválaszolta a farkas:
Hogy jobban érezzem az illatodat.
Ekkor Piroska kicsit ideges lett, és valamit gyorsan ki kellett találnia. Talpra esett kislány volt, azt mondta:
Ki kell mennem a vécébe, pisilnem kell.
De ez nem tetszett a farkasnak.
Ne félj farkas, nem hagylak el! – mondta meggyőzően, mint egy színésznő. És még hozzátette: – Tudod mit? Ha aggódsz – és levette a kis piros kötött sapkáját, megbontva egy szálat a végénél –, ezt a fonalat a bokámra kötöm, és a másik végét pedig te tarthatod.
Piroska azzal kiment, és mivel tudta, valami nem stimmelt a nagymamával, leoldotta a lábáról a fonalat, rákötötte egy fa törzsére, és elszaladt.
(…)
Ugye, Kata, ezt a verziót te sem ismerted – gondolta Szél Róza. Mert ő sem. Ha ismerte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
[i]FORRÁS: Clarissa Pinkola Estes: Warming the Stone Child
