Az ember öregségére hülyül meg.
Avagy nekem sose jutott korábban eszembe, hogy megtanuljak sielni. Nem is nagyon van hagyománya a sífutásnak Magyarországon, a lesiklás meg, hogy úgy mondjam, nekünk az Alföldön luxusnak számított. De ami késik, nem múlik. A következő csodás fényképek bizonyítsák be, hogy öreg kutya nem vén kutya!
Utóírat: 25 perc alatt csoszogtam végig kb. 500 métert anélkül, hogy egyszer is elcsúsztam volna!!! Hogy ideges voltam-e? Ja, végül egy félméteres buckán is kéz és lábtörés nélkül lesiklottam. Azt nem tudom, mennyire elegánsan.
Most már szabad röhögni! 
February 15th, 2010 at 18:56
Gratulálok! A sífutás különben nem olyan nehéz, hiszen az ember látja hogy mások (bennszülött svédek) milyen kecses könnyeddséggel lendítik elöre-hátra a karjukat a bottal, és közben csak úgy husss – siklanak. Néhány alkalom után biztos neked is sikerül. Nekem már egész jól megy, és még élvezni is tudom, csak bizonyos feltételeknek kell hozzá teljesülni: 1. A pálya legyen egyenes. SEMMI kanyar! 2. Lejtsen kb. 2-3%-ot, de ne többet! SEMMI durva lejtö! – Olyan hatalmas félméteres buckákat mint te még nem tudok leküzdeni. 3. Lehetöleg ne legyen a közelemben 500 méteren belül más sielö.
További jó siélést!
Erika
February 15th, 2010 at 19:03
Tjärndalen? Ska vi skidra tillsammans?!
DDD
February 18th, 2010 at 00:18
Töredelmesen bevallom már a címnél elkezdtem röhögni igazi alföldi gyerek módjára…és eszembe jutott a puszta télen.A két sílécet én talán a hónom alatt tudom elképzelni. A botokról még gondolkodnom kell.